Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)
1967-09-02 / 35. szám
G®orixs)onüa&®ö szemle Az elmúlt hét külpolitikai eseményei közül kiemelkedik az arab csúcstalálkozó, az atomsorompó-egyezmény és a vietnami háború kiszélesítése, amely azonban kevés eredményt és sok veszteséget hoz az amerikai Imperialistáknak. Az arab csúcstalálkozó sok diplomáciai tevékenység után Jött létre. A külügyminiszterek kartúmi értekezlete végre megállapodott a csúcstalálkozó napirendjében. Az értekezlet nem egészen teljes, mert öt arab államfő helyett csak a megbízottja vesz részt a találkozón bizonyos okok miatt. Az értekezlet előtt még mindig voltak bizonyos véleménykülönbségek az arab országok között és az olaj-embargó kérdésében. A csúcsértekezlet négy napirendi pontja viszont nagyon Jelentős. Első helyen áll a politikai, katonai és gazdasági intézkedések programja, az izraeli agresszió következményeinek felszámolására. A második pont az arab országokban levő idegen katonai támaszpontok felszámolását tartalmazza. A harmadik az arab gazdaság szerepe a bagdadi értekezlet Javaslatainak fényében, a negyedik pedig kitűzné az arab politikai tevékenységet nemzetközi síkon. Ez a csúcsértekezlet az első nagy találkozó a közelkeleti válság óta. Valószínű, hogy ezen az értekezleten egybekovácsolódik az arab egység. Bár sok a nézeteltérés, főleg az olajembargo kérdésében. Szaúd-Arábia, Líbia és Kuwait a három legnagyobb olaj exportáló ország, noha elvben támogatja azt az elvet, hogy az olaj fegyver minden olyan országgal szemben, amely az izraeli agressziót támogatta, mégis húzódik az olaj-embargo gyakorlati megvalósításától, mert az súlyosan csökkentené az állami bevételeket. A genfi 18 hatalmi leszerelési értekezlet olyan sokáig topogott egy helyben, hogy szinte el sem hihettük, hogy a holtpontról el sem mozdulnak. Az első lépés mégis megtörtént. A 325-ik ülésen Roscsin szovjet delegátus előterjesztette a nyolc cikkelyes atomsorompó javaslatot és hasonló szövegű Javaslattervezetet nyújtott be Foster, az Egyesült Államok küldöttje is. A beterjesztett okmányok azt tükrözik, hogy a két legnagyobb atomhatalom olyan szerződést dolgozott ki, amelynek aláírói atom- és nem atomhatalmak köteleznék magukat, hogy megakadályozzák a nukleáris fegyverek továbbterjedését. Egy cikkely kérdésében az ellenőrzést illetően még további tárgyalások folynak. Amíg a hét cikkelyes atomsorompóegyezmény életbe lép, sók nehézséget kell még leküzdeni, de amint azt a szovjet kommentátorok megjegyzik, az út Jelentős részét már magunk mögött hagytuk. VI. Pál pápa is üdvözli az atomsorompó-egyezményt, bár nem tartja végső megoldásnak, de mégis Jelentős lépésnek könyveli el. Az atomsorompó-egyezmény a pusztulástól mentheti meg a világot. Bár ma öt atomhatalom annyi nukleáris fegyvert halmozott fel, hogy ezzel már el lehetne pusztítani a világot, a veszély az atomfegyverek továbbterjesztésével még tovább növekedik. A szakemberek szerint ma már 10—12 olyan ország van különböző kontinenseken, amelyek egy-két éven belül képesek nukleáris fegyvereket készíteni. Ha ezek az államok is rendelkeznek atomfegyverekkel, akkor már a gyakorlatban majdnem minden ellenőrzés lehetetlenné válna. Az is bizonyos, hogy az atomhatalmak száma nem állna meg a 10—12-nél, hanem újabb országok szereznének atombombákat. Ebből adódik, hogy ha most rövid időn belül nem kötik meg az egyezményt, később már sokkal nehezebb lesz gyakorlati megvalósítása. Az atomsorompó