Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)

1967-09-09 / 36. szám

Kecsketenyésztési tapasztalatok KOZÁROVCÉN Csikorognak a fékek, meg­áll a gyorsvonat. A ka­lauz érces hangon kiáltja: Ko­­zárovcei Az egész falu határa sziklás dombokkal van tűzdel­ve. A Garam mentén van egy kis síkság. Balra, fent a lejtőn fe­hér kecskenyáj legel. Lassan húzódnak lefelé, mert már dél­idő van. A faluba menet több embertől érdeklődöm, ki itt a kecsketenyésztők „feje“?... A „kecske-jegyzőt“ sokan ismerik, hisz havonta többször a házak­hoz látogat. Ellenőrzi a tejelé­­kenységet és a gondozás mód­szereit. Mivel mindent pontosan papírra vet, jegyzőnek hívják. Michal Buckát otthon találom. Tesz-vesz a porta körül. Már a 70. életévét tapossa, de egy percig sem tud tétlenül ülni. A szép szál ember egyenesen jár-kel. Felesége épp sajtot ké­szít a kecsketejből. Amikor szó­­bahozom a kecsketenyésztést, hosszan elgondolkozik, majd sorra elmond mindent. Az egyik fia gyógyíthatatlan beteg volt. A gyomrával volt valami baj, és az orvosok is le­mondtak róla Egyesek azt mondták, vegyen kecskét, hát­ha a tej segít a gyereken. Ügy is tett. Tény, hogy a gyerek job­ban lett. Lehet, hogy a kecske­tej segített, vagy valami fordu­lat következett be. De azóta kedveli a kecskéket, pedig sok gonddal-bajjal jár tenyésztésük. Mert lehet kecskét tenyészteni csak úgy, fél kézzel, meg úgy is, hogy nagy hasznot hoz. Annak idején, 1946-ban Svájc­ból hozták a Sanski szarvnél­küli fajta kecskéket. Összesen 20 nőstényt és egy kecskebakot hoztak a faluba. Ezzel indultak. Nagy gonddal kezdték a te­nyésztést, és az eredmény már a következő évben megmutat­kozott. Az átlagos napi tejho­zam már 5—6 liter volt, a kö­vetkező évben pedig kecskén­ként elérték az évi 1100—1200 literes tejhozamot. Akkor már 120 tenyészkecskét tartottak. A falu híre messze járt és még a kelet-szlovákiai kerületbe is küldtek tenyészállatokat. Éven­te 50—60 tenyészbakot s ugyan­ennyi nőstényt adtak el. A faj­állatok többnyire Elit és Elite- Rekordok voltak. A tenyészállat eladás kifizetődő volt, mert egy-egy kecskebakért 1500 ko­ronát kapott a tulajdonos, és még további 1500 korona te­­nyészdíjat. A kecsketenyésztés tehát szép hasznot hozott a fa­lunak, és hozzájárult a közellá­táshoz is. A-jegyző elárul egyet-mást a tenyésztésről. Ha sok tejet aka­runk, a kecskét már szeptem­berben be kell fedeztetni. Na­gyon fqntos, hogy ellés után a kecskegtda megtanuljon inni, mert ha sokáig szopik, fölösle­gesen üldözi még a legelőn is az anyját, és ez a tejhozam rovására megy. Mivel a kecske igénytelen állat, az etetés tech­nikája is egyszerű. Nyáron le­geltetnek, és napi 3 liter mos­lékot adnak fél kiló abrakkal. Télen a kecskék annyi szénát kapnak, amennyit megesznek. Michal Buéko, a „jegyző" A kecsketenyésztés szép ha­gyományokkal bír Kozárovcén. Évről évre szebb eredmények születnek. Nagyon vigyáznak arra, hogy csak kellő hasznot hozó kecskéket tenyésszenek. Ha a kecske nem adja meg az évi 800 liter tejet, kiselejtezik. Az ésszerű tenyésztés eredmé­nyei