Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)

1967-09-02 / 35. szám

G®orixs)onüa&®ö szemle Az elmúlt hét külpolitikai esemé­nyei közül kiemelkedik az arab csúcs­­találkozó, az atomsorompó-egyezmény és a vietnami háború kiszélesítése, amely azonban kevés eredményt és sok veszteséget hoz az amerikai Impe­rialistáknak. Az arab csúcstalálkozó sok diplomá­ciai tevékenység után Jött létre. A külügyminiszterek kartúmi értekezlete végre megállapodott a csúcstalálko­zó napirendjében. Az értekezlet nem egészen teljes, mert öt arab államfő helyett csak a megbízottja vesz részt a találkozón bizonyos okok miatt. Az értekezlet előtt még mindig voltak bizonyos véleménykülönbségek az arab országok között és az olaj-em­bargó kérdésében. A csúcsértekezlet négy napirendi pontja viszont nagyon Jelentős. Első helyen áll a politikai, katonai és gaz­dasági intézkedések programja, az izraeli agresszió következményeinek felszámolására. A második pont az arab országokban levő idegen katonai támaszpontok felszámolását tartalmaz­za. A harmadik az arab gazdaság szerepe a bagdadi értekezlet Javasla­tainak fényében, a negyedik pedig kitűzné az arab politikai tevékenysé­get nemzetközi síkon. Ez a csúcsértekezlet az első nagy találkozó a közelkeleti válság óta. Valószínű, hogy ezen az értekezleten egybekovácsolódik az arab egység. Bár sok a nézeteltérés, főleg az olaj­­embargo kérdésében. Szaúd-Arábia, Líbia és Kuwait a három legnagyobb olaj exportáló ország, noha elvben támogatja azt az elvet, hogy az olaj fegyver minden olyan országgal szem­ben, amely az izraeli agressziót támo­gatta, mégis húzódik az olaj-embargo gyakorlati megvalósításától, mert az súlyosan csökkentené az állami be­vételeket. A genfi 18 hatalmi leszerelési érte­kezlet olyan sokáig topogott egy hely­ben, hogy szinte el sem hihettük, hogy a holtpontról el sem mozdulnak. Az első lépés mégis megtörtént. A 325-ik ülésen Roscsin szovjet delegátus elő­terjesztette a nyolc cikkelyes atom­­sorompó javaslatot és hasonló szöve­gű Javaslattervezetet nyújtott be Fos­ter, az Egyesült Államok küldöttje is. A beterjesztett okmányok azt tükrö­zik, hogy a két legnagyobb atomhata­lom olyan szerződést dolgozott ki, amelynek aláírói atom- és nem atom­hatalmak köteleznék magukat, hogy megakadályozzák a nukleáris fegyve­rek továbbterjedését. Egy cikkely kér­désében az ellenőrzést illetően még további tárgyalások folynak. Amíg a hét cikkelyes atomsorompó­­egyezmény életbe lép, sók nehézséget kell még leküzdeni, de amint azt a szovjet kommentátorok megjegyzik, az út Jelentős részét már magunk mö­gött hagytuk. VI. Pál pápa is üdvözli az atomsorompó-egyezményt, bár nem tartja végső megoldásnak, de mégis Jelentős lépésnek könyveli el. Az atomsorompó-egyezmény a pusztulás­tól mentheti meg a világot. Bár ma öt atomhatalom annyi nukleáris fegy­vert halmozott fel, hogy ezzel már el lehetne pusztítani a világot, a ve­szély az atomfegyverek továbbterjesz­tésével még tovább növekedik. A szak­emberek szerint ma már 10—12 olyan ország van különböző kontinenseken, amelyek egy-két éven belül képesek nukleáris fegyvereket készíteni. Ha ezek az államok is rendelkeznek atomfegyverekkel, akkor már a gya­korlatban majdnem minden ellenőrzés lehetetlenné válna. Az is bizonyos, hogy az atomhatalmak száma nem állna meg a 10—12-nél, hanem újabb országok szereznének atombombákat. Ebből adódik, hogy ha most rövid időn belül nem kötik meg az egyez­ményt, később már sokkal nehezebb lesz gyakorlati megvalósítása. Az atomsorompó ellenzői