Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)
1967-09-02 / 35. szám
Ä inknrmánykészítő ipar fejlesztésének távlatai Szlovákiában Az ország lakosságának élelmiszerszükségleteiből és mezőgazdasági termelésünk lehetőségeiből kiindulva született meg az a termelési terv, amely szerint 1980-ig mezőgazdaságunknak 88 %-kal több tejet, 59 %kal több marhahúst, 65 %-kal több baromfit, 34 %-kal több tojást, és 18 százalékkal több sertést kell átadnia a közellátásnak, mint 1965-ben. Ezt az eredményt nem is annyira az állományok, mint az állatok termelékenységének fokozásával kell elérni. Sokaknak talán ez a cél elérhetetlennek tűnik, ám a világ fejlett mezőgazdasággal rendelkező államaiban ezeket a kitűzött termelési feladatokat már ma is túlszárnyalják. Ezekben az államokban a mezőgazdasági termelés belterjességének fokozásához — az ipari trágyák nagyobb mértékű alkalmazása mellett — főként a teljes értékű, iparilag gyártott takarmánykeverékek használata járul hozzá. Tudjuk, hogy a kapitaliata államokban a termelők kizárólag -olyan módszereket és eszközöket alkalmaznak, amelyek a legkifizetődőbbek és a lehető legnagyobb jövedelmezőséget biztosítják. Máskülönben a nagy konkurenciában lemaradnának, tönkremennének. Ezért a takarmánykeverékek használata gyorsan elterjedt, főleg Amerikában, Angliában, Hollandiában, Belgiumban és a Német Szövetségi Köztársaságban is. Mi, habár a takarmánykeverékek használata szempontjából a szocialista országok között a Szovjetunió után a második helyen állunk, világviszonylatban erősen lemaradtunk a takarmánykészítő ipar fejlesztésében. Lényegében csak 1960-tól beszélhetünk a takarmánykészítő iparról, illetve a takarmánykeverékek alkalmazásáról. Szlovákiában 1960-től 1966-ig a takarmánykeverékek gyártása csaknem megháromszorozódott. Sajnos, a takarmánykeverékek minősége és kihasználásuk színvonala szempontjából nagyon lemaradtunk a mezőgazdaságilag fejlett államok mögött. Ennek legfőbb okát a nyersanyagok elégtelen ellenőrzésében, a tároló- és üzemhelyiségek hiányában, a rossz munkafegyelemben, valamint a külföldről beszerzett komponensek, elsősorban az olajpogácsa, darafélék és állati eredetű táplisztek rendszertelen behozatalában és azok rosszabb minőségében látjuk. Hiányzik a hatékony laboratóriumi ellenőrzés is. Az eddig kiiskolázott 120 laboratóriumi dolgozó nem fejthetett ki hatékony munkát, mivel takarmánykeverő üzemeink 70— 80 %-a alkalmatlan épületekben működik és 2—3 éven belül felszámolják őket. Jelentős hiányosságokat látunk a takarmánykeverékek felhasználásának módjában. A mezőgazdasági üzemek nem rendelik meg rendszeres sen az állatok súlykategóriáinak meg-! felelő takarmánykeverék-fajtákat, és a szemestakarmányok hiánya miatt is gyakran zavarokra kerül sor. A felvásárló üzemnek nincsen elegendő tárolőtérsége, nem gyárthat tartalékokat, s így a mezőgazdasági üzemeket rendszertelenül látja el takarmány-! keverékekkel. Ez a tény, valamint a takarmánykeverék-fajták hiányos meg« jelölése a takarmánykeverék-fajták helytelen felhasználását vonja maga után. Megtörténik az is, hogy a mezőgazdasági üzemek nem bíznak az 50 kg élősúlyon felüli sertések számára gyártott takarmánykeverékek minősé-! gében, s ezért a sertéseket a hizlalás egész ideje alatt az 50 kg élősúlyig etetendő keverékkel takarmányozzák. Sok helyen elmulasztják az egyes keverékfajtákra való fokozatos áttérést, vagy pedig nem tesznek különbséget a szoptató és a megtermékenyült kos cák kiegészítő takarmányozásában. A takarmánykeverék-fajták helytelen alkalmazása az értékes tápanyagok pazarlásával, valamint a termelés és a súlygyarapodás csökkenésével jár« Mi is korszerű, a