Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)
1967-09-02 / 35. szám
A zöldtrágya szerepe gyümölcsöseinkben n. A köztestermelésnél sohasem hagyjuk figyelmen kívül, hogy a gyümölcsfa a főnövény, a köztes pedig a zsaroló, amely olyan hihák forrásává válhat, ha azt helytelenül használjuk, hogy azokat a későbbiek folyamán sem tudjuk helyrehozni. A fasorok megmunkálása egyelőre élőmunkát igényel, ami az 1—3 éves telepítéseket Illeti. A későbbiek folyamán ez a munka elhanyagolható. Kezd elterjedni az a módszer, hegy a zöldtrágyanövényt magas tarlóra vágva a fasorok aljára terítjük el. Ez a munka kevés költséggel és minimális élőmunka befektetéssel elvégezhető. Erre megfelelő munkagépekkel rendelkezünk. A fasorokra szórt szalma lassan korhadó avart hoz létre, a talajt beárnyékolja, csökkenti a gyomosodást. A talaj szervesanyaggal való takarása nagy szerepet Játszik a talajszerkezet, talajnedvesség fönntartásában. Engel vizsgálatai szerint nagyon jő hatással van a fák termőrügy berakodására, növeli a gyümölcs minőségét, és a talajéletet. Sőt szerinte ezeken a területeken a talajélet optimálisnak mondható. A fasorok takarásának felsorolt előnyei kétségtelenül nagyok. Azonban eredményt csak akkor várhatunk, ha nagy mennyiségű zöldtömeget szórunk a fák aljára és fokozatosan védekezünk a mezei rágcsálók ellen, amelyek a takaró alatt szintén megtalálják a nekik legjobban megfelelő életkörülményeket. Ezzel az agrotechnikai eljárással csak a szervesanyag utánpótlást oldottuk meg. A 4—5 éves gyümölcsös egyre nagyobb és nagyobb terméseket ad és az ezzel kivont tápanyagelemeket pótolnunk kell a talajban. Ennek a tápanyagutánpőtlásnak az alapját a két-három évenként megismétlődő talajvizsgálat képezze. Ha vizsgálat alapján megállapítást nyert, hogy valamelyik tényező a talajban relatív minimumban van, vagyis kis mennyisége folytán a termés fokozásának gátló tényezőjévé válik, akkor ennek a tényezőnek egyoldalú emelésével gazdaságosan emelhetjük a termésünket addig, amíg valamely más tényező nem kerül relatív minimumba. Ezt mondja Liebig minimum törvénye, aki a műtrágyázás alapjait több mint 120 esztendeje lefektette. Törvényét, ha nem ragaszkodunk mereven az ő előírásaihoz, de a mai bővebb ismereteinkkel párosítjuk, nagyon Jó eredménnyel használhatjuk. Figyelembe kell vennünk, hogy a túlzott tápanyag ellátottság, ha az egyoldalú, termésgátló tényezővé válik. A tápanyagfelvételt a talaj állapota, fizikai és kémiai állapota is befolyásolja. Ezért van szükség a megismétlődő talajvizsgálatokra, amellyel felderítik a sorozatosan fellépő gátló tényezőket. Ezek megszüntetésével hozzásegítenek a termés állandó és reális fokozásához. A zöldtrágyázásnál alapelvül kell tekintenünk, hogy előre ki kell dolgozni a zöldtrágyanövények növényváltási tervét és ennek alapján évről évre a zöldtrágyázást megismételjük. Ismerve üzemünk nyári, őszi, téli és tavaszi csapadék viszonyait, azok eloszlását, ezen ismeretek birtokában kétféleképpen járhatunk el. Ha sok évi átlagban kevés az őszi és téli csapadék, száraz tavaszokkal kell számolnunk, valamint az áprilisi virágzás mennyiségét és esetleg megtermékenyülé'st figyelembevéve nem engedjük kifejlődni a teljes zöldtömeget, hanem azt már április közepén rotavátorral a talajba dolgozzuk. Ilyen körülmények között és főleg akkor, ha nagy termés mutatkozik, fekete ugart tartunk a gyümölcsösben, hogy minden rendelkezésünkre álló nedvességet a gyümölcsfa számára megóvjunk. Ez a módszer gazdaságosabb, mintha megvárnánk á zöldtrágyanövény teljes kifejlődését. Ezzel nagy mennyiségű vizet vonnánk el a gyümölcsfától, amely mind a termés minőségében, mind mennyiségében is negatív irányban mutatkozna meg. A második esetben, amikor a sok évi átlagban a tavasz és téli csapadékviszonyok kedvezően alakulnak, megengedhető, hogy a zöldtrágyanövényt teljes fejlődése idején dolgozzuk a talajba. Így a talaj szervesanyag igényét teljes mértékben kielégítjük, míg a gyümölcs számára is elegendő nedvesség marad a maximális terméshozamra. Nem közömbös, hogy az említett zöldtrágyanövények közül melyiket választják. Itt elsősorban a tájszempontok a mérvadók. A megválasztásnál azt kell figyelembe vennünk, hogy melyik a viszonyainknak legmegfelelőbb növény, melyik adja a legrövidebb időn belül a legnagyobb zöldtömeget és melynek gyökerei hatolnak legmélyebben a talajba. A gyakorlat és a kutatóintézetek feladata, hogy az eddig ismert zöldtrágyanövények mellé újabb, jobb, a követelményeinket jobban kielégítő fajokat, esetleg növényfajtákat honosítsanak meg. Fontos, hogy ideális zöldtrágyázi rendszert tudjunk