Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)
1967-09-09 / 36. szám
A naposcsibe ivarmeghatározása a nagyüzemi fontos művelete A nagyüzemi baromfitenyésztésben mind fontosabb helyet tölt be a naposcsibe ivarmeghatározása (szekszálása) japán módszerének alkalmazása. A szekszált jércenaposcsibék iránt már nálunk is egyre nagyobb érdeklődés mutatkozik. A kereslet kielégítését csupán azok az állami és szövetkezeti üzemek végzik, amelyek erre a speciális műveletre kellőképpen felkészültek és a mezőgazdaság irányító szerveivel együttműködve kedvező feltételeket alakítanak ki a naposcsibe ivarmeghatározására. A legtöbb mezőgazdasági üzem már ráébredt arra, hogy gazdaságosabb a pecsenyecsirke — broiler — nevelésre hústermelő fajtájú jércéket, mint a fehér leghorn fajta növendékkakasait használni. A könnyű fajtájú szekszált napos korú kakasok kiselejtezésével takarmányt és tenyészhelyet takarítanak meg, s így hatványozottan növekszik > munka termelékenysége. A három éve folyó beható munka és a szekszálás kezdeti nehézségeinek leküzdése után vitathatatlan, hogy az ivarmeghatározás a nagyüzemi baromfitenyésztés egyik igen fontos művelete s ma már nem nélkülözhetjük. A szekszálásnak és a kiválogatásnak ezt a módszerét tökéletesíteni kell, hogy eredményeink egyre jobbak legyenek. A Baromfinemesítő Vállalat üzemegységei több mint 90 százalékos pontossággal szállítják a szekszált jérce-csibéket, sőt egyes nagybani vásárlók számára 95 százaléknyi pontossággal. Ugyanígy a szövetkezetek-közti „palava“ üzem Is több mint 95 százalékos pontosságú ivarmeghatározással szállít szekszált naposcsibéket. A szekszált jérce-csirkék vásárlása Szekszált jérce-naposcsibék vásárlása iránt 1963-ig nem mutatkozott nagyobb kereslet. Ebben az időben a keltetőkben nem volt elegendő szekszáló szakember sem, akik az ivarmeghatározott napiscsibék iránti esetleges kereslet kielégítésére a szekszálás munkáját elvégezhették volna. Ezt követőn 1964-ben már több mint fél millió szekszált jérce-naposcsibét vásároltak, — ami azonban a szocialista mezőgazdasági üzemek által vásárolt tenyészanyagnak csupán 2,1 százalékát jelentette. A szekszált naposcsibe vásárlása ettől az időponttól állandóan emelkedő irányzatot mutat. 1965 első félévében az összmennyiségnek 17,2 százalékát, sőt 1966 első felében már 23,3 százalékát tette ki. Idén a szekszált csibék iránti kereslet még nagyobb, mivel a baromfitenyésztéssel foglalkozó mezőgazdasági üzemek ennek előnyeiről már meggyőződtek. Az ivarmeghatározással kiválogatott naposcsibék iránti bizalmuk megnövekedett, ami a fejlett baromfitenyésztéssel rendelkező országokban megszokott ténynek számít. A meglevő adatok szerint 1965 első félévében 7 350 000 naposcsibét és 1966 ugyanezen időszakában 9 600 000 naposcsibét szekszáltak. A legtöbbet a dél-morvaországi kerület vásárolta, éspedig 1965 első felében 838 454-et, 1966 első felében pedig 1162 074 naposcsibét. Szekszáló szakemberek képzése tanfolyamokon Már 1963 óta, amikor a 111/ 1963 sz. kormányrendelettel megszabták a szekszálók iskoláztatásának feltételeit és a mezőgazdasági üzemek is kezdtek érdeklődni a szekszált jércecsibék iránt, a Földművelésügyi Minisztérium tanfolyamokat rendezett a szekszáló szakemberek oktatása érdekében. Az 1965-ös év végéig összesen 36 alapfokú háromnapos és 9 utánképző tanfolyamot rendezett a már gyakorlattal rendelkezők számára. Az 1966-os esztendőben és 1967 januárjában 14, négynapos tanfolyamon 202 szekszálót képeztek ki. A tanfolyamok közül ötöt a premyslovicei mezőgazdasági technikumban, ötöt a sedlcanyi mezőgazdasági tanonciskolában, egyet a xaverovi tanonciskolában, egyet a Hrusovany nad Jeviskou-i Állami Gazdaságban, egyet a Trnava melletti voderadyi tanonciskolában, egyet pedig a pezinoki mezőgazdasági tanonciskolában rendeztek meg. A tanfolyamon két mongóliai elvtárs is részt vett, akik a gyakorlati betanítás után letették a mestervizsgát, továbbá Iránból A1 Hiti Chalid mérnök, aki májusban tette le mestervizsgáját. Mivel a szekszálókat képző alaptanfolyamot már elég sok dolgozó elvégezte, idén csak kivételes esetben rendeznek majd alaptanfolyamot. Tavaly, tehát 1966-ban 28 dolgozó tette le sikerrel a naposcsibe szekszálás mestervizsgáját, s így jelenleg összesen 84 önálló szekszálóval rendelkezünk. További mestervizsgák voltak áprilisban és májusban az alaptanfolyamokat végzett hallgatók számára, akik már gyakorlatilag, önállóan végezték az ivarmeghatározást idegen megrendelők számára. A vizsga két napig tartott. Az első napon átismételték a szekszáló legfontosabb kötelességét és gyakorlatilag ellenőrizték a