fejlett mezőgazda« sági államokkal versenyképes mezőgazdaságot akarunk. Ezért úgy tervezzük, hogy 1980-ig az összes mezőgazdasági üzem teljesen áttér az állatok takarmánykeverékekkel történő takarmányozására. Három éven belül kiépítjük a keverőüzemeket és a felvásárló központokat. Négy takarmánykeverő ipari üzemeket helyezünk üzembe. Ezek mindegyike műszakonként 150 tonna takarmánykeveréket állít majd elő. Számításaink szerint 1970 végén műszakonként öszszesen több mint 1 millió tonna takarmánykeveréket gyárthatunk. Ez lehetővé teszi a nem megfelelő keverőüzemek felszámolását, és kétműszakos üzemeltetéssel, egészen 1980-ig további beruházás nélkül képesek leszünk fedezni egész mezőgazdaságunk takarínánykeverék-sziikségletét. Kibővítjük a takarmánykeverékek nélkülözhetetlen komponensét képező vitaminok, aminosavak, ásványi tápanyagok, nyomelemek gyártását. Ezek jelentőségét sokan lebecsülik, pedig hiányuk esetén az állati szervezet nem képes teljes mértékben hasznosítani az elfogyasztott takarmány kalorikus és fehérje értékét. Ezért láthatjuk, hogy a gazdasági takarmányokkal etetett állatok több takarmányt használnak fel egy termékegység előállítására, mint azok, amelyeket takarmánykeverékkel etetnek, ezen felül nem használjuk fel a gazdasági állatok potencionális fejlődőképességét sem. Az Amerikai Egyesült Államokban az utolsó 25 év alatt erősen kifejlesztették a gyógyászati vegyipart. A vitaminok, aminosavak és más hatóanyagok lehetővé tették a takarmányadagok tápanyagának teljes mértékű felhasználását. Többek között ennek tulajdonítják, hogy 1950-ben az USA- ban kb. 30 millió tonna takarmányt takarítottak meg. Nálunk jelenleg fehérjekoncentrátot '(Zvolen-Brezlny, Surany, Drahovce, Kendíce) és ásványi tápanyagokat tTisovec) gyártó üzemeket létesítünk, s a felvásárló vállalat üzemeket épít csontlíszt készítésére, burgonyaszárításra és vitamintartalmú szénaliszt készítésére. Az említett ipari üzemek építése már túlnyomórészt folyamatban van, sőt ez évben a négy keverőüzem közül hármat már üzembe is helyeznek. A lucernaliszt készítésére nagy teljesítményű, francia gyártmányú önműködő berendezéseket vásárolunk. A folyamatos takarmánykeverék-ellátás érdekében 1970-ig 1,4 millió tonna szemestermény befogadására képes silótornyokat építünk fel. Tehát a takarmánykészítő ipar kiépítését a tervek szerint 1970-ig befejezzük. Nem lesz olcsó mulatság. A mezőgazdaságnak nyújtandó más szolgáltatásokkal együtt 1,84 milliárd koronába kerül. 1970-től 1980-ig további 400—500 millió koronát számítunk a takarmánykészítő ipar kiegészítésére. Nem feledkeztek el a szakemberek kiképzéséről sem. Három szaktanonciskolában (Somorja, Rimaszombat és Drieftovec] 243 fiú és leány készül erre a fontos munkára. Az iskola elvégzése után a legjobbak tovább folytatják tanulmányaikat az Illetékes négyéve* ipari középiskolán í Pardubice]1, majd a prágai vegyészeti főiskolán, ahol a tananyagot a takarmánykészítő ipar követelményeinek megfelelően módosították. Ez a nagy anyagi befektetés mind az ország, mind a mezőgazdasági dolgozók javára válik. A helyesen alkalmazott garantált minőségű takarmánykeverékek a marhahús termelését 17 százalékkal, a sertéshúsét 22 %-kal, a baromfitenyésztést 25 %-kal és a tojástermelést 28 %-kal teszik gazdaságosabbá, mivel kevesebb mennyiségű takarmánnyal nagyobb termelési eredményeket tesznek lehetővé. Ugyanakkor 387 ezer tonna szemesterményt takarítanak' meg, ami hozzájárul a nemzetgazdaságunkra nyomasztóan ható gabonakérdés megoldásához. A takarmánygabona helyett ugyanis kenyérgabonát termeszthetünk, csökkenthetjük a behozatalt és 729 millió koronát, illetve % 76 millió deviza