Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)
1967-09-02 / 35. szám
Gyümölcsfák öntözésének tapasztalatai írta: Stefan FOJTÍK mérnök Termőkaros orsókörte-gyümölcsös öntözése, Fotó: Fehér Az utóbbi években a mezőgazdasági üzemeink szakosításának keretében számos szövet-kezet határozta el magát a nagyüzemi gyümölcstermesztésre. Évről-évre újabb gyümölcsösök, szőlőskertek születnek. Főleg olyan helyeken telepítünk gyümölcsösöket, ahol e termelési ágnak hagyománya van. Ez biz"" tosíték arra, hogy a telepítésbe fektetett összeg rövidesen viszszatérül. Ám a kiegyensúlyozott és nagy termések érdekében az éghajlati és talajviszonyokon kívül mindent meg kell tennünk, ami szaktudásunkból, ta* pasztalatainkból és erőnkből adódik. jő példáért menjünk a szomszédos Magyarországra, ahol a gyümölcstermesztés oly magas színvonalú, hogy abból méltán tanulhatunk. Magyarország több mint 160 eze» hektár (285 500 katasztrális hold) gyümölccsel és csaknem negyedmillió hektár (436 ezer katasztrális hold) kiterjedésű szőlőskerttel rendelkezik. Az évi termelést egymillió tonna gyümölcsre és vagy 700 ezer tonna szőlőre becsüljük. A gyümölcsösök és szőlőskertek további kiterjesztése során a növénytermesztés szakosítása és központosítása terén végzett kísérleti kutatások és javaslatok szerint járnak el az egyes körzetekben, különös tekintettel a kiviteli lehetőségekre. Az elavult gyümölcsültetvényeket és szőlőskertet csupán azok korszerűsítése után veszik újból igénybe. Nagy gondot fordítanak az újszerű, belterjes gyümölcs- és szőlőültetvények létesítésére. E teendőket a Földművelés- és Élelmezésügyi Minisztériumnak alárendelt kerületi vállalatok irányítják az ún. ültetvénytervalapján. Űk végzik a kísérleti és kutató munkálatokat, a tervezést, elkészítik a tervezeteket, szakfelügyeletet gyakorolnak a telepítések fölött és gondoskodnak az anyagi eszközök előteremtéséről. Csak termésérés idején adják a telepítéseket a mezőgazdasági üzemek önálló gondozásába. Évenként kb. öt ezr katasztrális hold gyümölcsöt és négyezer hektár szőlőt telepítenek. Oj gyümölcstelepeket, főleg a szakosított állami gazdaságokban létesítenek. Túlsúlyban vannak a téli almaféleségek. Általában a következő típusú, belterjesen művelt gyümölcsültetvényeket részesítik előnyben: 1. monokultúra-ültetvények tél almaféleségekkel, 2. vegyes ültetvények, túlsúlyban téli almaféleségekkel, 3. vegyes ültetvények, túli súlyban nyári gyümölccsel, 4. valamennyi nyári gyümölcsfajta az üzem keretein belül. A vegyes ültetvényeken a nyári gyümölcsfélék valamennyi fajtáját termesztik. Az újonnan létesített és belterjesen művelt gyümölcs- és szőlőskerteket hozzáidomítják az öntözéses gazdálkodáshoz. A gyümölcsészet és szőlészet terebélyesedése az öntözéses feltételek mellett korszerű ültetési módokat -és az agrotechnikai határidők betartását követeli. Ennek első követelménye a talaj helyes kiválasztása. E célból jól bevált a könnyű, homokos talaj. Magyar szakemberek véleménye szerint ez a legelőnyösebb termőhely a hőmérséklet, az ökológiai (a gyökérrendszer kedvező kibontakozása), valamint a tápanyag szabályozása tekintetében. Magyarországon az utolsó öt év alatt nagyon is kifizetődött az öntözéses gazdálkodás fejlesztése, amely a belterjes gazdálkodás terén nagy előretörést jelentett. Az öntözött földterület kiterjedése már 1965- ben meghaladta a félmillió katasztrális holdat, aminek 70 százalékán permetezőöntözést alkalmaztak. Az öntözéses gazdálkodás hatékonyságát figyelerabevéve az egyes kultúrák és termények körül a következő sorrendet állították fel a szakemberek: 1. gyümölcsészet és szőlészet (főleg könnyű, homokos talajon), 2. zöldségtermesztés, 3. köztes és a következő termények, 4. takarmánynövények és szántóföldi fűnövényzet termesztése, 5. egyéb mezei termények, főleg kukorica és kapásnövények, 6. gabonafélék. A gyümölcstermesztés gazdasági hatékonyságát szemléltetően bizonyítja az alma és a búza közötti különbség: államokba történő kivitelét veszszük