Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)

1967-08-19 / 33. szám

A kaptárak egy része a födött méhesben A 3170 hektár szántóföldön gazdálkodó bátorkeszi szövet­kezetben az 50-es években kezd­tek méhészkedni. Előzetes fel­mérés nélkül láttak munkához. A méhek gondozását egyszerű dolgozóra bízták, s így nem csoda, hogy szaktudás hiányá­ban hamar jelentkeztek a ba­jok. Nemcsak az eredmények voltak gyöngék, de a méhcsa­ládok is, melyek sorra elpusz­tultak. A pusztulás láttán a szö­vetkezet vezetősége Drozd Jó­zsefet szemelte ki e posztra. Előbb azonban elküldték isko­lára. Fekete András mérnök-zoo­­technikussal úttalan utakon igyekszünk Antalházára, a szö­vetkezet egyik üzemrészlegére. Ősztől tavaszig nem ajánlatos gépjárművel nekivágni az út­nak, mert száraz időben is elég fölkapaszkodni a meredek domboldalon. Végül mégiscsak célhoz értünk. A méhészt lakásán találtuk, s együtt mentünk a tanya mö­götti gyümölcsösbe. Teljében virágoztak a cseresznyefák és szirmaikat bontogatták a ba­rackfák is. A domboldalon ki­taposott gyalogút fut egy kies völgybe, melynek északi olda­lán van a méhtanya. Munka zajától hangos a környék. A dolgozó méhek ezrei szállítják a virágport és a nektárt. Öröm­mel szemléltük a sürgés-for­gást. De éppen hogy csak szét­néztünk, indultunk tovább. Néhány nappal ezelőtt újra ott jártam. Most határozott cél­lal érkeztem. Az eredmények­ről, a méhészettel kapcsolatos problémákról akartam megtud­ni egyet-mást. Drozd elvtárs éppen a méhesből igyekezett hazafelé. Amikor találkoztunk, szó nélkül megfordult és ket­tesben ballagtunk a méhészta­nyára. Az úton csak általános dolgokról beszéltünk, de ami­kor elérjük a méhésztanyát, a méhekre terelődik a sző. Drozd József így szól magáról: — A szövetkezet vezetősége 1957-ben bízott meg a méhek kezelésével, de előbb egyéves iskolára küldött Liptovsky Hrá­­dokra. A mesteriskolán sokat tanultam. Igyekeztem minél töb­bet rögzíteni, hogy az előlege­zett bizalomnak eleget tegyek. Az iskolai év befejeztével azon­nal munkához láttam. Egyelőre nem sok dolgom akadt, mert csak két család méhe maradt a közösnek. A vezetőség azonban 14 méhcsaládot vásárolt és ké­sőbb még 25 rajt is. A tulaj­donképpeni méhészkedés csak 1959-ben vette kezdetét. Igye­keztem növelni a családok szá­mát, de ugyanakkor ügyeltem a gazdaságosság fokozására is. Nagyon örültem a sikernek és annak, hogy ezáltal megnyer­tem az egész tagság bizalmát. Igen fontosnak tartom meg­jegyezni, hogy a bátorkeszi szövetkezet méheinek elhelye­zése a legideálisabbnak mond­ható. Nemcsak azért, mert véd­ve vannak az időjárás viszon­tagságai ellen, hanem azért is, mert négy kilométeres körzet­ben nincsen méhtanya. Ezzel szemben körös-körül gyümölcs­fák, mezőgazdasági növények és két kilométerre egy nagy kiter­jedésű akácerdő húzódik, s ez mind kitűnő mézlegelőt bizto­sít. — Már elértük azt a szintet, mely biztosítja a növények és gyümölcsfák beporzását. Jelen­leg 110 méhcsaláddal rendel­kezünk. A barackos területe, melyben a méhes van, 22 hek tár. Az ősz folyamán ültetjük ki az utolsó 2000 facsemetét. Csupán egy hiányosság van, mégpedig az, hogy a völgy csa­padékban szegény. A fiatal gyü­mölcsfákat is öntözéssel kell életben tartani, hogy megerő­södjenek. Naponta 25—30 liter víz szükséges a méhek számára. Hordás