Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)

1967-09-02 / 35. szám

Visszapillantás

Á rimaszombati Járás több szövetkezete napjainkban ünnepli megalakulásénak tizenötödik évfordulóját. A ml szövetkezetünk, vagyis a nagybalogi EFSZ is azok közé tartozik, amelyek a küzdelmes tizenöt évet már maguk mögött hagyták.

Szövetkezetünk 1952 augusztusában alakult. Száznyolcvan család lépett a szövetkezeti nagyüzemi termelés ütjára, 1336 hektár mezőgazdasági területtel, 541 szarvasmarhával, 261 sertéssel és 750 darab baromfival. Az összvagyonunk értéke mindössze 1 millió 822 ezer korona volt.

Most, amikor szövetkezetünk megalakulásának 15. évfordulóját ünnepeljük, Joggal állíthatjuk, hogy az eltelt tizenöt év alatt községünk szinte felmérhetetlennek látszó politikai, gazdasági és kulturális fejlődésen ment keresztül. Szövetkezetünk fokozatosan megszilárdult, gazdaságilag megerősödött és a rimaszombati járás egyik legjobb gazdaságává vált. Létrejött községünk lakosságának harmonikus együttélése és kibontakozott szövetkezetünk tagjainak — a közös célok eléréséért folyó — közös igyekezete. Ezeknek a kedvező jelenségeknek a következményeként természetesen megjavult szövetkezetünk tagjainak szociális helyzete is.

Fejlődésünk tizenöt éve alatt sok hehézséggel és akadállyal kellett megküzdenünk. De talán azt mondhatom, hogy a legnagyobb és a legveszélyesebb akadályok a szövetkezetünk megalakulását követő időszakban merültek fel és az új iránti bizalmatlanságban és nagyon sokszor a szövetkezetellenes propagandahadjáratban nyilvánultak meg. Gondot okozott és sok vitára adott okot a nagyüzemi állattenyésztés létrehozása is. Ez nem is csoda, hiszen az első években szövetkezetünk állatállománya 65 épületben, tehát a tagok egyéni tulajdonát képező korszerűtlen istállókban volt elhelyezve. S meg kell mondani őszintén, hogy ez a kezdetleges szükségmegoldás sokaknak kedvezett, talán külön jövedelmet is biztosított. Nyilván ezzel és az adósságtól való félelemmel magyarázható az is, hogy a gazdasági épületek létesítése körül éles viták voltak és nehéz volt meggyőzni egyeseket a korszerű istállók építtetésének szükségességéről. Persze ezek a nézeteltérések már a múlté. Szövetkezetünk minden tagja a korszerűsítés hívévé vált, mert az idő és a termelés korszerűsítését szolgáló

tökevések, s a szüntelenül növekvő eredmények mindenkit meggyőztek arról, hogy a legjobbak közé kerülni, vagyis gazdaságosan termelni és jó életkörülményeket teremteni csak úgy lehet, ha hátat fordítunk a maradiságnak, tehát ha nemcsak a mának élünk, hanem távlatokban gondolkozva, a létrehozott anyagi eszközeinknek jelentékeny részét gazdálkodásunk fejlesztésére használjuk fel.

Szövetkezetünknek komoly gondot okozott a növénytermesztés színvonalának emelése is. Talajviszonyaink nem a legideálisabbak, mert aránylag sok a lapályos, nehezen művelhető területünk. De növénytermesztésünk színvonalának emelkedését hosszú éveken keresztül gátolta a természeti adottságainkkal összhangban kidolgozott fejlesztési terv hiánya is, ami a növénytermesztő vezető dolgozók gyakori cserélgetésének természetes velejárója volt. Bizony eléggé sok idő kellett ahhoz, míg megtaláltuk növénytermesztésünk fejlesztésének kulcsát, míg annak struktúráját a meglévő természeti adottságainkhoz tudtuk idomítani.

Szövetkezetünk tagjainak áldozatkészsége, lelkiismeretes munkája, amely az utóbbi években már nem nélkülözte a szakmai elmélyültséget sem, valamint a vezetésben, a termelés irányításában meghonosodott észszerűség azonban leküzdötte és megoldotta a megoldhatatlannak látszó problémákat, így növénytermesztésünk gyorsütemű fejlődésnek indult.