alapul. A Magyar Népköztársaság például 1 mázsa almáért 13 dollárt, 1 mázsa búzáért viszont csak 6 dollárt ért el. Magyarországon mintegy ötezer holdnyi szőlőben és 10 000 hold gyümölcsösben építenek öntözőrendszert, mely az egész, kb. félmillió katasztrális hold kiterjedésű öntözött terület 3 százaléka. Az öntözéses gazdálkodást elsősorban a szőlőtermő körzetekben honosítják meg, tehát főleg az ország középső részén fekvő, Kecskemét környéki könnyű, homokos talajon, valamint Tokaj körzetében. A gyümölcsösöket viszont Magyarország minden részében öntözik. A gyümölcsfák öntözési rendszerét ugyancsak a homokos talajon fekvő ültetvényeken építik ki, ahol belterjes, alacsony törzsű és törpefákat telepítettek. Legelőnyösebb a 4—5 éves ültetvények öntözése, amennyiben a telepítéssel egyidőben nem végezték el az ön-? tözőrendszer kiépítését. Az öntözés alatt álló gyümölcsfák számbeli sorrendje a következő: 1. almafák, 2. kajszi, 3. őszibarack, 4. egyéb csonthéjas gyümölcsfák, 5. körte (silány minőségűek). A bogyós gyümölcsöt (málnát, ribiszkét, egrest) termő cserjéket általában nem öntözik. A speciális kultúrák öntözési folyamatában felette fontos mozzanat a fagyveszély elleni védekezés. A speciális kultúrák magas hozamát a meteorológiai szolgálat megfigyelése szerint minden harmadik évben rendszeresen tavaszi fagy veszély fenyegeti, amely elpusztíthatja, vagy legalábbis érzékenyen megdézsmálhatja a termést. Jóllehet régebben más vélemények is elhangzottak a szakértekezleteken, ma már a magyarországi gyakorlatban is egyhangúan a fagy elleni védekezés megelőzése mellett döntöttek, mégpedig abban az értelemben, hogy a fagyra érzékeny gyümölcsfákat kizárólag a permetezőöntözéssel védik a faggyal szemben. A speciális kultúrák öntözési rendszereit önálló egységekként ütemezték be. Rendeltetésük sokoldalú és részletesen indo-í költ agroökonómiai követelményekből indul ki. Technikailag is igényesek ezek az akciók, gazdaságilag pedig a közönséges öntözés kétszeresét jelentik hatékonyságukban. Technikai megoldásuk tekintetében ajánlatos sűrű hálózatú föld alatti vízelosztó lefektetése, amelyek közvetlenül a permetező vízcsapokba torkollannak. Az öntözés ezen módszerének alkalmazásánál, amelyet egyébként a nyári üzemeltetés idején is klhasználhak, párolgás folytán jelentékeny vízveszteség keletkezik. Jóllehet a permetezőöntözés időtartama eléri a napi 8—10 órát, a vízmennyiség mégis kisebb, hatékonysága alacsonyabb. A permetezőöntözés elégtelensége főleg abban nyilvánul meg, hogy még huzamosabb üzemeltetés esetén sem képes a fák gyökérrendszerét (40— 60 cm mélységig) elegendő mértékben vízzel ellátni. Ezt a kérdést a mi éghajlati viszonyaink között is meg kell majd oldanunk az árasztásos és a permetező öntözés kombinálásával. Az öntözés alatt álló gyth mölcsösök termésének javarésze exportcélt szolgál. Ezért nem kevésbé fontos a termesztett gyümölcs tetszetős „külseje“. A szüret előtti öntözés pedig „megfesti“ a gyümölcsöt, ami — főleg almánál — az értékesítés egyik elengedhetetlen követelménye. Az eddigi kísérletek alapján néhány függő kérdés megtárgyalását jelenleg be is rekesztették, az eredmények közlésére később kerül sor. (Folytatjuk.) 'VWVOWWVWW^ A szüretelés időpontja Az időjárás, a szőlő fekvése, talaja, fajtája mellett a bor minőségét a metszés, művelési mód, lombkezelés, trágyázás és a kártevők elleni védekezés módja is befolyásolja. A szüret időpontjának megválasztása elsősorban a szőlő egészségi állapotától és a szőlő érési fokától függ. Minden esetben törekedni kell a teljes érettség elérésére. h>rm?sS Az 1 má‘ 1 mázsa Piaci tér- Fiszta Terménv hozam zsára eső átlagos melés kát. naszon Termény hozam kö, érték^,_ hoIdan. katas tr. ____________ ronként ^si *ra *ént Alma: rnázsa 280 Ft 430 Ft 41 280 Ft 14 400 Ft BÖZa: mázsa 190 Ft 220 Ft 3190 Ft 435 Ft Ennél is világosabban megnyilvánul a speciális kultúrák termesztésénél alkalmazott öntözés, ha az összehasonlításnál a terményeknek a kapitalista