ellenzői mindenekelőtt a Német Szövetségi Köztársaság az egyezményt az ellenőrzés megvalósításának ürügye miatt torpédozzák meg. A cél világos, a bonni revansiszták atomfegyverekhez akarnak jutni. A vietnami háború egyre Jobban fokozódik. A légi támadások 225 kiválasztott észak-vietnami célpontra irányulnak. Ezzel egyidejűleg egyre eredményesebben harcol a VDK légvédelme. Hogy csak egy példát említsünk, négy nap alatt 22 amerikai repülőgépet lőttek le. A veszteségek miatt egyre nagyobb a felháborodás az Amerikai Egyesült Államokban. Robert Kennedy szenátor újból bírálta a Johnson-kormány politikáját. Felháborodottan mondotta, hogy Amerika 13 ezer mérföldnyire fecsérli el tehetségeit, erőforrásait és energiáját. A háború minden órája három millió dollárba kerül. Egyre többen hangoztatják, hogy a délkelet-ázsiai béke megteremtésének feltétele az Egyesült Államok csapatainak kivonása Vietnamból. A moszkvai Pravda vezércikkében foglalkozik a Vietnami Demokratikus Köztársaság kikiáltásának közelgő 22. évfordulójával. Egyre Jobban sürgetik az antiimperialista békeszerető erők egységének megerősítését. Hangsúlyozza, hogy ennek útjában a pekingi vezetők provokációs tevékenysége áll. Kiemeli, hogy az amerikaiak fokozódó vietnami háborúja ellenlépéseket követel. A Szovjetunió kormánya levbnja a következtéseket a vietnami háború fokozásából. Legfrissebb Jelentések szerint az amerikaiak már 2230 repülőgépet vesztettek a VDK fölött. A délvietnami hazafiak rakétatámadást intéztek a Da Nang-i támaszponttól öt kilométerre levő amerikai támaszpont ellen. A támadás alkalmából kilenc helikoptert megsemmisítettek. A szabadságharcosok 24 óra alatt 8 hidat semmisítettek meg. A vietnami háború miatt egyre nagyobb az ellenállás Amerikában is. San Franciscoból békemenet Indult Washingtonba, hogy így tiltakozzanak a vietnami háború ellen. A Vietnami Demokratikus Köztársaságban a háború ellenére is gyorsan fejlődnek a falvak és a városok. A képen látható nádfödeles házakból korszerű lakónegyedekbe költöznek Hanoi dolgozói. CXK falv. Köszöntjük az ünneplő Vietnamot Nagy ünnepe van szeptember másodikén a távoli, de hozzánk mégis oly közel álló vietnami népnek: a demokratikus Vietnamban most ünnepük a köztársaság kikiáltásának 22. évfordulóját. Az évszázados külföldi és hazai elnyomás után kiűzték az utolsó Japán elnyomót is az országból, hogy a nép végre maga élvezhesse munkájának gyümölcsét. Az öröm, a szabadság azonban nem sokáig tartott, hiszen a történelemben oly ismert példa szerint rögtön megjelentek az ú] gyarmatosítók és ismét igába akarták taszítani a megtört és sokat szenvedett népet. Ez a szégyenteljes kísérlet akkor a franciáknak Jutott, akik végül is csúfos vereséggel távoztak az országból. Dien Bien Phu fogalom a szabadságszerető vietnami nép történetében: itt szenvedték el a végső vereséget a franciák 1954-ben, majd még ebben az esztendőben aláírták az ún. genfi egyezményeket, amelyek az indokínai háború befejezését jelentették. Az egyezmény értelmében Franciaország kivonta csapatait, Vietnamot pedig ketté választották. Északon a korábbi harcokban megerősödött haladó erők, élükön Ho Si Minh mai elnökkel alakítottak kormányt, az ország népére pedig a munka, az építés, a béke korszaka köszöntött. Sajnos, Délen a külföldi érdekeket képviselő nagytőke, a burzsoázia kaparintotta kezébe a hatalmat, amely lényegében az ország mai tragédiájának okozója. Az amerikai imperializmus felismerte a számára történelmi