E fejlődés érzékeltetése céljából Ismertetem a fontosabb növények összhozamának alakulásét. A gabonafélékből például 1953-ban 69 vagon, 1962- ben 105 vagon, 1967-ben pedig 140 vagon termést értünk el, ami hozzávetőlegesen 100 százalékos emelkedést jelent. Cukorrépából 1953-ban mindössze 10 vagont, 1962-ben már 110 vagont, 1966-ban pedig 273 vagon termést takarítottunk be. Döntő fordulatot értünk el a takarmánytermesztésben is, ami főleg azzal magyarázható, hogy a mennyiség növelése mellett előtérbe helyeztük a minőség javítását Is, vagyis az emészthető fehérjében gazdag takarmányok termesztését.

Növénytermesztésünk, de főleg a takarmány termesztésünk színvonalának emelkedésével párhuzamosan gyarapodott állattenyésztési termelésünk is. Húst például 1953-ban mindössze 597 mázsát, 1962-ben már 1755 mázsát, 1966-ban pedig 2439 mázsát termeltünk, s ha valami közbe nem jön, Ügy ebben az évben elérjük a 2500 mázsát. Az emelkedés még szembetűnőbb a tejtermelés területén, mert az 1953-ban kitermelt 130 ezer literrel szemben az Idén 650 ezer litert termelünk. Ezekhez az eredményekhez — a lelkiismeretes állattenyésztési dolgozók mellett — szövetkezetünket hozzásegítette Végh Géza zootechnikus, aki a szövetkezet megalakulása óta, tehát tizenöt éven keresztül fáradságot nem ismerve, elmélyült szakértelemről tanúskodó céltudatossággal egyengette állattenyésztési termelésünk fejlődésének Útját.

Termelési eredményeink növekedése által elértük, hogy a kezdeti nehéz évek után mindannyian emberséges körülmények között élhetünk. Javadalmazási alapunk az 1953 évi 479 ezer koronáról 1966-ban 2 millió 301 ezer koronára emelkedett, az idén pedig 2 millió 778 ezer koronát tesz ki. Ezt az emelkedést nem a termelésből származó teljes jövedelem, vagy a jövedelem aránytalanul nagy részének széjjel osztásával értük el. Ezt szemléltetően bizonyítja az is, hogy a személyi jövedelmünk szüntelen növekedése mellett gyors ütemben gyarapodott és gyarapszik még ma is, a szövetkezeti közösségünk összvagyona, melynek értéke 1953-ban 2 millió 946 ezer korona, 1962-ben 13 millió 909 ezer korona, 1966-ban pedig már 17 millió 772 ezer korona volt. örvendetes jelenség, hogy nálunk már szinte mindenki tudatosította azt az igazságot, hogy az egyén boldogulásához a közösség gazdagodásán keresztül vezet az út.

Végül ismételten hangsúlyozom, hogy gazdálkodásunk eredményessége azzal magyarázható, hogy szövetkezetünk tagjai nem hátráltak meg a nehézségek előtt, hogy nem hagyták cserben közös gazdaságunkat akkor Sem, amikor a koronákból nagyon kevés jutott, hanem becsülettel, odaadással dolgoztak és mindig bíztak munkájuk eredményességében, sikerében. Gazdálkodásunk színvonalának Szüntelen emelkedésében és életkörülményeink javulásában meggyőződésből hiszünk. Ezért most, a tökéletesített irányítási rendszer gyakorlati érvényesülésének időszakában maradéktalanul kihasználjuk a „szabadabb kéz“ jegyében nyújtott lehetőségeket, vagyis még elmélyültebb felelősségtudattal törekszünk termelési technikánk és technológiánk korszerűsítésére, a gazdaságosság elvének következetes betartására a termelés minden szakaszán.

VITÄRIUS J. mérnök,

a nagybalogi EFSÍ elnöke

Időszerű munka a trágyahordás

Foto: Khflr J.

Bizakodnak a Marcellháziak!

A minap elbeszélgettem Szabó Jánossal, a marcellházi szövetkezet zootechnikusával. Tőle tudtam meg a következő adatokat.

Köztudomású, hogy a mercellházi EFSZ évek őta a komáromi járás élenjáró mezőgazdasági üzemei közé tartozik. Az idei eredmények azonban úgy látszik mégis felülmúlják az eddigieket. A szövetkezet állattenyésztő részlege július végén 80 °/o-ra teljesítette egészévi tervét. Az év végéig mintegy millió koronával túl is teljesíti terveit.

Hogy hogyan lehetséges mindez? Egyszerűen úgy, hogy a szövetkezet dolgozói tudják mi a feladatuk és el is végzik azt becsületesen. Jó kezekben vannak a sertések és minden lépést előre megfontolnak. Nem takarékoskodnak feleslegesen, de nem is pazarolnak. Így aztán a becsületes munka meghozza gyümölcsét.

