Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)
1967-08-19 / 33. szám
Mit ér a hizlalt lép? Franciaországban teljesen • ismeretlen a vastagra hizlalt keret, pedig a rakodókaptár kizárólagos. Amerikai mintára a fészek 10 kerete fölött 9 félkeretet, 12 keretes fészek fölött 11 félkeretet tesznek a mézkamrába. Ezeknek vállazása nincs, a kicsipkézett sín tartja fölül a távolságot, alul pedig a homlokfalba vert nagy U-szögek. A szélső kereteket alul az oldalfalaktól az ezekbe vert kis U-szögekkel kell közölni. A gerinctévolság így kb. 41 mm lévén, a 24—25 mm-es keretlécek köze 16—17 mm lesz. Ennyit a méhek nem tűrnek meg, és túlnyújtják a keretlécen a sejteket legalább 3 mmrel. Jó hordáskor csak egy méhjáratnyi helyet hagynak két lép között. Ez igen gyors munkára ad lehetőséget sejtnyitáskor késsel dolgozva, különösen ha kiöregedett fészeklépeket szabtam át mézkamrakeretbe. Erről a kés nyomán leválik az új építmény. Akácvirágzáskor könnyű az ilyen hizlalt keretek kiépíttetése. Itt tavasszal semmi felügyeletet sem kíván. Soha sincs zúgóépítmény. Ellenzője vagyok azonban a szűzlépes mézkamráknak. A méhek számára nem természetes, ezért gyengébb hordáskor elhanyagolják, és inkább teletömik fészküket. Rendszeres újításkor kiselejtezett fészeklép hosszú évekig használható a mézkamrában, még ha tavasszal egy két nemzedék ki is kel a középső lépek alsó részén. Átszabásukkor csak a pontos kivágásra kell ügyelni, hogy a lép szoruljon az alsó és felső léc között. Ésszerű, ha a félkeret lépe a fészekkeret lépének felénél 1—íVi cm-rel alacsonyabb. így átszabáskor nincs nehézség. 3—4 rafiaszállal átkötjük, a többi a méhek dolga. Ogy beragasztják, hogy soha többé meg nem mozdul, pedig 30 cm-es sugarú, 8 félkeretet egyszerre fordító villanymotoros pörgetőm 360-at fordul percenként. Ha a keretlécek belső oldala nem gyalult, hanem csak fűrészelt, a lépek ragasztása jobban tart. Az a csekély színárnyalati különbség, ami a szűzlépből kapott méz javára mutatkozik, nem éri meg azt az időveszteséget, amit nagy vigyázattal való nyitása és lassú pörgetése okoz. Hozzá kell adni még ehhez a műlép árát és a fentebb említett hátrányt gyenge hordáskor. A tűzdeléssel való lépújítást tartom a legésszerűbbnek. Az öregedő lépek a szélek felé tolódnak el, ahol tavasz elején és ősszel kevesebbet petéz az anya. Végül őszi fészekszűkítéskor ezeket szedjük el. Télen bőven van idő átszabásukra. Hozzáfűzöm ehhez, hogy Közép-Franciaországban terjed a 8 keretes Dadant-Blatt-kaptár. 2 Langstroth-fiók igen nagy telelésre, 1U Dadant-Blatt keret ugyancsak. A betelelést igen egyszerűsíti a 8 keretes fészek. Tavaszi fölfejlődéskor rács nélkül teszik föl az első hét keretes mézkamrát, s az anya rendszerint tele is petézi, bár tágabb a léputca. E tágas léputcák rajgátlő hatásukkal kedveznek a méhésznek, de azzal is, hogy nagyon megkönnyítik a rajzásra való készülés ellenőrzését. Ugyanis 10 eset közül 9-ben a fölső lépek alsó részén épülnek az első anyabölcsők. Elég tehát fölbillenteni a mézkamrát, egy kis füsttel a léputcákba fölzavarni a méheket, hogy egyetlen tekintéssel meg lehessen győződni a család hangulatáról. NB és Balogh-keretes fészekre ez aligha talál, 6 cm-rel magasabbak lévén a Dadant-Blatt-nál. Az előbbiekből következik, hogy ritka jó év kivételével, anyarácsra van szükség. A kaptárfal vastagságával egyenlő szélességű léckeretbe foglalt sodronypálcás anyarács minden mást kiszorított. Kijárót itt még nem láttam mézkamrán. Nagy hordáskor az alapdeszka pereme által képzett kijáró a kaptár teljes szélességében nyitva van. Hossza 36—45 cm, magassága 1,5—2,5 centiméter. Korsós István, Marseille (Franciaország) A hizlalt lépekkel a jól mézelő 30-as években Ismerkedtem meg. Nagyon szép látvány a hófehéren födött széles keret, és a bőség érzetét ébreszti a méhészben. Azonban előre bocsátom, hogy bár terméstöbbletet nem eredményezett vagy kiváló előnyöket sem biztosított a hizlalt lép használata, ám annyi hátrányt, mint Teleki Ernő méhésztársam felsorolt a hizlalt lépek terhére, kissé mégis csak sokallom. A négy pontban felsorolt általános véleményére évtizedes tapasztalataim szerint adom meg a