pillanatot és a franciák után megvetette a lábát Dél- Vietnamban. Az utána bekövetkezett fejlemények már lényegében a mába nyúlnak. Saigonban megalakult az amerikai dollármilliókon nyugvó bábkormány, amely teljesen kiszolgáltatta az országot Washingtonnak. Elkezdődtek az Észak elleni provokációk, ellenségeskedések, terrorcselekmények, és végül a nyílt katonai beavatkozás. Az amerikaiak a „kommunizmus feltartóztatásának“ érve alapján évek óta pusztító hadjáratot vezetnek a dél-vietnami szabadságharcosok ellen. Legutóbb pedig már nyílt légiháborút folytatnak a Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen is. Mindez világszerte mély felháborodást vált ki és Johnson elnök címére szinte a nap minden órájában tömeges tiltakozások érkeznek a haladó emberek százmillióitól, hogy azonnal szüntesse be a népirtó háborúját, Dél-kelet Ázsiában. A Vietnami Demokratikus Köztársaság nagy nemzeti ünnepén azonban necsak a fájdalmakról, a nehézségekről, gondokról emlékezzünk meg, hanem szóljunk azokról a sikerekről is, amelyeket ez a hős nép a háborús évek, a súlyos megpróbáltatásai közepette elér a munka frontján. Mint ismeretes, a VDK a szocialista tábor egyetlen trópusi országa. Mezőgazdaságára tehát kimondottan a melegövi termesztés, főleg a rizstermelés jellemző. A földterület döntő többsége a mi szövetkezeteinkhez hasonló, népi termelő csoportokban van. Az egyre korszerűbb termelési módszerek lehetővé tették, hogy ma már a háború előtti színvonalnak az ötszörösét érték el, pedig az amerikai bombák gyakran felmérhetetlen károkat okoznak a mezőgazdaságnak is, különösen az öntözőberendezések elpusztításával és mérgező anyagok permetezésével. Állattenyésztésére főleg a szarvasmarha-tenyésztés jellemző, mert erre megvannak a kedvező feltételek. A lakosság élelmiszerellátásának biztosítása azonban főleg a halászatból van, amely a legfejlettebb tengerparti államokéval vetekszik. Az iparban a bányászat és vaskohászat került előtérbe. Ezen a termelési szakaszon is lényegesen túlszárnyalják a háború előtti szintet. Vietnam népe hősiességéért, erkölcsi szilárdságáért, megalkuvás nélküli hazaszeretetéért, elnyerte a becsületes emberek nagy rokonszenvét, akik a világ minden részéből a harcok közepette is szívből köszöntik az ünneplő ország bátor lakosságát, -tg■ LONDONBAN a kínai ügyvivői hivatal előtt 15 kínai diplomata összeverekedett néhány középkorú angol Járókelővel, akik Mao elnököt gúnyolták. Körülbelül 40 angol és kínai verekedett, a legkülönbözőbb segédeszközökkel. A rendőrök főleg csak botjaikat használták, a kínai diplomaták azonban baltát, tejesüveget Is bevetettek. Az ütközet végén három mentőautó szállította kórházba a sebesülteket. Szavadba rosszul kezdesz Idegen, ha itt „kényúrt“ keresnél. Mert nem egy ember az úr ezen a földön, és szabad a város is. A nép uralkodik itt, évről évre új tiszthordozót jelöl ki és nem gazdagé a legfőbb rang: szegényt csakúgy megillet az. '/Euripidész) Demokrácia — ezt a fogalmat, mint megannyi mást, a görögöktől tanulta meg a világ. A görög szabadság-eszmény, lehántva róla természetesen rabszolgatartó attitűdjét, példa lett, több mint két ezredév nosztalgiával tekintett fel rá. A mottó szerzője, Euripidész, időszámításunk előtt az ötödik században leplezetlen büszkességgel hangsúlyozza a nép uralmát athéni földön. A történelem kitermeli a maga paradoxonéit. Napjainkban Görögországban fasiszta diktatúra dühöng. Április huszonegy a görög hagyományok megcsúfolása, az