Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)
1967-09-09 / 36. szám
Mezőgazdaság a NOSZF 50. évfordulójának ------------- tükrében ------------A Mezőgazdaság szocialista alapok-* ra helyezése a legbonyolultabb és legnehezebb feladat volt azt követően, hogy a proletariátus kivívta a hatalmat. Le kellett küzdeni a kistulajdo» nosi megszokottság évszázados erejét, meg kellett változtatni a kistulajdonosi lelkivilágot, meg kellett győzni a parasztot az új élet előnyeiről. A 5ÍV. pártkongresszus kijelölte a poütikai irányvonalat, amelynek értelmében az elaprózott parasztgazdaságokat fokozatosan át kellett állítani a szocialista termelés vágányaira. E rendkívül fontos forradalmi feladat megoldásának alapját a lenini szövetkezeti terv alkotta. A pártnak sok megfeszített szervező és nevelőmunkát kellett végeznie, hogy megoldja e világtörténelmi feladatot. A falu kollektivizálásának eredményeként a kisárutermelő rendszer helyébe szocialista rendszer lépett: a mezőgazdaság a múltban legelmaradottabb gazdasági ág, szocialista vágányokra került. Sok millió, egyénileg gazdái* kodó kisparaszt egyesült a kolhozokban, s lépett a szocializmus útjára. A kollektivizálás során megtalálták a közös gazdálkodás célszerű formáját — a mezőgazdasági termelőszövetkezet, amely lehetővé tette a közösségi és egyéni érdekek összehangolását; leküzdötték azokat a baloldaliaskodó kísérleteket, amelyeknek célja az egyenlő elosztás elvének bevezetése volt, s megakadályozták, hogy megsértsék a termelőszövetkezetbe való belépés önkéntességének elvét. A kolhozok a kulákság ellen vívott elkeseredett harcban jöttek létre. A falusi kizsákmányolók ellenállását a munkásosztály és a szegényparasztság erőfeszítései törték meg, szoros szövetségben a középparasztsággal. Az ország teljes kollektivizálása alapján megszűnt az utolsó, legszámosabb tagból álló kizsákmányoló osztály. A falu szocialista átalakításában nagy szerepet játszott a szovhozoknak, valamint a gép- és traktorállomásoknak — e nagy állami mezőgazdasági vállalatoknak — a kiépítése. Falun is a szocialista tulajdon vált a gazdasági viszonyok alapjává. Véglegesen megszűntek azok a társadalmi okok, amelyek lehetővé tették az ember ember által történő kizsákmányolását, A kollektivizálás megszilárdította az Októberi Forradalom vívmányait, új, szocialista útra vitte a falut, még jobban megerősítette a munkásosztály és a parasztság szövetségét, s egyike volt a hitlerista hódítók fölött kivívott győzelem legfontosabb tényezőinek. A Szovjetunióban végbement iparosítás és kollektivizálás tapasztalata fényesen kiállta próbáját, s számos szocialista ország — sajátosságai és konkrét viszonyai figyelembe vételével — alkotó módon felhasználja e tapasztalatokat. A szovjet nép a halálos ellenség fölött aratott történelmi győzelem után — 1945-ben — hozzáfogott a békés építés terveinek további megvalósításához. A háborús veszteségek ellenére a szovjet ipar állandóan, gyors ütemben fejlődött. Bonyolultabb volt a helyzet a mezőgazdaságban, amely különösen sokat szenvedett a háború éveiben. A kolhozparasztok és a szovhozok dolgozói nagy kötelességtudásról tettek tanúságot, önfeláldozóan dolgoztak és rövid idő alatt helyreállították a háború által feldúlt gazdaságot. A mezőgazdaság bruttó termelése már 1950-ben érte el a háború előtti színvonalat. Az ezt követő években azonban e fontos gazdasági ág fejlődésének üteme lelassult, ami bizonyos nehézségeket okozott a lakosságnak élelmiszerrel és a könnyűiparnak nyersanyaggal való ellátásában. Ennek bizonyos