koronát takaríthatunk meg. Talán sok számot soroltunk fel egyszerre, de úgy vélem, hogy a takarmánykészítő ipar fontosságáról a tények, adatok nyújthatnak világos képet, elgondolkozásra érdemes anyagot. Rajtunk, a mezőgazdasági termelésben érdekelt dolgozókon múlik, hogy a takarmánykeverékek okos, szakszerű kihasználásával a magunk javára teljes mértékben kihasználjuk a kínálkozó lehetőségeket. Éiderné 6. Irén Alomszalma helyett rácsos padozat Tudjuk, hogy a tehéntartáshoz rengeteg alomszalma kell. Kísérletek folynak világszerte arra, hogyan csökkenthető az egy tehénre eső alomszalma-szükséglet. Angliában normál betonpadozatra 7,6 cm vastag és 5,1 cm oldalú préselt műkőlapokat fektettek le úgy, hogy közöttük hézag maradjon. Erre a kőpadlóra terítik a szokásos alomszalma-réteget. A vizelet a padlólapok között leszivárog, így lényegesen kevesebb alomra van szükség. Ezzel a módszerrel a téli alomszükségletet 20 százalékkal, azaz tehenenként 120—150 kg-mal sikerült csökkenteni. Kipróbálták azt is, hogy milyen az alom nélküli rácsospadozat. A padozat alá 100—110 cm mély aknát építettek, amely a tapasztalatok szerint alkalmas a télen összegyűlő trágya tárolására. A padozatot fából vagy vasbetonból készítették. Az állatok éppen olyan egészségesek voltak, mint az alomszalmán tartottak. Megfázás nem fordult elő. A rácson tartott tehenek közül kettőnek a tőgye kisebb mértékben megsérült, a sebek azonban hamar begyógyultak. A tejtermelésben sem volt visszaesés. A rácsos padozatú megoldások a szocialista országokban is terjednek. A rácsokat úgy készítik, hogy azok könnyen felszedhetek legyenek. A Shagya XX. arab félvér a TopoKianky-i Állami Fajtatenyésztő Intézet törzskancája Mongólia mezőgazdasága az új ötéves tervben A Mongol Népi Forradalmi Párt 1968 júniusában tarym kongresszusa a szocializmus építése során Mongóliában és más országokban szerzett gyakorlati tapasztalatok általánosításával kitűzte a soron következő feladatokat a legközelebbi időszakra. Elfogadta az új pártprogramot, amely meghatározza a párt tevékenységének céljait és fő irányait a szocializmus teljes győzelmének biztosításához az országban, valamint jóváhagyta a népgazdaság és a kultúra fejlesztésének az 1966—1970. évek időszakéra szóló negyedik ötéves terve irányelveit. A fő gazdasági feladat az új ötéves tervidőszakban az, hogy bővítsük és anyagi-műszaki bázisuk megszilárdítása útján biztosítsuk a mezőgazdaságnak, az Iparnak és a népgazdaság egyéb ágainak további jelentős fejlődését, az ország további iparosítását, a munka termelékenységének növelését, és a termelési alapok hatékonyabb kihasználását, hogy elérjük ezen az alapon a nép anyagi jólétének és kulturális színvonalának szakadatlan felemelkedését. Az új ötéves terv a nemzeti jövedelem 30 %-os, a mezőgazdasági termelés 38—40 %-os és az ipari termelés 70—80 %-os növekedését irányozza elő. Ezeknek a feladatoknak a sikeres teljesítése végett a beruházások volumenének, valamint a népgazdaság termelési állóalapjainak jelentős (63 %-os) növelését tervezzük mind az iparban (80 %-kal), mind a mezőgazdaságban (2,4-szeresére). A Mongol Népi Forradalmi Párt XV. kongresszusa megállapította, hogy Mongólia fejlődésének új szakaszába: a szocialista társadalom kialakításénak befejező szakaszába lépett. Ennek a szakasznak a fő feladata a szocializmus anyagi-műszaki bázisának minden módon való fejlesztése és létrehozásának befejezése. Fontos szerepe van ebben az iparon kívül a mezőgazdaság és ezen belül az állattenyésztés fejlesztésének. A további nemzetközi szocialista munkamegosztásban a mezőgazdaság terén ez az ágazat különös jelentőségű. Mongólia beruházásának mindig