mindenek­előtt a Német Szövetségi Köztársaság az egyezményt az ellenőrzés megvaló­sításának ürügye miatt torpédozzák meg. A cél világos, a bonni revansisz­­ták atomfegyverekhez akarnak jutni. A vietnami háború egyre Jobban fokozódik. A légi támadások 225 ki­választott észak-vietnami célpontra irányulnak. Ezzel egyidejűleg egyre eredményesebben harcol a VDK lég­védelme. Hogy csak egy példát említ­sünk, négy nap alatt 22 amerikai re­pülőgépet lőttek le. A veszteségek miatt egyre nagyobb a felháborodás az Amerikai Egyesült Államokban. Robert Kennedy szenátor újból bírálta a Johnson-kormány politikáját. Felhá­borodottan mondotta, hogy Amerika 13 ezer mérföldnyire fecsérli el tehet­ségeit, erőforrásait és energiáját. A háború minden órája három millió dollárba kerül. Egyre többen hangoz­tatják, hogy a délkelet-ázsiai béke megteremtésének feltétele az Egye­sült Államok csapatainak kivonása Vietnamból. A moszkvai Pravda vezércikkében foglalkozik a Vietnami Demokratikus Köztársaság kikiáltásának közelgő 22. évfordulójával. Egyre Jobban sürgetik az antiimperialista békeszerető erők egységének megerősítését. Hangsú­lyozza, hogy ennek útjában a pekingi vezetők provokációs tevékenysége áll. Kiemeli, hogy az amerikaiak fokozódó vietnami háborúja ellenlépéseket kö­vetel. A Szovjetunió kormánya levbnja a következtéseket a vietnami háború fokozásából. Legfrissebb Jelentések szerint az amerikaiak már 2230 repülőgépet vesztettek a VDK fölött. A délvietnami hazafiak rakétatámadást intéztek a Da Nang-i támaszponttól öt kilomé­terre levő amerikai támaszpont ellen. A támadás alkalmából kilenc helikop­tert megsemmisítettek. A szabadság­­harcosok 24 óra alatt 8 hidat semmi­sítettek meg. A vietnami háború miatt egyre na­gyobb az ellenállás Amerikában is. San Franciscoból békemenet Indult Washingtonba, hogy így tiltakozzanak a vietnami háború ellen. A Vietnami Demokratikus Köztársaságban a háború ellenére is gyorsan fejlődnek a falvak és a városok. A képen látható nádfödeles házakból korszerű lakónegyedekbe költöznek Hanoi dolgozói. CXK falv. Köszöntjük az ünneplő Vietnamot Nagy ünnepe van szeptember máso­dikén a távoli, de hozzánk mégis oly közel álló vietnami népnek: a demo­kratikus Vietnamban most ünnepük a köztársaság kikiáltásának 22. év­fordulóját. Az évszázados külföldi és hazai elnyomás után kiűzték az utolsó Japán elnyomót is az országból, hogy a nép végre maga élvezhesse munká­jának gyümölcsét. Az öröm, a szabadság azonban nem sokáig tartott, hiszen a történelem­ben oly ismert példa szerint rögtön megjelentek az ú] gyarmatosítók és ismét igába akarták taszítani a meg­tört és sokat szenvedett népet. Ez a szégyenteljes kísérlet akkor a fran­ciáknak Jutott, akik végül is csúfos vereséggel távoztak az országból. Dien Bien Phu fogalom a szabadságszerető vietnami nép történetében: itt szen­vedték el a végső vereséget a fran­ciák 1954-ben, majd még ebben az esztendőben aláírták az ún. genfi egyezményeket, amelyek az indokínai háború befejezését jelentették. Az egyezmény értelmében Franciaország kivonta csapatait, Vietnamot pedig ketté választották. Északon a korábbi harcokban megerősödött haladó erők, élükön Ho Si Minh mai elnökkel ala­kítottak kormányt, az ország népére pedig a munka, az építés, a béke kor­szaka köszöntött. Sajnos, Délen a kül­földi érdekeket képviselő nagytőke, a burzsoázia kaparintotta kezébe a hatalmat, amely lényegében az ország mai tragédiájának okozója. Az ameri­kai imperializmus felismerte a szá­mára történelmi pillanatot és