Akropolisz szabadságot lehelő oszlopsorainak megalázása. Nap mint nap aggódva vesszük kezünkbe az újságot, a rádióállomások nyugtalanító híreket röpítenek a világba: Manolísz Glezosz újra rácsok mögött, tovább folynak a letartóztatások. embertelen viszonyok a Jarosz szigeti internáló táborban és a legújabb — elfogták és megkínozták Mikisz Theodorakiszt, a világszerte híres zeneszerzőt, aki állítólag belehalt sebeibe... Patakoszék és monarchofaslszta híveik tehát „dolgoznak". A világ haladó erőinek minden tiltakozása és felháborodása ellenére folytatják véres pogromjaikat, egyetemi tanárokat, 0 SZABAD FÖLDMŰVES 1987, szeptember 2. Görög tragédia diákokat, művészeket börtönöznek be, végeznek ki. Kétségtelen tehát, hogy nem éppen a haladó hagyományokra építenek, hisz a görög történelemből nemcsak Periklész demokráciáját ismerjük, volt Drakón is, drákói törvények is. De ne menjünk ilyen messzire. Patakoszéknak nyilvánvalóan közelebbi rokonaik vannak, módszereik kísértetiesen hasonlatosak a nácik hírhedt és „Jól bevált“ módszereihez. Mert figyeljük csak az első „legfontosabb“ lépéseket, amelyek kétséget kizáróan a haladószellemű értelmiség likvidálását célozzák. A „kommunista veszély“ örve alatt minden lelkiismeretfurdalás nélkül küldik koncentrációs táborba a nemzet legjobbjait. Hát igen, csak a gyenge fél attól, hogy szemébe mondják az igazságot!.,. Persze, a tények azért tények maradnak. Patakoszék náci maszlagját a népjólétről, a „beteg országról, amelyet gyógyítani kell“ vajmi kevesen veszik be. Mert a diagnózis, az még hagyján, a gyógymód viszont határozottan aggasztó. De talán az sem véletlen, hogy éppen most, amikor az ország ugyebár „betegeskedik"i NATO hadgyakorlatot tartanak görög földön. S talán meg is lepődnek ezen, ha nem tudnánk, nem tapasztaltuk volna, hogy az ilyen „náci metamorfózisoknak“ immár törvényszerű velejárója a fegyvercsörtetős, a katonai erő fitogtatása. írásunk elején a görög demokráciára hivatkoztunk. A görög kultúra nevében emel ma szót a világ. Hisz műveltségünk, tudásunk mind itt gyökerezik, történelmünk sötét korszakait nem egyszer a kiváló görög elmék világították be. Az ember eljátszik a gondolattal: vajon Arisztophanész, ha most feltámadna, mit szólna?... Gyilkos szatíráival miként állítaná pellengérre az újkori tiránnusokat? De vajon van-e a mai görögségnek Arisztophanésze?... Illetve ... sikerül-e megmentenie a világ haladó erőinek Görögország mai Arisztophanészeit?... A kérdés égetően időszerű. Vajon megtettünk-e már mindent, hogy lefogjuk a fasiszta pribékek kezét? Vajon mindenki megtett-e minden tőle telhetőt? A görö ghaladő értelmiség segélyt kérő kiáltása, utolsó S. 0. S.-e szétröppent a világba. Konstantin görög király és felesége New York-i látogatásakor az ENSZ székháza előtt görög diákok rendezték meg tiltakozó tüntetésüket. Ki meri még behúnyni a szemét? Bűnös közömböséggel ki siklik el a történtek felett? Mert a feledékenység, a hálátlanság a lerútabb emberi tulajdonság. És a görögöknek sokmindent köszönhetünk. Kultúránk, művészetünk mindmáig görög forrásokból táplálkozik, tudományos kutatásaink fantasztikus eredményei mind ide vezethetők vissza. A görögség lerakta az emberiség kultúrájának alapjait. Emberekl Ne legyetek hálátlanok, halljátok meg a görög nép segélykiáltását! ES, Ibalogh) A mikrokémek háborúja A Nasszer—Husszein párbeszéd lehallgatása, az egyiptomi radar-készülékek zavarása, az izraeli ellenparancsok továbbítása a