idején még több is. A szövetkezet vezetősége tá­mogatja Drozd elvtársat. Min­dent megad a méhészet számá­ra, s ez érthető, hiszen az el­múlt évben 20 kg mézet per­gettek egy-egy családtól. Az idei hordás sem lesz rosszabb, bár az akácvirágzás nem vált be. Hűvös, szeles idők jártak, ami gátolta a hordást. Ennek ellenére családonként már 15 kg mézet adtak el. Amennyiben a hátralevő időben csapadékos­sá válna az idő, minden remény megvan arra, hogy még 8—10 kg mézet adnak a piacra. A méhes két részből áll. A fedett méhes az épülettel, és az épülettől jobbra a régi. Kor­szerűség tekintetében nem veszi fel a versenyt a fedettel, de termelékenység szempontjából egyenrangú. Egy öreg szárítót bontatott le a szövetkezet veze­tősége, és abból építették vé­detté a méhes egyik részét, de sor kerül a másik rész befedé­sére is. Ez azért is szükséges, hogy a téli hideg ellen védjék a méheket. Arra is kíváncsi voltam, hogy Drozd elvtárs milyen kaptárak­­kal dolgozik, és az elmúlt tíz év tapasztalatai alapján hogyan váltak be a gyakorlatban. Vá­lasza igen érdekes és megszív­lelendő. — A méhesben háromféle kaptár található. Túlsúlyban a Szlovák normalizált B 9 és B 11 van, és ezenkívül 25 darab 5 RP jelzésű kaptár. Vándoroltatás céljára legalkalmasabb a B 9-es. Nincs nagy súlya, s ezért rako­dásnál könnyen elhelyezhető. Ugyancsak jól beváltak közepes .hordás alkalmával. Csúcshor­dásnál viszont a B 11-esek job­ban megfelelnek. A B 9-es is hasznosítható, de gondoskodni kell pótméztérről. Az elmúlt években 50 méhcsaláddal ván­doroltam, de az idén már nem volt rá szükség. Ugyanis a szö­vetkezet vezetősége úgy vá­lasztja meg a vetésforgókat, hogy a méhészet közelébe pil­langós növények kerüljenek. Az idén is repcét, baltacint és nap­raforgót termesztettek a méhes szomszédságában. Még arra szeretném rábírni a vezetőket, hogy a domboldalon legalább egy hektáron facéliát vessenek. Igaz, hogy a facéliamag beszer­zése költséges, de mint mézelő­növény, első helyen áll. Egy igen érdekes dolgot tud­tam meg Fekete András mér­nöktől. Az eset még 1965-ben történt. A méhes fölött 10 hek­tár területen repcét vetettek. Amikor elérkezet a védőporzás ideje, a méhész megkérte a szövetkezet elnökét, hogy idő­ben végezzék el a munkát. Az elnök azonban úgy döntött, hogy a kérdéses területet nem porozzák be, lesz ami lesz. Ugyanakkor a község másik oldalán egy nagyobb kiterjedé­sű repceparcellájuk volt. Itt elvégezték a védőporzást a kártékony rovarok ellen. Ami­kor a repce beérett és kicsépel­ték, nem akartak hinni a sze­müknek. A méhek szorgalmas munkája eredményes volt, mert a repce hektárhozama 30 mázsa lett, míg a másik területen csu­pán 17 mázsát csépeltek ki. Ek­kor vetődött fel az ötlet, hogy a község közelében, a szőlők alatt egy fiók-méhészetet kel­lene létesíteni. Drozd József méhésszel eltöl­tött néhány óra élménnyé vált számomra. Sok olyan dolgot tudtam meg, amelyek egy em­ber igazi énjét hozták felszínre. A szakma szeretete cseng ki minden elhangzott szavából. De ezt bizonyítja a méhes körüli tisztaság és rend. Jövőbe vetett rendíthetetlen hittel és lelkese­déssel végzi munkáját, mely életeleme. Ezért becsüli őt a szövetkezet vezetősége és az egész tagság. Andriskin József UiillikU 3 Az eredmények a méhészt dicsérik

Next

/
Thumbnails
Contents