a fran­ciák után megvetette a lábát Dél- Vietnamban. Az utána bekövetkezett fejlemények már lényegében a mába nyúlnak. Sai­gonban megalakult az amerikai dollár­­milliókon nyugvó bábkormány, amely teljesen kiszolgáltatta az országot Washingtonnak. Elkezdődtek az Észak elleni provokációk, ellenségeskedések, terrorcselekmények, és végül a nyílt katonai beavatkozás. Az amerikaiak a „kommunizmus feltartóztatásának“ érve alapján évek óta pusztító had­járatot vezetnek a dél-vietnami sza­badságharcosok ellen. Legutóbb pedig már nyílt légiháborút folytatnak a Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen is. Mindez világszerte mély fel­háborodást vált ki és Johnson elnök címére szinte a nap minden órájában tömeges tiltakozások érkeznek a ha­ladó emberek százmillióitól, hogy azonnal szüntesse be a népirtó hábo­rúját, Dél-kelet Ázsiában. A Vietnami Demokratikus Köztársa­ság nagy nemzeti ünnepén azonban necsak a fájdalmakról, a nehézségek­ről, gondokról emlékezzünk meg, ha­nem szóljunk azokról a sikerekről is, amelyeket ez a hős nép a háborús évek, a súlyos megpróbáltatásai köze­pette elér a munka frontján. Mint ismeretes, a VDK a szocialista tábor egyetlen trópusi országa. Mezőgazda­ságára tehát kimondottan a melegövi termesztés, főleg a rizstermelés jel­lemző. A földterület döntő többsége a mi szövetkezeteinkhez hasonló, népi termelő csoportokban van. Az egyre korszerűbb termelési módszerek lehe­tővé tették, hogy ma már a háború előtti színvonalnak az ötszörösét ér­ték el, pedig az amerikai bombák gyakran felmérhetetlen károkat okoz­nak a mezőgazdaságnak is, különösen az öntözőberendezések elpusztításával és mérgező anyagok permetezésével. Állattenyésztésére főleg a szarvasmar­ha-tenyésztés jellemző, mert erre megvannak a kedvező feltételek. A la­kosság élelmiszerellátásának biztosí­tása azonban főleg a halászatból van, amely a legfejlettebb tengerparti álla­mokéval vetekszik. Az iparban a bá­nyászat és vaskohászat került elő­térbe. Ezen a termelési szakaszon is lényegesen túlszárnyalják a háború előtti szintet. Vietnam népe hősiességéért, erköl­csi szilárdságáért, megalkuvás nélküli hazaszeretetéért, elnyerte a becsüle­tes emberek nagy rokonszenvét, akik a világ minden részéből a harcok közepette is szívből köszöntik az ün­neplő ország bátor lakosságát, -tg­■ LONDONBAN a kínai ügyvivői hivatal előtt 15 kínai diplomata össze­verekedett néhány középkorú angol Járókelővel, akik Mao elnököt gúnyol­ták. Körülbelül 40 angol és kínai verekedett, a legkülönbözőbb segéd­eszközökkel. A rendőrök főleg csak botjaikat használták, a kínai diploma­ták azonban baltát, tejesüveget Is bevetettek. Az ütközet végén három mentőautó szállította kórházba a se­besülteket. Szavadba rosszul kezdesz Idegen, ha itt „kényúrt“ keresnél. Mert nem egy ember az úr ezen a földön, és szabad a város is. A nép uralkodik itt, évről évre új tiszthordozót jelöl ki és nem gazdagé a legfőbb rang: szegényt csakúgy megillet az. '/Euripidész) Demokrácia — ezt a fogalmat, mint megannyi mást, a görö­göktől tanulta meg a világ. A görög szabadság-eszmény, lehántva róla ter­mészetesen rabszolgatartó attitűdjét, példa lett, több mint két ezredév nosztalgiával tekintett fel rá. A mottó szerzője, Euripidész, időszámításunk előtt az ötödik században leplezetlen büszkességgel hangsúlyozza a nép uralmát athéni földön. A történelem kitermeli a maga pa­radoxonéit. Napjainkban Görögország­ban fasiszta diktatúra dühöng. Április huszonegy a görög hagyományok megcsúfolása, az Akropolisz