Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)
1967-08-19 / 33. szám
A kaptárak egy része a födött méhesben A 3170 hektár szántóföldön gazdálkodó bátorkeszi szövetkezetben az 50-es években kezdtek méhészkedni. Előzetes felmérés nélkül láttak munkához. A méhek gondozását egyszerű dolgozóra bízták, s így nem csoda, hogy szaktudás hiányában hamar jelentkeztek a bajok. Nemcsak az eredmények voltak gyöngék, de a méhcsaládok is, melyek sorra elpusztultak. A pusztulás láttán a szövetkezet vezetősége Drozd Józsefet szemelte ki e posztra. Előbb azonban elküldték iskolára. Fekete András mérnök-zootechnikussal úttalan utakon igyekszünk Antalházára, a szövetkezet egyik üzemrészlegére. Ősztől tavaszig nem ajánlatos gépjárművel nekivágni az útnak, mert száraz időben is elég fölkapaszkodni a meredek domboldalon. Végül mégiscsak célhoz értünk. A méhészt lakásán találtuk, s együtt mentünk a tanya mögötti gyümölcsösbe. Teljében virágoztak a cseresznyefák és szirmaikat bontogatták a barackfák is. A domboldalon kitaposott gyalogút fut egy kies völgybe, melynek északi oldalán van a méhtanya. Munka zajától hangos a környék. A dolgozó méhek ezrei szállítják a virágport és a nektárt. Örömmel szemléltük a sürgés-forgást. De éppen hogy csak szétnéztünk, indultunk tovább. Néhány nappal ezelőtt újra ott jártam. Most határozott céllal érkeztem. Az eredményekről, a méhészettel kapcsolatos problémákról akartam megtudni egyet-mást. Drozd elvtárs éppen a méhesből igyekezett hazafelé. Amikor találkoztunk, szó nélkül megfordult és kettesben ballagtunk a méhésztanyára. Az úton csak általános dolgokról beszéltünk, de amikor elérjük a méhésztanyát, a méhekre terelődik a sző. Drozd József így szól magáról: — A szövetkezet vezetősége 1957-ben bízott meg a méhek kezelésével, de előbb egyéves iskolára küldött Liptovsky Hrádokra. A mesteriskolán sokat tanultam. Igyekeztem minél többet rögzíteni, hogy az előlegezett bizalomnak eleget tegyek. Az iskolai év befejeztével azonnal munkához láttam. Egyelőre nem sok dolgom akadt, mert csak két család méhe maradt a közösnek. A vezetőség azonban 14 méhcsaládot vásárolt és később még 25 rajt is. A tulajdonképpeni méhészkedés csak 1959-ben vette kezdetét. Igyekeztem növelni a családok számát, de ugyanakkor ügyeltem a gazdaságosság fokozására is. Nagyon örültem a sikernek és annak, hogy ezáltal megnyertem az egész tagság bizalmát. Igen fontosnak tartom megjegyezni, hogy a bátorkeszi szövetkezet méheinek elhelyezése a legideálisabbnak mondható. Nemcsak azért, mert védve vannak az időjárás viszontagságai ellen, hanem azért is, mert négy kilométeres körzetben nincsen méhtanya. Ezzel szemben körös-körül gyümölcsfák, mezőgazdasági növények és két kilométerre egy nagy kiterjedésű akácerdő húzódik, s ez mind kitűnő mézlegelőt biztosít. — Már elértük azt a szintet, mely biztosítja a növények és gyümölcsfák beporzását. Jelenleg 110 méhcsaláddal rendelkezünk. A barackos területe, melyben a méhes van, 22 hek tár. Az ősz folyamán ültetjük ki az utolsó 2000 facsemetét. Csupán egy hiányosság van, mégpedig az, hogy a völgy csapadékban szegény. A fiatal gyümölcsfákat is öntözéssel kell életben tartani, hogy megerősödjenek. Naponta 25—30 liter víz szükséges a méhek