Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)

1967-08-19 / 33. szám

A tudomány világából A MÉHEK KIFÜJÄSA A MÉZKAMRÁBOL A méhek gyórs és könnyű eltávolítása a mézkamrából nagy gond. Az erős szagú vegyszerrel való kiűzés helyett mostaná­ban a méhek kifújására terelődött a figyelem (olv. pl. a „Mé­hészet“ 1966. 177. 7.). Rakodókaptárhoz való. Allemeier még a forgalomban levők előtt készített magának motoros kifújót. Sok ismerőse tért át hasonlóra. A szél nem szokatlan a méhek életében. Nem káros tehát, és nem izgatja őket, amikor a szerkezetből erős levegő süvít a léputcákba. Megesett többször is, hogy a petéző anya felbűjt a mézkamrába, s a gép azt is kifújta a munkásokkal együtt. Zavartalanul folytatta a petézést a fészekben. Vegyiszerek használatakor a helyükön hagyott méhek a fészekbe húzódnak le. Kifújáskor méhestől le kell szedni a mézkamrákat, mégpedig elölről, s a kijáró előtt kell kifújni a méheket belőlük. A méhek a kijárón visszamásznak kaptárjukba. Allemeier motoros kis kocsit használ. A fújtatón kívül emelő van rászerelve. A kocsi könnyen közlekedik a kaptársorok közt, emelőjével fölszedi, magasban tartja a méz­­kamrafiókokat, a /űré fújja a méheket. Végül a tehergépkocsi-­­hoz viszi a fiókákat, hogy a pörgetőhelyiségbe szállíthassák őket. (American Bee Journal, 1967. 2. USA) HÁTI MÉHKIFÜJÖ Az Egyesült Államokból érdekes, célszerűnek látszó újítás Indult útjára. A híres Root A. 1. gyár ugyanis háton viselt méhkifújót kezdett árulni. A kifújó az eddigieknél jóval kisebb és olcsóbb. Súlya csupán tiz kiló. Háttal érint­kező részei és tartószíjai párnásak. A hát és a készülék között levegő süvít át, hogy a test ne forrósodjék a motortól. A gép nyugodtan, rázkódás nélkül működik, viselése nem kellemet­len. Könnyűfémből készül. Két lóerős motor hajtja a levegőt a kézzel irányított csövön a mézkamra léputcál közé. A kitó­duló levegő sebességét szabályozni lehet. A készüléket kézben Is lehet hordozni. Talpas; tehát a földön Is megáll. Ára 209 dol­lár. (A háti méhkifújó is azt bizonyítja, hogy a méhek kifújása túljutott a kezdet nehézségein és jövője van. Legfőbb előnyei: a méz elszedésének gyorsasága, könnyűsége, a méhek arány­lag kicsi zavarása, a szúrások elkerülése, a munka függetlení­­tése a hőmérséklettől és a méz minőségének megóvása. A né­hány év óta ajánlott újabb vegyi szerek méhkiűző hatása na­gyon függ a hőmérséklettől és sohasem biztos, hogy szaguk nem érzik-e meg a nyitott mézen.) (American Bee Journal — USA) A SZÁRAZ CUKROS ETETÉS HATÁSA A MÉZ MINŐSEGÉRE Régebbi vélemény szerint, száraz kristálycukorral akkor is szabad etetni, ha a méhek a mézkamrába raktározhatnak, mert a lassacskán oldott és elhordott cukor a fészek lépeibe jut, vagy mindjárt elfogy. A Német Szövetségi Köztársaság méhészeti intézetei közül négy; a cellei, erlangeni, marburgi és Mayeni pirosra festett cukorral tanulmányozta ezt rakodó­kaptárban. A cukor színezésére a „Fruchtrot" nevű ártalmatlan festéket választották, mely szörpbe, cukorkába, tortabevonatba használatos. Az első kísérletkor a piros festék a mézkamrában is jelentkezett. Erre az etetést úgy módosították, hogy