szabad­ságot lehelő oszlopsorainak megalá­zása. Nap mint nap aggódva vesszük kezünkbe az újságot, a rádióállomások nyugtalanító híreket röpítenek a vi­lágba: Manolísz Glezosz újra rácsok mögött, tovább folynak a letartózta­tások. embertelen viszonyok a Jarosz szigeti internáló táborban és a leg­újabb — elfogták és megkínozták Mi­­kisz Theodorakiszt, a világszerte hí­res zeneszerzőt, aki állítólag belehalt sebeibe... Patakoszék és monarchofaslszta hí­veik tehát „dolgoznak". A világ ha­ladó erőinek minden tiltakozása és felháborodása ellenére folytatják vé­res pogromjaikat, egyetemi tanárokat, 0 SZABAD FÖLDMŰVES 1987, szeptember 2. Görög tragédia diákokat, művészeket börtönöznek be, végeznek ki. Kétségtelen tehát, hogy nem éppen a haladó hagyományokra építenek, hisz a görög történelemből nemcsak Periklész demokráciáját is­merjük, volt Drakón is, drákói törvé­nyek is. De ne menjünk ilyen messzi­re. Patakoszéknak nyilvánvalóan köze­lebbi rokonaik vannak, módszereik kísértetiesen hasonlatosak a nácik hírhedt és „Jól bevált“ módszereihez. Mert figyeljük csak az első „legfonto­sabb“ lépéseket, amelyek kétséget ki­záróan a haladószellemű értelmiség likvidálását célozzák. A „kommunista veszély“ örve alatt minden lelkiisme­­retfurdalás nélkül küldik koncentrá­ciós táborba a nemzet legjobbjait. Hát igen, csak a gyenge fél attól, hogy szemébe mondják az igazságot!.,. Persze, a tények azért tények ma­radnak. Patakoszék náci maszlagját a népjólétről, a „beteg országról, ame­lyet gyógyítani kell“ vajmi kevesen veszik be. Mert a diagnózis, az még hagyján, a gyógymód viszont határo­zottan aggasztó. De talán az sem vé­letlen, hogy éppen most, amikor az ország ugyebár „betegeskedik"i NATO hadgyakorlatot tartanak görög földön. S talán meg is lepődnek ezen, ha nem tudnánk, nem tapasztaltuk volna, hogy az ilyen „náci metamorfózisok­nak“ immár törvényszerű velejárója a fegyvercsörtetős, a katonai erő fi­­togtatása. írásunk elején a görög demokrá­ciára hivatkoztunk. A görög kultúra nevében emel ma szót a világ. Hisz műveltségünk, tudásunk mind itt gyö­kerezik, történelmünk sötét korsza­kait nem egyszer a kiváló görög el­mék világították be. Az ember elját­szik a gondolattal: vajon Arisztopha­­nész, ha most feltámadna, mit szól­na?... Gyilkos szatíráival miként ál­lítaná pellengérre az újkori tiránnuso­­kat? De vajon van-e a mai görögség­nek Arisztophanésze?... Illetve ... sikerül-e megmentenie a világ haladó erőinek Görögország mai Arisztopha­­nészeit?... A kérdés égetően idősze­rű. Vajon megtettünk-e már mindent, hogy lefogjuk a fasiszta pribékek ke­zét? Vajon mindenki megtett-e min­den tőle telhetőt? A görö ghaladő értelmiség segélyt kérő kiáltása, utolsó S. 0. S.-e szét­röppent a világba. Konstantin görög király és felesége New York-i látoga­tásakor az ENSZ székháza előtt görög diákok rendezték meg tiltakozó tünte­tésüket. Ki meri még behúnyni a sze­mét? Bűnös közömböséggel ki siklik el a történtek felett? Mert a feledé­­kenység, a hálátlanság a lerútabb emberi tulajdonság. És a görögöknek sokmindent köszönhetünk. Kultúránk, művészetünk mindmáig görög forrá­sokból táplálkozik, tudományos kuta­tásaink fantasztikus eredményei mind ide vezethetők vissza. A görögség le­rakta az emberiség kultúrájának alap­jait. Emberekl Ne legyetek hálátlanok, halljátok meg a görög nép segély­­kiáltását! ES, Ibalogh) A mikrokémek háborúja A Nasszer—Husszein párbeszéd lehallgatása, az egyiptomi radar-készü­lékek zavarása, az izraeli ellenparancsok továbbítása a Sínai-félsziget