kialakítani, amely mind a gyümölcsfa számára, mind ökonómiai vonatkozásban maradéktalanul beváljon. Körözsy István mérnök (Folytatjuk.) A gyümölcs raktározásának kérdései A nyár a gyümölcsérés évszaka. Vitaminért nem kell a gyógyszertárba menni, sokkal élvezhetőbb formában juthatunk hozzá a piacon. Itt az ideje tehát, hogy a gyümölcs raktározásának problémáival is foglalkezzunk. A gyümölcs az ember táplálkozásában nagyon fontos szerepet játszik. Kellemes íze, üdítő hatása miatt közkedvelt élelmiszer. Tápértéke ugyan — egyes kivételektől eltekintve — nem túl nagy, de annál fontosabb szervezetünk ellenálló képességét támogató hatása. Ez az oka annak, hogy a gyümölcsnek nemcsak nyáron, amikor hagy mennyiségben kapható, de az egész év folyamán az étlapunkon a helye. A mezőgazdasági termékek termelése nem fejeződik be azok begyűjtésével. A gyümölcs begyűjtése és fogyasztása között közel egy év is eltelhet. Ez idő alatt különböző fizikai és biológiai tényezők hatnak a gyümölcsre, amelyek minőségi és mennyiségi elváltozásokat okoznak abban. Ha tehát nem gondoskodunk időben a gyümölcs megfelelő raktározásáról, elsősorban megfoszthatjuk a termelőt egész évi fáradságos munkájának megérdemelt eredményétől, ezenkívül a téli és tavaszi gyümölcsszükséglet biztosítása is veszélyben forog. 2 HSB3B1 A gyümölcs raktározásának kérdése tehát időszerű. Felmerülhet azonban még egy kérdés: Mire télen a friss gyümölcs, ha lesz elég befőtt és konzervgyümölcs? A konzervgyümölcsöt könynyebb emészthetősége miatt (gyermekek étkezése, diétás koszt stb.) vagy mint nyalánkságot több esetben előnyben részesítjük a friss gyümölccsel szemben. Ne feledjük azonban, hogy a konzervgyümölcs nem éri el a friss gyümölcs értékét. Nemcsak színe, szaga, íze, konzisztenciája változott meg, de vitamintartalma is csökkent. Ezzel szemben a friss gyümölcs — megfelelő raktározás mellett — megtarthatja a szervezetünk számára oly fontos jó tulajdonságait. A megfelelő raktározás alatt azt a komplex raktározási technikát és technológiát értjük, amellyel a gyümölcs mind minőségileg, mind mennyiségileg csak a lehető legkisebb veszteségeket szenvedi. Már ősapáink idejében ismert volt például az alma és a körte raktározása szellőztető kéményekkel ellátott pincékben. Ma Is előfordul, hogy késő tavaszszal, amikor a piacon már ritkán találkozunk szép, egészséges gyümölccsel, ilyen házi raktárból gyönyörű almákat mutatnak nekünk. Ez ne téveszszen meg bennünket. A házi szükségletre eltett gyümölcsből ugyanis naponta fogyaszt a tulajdonos, éspedig mindig azokat a darabokat, amelyek már érettek, esetleg romlásnak is indultak, a rothadtakat pedig eltávolítja. így a gyümölcs, amely a nagyban történő raktározáskor elromlana, sőt esetleg a többit is megfertőzné, a kicsiben való raktározás esetében elfogyott és csak a szebbje, jobbja maradt meg. A gyümölcs raktározás közben háromféle úton veszíthet értékéből: 1. A víztartalmának elpárolgásával. Ez súlyveszteséggel jár, ezenkívül a gyümölcs héja idővel megráncosodik, elveszíti szép formáját. 2. Légzéssel, anyagcserével. A begyűjtött gyümölcs ugyanis él. Az élethez szükséges energiát cukortartalmának felbomlásával, mely anyagcseretermékeket széndioxid és vízgőz formájában lélegzi ki, szerzi meg. Ennek eredménye a sűlyveszteségen kívül a cukor- és vitamintartalom csökkenése. 3. Penészedéssel, romlással. Ha tudjuk a veszteségek okait, természetesen sokkal könnyebb az ellenük való védekezés is. Az első feltétel a raktár levegőjének hűvösen tartása. A víztartalom elpárolgását a légkör relatív nyirkosságának mesterséges növelésével érhetjük el. A gyümölcs anyagcseréjének lassítására — a hűtésen kívül — széndioxidot juttathatunk a raktár levegőjébe, és azt egy bizonyos színvonalon állandósíthatjuk. Ezzel a gyümölcsben végbemenő anyagcserefolyamatokat (cukrok széndioxiddá és vízgőzzé való bomlása) a vegyi-kinetikai törvények értelmében mégjobban lefékezzük. A mikrobiális fertőzéseket pedig vegyi anyagok, úgynevezett fungicídok használatával akadályozhatjuk meg. Mindezek eléréséhez természetesen nagyon korszerűen berendezett raktárakra van szükség. S itt felmerül a kérdés, vajon kifizetődik-e ez gazdasági szempontból. A válasz egyöntetű: Nagyonis kifizetődikl Nemzetgazdasági szempontból például tavasszal a saját gyümölcseinkkel tudnánk a kereslet nagy részét fedezni, ez valuta megtakarítást jelent. A termelő pedig a nyáron vagy ősszel eladott gyümölcs árának két-háromszorosát kapja, ha azt tavasszal tudja, viszi a piacra. (Folytatjuk) Pongrácz Gábor mérnök, a bratislavai Központi Élelmiszerkutató Intézet dolgozója