művelet helyes fogásainak alkalmazását, valamint a szekszálás gyakorlatát. A második napon a gyakorlati vizsgák következtek. Minden vizsgázó 220 naposcsibét kapott. Húszat közülük (hogy népszerű sportkifejezéssel éljünk) bemelegítésképp szekszált és ellenőrizte az ivarmeghatározás pontosságát. A többi 200 naposcsibét ezután legföljebb 45 perc alatt szekszálta, legalább 90 százalékos pontossággal. A szekszált naposcsibék szállítóinak felkészültsége A Baromfitenyésztő Tröszt üzemei és azok a mezőgazdasági termelővállalatok, amelyek igyekeznek kielégíteni a meghatározott ivarú naposcsibék iránti keresletet, már elegendő szekszáló szakemberrel rendelkeznek. Azoknak a vállalatoknak és üzemeknek, amelyek a naposcsibék ivarmeghatározását végzik és szekszált naposcsibéket adnak el, e kellő szakismeretet és gyakorlatot igénylő szakembereknek kedvező körülményeket kell kialakítanunk, amelyek a következők. 1. Követelmény, hogy azok a dolgozók, akik sikeresen elvégezték a szekszáló tanfolyamot, feltétlenül végezzék is ezt a munkát. 2. A szekszálóknak lehetővé kell tenni, hogy rendszeresen, de legalább minden 14 napban végezhessenek szekszálást. 3. Az ivarmeghatározás elvégzésére alkalmas, zavartalan és nyugodt munkahelyet kell biztosítani, ahol kellő berendezés, elegendő hely és megfelelő hőmérséklet van. A műveletet végző szekszálók részére megbízható segéderőt kell biztosítani a csibék oda- és elszállítására, hogy a szekszáló maradéktalanul a csibék osztályozására fordíthassa figyelmét. 4. Ivarmeghatározásra a könynyebb fajtájú naposcsibéket kell felhasználni a szekszáló és a keltető által előre meghatározott időpontokban. Az ivarmeghatározásra legalkalmasabbak az este kikelt csibék, amelyeket a következő napon kell szekszálni. A szekszálandó csibék keltetésére a CSN 46 6409 számú szabványban meghatározott nagyságú, tehát 55—65 gr súlyú tojást kell használni. A kisebb tojásokból kikelt naposcsibék általában fejletlenek és e fejletlenség az ivarszerv-kezdeményekben is megmutatkozik. Ezáltal nehezebben határozható meg az ilyen naposcsibék neme is. 5. A szekszálók a csibék osztályozásának munkáját teljesen pihenten, felkészülten kezdjék meg, nem pedig éjszakai műszak után, fáradtan. Vezessenek pontos nyilvántartást arról, mikor és hány csibét szekszáltak, ezeket hova szállították és milyen volt az ivarmeghatározás pontossága. 6. Azokat a szekszálókat, akik idegen megrendelők számára végeznek ivarmeghatározást, a felelősségteljes és fárasztó munkájukért kellőképpen kell díjazni. A jutalmazásra vonatkozó irányelveket a Mező- és Erdőgazdasági Minisztérium (MZLH) 1965/5 sz. közlönye ismerteti. Néhány megjegyzés a naposcsibék ivarmeghatározását végző vállalatok és szekszálók számára A keltetőüzemek 1967. január l e »óta a tenyésztő vállalatoknak szekszált jérce-naposcsibéket 7 koronáért adnak el. Az egynaposnál Idősebb csibék eladásakor a vásárlónak számolnia kell azzal, hogy a csibék takarmányozásának és gondozásának költségeit az eladó felszámítja. Az azonban nem haladhatja meg darabonként a 0,12 koronát. A nemesítő vállalatok és a tenyésztőüzemek a csibéket a szaporító tenyészeteknek szabadkereskedelmi áron, az eladó és a vásárló által megegyezett áron adja el. Az osztályozott csibék szállításakor a jérce-csibék arányának legalább 85 százaléknak kell lennie. Kisebb százalékarány esetében a vásárlót kártérítés illeti. A 85 százalékos pontosság be nem tartásakor a reklamáció a szállítást követő 42 napon belül lehetséges. A naposcsibéknek nemek szerinti osztályozása, ivarmeghatározása képezi az egyik előfeltételét annak, hogy gazdaságilag tökéletesen kihasználjuk a tojóstyúkok tenyésztésének nagyüzemi formáit és tovább fejlesszük a pecsenyecsirke hizlalását mezőgazdasági vállalatainkban. Eduárd Stanek Öröklődik a baromfi melegítő-képessége A Floridai Állami Egyetem (Gaineswille) munkatársai megvizsgálták, hogy különböző Fehér Leghorn vérvonalak csirkéi négyhetes korban bogyan tűrik el a 40,5 C-os hőmérsékletet. A tűrési időt úgy állapították meg, hogy megvárták, amíg a csirkék a meleg következtében kómába estek, majd elpusztultak. Az anya- és apa-családok között feltűnő különbségeket találtak. A megállapított öröklődési koefficiens az anya-családok utódainál 0,438—0,474 volt. Ilyen fokú örökletesség azt bizonyítja, hogy a szelekció eredményes lehet a melegtűrés tekintetében. Valószínű az is, hogy nem ez az egyetlen környezeti stressz-faktor, amely iránt a baromfi eltérő ellenállóképességet mutat. A további ilyen irányú vizsgálatok hasznos útmutatásokat, illetve lehetőségeket adhatnak a tenyésztőknek. (Poultry Science) 2