arab páncélkocsi-parancsnokaihoz, a katonai távközlés lehallgatására ki­küldött, elektronikus készülékekkel felszerelt CIA-haJó az ashdodi vizeken: csupa olyan Jelenség volt, amely meggyőzte az arab nemzeteket — és a többit is — a modern tudományos kémkedés rendkívüli hatásfokáról. Néhány hét óta Párizsban — a diszkrét, külön e célra kibérelt lakosztá­lyokban — találkozókra került a sor. Ezeken a szakemberek beavatták az esetleges vásárlókat — akik túlnyomórészt diplomaták voltak — a mi­niatürizált elektronika titkaiba. De a titkos lehallgatás, miután hosszú időn át különleges szolgálatok­nak volt fenntartva, napjainkban elárasztotta a kereskedelmet, az ipart és a magánéletet is. A Párizsban nemrég berendezkedett amerikai „Conti­nental Telephone Supply“ társaság egymaga évi 15 millió frank forgalmat biztosított mütyürkéinek. A párizsi aranyifjúság walkié-talkie, vagy karóra-adóállomások segítsé­gével érintkezik, és nyilvánvaló, hogy az idei tél a mikroállomások ural­mának korszaka lesz. Az elképesztően drágán árusított elektronikus mütyürkék sznobizmusa azonban csak másodlagos jelenség. A távközlés sokkal izgalmasabb kihasz­nálási lehetőségeket kínál. Tavaly az egyik nagy reklámügynökség igaz­gatójának íróasztala alatt postabélyeg nagyságú aprócska készüléket talál­tak, amely egyidejűleg mikrofon és adóállomás volt, s amelynek segítsé­gével 600 méter távolságban ki lehetett hallgatni az irodában lefolyatott összes beszélgetéseket... Párizsban az egyik nagy repülőgépgyár tervezőirodáiban minden este hat ember kutatja végig az összes helyiségeket, hogy megkeresse az eset­leges mikro-adóállomásokat. Az amerikai gyárosoknak manapság már mindenütt a világon vannak fióküzleteik. Ezek egyike készülékeinek gyártási szabadalmát átengedte az egyik francia vállalatnak, a „Szerszámipari Kereskedelmi Ügynökség­nek“, amelynek székhelye a Bastille közelében van. Ha valaki kicserélte telefonkészülék mikrofonjának betétjét (ez a mű­velet mindössze öt másodpercet igényel) egy teljesen hasonló, de a „Con­tinental Telephone“ által készített betéttel, a szervezet összes munkatársai lehallgathatják a telefonbeszélgetéseket kis frekvencia-modulációs vevő­­készülékük segítségével. Ha viszont gyufaskatulya nagyságú mikro-adókészüléket dug a főnök szekrényének mélyére és lemegy az utcára, tranzisztor segítségével hall mindent, ami az irodában elhangzik. A készülék elég kicsi ahhoz, hogy akár egy könyvben is elférjen, de elég nagy hatásfokú ahhoz, hogy 600 méter távolságból is halljuk a hangját. A „Continental Telephone“ nagy távolságra ható „spiclit“ készített a fél­tékeny emberek számára. Aprócska dobozban elrejtett mikrofon lehetővé teszi, hogy több száz kilométer távolságból lehallgassák azt, ami a háló­szobában történik. A Castelnaudary-ba küldött féltékeny férj letárcsázza a párizsi telefonszámát automatáján, s ezzel a külföldi „Infinity“ (Vég­telenség) névre hallgató berendezés segítségével elnémítja a telefoncsen­gőt, de elindítja a „kém-mikrofont“. Az utóbbi híven közli vele, hogy mi történik a lakásában anélkül, hogy a cselt bárki felfedezhetné. Az „elektronikus kémekkel“ kereskedők kitűnő üzleteket csinálnak mfl­­tyürkéikkel. A hatóságok bőségesen ellátják magukat. A „spionitisztben“ szenvedő gyárosok mindent elkövetnek megszerzésük érdekében, s a meg­csalt férjek kedvük szerint beszerezhetik szerencsétlenségük megcáfolha­tatlan bizonyítékait. De a „spiclik" drágák, nagyon drágák: áruk 3000 és 7500 frank között mozog.

Next

/
Thumbnails
Contents