mértékig az a magyarázata, hogy a mezőgazdaság finanszírozásának és technikai eszközökkel való felszerelésének lehetőségei a háború befejezése utáni első időszakban korlátozottak voltak. Nem használták ki teljes mértékben a kolhozok és szovhozok fejlesztésére azokat a tartalékokat sem, amelyeket a szocialista termelési mód rejt magában. A Párt központi bizottságának 1953 szeptemberi plénuma intézkedéseket fogadott el a mezőgazdaság anyagi és technikai megsegítésére, a kolhozok ás a kolhozparasztok anyagi érdekeltségének fokozására. A szemestermények termelésének növelése szempontjából újabb forrás volt a szűz- és parlagföldek megművelése. Az ipar sikerei lehetővé teszik, hogy szakadatlanul növeljük a kolhozok és szovhozok műszaki felszereltségét, és fejlesszük a mezőgazdasági termelést. 1966 végén mezőgazdaságunkban a traktorpark 1 660 000-re, a gabonabetakarítő kombájnoké 531 ezerre rúgott. A mezőgazdaság együttes energetikai 4 SZABAD FÖLDMŰVES 1967. szeptember 9. kapacitása 1966-ban tízszeresen múlta felül a forradalom előtti színvonalat. Jelenleg csaknem minden szovhoz és kolhoz villamosenergiát használ. A villamosság mindjobban behatol a technológiai folyamatokba. A mezőgazdaság fejlődésére azonban kedvezőtlenül hatottak a szocialista termelés gazdasági törvényeinek, az anyagi érdekeltségre, a társadalmi és az egyéni érdekek helyes egybekapcsolására vonatkozó elvek megsértésének, a mezőgazdasági termelés irányításában megnyilvánult szubjektivizmusnak az esetei. A párt erélyes intézkedéseket tett a mezőgazdaság vezetésében a hibák és hiányosságok megszüntetésére. A Központi Bizottság 1965 márciusi plénumán kidolgozták azoknak a gazdasági és politikai intézkedéseknek a rendszerét, amelyek a kolhoz- és szovhoztermelés ütemének meggyorsítását szolgálták. E politikának a megvalósítása, a tudomány és technika vívmányainak, a képzett szakembereknek, a gazdasági és erkölcsi ösztönzőknek a helyes felhasználása biztosítja a szükséges feltételeket ahhoz, hogy meggyorsítsuk a mezőgazdaság fejlesztését, növeljük a terméshozamot, fokozzuk az állattenyésztési termékek termelését. 1966-ban 171,2 millió tonna szemesterményt, vagyis 1,8-szeresen többet takarítottunk be, mint 1940-ben; húsból 10,8 millió tonnát, vagyis 2,3-szeresen többet; állati zsiradékból 1,2 millió tonnát, ami 3,1-szeres növekedést jelent. Az új ötéves terv rf1966—1970 j teljesítése lehetővé teszi, hogy biztosítsuk társadalmunk jelentős előrehaladását a kommunizmus anyagi-technikai bázisának megteremtéséhez vezető úton, növeljük az ország gazdasági és honvédelmi erejét. Igen nagy jelentőségű a szocialista gazdaság fejlesztési terveinek megvalósításában a tervezés és a gazdasági ösztönzés új rendszerének következetes valóra váltása. Ez a rendszer tükrözi a szocialista gazdálkodás megváltozott feltételeit, a korszerű szocialista termelés megnőtt arányait, a gazdaság szerkezetének minőségi változásait és a tudományos-technikai forradalom követelményeit. A gazdasági reform, amely lényegét illetően következetesen szocialista, s kifejezésre juttatja azt, hogy összhangba kell hozni a szocializmus gazdasági viszonyait a termelőerők fejlettségének színvonalával és jellegével, új felfogást jelent a gazdaság irányításában. Lényege abban áll, hogy növeljük a vezetés gazdasági módszereinek szerepét, tökéletesítsük az állami tervezést és fokozzuk a vállalatok gazdasági önállóságát és kezdeményezését, mindenképpen elmélyítsük és tökéletesítsük a gazdasági helyzetet. A reform sikeres megvalósítása nagy