Sínai-félsziget arab páncélkocsi-parancsnokaihoz, a katonai távközlés lehallgatására kiküldött, elektronikus készülékekkel felszerelt CIA-haJó az ashdodi vizeken: csupa olyan Jelenség volt, amely meggyőzte az arab nemzeteket — és a többit is — a modern tudományos kémkedés rendkívüli hatásfokáról. Néhány hét óta Párizsban — a diszkrét, külön e célra kibérelt lakosztályokban — találkozókra került a sor. Ezeken a szakemberek beavatták az esetleges vásárlókat — akik túlnyomórészt diplomaták voltak — a miniatürizált elektronika titkaiba. De a titkos lehallgatás, miután hosszú időn át különleges szolgálatoknak volt fenntartva, napjainkban elárasztotta a kereskedelmet, az ipart és a magánéletet is. A Párizsban nemrég berendezkedett amerikai „Continental Telephone Supply“ társaság egymaga évi 15 millió frank forgalmat biztosított mütyürkéinek. A párizsi aranyifjúság walkié-talkie, vagy karóra-adóállomások segítségével érintkezik, és nyilvánvaló, hogy az idei tél a mikroállomások uralmának korszaka lesz. Az elképesztően drágán árusított elektronikus mütyürkék sznobizmusa azonban csak másodlagos jelenség. A távközlés sokkal izgalmasabb kihasználási lehetőségeket kínál. Tavaly az egyik nagy reklámügynökség igazgatójának íróasztala alatt postabélyeg nagyságú aprócska készüléket találtak, amely egyidejűleg mikrofon és adóállomás volt, s amelynek segítségével 600 méter távolságban ki lehetett hallgatni az irodában lefolyatott összes beszélgetéseket... Párizsban az egyik nagy repülőgépgyár tervezőirodáiban minden este hat ember kutatja végig az összes helyiségeket, hogy megkeresse az esetleges mikro-adóállomásokat. Az amerikai gyárosoknak manapság már mindenütt a világon vannak fióküzleteik. Ezek egyike készülékeinek gyártási szabadalmát átengedte az egyik francia vállalatnak, a „Szerszámipari Kereskedelmi Ügynökségnek“, amelynek székhelye a Bastille közelében van. Ha valaki kicserélte telefonkészülék mikrofonjának betétjét (ez a művelet mindössze öt másodpercet igényel) egy teljesen hasonló, de a „Continental Telephone“ által készített betéttel, a szervezet összes munkatársai lehallgathatják a telefonbeszélgetéseket kis frekvencia-modulációs vevőkészülékük segítségével. Ha viszont gyufaskatulya nagyságú mikro-adókészüléket dug a főnök szekrényének mélyére és lemegy az utcára, tranzisztor segítségével hall mindent, ami az irodában elhangzik. A készülék elég kicsi ahhoz, hogy akár egy könyvben is elférjen, de elég nagy hatásfokú ahhoz, hogy 600 méter távolságból is halljuk a hangját. A „Continental Telephone“ nagy távolságra ható „spiclit“ készített a féltékeny emberek számára. Aprócska dobozban elrejtett mikrofon lehetővé teszi, hogy több száz kilométer távolságból lehallgassák azt, ami a hálószobában történik. A Castelnaudary-ba küldött féltékeny férj letárcsázza a párizsi telefonszámát automatáján, s ezzel a külföldi „Infinity“ (Végtelenség) névre hallgató berendezés segítségével elnémítja a telefoncsengőt, de elindítja a „kém-mikrofont“. Az utóbbi híven közli vele, hogy mi történik a lakásában anélkül, hogy a cselt bárki felfedezhetné. Az „elektronikus kémekkel“ kereskedők kitűnő üzleteket csinálnak mfltyürkéikkel. A hatóságok bőségesen ellátják magukat. A „spionitisztben“ szenvedő gyárosok mindent elkövetnek megszerzésük érdekében, s a megcsalt férjek kedvük szerint beszerezhetik szerencsétlenségük megcáfolhatatlan bizonyítékait. De a „spiclik" drágák, nagyon drágák: áruk 3000 és 7500 frank között mozog.