számára. Hordás idején még több is. A szövetkezet vezetősége támogatja Drozd elvtársat. Mindent megad a méhészet számára, s ez érthető, hiszen az elmúlt évben 20 kg mézet pergettek egy-egy családtól. Az idei hordás sem lesz rosszabb, bár az akácvirágzás nem vált be. Hűvös, szeles idők jártak, ami gátolta a hordást. Ennek ellenére családonként már 15 kg mézet adtak el. Amennyiben a hátralevő időben csapadékossá válna az idő, minden remény megvan arra, hogy még 8—10 kg mézet adnak a piacra. A méhes két részből áll. A fedett méhes az épülettel, és az épülettől jobbra a régi. Korszerűség tekintetében nem veszi fel a versenyt a fedettel, de termelékenység szempontjából egyenrangú. Egy öreg szárítót bontatott le a szövetkezet vezetősége, és abból építették védetté a méhes egyik részét, de sor kerül a másik rész befedésére is. Ez azért is szükséges, hogy a téli hideg ellen védjék a méheket. Arra is kíváncsi voltam, hogy Drozd elvtárs milyen kaptárakkal dolgozik, és az elmúlt tíz év tapasztalatai alapján hogyan váltak be a gyakorlatban. Válasza igen érdekes és megszívlelendő. — A méhesben háromféle kaptár található. Túlsúlyban a Szlovák normalizált B 9 és B 11 van, és ezenkívül 25 darab 5 RP jelzésű kaptár. Vándoroltatás céljára legalkalmasabb a B 9-es. Nincs nagy súlya, s ezért rakodásnál könnyen elhelyezhető. Ugyancsak jól beváltak közepes .hordás alkalmával. Csúcshordásnál viszont a B 11-esek jobban megfelelnek. A B 9-es is hasznosítható, de gondoskodni kell pótméztérről. Az elmúlt években 50 méhcsaláddal vándoroltam, de az idén már nem volt rá szükség. Ugyanis a szövetkezet vezetősége úgy választja meg a vetésforgókat, hogy a méhészet közelébe pillangós növények kerüljenek. Az idén is repcét, baltacint és napraforgót termesztettek a méhes szomszédságában. Még arra szeretném rábírni a vezetőket, hogy a domboldalon legalább egy hektáron facéliát vessenek. Igaz, hogy a facéliamag beszerzése költséges, de mint mézelőnövény, első helyen áll. Egy igen érdekes dolgot tudtam meg Fekete András mérnöktől. Az eset még 1965-ben történt. A méhes fölött 10 hektár területen repcét vetettek. Amikor elérkezet a védőporzás ideje, a méhész megkérte a szövetkezet elnökét, hogy időben végezzék el a munkát. Az elnök azonban úgy döntött, hogy a kérdéses területet nem porozzák be, lesz ami lesz. Ugyanakkor a község másik oldalán egy nagyobb kiterjedésű repceparcellájuk volt. Itt elvégezték a védőporzást a kártékony rovarok ellen. Amikor a repce beérett és kicsépelték, nem akartak hinni a szemüknek. A méhek szorgalmas munkája eredményes volt, mert a repce hektárhozama 30 mázsa lett, míg a másik területen csupán 17 mázsát csépeltek ki. Ekkor vetődött fel az ötlet, hogy a község közelében, a szőlők alatt egy fiók-méhészetet kellene létesíteni. Drozd József méhésszel eltöltött néhány óra élménnyé vált számomra. Sok olyan dolgot tudtam meg, amelyek egy ember igazi énjét hozták felszínre. A szakma szeretete cseng ki minden elhangzott szavából. De ezt bizonyítja a méhes körüli tisztaság és rend. Jövőbe vetett rendíthetetlen hittel és lelkesedéssel végzi munkáját, mely életeleme. Ezért becsüli őt a szövetkezet vezetősége és az egész tagság. Andriskin József UiillikU 3 Az eredmények a méhészt dicsérik