mértékben attól függ, hogy helyesen kapcsoljuk-e összes központi irányítást a vállalatok gazdasági önállóságával, az erkölcsi és anyagi ösztönzéssel, és okosan használjuk-e fel szocialista alapon az áru- és pénzviszonyokat, továbbá a hozzájuk kapcsolódó gazdasági kategóriákat — a nyereséget, az árat, a hitelt stb. —, amelyek a szocializmus feltételei között új szociális tartalmat kapnak; függ továbbá a tömegek között végzett szervező és eszmei-nevelő munka színvonalától. A szocializmusból a kommunizmusba való átmenet természetes történelmi folyamat. A szocialista társadalom — fejlődése és erősödése következtében —, törvényszerűen a kommunista társadalomba nő át. Előre haladva mi csak a kommunizmus felé haladhatunk. Azok a próbálkozások, hogy mesterségesen fékezzék vagy átugorjék a szükséges szakaszokat, elkerülhetetlenül összeütközésbe kerülnek a társadalmi fejlődés objektív törvényeivel. Amikor gyárakat és üzemeket építünk, erősítjük a kolhozokat és szovhozokat, tökéletesítjük a társadalmi viszonyokat, megsokszorozzuk szellemi kincseinket, akkor a tudatos és szabad dolgozók magasan fejlett társadalmát teremtjük meg, amelynek tagjai odaadó hívei a kommunista eszményeknek. A kommunizmus — az igazi humanizmus megtestülése. „Mindent az ember nevében, mindent az emberért“ — ez a párt programjának egyik alapelve. A szovjet országnak megvan mindene, ami szükséges a kommunizmus felépítéséhez: nagyszerű káderek, hatalmas ipar és fejlett mezőgazdaság, korszerű tudomány és technika, élenjáró társadalmi rend, gazdag természeti kincsek. A nép alkotó ereje a párt vezetésével sikeresen megoldja ezeket a feladatokat. 2 A közelmúltban többen azt kér' “ derték tőlem, igaz-e, hogy a I meliorációs szövetkeleteket megalajkult járási mezőgazdasági építőválla♦ latokhoz csatolják. Tény, hogy az új ■vállalatok aránylag nagy hivatali I apparátussal, technikussal és más »szakemberekkel rendelkeznek, de az ! építkezési munkák végzéséhez úgy-1 szólván semmilyen műszaki berendej zésük nincs. Érthető, hogy szemet tvetettek egyes műszakilag jól felszerelt meliorációs szövetkezetekre, megyek minimális hivatali apparátussal 2 és nagy ökonómiai eredménnyel dol.goznak. ügyi Megbízotti Hivatal dolgozójának, F o j t f k mérnöknek tettem fel a kérdést: — Tud-e arról, hogy többhelyütt a járási mezőgazdasági építési vállalatba szeretnék bekebelezni, úgymond elhódítani a meliorációs szövetkezeteket? — Igen, két-három eset áll fenn Szlovákiában. Egyes építővállalatok vezetői komoly versenytársat látnak a meliorációs szövetkezetekben, ezért környékezik meg őket. Az átálláshoz azonban feltétlenül szükséges a tagüzemek plénumának beleegyezése, —< erre azonban aligha kerül sor. Csábítgatások a meliorációs szövetkezetek felé? ♦ Tudni kell azonban, hogy a bekebele- Izés nem megy olyan egyszerűen, mint 1 ahogyan azt egyesek eltervezték. A ■meliorációs szövetkezetek tulajdoniképpen a legrégebbi üzemközi vállaltatok járásainkban. A mezőgazdasági 2 tagüzemek, egységes földművesszövet- I kezetek és az állami gazdaságok ösz- Iszefogására, akaratára jöttek létre, |$ mind népgazdasági, mind pedig szöí vetkezeti szempontból a legkisebb | önköltséggel, azaz a legolcsóbban 1 dolgoznak. 2 Megszűnésük, vagy más vállalatokéba való bekebelezésük egyedül és ki- Izárólagosan a tagüzemektől függ. 2 A fenti kérdésben az Albári Meliotrációs Szövetkezet (dunaszerdahelyi |járás) elnökének feltettem a kérdést, 1 nincs-e szándékukban átállni a mező-2 gazdasági építövállalathaz. A kérde- I zett kissé elmosolyodott, majd így vá-1 laszolt: | — Az átállásra nagyon ráfizetnének ■tagüzemeink, mert ilyen olcsón, mint { mi, egyetlen vállalat sem képes a szoljgáltatás nyújtására. 