a cuk­rot keskeny, csupán lépszélességű etetőben adták, a fészek közelében. Arra számítottak, hogy a méhek ilyen keskeny ete­tőből nagyon lassan hordják el a cukrot, s a cukor nincs a kaptár belső oldalán mézkamrába igyekvő méhek útjában. Az eredmény most is csak az volt, hogy a piros cukorból a méz­kamrába is jutott. Münsterben festett cukorszörppel is próbál­koztak a hordás szüneteiben. A piros eleség akkor is jelentke­zett a mézkamrából pörgetett mézben. (A kísérletre az adott okot, hogy mézkamrás családok eteté­se száraz cukorral elterjedt a hordás szüneteiben, a családok népességének fenntartására.) (Zeitschrift für Bienenforschung — Német Szövets. Köztárs.) HOGYAN TELELTESSÜNK? Belousz V. P. a ribnojei méhészeti kutatóintézetben kauká­zusi és közép-oroszországi méhekkel végzett teleltetési kísér­leteiről számol be. A kaukázusi méhcsaládok egy csoportja egyesével, a másik kettesével telelt egy-egy kaptárban. A pá­rosával telelő családok egy részének a fészkét szűkítették és takarták, más részét pedig nem. A hidegek beálltával az egye­sével, valamint a szűkítés nélkül kettesével telelő családok egy részét telelőbe hordták. A szabadban maradt kaptárakat hóval takarták. Legjobban a kettesével, hó alatt, legrosszabbul a ket­tesével telelőben levő családok teleltek. A kaukázusi méhek teleltetése ilyen módon nem gazdaságos. Helyesebb ezeket a méheket ősszel pempőtermelésre, téli cukorkészlet beérlelésére hasznosítani, és tavasszal új családokat hozatni. Helyi méheket a következő módokon teleltettek: 1. Két-két kaptár közös kátránypapír-köpenyben, nyitott felső kijáróval. 2. Azonos az előbbivel, de a kijárók február végéig zárva vol­tak. 3. Tíz kaptár közös kátránypapír-köpenyben, a kaptárak alatt és között száraz lomb. 4. Hó alatt. 5. Telelőben. Legkeve­sebbet a 2. csoport családjai fogyasztottak, itt volt a legkeve­sebb hulla is. Az 1. csoportban a fogyasztás valamivel több, a fiasitás terjedelme nagyobb, a téli hulla sokkal több volt. A 3. csoportban 21 °/o-kal több fiasitás, de a fogyasztás és a téli hulla is több volt. A 4. csoport mézfogyasztása azonos az 1. csoportéval. Legrosszabbul az 5. csoport családjai teleltek. (Pcselovdsztvo, Szovjetunió) A méhek súlya Martin a rajból is, az anya­családból is 500 méh együttes súlyát mérte. Ezt a méhek számával osztva meg­kapta egy méh súlyát. Összesen nyolc rajt és családot vizsgált így. Egy rajméh súlya átlago­san 0,093 és 0,131 g közt volt, mind a nyolc rajból számítva 0,111 g. Az anyacsaládokban 0,095-0,123 g átlagos súlyt mért, ez valamennyi család át­lagában 0,115 g. Feltűnő, hogy a kaptárbeli méh átlagos súlya valamicskével több, mint a raj­fürtből valóé, pedig az utóbbi mézhólyagja útravaló mézzel van tele. A herék okozzák ezt a különbséget. A kaptárban ugyanis sok here van, a rajban kevés. A here kb. két és félszer olyan nehéz, mint a munkás. Ez az átlag számítást befolyá­solja. Martin azt tartja, hogy mérésének eredményét nem le­het általánosítani. A méhek sú­lya fajta és évszak szerint más lehet, a mézhólyag (és a bél többi része) teltsége is változa­tos. Egyszerű számításhoz azon­ban elég, ha a munkásméh