jelentős hányadát irányította a mezőgazdaságba. Ebben az ötéves tervben is a gazdaságnak ez az ágazata, mindenekelőtt az állattenyésztés marad az ország népgazdaságának alapvető ágazata. Ez foglalkoztatja a lakosságnak csaknem háromnegyedét és ezen belül az állattenyésztésből él annak 60 %-a. Az állattenyésztés adja a mezőgazdaság összes árutermelésének értékben a kétharmadát. Az új ötéves tervidőszakban (1966—1970), a mezőgazdasági beruházások az összes beruházások 30 %-át teszik ki, szemben az előző tervidőszak 16,6 %-os értékével. Jelenleg az országban nagyarányú intézkedések folynak a törzstenyésztés megszervezésére, az állategészségügyi ellátás megjavítására, az állattenyésztés vízellátására, és a takarmánybázis megszilárdítására. A mezőgazdaság fejlesztésének legfontosabb feladata a negyedik ötéves terv időszakában a mezőgazdasági termelés jelentős fokozása az állatállománynak és termelőképességének növelése, a vetésterület bővítése és a növények terméshozamának fokozása, a gépesítésnek és korszerű tudomány vívmányainak, valamint az élenjáró tapasztalatoknak a széleskörű bevezetése a mezőgazdasági termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok szocialista gazdálkodási módszereinek tökéletesítése révén. Az állattenyésztés terén valamennyi állatfaj állományának 7—9 %-os emelkedését Irányozzuk elő úgy, hogy az elérje az időszak végére a 25,5—26 millió darabot. Ezen belül a juhállomány 9—10 %-os, a szarvasmarha-állomány 14—15 %-os, a teveállomány 1,8—2 %-os, a kecskék számának 2—3 százalékos és a lőállomány 0,5—1 %-os növekedését tervezzük. Tervezzük továbbá a sertés- és baromfitenyésztés további fejlődését az állami gazdaságokban és a szövetkezetekben, a lehetőségek és az igények figyelembevételével, a juhonkénti gyapjúhozam 5—7 %-os, a tehenenkénti tejhozam 20—21 %-os növelését, a hús állami begyűjtésének 20—23 %-os, a tejbegyűjtés 15—18 %-os, a különböző gyapjúfajták begyűjtésének együttvéve 15 %-os emelkedését. Nagy figyelmet fordítunk az állatok fajtaösszetételének javítására. A hibrid szarvasmarhaállomány az ötéves tervidőszak végére eléri majd a 134 000 db-ot, a kultűrfajta juhoké a 3 millió 500 ezer darabot. Az állattenyésztés gyors fejlődésének alapvető feltétele a szilárd takarmánybázis. Éppen ezért a XV. kongresszus irányelvei nagy figyelmet fordítanak a takarmánytermelésre. Az új ötéves terv megjelöli a legelők- és kaszálók ésszerű és lehető legteljesebb hasznosításának konkrét módozatait. A legelőterületek ésszerű hasznosításában nagy segítséget hívatottak nyújtani a tudományos kutató intézmények. A tudományos kutatások alapjában véve felölelik majd a legelő növényzet botanikai összetételének, a különböző országrészek éghajlatának, a füvek növekedési törvényszerűségeinek, termőképességüknek és takarmányozásra való alkalmasságuknak a vizsgálatát. Országunk gazdag természetes legelőkben. Fél esztendőn keresztül a jószág kizárólag lábonálló takarmányon él. Ez lehetővé teszi az állatok tápláltságának és teljesítményének fokozását, azt, hogy a növendékállatokat kedvező körülmények között neveljük. Ezen túlmenően tervezzük az állatok takarmányokkal való ellátását a telelés és az ellés időszakában. Ennek érdekében a tervek szerint felépítünk 16 új keveréktakarmánygyárat. Ezenkívül nagy mennyiségben fogunk előállítani takarmányantibiotikumokat és fenyőtű-lisztet. A húskombinátok évente 600—800 tonna hús- és csontliszt forgalombahozatalát tervezik. Sok koncentrált és tömegtakarmány termelését Irányoztuk elő az állami gazdaságokban és a szövetkezetekben. Széleskörűen hasznosítani fogjuk a szalmát. Mindezek az intézkedések arra Irányulnak, hogy