Hogyan állnak a súlygyarapodással? A hízómarháknál 1,13 kg a napi súlygyarapodás darabonként. A sertéseknél pedig 0,48 kg. Kocánként nyolc malacot választottak el az első félesztendőben.

Talán még annyit, hogy takarmány szempontjából is jól ellátott a szövetkezet, ami azt bizonyítja, hogy a növénytermesztési dolgozók sem ültek karbatett kézzel. K á d e k Gábor, Marcellháza

Kettős ünnep Nagyzellön

Ritka szép napra ébredt a falu lakossága augusztus 19-én. Két héttel ezelőtt a szövetkezet befejezte az aratást, cséplést. Igen jó termés volt, átlagosan 28,5 q gabona termett, így eladási tervüket túlteljesítették. A szép sikerhez nagyban hozzájárult a nyári munkálatok gépesítése, mely egyre inkább teret hódít Nagyzellön is. A vetésterület 90 százalékát SK— típusú szovjet kombájnnal vágták le és csépelték el. Itt kell kiemelnünk Pefko István kombájnos és segédje Tóth Tibor tanító nevét, kiknek oroszlánrészük volt a sikerben. Szabados László és neje is példamutatóan vették ki részüket az aratási munkálatokból. Maguk vállalták a szalmapréselést és vállalásukat teljesítették. Külön meg kell említeni azt is, hogy feladatukat üzemhiba nélkül végezték. Az elismerés hangján kell szólnunk a többi traktorosról is. Nekik köszönhető, hogy augusztus 13-ára már a tarlóhántást is elvégezték. Mindez nagy örömmel töltötte el*a falu vezetőit és lakóit. Kétszeres volt az öröm, mert felépült az új kultúrház is, s az aratóünnepet abban tartották meg.

A falu apraja-nagyja kíváncsian várta az ünnepi pillanatot, amikor Mondok Pál, a HNB elnöke átveszi az épületet. Ezt követően ggzdag kultúrműsor szórakoztatta az összegyűlt nézősereget. Bemutatkozott a helyi CSEMADOK mellett működő énekkar Révay Pál vezetésével, és nagy sikert aratott. Énekszámok, szavalatok, móka, táncok követték egymást. A közönség sem fukarkodott a tapssal. Így köszönték meg a sok-sok fáradozást, Alaska Valériának, Borik Margitnak és a többi szereplőnek.

Ezután a kultúrház nyitott ajtóval várja a kultúrára szomjazó embereket. Mindenki megtalálhatja majd itt legkedvesebb szórakozását. Ha a művelődési otthonban pezsgő kulturális élet folyik majd, irodalmi estek, színelőadások, teadélutánok érik egymást; ez lesz a legnagyobb köszönet a falu vezetőinek. Ehhez a munkájukhoz kívánunk mi is sok sikert a Nagy- 7ni'sioVnov Urbán Aladár

Átadják az aratási koszorút. Középen Szabados Kázmér, a közös elnöke látható. Fénykép: Urbán A.

A z ipolybélt szövetkezetben az első félév elemzésénél megállapították, hogy az említett időszakban jó eredményt értek el, de ugyanakkor akadtak nehézségek és fogyatékosságok is. Ez évben rendkívüli nehézségek elé állította a szövetkezet tagságát a szélsőséges időjárás, vagyis a szeszélyes Ipoly gyakori kiöntése, s a csaknem állandó jellegű belvizek problémája, minek következtében kénytelenek voltak nagyobb változásokat eszközölni a vetésforgóban. Természetesen ez maga után vonta azt is, hogy nem minden esetben

Közepes félesztendő

volt lehetőség a műszaki-szervezési intézkedések betartására, melyet az 1966-os évzáró taggyűlés, mint fontos feladatot tűzött ki célul. A műszaki-szervezési intézkedések teljesítése érdekében tíz pontban rögzítették a teendőket, melyeket a lehetőségekhez mérten igyekeztek betartani.

A vetésterületek betartása ingadozó voft. Ami például az őszieket illeti, azokat ugyan elvetették a tervnek megfelelően, a tavasz folyamán azonban kénytelenek voltak kiszántani, mert a belvizek mintegy 22 hektáron teljesen tönkretették a növényzetet. A tavasziaknál szintén változó volt a helyzet.