megmutatkoznak. Vojtech Delink kecskéje 1410, Jozef Vaj­da kecskéje pedig 1476 liter te­jet adott egy laktáció alatt. Az átlagos tejhozam most is 1000— 1100 liter körül mozog. Nem csoda, ha ilyen eredmények után egyre több tenyészállatot kérnek a faluból. Michal Buőko szakszerű irányításának köszön­hető, hogy ilyen jól jövedelmez a kecsketenyésztés. Bebizonyí­totta, hogy türelmes, célszerű munkával lehet eredményeket elérni. Bállá józsef Kiállítás kecskelej termékekből Kacsa- és lúdhízlalással foglalkoznak Az ipolyviski szövetkezet a kacsa- és a lúdhizlalást na­gyobb mértékben 1966-ban kezd te el. A kacsákat — több mint 700 darabot — 59 napos korban 2,29 kg-os átlagsúlyban adták át a felvásárlóknak, s kilójáért átlagban 13,60 koronát kaptak. Egy kg hús termelésére 2,84 kg keményítőértéket használtak fel, melynek aránya á 4,68 volt. A kacsáknál minden korona rá­fordítás 6 fillér tiszta hasznot eredményezett. Idén már 1000 kacsát hizlal a szövetkezet. Tóth Ignác zontechnikus úgy rendezi a dol­got, hogy ebben az esztendő­ben is elérjék az előbbi hasz­nosságot. Tavaly a Indákból 600 on fe­lül értékesítettek. Az első cso­portot (nagy részét) 86 napos, a hátralevő részt pedig 145 na­pos korban adták piacra. Az értékesítési átlagsúly 4,16 kg volt. A lúdhús kilóját 15,11 ko­ronáért termelték, s 18 koro­náért értékesítették. Egy korona ráfordítás 18 fillér tiszta hasz­not hozott. Ebben az évben már 2000 lu­dat adtak el három hónapos korban 4,20 kg-os egyedenkénti átlagsúlyban. Pénzügyileg itt is az előző esztendei bevétellel számol a zootechnikus. — Milyen terveik vannak a jövőben a vízi- és a kaparó­baromfival kapcsolatosan? — Jövőre lényegesen lecsök­kenjük a kaparóbaronifi szá­mát, s nagyobb mértékben rá­térünk a lúdhizlalásra, mert ez tapasztalataink szerint jóval ki­fizetődőbb. Ügy tervezzük, hogy legalább 4000 hidat értékesí­tünk három hónapos korban 4—4,20 kg-os átlagsúlyban, ki­lónkénti 19 koronájával. Ezzel szemben a kaparó hízóbaromfi legfeljebb csak 3,5 hónapos korban kerülhetne piacra, s ki­lójáért csak 16 koronát kap­nánk. Ez hát a különbség. Természetesen az is a lúdtar­­tás előnye mellett szól, hogy a lúd kevesebb abrakot, de több olcsó teriméstakarmányt fogyaszt, mint a kaparóbaromfi, így lényegesen olcsóbb a tar­tása. Aránylag rövid időn belül nagy hústömeget termel, s jó áron hamar piacra adható. A szövetkezet számára na­gyon fontos, hogy minél kisebb költséggel s annál nagyobb haszonnal termeljenek. Ezért igyekeznek olyan termelési ágak kialakítására, melyek a legjob­ban megfelelnek érdekeiknek. Ha azonban a felvásárlók a ka­paróbaronifi kilójáért az eddigi­nél nagyobb összeget fizetné­nek a szövetkezet azok tartása mellett is megmaradna. -liai-Olasz és rajnamenti lúd keresztezésével hozta lét­re Babuskin mérnök a Dunaivánkai Baromfite­nyésztési Kutatóintézetben a nagy tojáshozamú és egyúttal nagymájú lúdhibridet. Simon jános ollétejedi tenyésztő a képünkön látható egyedeket az ekecsi EFSZ-ben szerezte be. (Kucsera Szilárd felvétele] 6

Next

/
Thumbnails
Contents