2 Mindjárt megragadtam az alkalmat lés az ökonómiai helyzetről is érdekllődtem. Az évi pénzügyi terv közel |hét és fél millió korona értékű tevékenységgel számol. A féléves tervet 1107 százalékra teljesítették. De a leg| érdekesebb, mondhatnám úgy is, a 2 legbizonyítóbb ökonómiai segítség ab|ban nyilvánul meg, hogy a meliorá|ciós szövetkezet a tagjainak végzett 2 minden egy korona értékű munkáért »csupán 72 fillért számláz! S már el |is értem ahhoz a ponthoz, amikor a (száraz tények minden kommentár nélj kiil bizonyítanak. Tehát a meliorációs 1 szövetkezeteken kívül nincs olyan | vállalat, mely ugyanezt megtehetné. 2 Az átállással éppen ezért vesztenének • a tagüzemek. I A Földművelés- és Közélelmezés-Az Albári Meliorációs Szövetkezetben építés alatt áll egy segédüzemág különféle betonelemek gyártására. Még el sem készült a „gyár“, máris termel. Idén például 120 ezer salakbeton kockát és a szőlő magasvezetéséhez szükséges 60 ezer oszlopot készít tagjainak. A szőlőosziopokat az állami üzemek darabonkénti 20 koronájával adják, a meliorációs szövetkezet tagjainak pedig 13,10 koronát számláz darabonként. Az Albári Meliorációs Szövetkezet fő tevékenységének egyike a karbantartás. A járás területét átszelő 16S km-nyi gátövezet is gondozásába tartozik. A gátövezetet 10 szakaszra osztották s minden szakasznak van fölvigyázója, aki a kisebb karbantartási munkákat maga végzi. A gátakon 7736 gyümölcsfa, 73 új zsilip és híd, továbbá 88 régebbi építmény van. Ezeket is gondozzák. A részlegeknek fő felügyelője Vörös Móricz elvtárs, aki a csatornák állandó rendbentartásáról, beiszapolódás esetén a mélyítési munkák elvégzéséről gondoskodik. De a többi részlegen is hasznos munka folyik. A meliorációs szövetkezet elkészítette 1970-ig szóló távlati tervét, melyben körvonalazta az egyes esztendőkre szóló fő tevékenységet. A tervet a járási pártbizottság és a termelési igazgatóság is jóváhagyta, ami bizonyíték arra, hogy a dunaszerdahelyi járásban szó sincs arról, hogy a meliorációs szövetkezetét az építővállalatba bekebeleznék. Szükséges, hogy a meliorációs szövetkezetek vezetői és tagjai a többi járásokban is hasonlóan cselekedjenek s harcoljanak minden olyan megnyilvánulás ellen, melyek a meliorációs szövetkezet megszüntetésére, vagy más vállalatokba való bekebelezésére irányulnak. Hoksza István A szarvasmarhák mester kenyítésének helyzete és A szarvasmarha mesterséges meg» termékenyítése nemcsak ha* zánkban, hanem a fejlett szarvasmar-' ha-tenyésztéssel rendelkező sok más országban is a törzstenyésztésben terjedt el a legnagyobb mértékben. És ez nem véletlen. Ugyanis csak a mesterséges megtermékenyítés útján lehet szüntelenül és átgondoltan növelni az utód-ellenőrzött bikákkal megtermékenyített tehenek számát. Ha a mesterséges megtermékenyítés széleskörű elterjesztésének Időszakában (1950— 1952-ben) jelentősége Csehszlovákiában főképpen a termelési mutatók javítására vezetett (az ellések számának, a tehén- és üszőfolyatások kihasználásának növelésére, a szervizperiódus csökkentésére), ma viszont lényegesen emelkedtek a követelmények az eljárással szemben, mint a távlati tervek egyik fő intézkedése iránt, a tenyészmunka javítása céljából. A mesterséges megtermékenyítést és az egész törzstenyésztési munkát 1955- tő! kezdve az Állami Törzsállattenyésztési Igazgatóság irányítja. Jelenleg az országban 92 törzstenyésztő állomás