szaporítsuk az állatállományt és szakadatlanul fokozzuk annak teljesítményét. Az alapvető feladat a földművelés terén a növényi termelés növelése a földművelés kulturáltságának és a terméshozamoknak a fokozása révén és a vetésterület bővítésével, hogy ezáltal biztosítsuk a lakosság számára az élelmiszereket, az ipar számára a nyersanyagokat, és jelentősen megszilárdítsuk az állattenyésztés takarmánybázisát. A mezőgazdasági termelés növelésének legfontosabb eszköze belterjesítés. Jelenleg a mezőgazdasági termelőszövetkezeteknek és az állami gazdaságoknak megvannak a szükséges feltételeik ahhoz, hogy áttérjenek a földművelés és az állattenyésztés belterjesebb fejlesztésére és ezen a téren már gyűjtöttek Is bizonyos tapasztalatokat, A termelőeszközök szocialista tulajdona új feltételeket teremtett a mezőgazdaság fejlődési jellegének és irányításának gyors megváltozásához a Mongol Népköztársaságban. A mezőgazdasági termelés belterjesítése a szocialista országokban és ezen belül Mongóliában a szocialista tábor valamennyi országának ipari fejlődésére, együttműködésére és kölcsönös segítségére támaszkodik. A szocialista országok közti munkamegosztás eredményeképpen országunk mezőgazdasági termelése korszerű eszközöket kap a gépesítéshez és villamosításhoz, hozzájut ezenkívül különböző vegyianyagokhoz és nemesítettt törzsállatokhoz is. Ez igen jő lehetőségeket teremt a termelés belterjesítéséhez a szocialista mezőgazdasági üzemekben. A párt és a kormány óriási és egyre növekvő összegeket bocsát rendelkezésére a mezőgazdasági termelés belterjességének fokozására, anyagi-műszaki bázisainak állandó erősítésére. Az 1959 évtől kezdve a vetésterület gyorsan növekszik a szűzföldek eredményes művelésbe fogása eredményeképpen, ami egyik fő útja a belterjes mezőgazdasági termelés fejlesztésének. Évről-évre növekszik a mezőgazdaság) üzemek ellátottsága gépi eszközökkel. Jelenleg a legfontosabb munkák az állami gazdaságokban és a szövetkezetekben — a szántás, a vetés, a boronálás, a betakarítás, valamint a fű kaszálása és összegereblyézése — teljes egészében gépesítve vannak. Az új ötéves tervben folytatódik a korszerű technika bevezetése a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben. A Mongol Népi Forradalmi Párt XV. kongresszusának irányelvei leszögezik: „Minden eszközzel fokozni kell a mezőgazdasági termelés gépesítését, így többek között a földművelés gépesítettségét azzal, hogy rövidüljön a vetés és a betakarítás ideje és nagymértékben csökkenjenek a termésveszteségek, továbbá gépesíteni kell a munkaigényes munkákat az állattenyésztésben.“ E célból a mezőgazdaság az ötéves terv időszakában 3500 traktort, 1500 kombájnt, 560 fejőgépet és 1000 elektromos juhnyíró berendezést, valamint sok egyéb mezőgazdasági gépet és berendezést kap. A felső- és középfokú képzettségű mezőgazdasági szakemberek létszáma az ötéves tervidőszakban 8000 fővel, azaz 77 százalékkal növekszik. Rendkívüli figyelmet fordítunk a tudomány eredményeinek bevezetésére a mezőgazdasági termelésbe, valamint arra, hogy fokozzuk a tudományos kutatómunkát az állattenyésztés és földművelés területén. A mezőgazdasági termelés hatékonyságának növelése és a kiváló tapasztalatok, illetve a tudományos vívmányok elterjesztésének érdekében nagy produktivitású mintagazdaságot szervezünk meglevő állami gazdaságokban és mezőgazdasági termelőszövetkez’etekbén. Mongólia dolgozói a XV. Pártkongresszus határozataival felfegyverkezve és a Mongol Népi Forradalmi Párt programját szem előtt tartva, minden erőfeszítést megtesznek, hogy új sikereket érjenek el a szocializmus országunkban való teljes győzelme felé vezeető úton. H., Dasdanov