Például a belvizek következtében a szántóterületnek mintegy 20—27 százaléka parlagon hevert, így a tervezett kisebb szarvasmarhaállomány eltartására nyílik csak lehetőség. Még a jelenlegi csökkentett állomány eltartása is nehézségekbe ütközik.

A félévi pénzügyi gazdálkodást értékelve arra a megállapításra jutunk, hogy a terv teljesítése elég jó, mivel a tervezett 734 ezer helyett a szövetkezet bevétele 772 ezer korona. Hasonlóan kedvező a helyzet a kiadásoknál is, ahol a tervezett 971 ezer helyett 660 ezer koronát merítettek.

Ha az év végi lehetőségeket mérlegeljük, azt kell megállapítanunk, hogy a tervezett 3 millió 471 ezer korona helyett előreláthatólag 2 millió 883 ezer korona lesz a szövetkezet bevétele.

Ábel Gábor, Zselfz

Tényleg rosszak a fiatalok?

Nem állítom, hogy általános szokás, de azért többen most is kézlegyintéssel fejezik ki állásfoglalásukat a fiatalok irányában. Azt mondják, hogy a fiatalok neveletlenek, nincsenek nemes célkitűzéseik, s csak a kocsmát járják. Hasonló megjegyzésekre szinte naponta felfigyelhetünk.

Szerintem az éremnek itt is két oldala van. Még ma is kevés olyan vezető ember akad a mezőgazdaságban, akiben fölmerülne a kérdés, vajon miért nem mennek szívesen a fiatalok a mezőgazdaságba. Milyen feltételeket nyújtanak nekik, hogy ne menjenek az iparba? A munka befejezése után falun mehetnek-e a kocsmán kívül máshová is szórakozni. Tényleg rosszak a fiatalok? Találunk-e a bíráló hangokon kívül egyéb utakat Is hozzájuk?

Lassan a kérdésre a szövetkezetek vezetői, az állami gazdaságok irányítói maguk adják meg a feleletet.

A kassai járásban már egész sor jő példa van arra, hogy kedvező feltételeket biztosítanak a fiatalok számára a mezőgazdaságban annak érdekében, hogy az „őrségváltás“ folyamatos legyen. Az alábbiakban pár esetet megemlítek.

Tornaváralján állami gazdaság és szövetkezet is van. Az állami gazdaság azoknak a fiataloknak, akik tíz évre leszerződtek, pénzbeli segélyt nyújt a családi házak építésénél. Hasonlóan cselekszik a szövetkezet is, mely erre a célra a fiataloknak már 126 ezer koronát utalt ki.

Az abaújszínai szövetkezet a legnagyobb a járásban. Közel 2500 hektár területen gazdálkodik. Célkitűzései biztatóak, tehenenként 2800 literes tejhasznosságot akar elérni. A hízósertéseknél 0,75, a hízómarháknál pedig 1 kg-os napi egyedenkénti súlyszaporulattal számol. Nyilvánvaló, hogy ezt a fiatalok nélkül nehéz lenne megvalósítania. Ebben a szövetkezetben azoknak a fiataloknak, akik házasságra lépnek s továbbra is ott maradnak, 10 ezer koronáig terjedő nászajándékot juttatnak.

A helyi CSEMADOK szervezettel, valamint a CSISZ a művelődési otthonnal karöltve, sokirányú szórakozási lehetőséget nyújtanak a fiataloknak. Nem ritkaság itt a tánc és a „Ki mit tud?“ est, a divatbemutató, különféle színdarabok és esztrádműsorok betanítása és előadása. A községben korszerű cukrászdát létesítettek, ahol billiárdasztalt helyeztek el. Most a vezetőség a szövetkezeti klub megszervezésével foglalkozik.

Az egyesített újbodvai szövetkezet a fiataloknak családi házak építésére tavaly 40 000 koronát utalt ki. Emellett a fiatalok klubjába rádiógramafont és televíziót vásárolt.

Tény, hogy valahol kezdeni kell. Szükséges, hogy a fiatalok a mezőgazdaságban otthon érezzék magukat. Ahol ennek fontosságát megértik, ott rövid időn belül megoldódik a mezőgazdaság munkaerőösszetételének kérdése. Szerintem tehát a fiatalok nem rosszak, hanem olyanok, amilyeneknek neveljük őket.

Iván Sándor, Kassa

A berzétet szövete kezeiben nemrégU ben adták át ren* deltetésének a szóciális helyiséget. A korszerűen beren-> dezett épület az első nagyobb szabású létesítmény a rozs, nyál Járásban.

H. Zsebik S. felvj