választ: 1. Gazdaságos, kevesebb lép kell. Így igaz, csak hizlalt lépet kiépíttetni egy nyári idény alatt aligha lehet Mert akár fél, akár egész keretet építtetünk, ehhez elsősorban kiadós, tartós hordás szükséges. Az építtetés pontos leírása hosszadalmas lenne, de legegyszerűbb, ha minden kiépített lép mellé műlépes keretet adunk. Az építtetést naponta ellenőrizzük, nehogy a keretek szélére zúgépítményeket készítsenek a méhek. Tartós hozam esetén a műlép építésének rovására is szélesítik a lép vastagságát. Ily esetben naponként 4—6 milliméterrel tágítani lehet a léputcát a kívánt lép vastagságáig, s a kiszoruló keretet pedig adjuk át a gyengébb családokhoz. 2. Nem kell anyarács. A fészket mindig figyelni kell, hogy az anyának legyen helye a petézésre és ha netán mézzel töltik meg a méhek a fészek lépjeit, egy két műlépes keretet adunk a mézes lép helyére, így a hizlalt lép sejtjeit nem rágják le a méhek a fiasítás számára. 3. A viaszmolytól nem kell védeni a hizlalt lépet, de az egyéb szűzlépeket sem, melyekben fiasítás és virágpor még nem volt. 4. Tisztább a méz, mint minden szűzlépből és finomabb az illata, mivel a fiasítástól ottmaradt bábingtól nincs lép szaga. Azonban megjegyzendő, hogy a hizlalt lépből mindig hígabb a méz, mint a közönséges keretben. Végül, a méhek nem a hizlalt keretek miatt rajzanak, illetve nem foglalják el a mézkamrát, hanem azért, mert a méhész nem nyitotta meg idejében a mézkamrát. (Egy öreg méhész) Több segítséget! Stutyika Károly bácsit, a deméndi szövetkezet tagját mint vérbeli méhészt imerik a faluban. Nem csoda, hiszen huszonkét éves korától méhészkedik és ma már ötvenkilenc esztendős. Bizony, abban az időben még nem volt semmiféle előadás, iskolázás, felvilágosító munka, könyvhöz sem jutott, amiből meríteni lehetett volna a méhészet tudományához. Stutyika elvtárs is az uradalom méhészétől lesett el egyet-mást, amikor segédkezett munkájában. A második világháború kitörésekor már húsz méhcsaládot mondhatott magáénak, de a világégés az ártatlan méheket sem kímélte. Egy családdal kezdett újra, s most régi állományánál tart. Húsz családja van. Napi teendői mellett a község méhészeinek ügyes-bajos dolgait is intézi. Amíg tavaly 180 méhcsalád volt a faluban, számuk idén elérte a 200-at. Éven-4 iarasi*n ként mintegy hússzal növekedik a családok száma, mely arra vall, nagy az érdeklődés a méhészet iránt. Örömteli az a tény, hogy a fiatalok körében is sok az érdeklődő. Alig akad nap, hét, hogy ne keresnék fel a méhészt egy kis útbaigazításért, tanácsért. Mindamellett Károly bácsi elégedett a 39 tagot számláló méhész-szervezet munkájával. Több odaadásra, nagyobb összetartásra lenne szükség. Bizony jóformán egyetlen gyűlésre sem jönnek össze teljes számban a méhészek, az évzáró gyűlésekről nem is beszélve. Többször kapnak meghívást különböző iskolázásokra, tanulmányútra, gyűlésekre. Például nemrég Ipolyvisken volt egy hasznosnak ígérkező méhésztalálkozó. A tagok közül öt embert kért meg, menjenek erre a tanulmányútra, de a helyszínen keserűen állapította meg, hogy faluját csak egyedül képviselte. Pedig nagyon megérte, sokat tanult a találkozón. Bizony a jó méhésznek is holtig kell tanulnia, nem szabad elszalasztani az előadásokat, tanulmányutakat, de a gyűléseket sem. Károly bácsi azt is elmondja, hogy a helyi állami gazdaság, valamint a szövetkezet vezetősége nem veszi figyelembe a méhészek kérését. Még a hasznavehetetlen területeken sem termelnek mézelő növényeket; baltacimot és facéliát. Igaz, kissé úgy áll a dolog, hogy a méhészeknek lenne haszna a mézelő növények vetéséből, ám ha figyelembe vesszük, hogy a faluban levő 200 méhcsalád a szövetkezet és állami gazdaság földjein, gyümölcsösében végzi az oly fontos beporzási munkákat, a méhészek nagyobb segítséget érdemelnének az említett gazdaságoktól. Búcsúzásunk előtt Károly bácsi megmutogatja kaptárait, kivesz néhány keretet, hogy az anya petézését is láthassuk. Ö maga naponta többször meglátogatja méheit, mert életét már el sem tudja képzelni nélkülük. Azt tartja, aki nyugalmat szórakozást keres a természetben, annak méhésznek kell lennie. BELÄNYI JÁNOS Stutyika Károly birodalmában