működik, mindegyiken átlagosan 25—30 törzsbikát tartanak. A mesterséges megtermékenyítés körzeteiben több mint 1800 technikust — beleértve a váltókat is — foglalkoztatnak a törzstenyésztési szervezetek és 250 technikust a mezőgazdasági üzemek. Az 1966. év elején egy mesterséges megtermékenyítési körzetbe 1691 tenyésztehén tartozott, a mesterséges megtermékenyítésben használt egy bikára 1200 tehén jutott. A mesterséges megtermékenyítést végző technikusok 206 központban vannak összpontosítva, ahová az állattenyésztők (rendszerint telefonon) közük bejelentéseiket. A bejelentések alapján a technikusok naponta kiszállnak a gazdaságokba és elvégzik az állatok megtermékenyítését. A mesterséges megtermékenyítési központok laboratóriumai lehetővé teszik, hogy naponta ellenőrizzék a törzstenyésztő állomásokról beszállított ondót, és azt 2—3 napon át hűtőszekrényben tartsák, továbbá, hogy sterilizálják a mesterséges megtermékenyítés során használatos műszereket. A mesterséges megtermékenyítésről a központban minden gazdaságra vonatkozóan nyilvántartást vezetnek, amely az eredményesség elbírálásának alapját alkotja. A mezőgazdasági üzemek az állatok minden első mesterseres megtermékenyítését fizetik, és joguk van a díjmentes megismételt megtermékenyítésre vagy újramegter» mékenyítésre az elsőt követő 3 hónap alatt. Ez időszak eltelte után a megismételt megtermékenyítésért is fizetni kell. Az ellenőrzött, javító hatású törzsbikák és a más fajtájú bikák ondójának ára eltérő. Az ellenőrzött bikák ondója kétharmaddal drágább, mint a nem ellenőrzött bikáké. A mesterséges megtermékenyítés elvégzésére a törzstenyésztő állómások a mezőgazdasági üzemekkel egy-két évre szóló szerződést kötnek, amelyben a távlati tervnek megfelelően kötelezettséget vállalnak az egyes állományok fajtatulajdonságainak javítására. Azok a mezőgazdasági üzemek, amelyeknek saját mesterséges megtermékenyítő technikusuk van, a megrendelt és leszállított ondóanyagokért fizetnek. Az olyan állattenyésztő gazdaságokkal, amelyekben a mesterséges termékenyítés céljára beszerzett bikák utódellenőrzését végzik, szerződést kötnek a lányutódaik felnevelésére. Ez utóbbiak termelését azután összehasonlítják a velük egykorú állatok termelésével és az összehasonlítás adatait — a központban ellenőrzésbe vett törzsbikák elbírálásának eredményeit — évenként kétszer közük. Ennek során a bika értékéről a végleges döntés meghozatala végett legalább húsz leányutódának adataira van szükség. A mesterséges megtermékenyítésben használt törzsbikák örökítőképességének szüntelen ellenőrzése újabb követelményeket támaszt a technológia iránt. A Robertson-féle „SS-test“ módszer, amelyet a CSSZSZK-ban a bikák utódellenőrzésére 1958-től alkalmaznak, megkívánja, hogy a bika használatba vétele után ondójával viszonylag rövid idő — három (legfeljebb hat) hónap — alatt 300—350 tehenet termékenyítsenek meg. Magától értetődő, hogy e tehenek termelését államilag kell ellenőrizni. Az élenjáró gazdaságok törzsállományaiban fennálló különleges követelmények miatt nem lehet számítani a mesterséges megtermékenyítésre kijelölt fiatal bikák elbírálásának végrehajtására. Jelenleg az utődellenőrzést az esetek többségében olyan állományokban végzik, amelyek a termelés állami ellenőrzése tekintetében a második fokozatba tartoznak, összesen mintegy 40 000 tehénnel (másodfokon az ellenőrzést sorjában végzi a gazdaság szakembere és a törzstenyésztő zootechnikus], A mesterséges megtermékenyítésben használt törzsbikák vonatkozásában az elvégzett ellenőrzések