sú­lyát közepesen 0,1 g-nak vesz­­szük. Azt jelenti ez, hogy 10 6 méh ad grammot. Ha tehát a raj 3,4 kg os, vagyis 3400 g-os, akkor kb. 34 000 munkásméh van benne. (Kiegészítésül egy nagyon ré­gi könyvet is idézünk: a Szatt­­máry Király György „Angliai Méhes Kert-jét. Első kiadása 1749-ben jelent meg Egerben. Nagyobbik része, a 192. oldalig Gedde, angol méhész könyvé­nek fordítása. Innen a 301. ol­dalig eredeti. Ebben az erede­tiben így ír Szattmáry Király György a 209—212. oldalon: „Ha tudni akarod egy jó raj­nak hány Méhbül kell állani, próbált, és számlálással eléggé meg jegyzett dolog, hogy a’ jó rajban 24 320’ s néha több számú Méhet-is lehet találni, de az ilyetén népes rajt már ugyan jónak szokták tartani; vannak pedig az ilyeneknél kevesebb számúak-is, még is jók. Miként lehet pedig meg-számlálni, h ány Méhbül állyon egy Raj? Ennek meg próbálásának sok módgyai lehetnek; de így-is végére mehetz: köss egy csomó tövisét együvé, melyre akarod, hogy szállyon a’raj; mérd meg azt fontai mennyit nyom magá­ban; kend meg valami már meg döglött Méh Királynénak a’testével, hogy annak szagát meg-érezvén a’Raj, hamarább reá szállyon. Midőn már jól megszállott erre, és egészen meg is csendesedet a’raj, mérd meg újjobban azon egész rajt mind a’tövissel együtt, vedd ki belőle a’ mit a’ tövis nyomott az elébb, és a’ mit a Méhek nehézségére el-marad jegyezd fel. Ez meg lévén mérj-meg egy szoross-szájú üveget, vagy sza­ru t-is, mennyit nyom; végy ki a csoportos raj közül hirtelen, azon szoross-szájú. de széles fenekű edénybe, a’ mennyit ki vehetz, ’s zárd-be hirtelen a fenekét is, és mérd-meg ezt-is a’ Méhekkel együtt, mennyit nyom; vedd-ki az edénynek mértékét abból, a’ mit a’ Méh­­vel együtt nyomott, a’ Méhnek mértékét tedd külön, bocsásd-ki a’ szoross-szájú edénybül egyen­ként a’ Méhet, számláld-meg azt egyenként, vesd öszve, hányad része lehet ez a’ kicsiny szo­ross-szájú edénybül ki-bocsáj­­tott Méh mértéke az egész Raj mértékével, annyid része fog lenni az egyébként meg-szám­­lált Méhetske-is az egész Raj sokaságának. Példának okáért: a’ csomó tövis magában nyom 1. fontot. Rajjal együtt nyom 6. fontot, és így a’ Raj maga 5. fontot, a’ szoross-szájú edény magában nyom V2 fontot, a’be­­léje zárt Méhecskével nyom fél fontot, és egy quintlit, így tehát a’Méh maga nyom egy quintlit. Ezen bé-rekesztett Méhetskéket egyenként ki-bocsájtván meg­számlálom, és teszem 38. Mé­het; így tehát egy quintli tészen 38. Méhet. Az egész raj volt 5. font: öt fontban vagyon 640 quintli; minden quintliben va­gyon 38. méh; és így harmincz­­nyolczal hat száz negyvent mul­­tiplical-ván (szorozván, Szerk.), tészen 24 320 Méhet.“) A mai mértékünkre átszámít­va Szattmáry Király György szerint is egy méh súlya 0,1 g. (Bienenvater Ausztria) Amerikai árak és teljesítmények Adam úti jelentéséből olvas­suk, hogy az Amerikai Egyesült Államokban egy teljesen önmű­ködő lépnyitó gép 2200 dollár­ba, egy különleges pergetőgép a sejtfödélben bőven maradt méz eltávolítására 1850 dollár­ba kerül. Csak olyan méhészek szerezhetik be ott ezeket, akik­nek 2000-nél több méhcsalád­juk vau.

Next

/
Thumbnails
Contents