száma ezek szerint a törzstenyésztői munka hatékonyságát határozza meg. Az 1966. év elején az összes, 2412 törzsbikából 1995 állatot adtak át a mesterséges megtermékenyítő állomásoknak, közülük 123 volt ellenőrzött, 15 (vagy ennél több) effektiv leánya alapján, 562 bikának elegendő számú leányutóda állt ellenőrzés alatt, de laktáciőjuk még nem fejeződött be. Jelenleg öszszesen 1753 törzsbika áll utódellenőrzés alatt. A soron levő összes tervben évente 300—350 bika ellenőrzésének befejezését irányozták elő azzal a számítással, hogy 1970 után az ellenőrzött állományokban a tehenek többségét, az árutermelő állományokban pedig a tenyésztehenek jelentős részét ellenőrzött bikák ondójával lehessen mesterségesen megtermékenyíteni. A tenyésztehenek egy részére, amelyeket nem használnak fel az alapállomány utánpótlására, hústermelést javító bikákat fognak kiválogatni. A törzsbikák tenyésztulajdonságainak első, 1959-ben kezdett bírálatait számológépek segítségével végezték, a termelés ellenőrzésére vonatkozó végleges évi számítások alapján. Az 1961 évtől kezdődően a termelés ellenőrzési adatait számító-analitikai gépeken kezdték feldolgozni. A kidolgozott elemzési módszer lehetővé teszi, hogy az adatok alapján kiszámítsák az állatok egyes fontos genetikai tulajdonságait. Az állattenyésztő telepeknek a törzsbikák minősége iránt fokozódó kívánalmai szükségessé teszik, hogy a legjobbak ondóját nagyobb területen használják fel a tehenek Mesterséges megtermékenyítésére, mint eddig történt. Ez olyan technológia kialakítására és állandó tökéletesítésére kényszerít, amely módot nyújt az ilyen bikák ondójának hosszú ideig tartó tárolására, és bármilyen távolságra távlatai történő szállítására. Bár az ondótartósítás egyes módszerei lehetővé tették a felhasználási idő meghosszabbítását a régebbi 2—3 napról 4—5 napra JpL a hígító pH értékének csökkentése bizonyos gyenge szervetlen vagy szerves savak hozzáadása útján, amilyen a citromsav vagy a tejes hígítókhoz glicerol hozzáadása), véleményünk szerint azonban a legmegbízhatóbb módszer mégiscsak az ondó fagyasztásának módszere marad. A fagyasztásnak több előnye van a rövid ideig hatásos ondókonzerválási módszerekhez képest annak ellenére, hogy az ondónak a fagyasztáshoz történő régebbi előkészítési módszere viszonylag bonyolult, maga a fagyasztás klasszikus módszere is folyékony nitrogénben bonyolult laboratóriumi felszerelést és készülékeket kíván. E módszer hatékonyságát valamelyest csökkenti az a körülmény is, hogy egyes bikák ondója nem alkalmas a fagyasztásra. Sőt, egyes szakemberek véleménye szerint fagyasztott ondó használata esetén a tenyésztehenek megtermékenyülése kissé csökken (több kutató számítása szerint 3—10 százalékkal). Általában úgy vélik, hogy legjobb a fiatal bikák ejakulátumait fagyasztani, vagy az olyan spermákat, amelyeket ismételt ondóvétel során nyertek. A fagyasztásra való alkalmasság a hatodik ejakulátumig növekedik. Ennek során megállapították, hogy ugyanannak a teljeskorú törzsbikának is egyes ejakulátumai sem alkalmasak a fagyasztásra. Az ondónak folyékony nitrogénben történő, hosszú ideig tartó tárolási módszere lehetőséget nyújt arra, hogy többezer adag ondótartalékot hozzanak létre ellenőrzött törzsbikáktól, és azt a tehenek mesterséges megtermékenyítésére csak akkor használják fel, miután az ellenőrzés kedvező eredményekkel befejeződött. Ennek az intézkedésnek a megvalósítása azonban gazdasági kérdés. Nevezetesen arról van szó, hogy a fagyasztott ondó adagja két—háromszor drágább, mint a
