Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)

1967-08-19 / 33. szám

A nyári mézelszedés és évzáró vizsgálat természettani feltételei Azt szoktuk mondani, a mé­hészeti év nem azonos a nap­tári évvel, mert amikor a nap­tári év beköszönt, a méhcsalád egy különleges golyó formájá­ban pihen. Él, csak pihen. Ez a különleges állapot adja aj­kunkra a kérdést, tulajdonkép­pen mikor kezd fejlődni? Itt meglepődünk, mert álta­lában tavasszal ébred, amikor megjelenik az első meleg nap­sugár. A méhcsalád is szapo­rodásnak indul, ám mégsem tavasszal kezd. Tavasszal nem tud másképp indulni, csak azokból a lehetőségekből, a­­melynek alapjai már előző év júliusában, augusztusában és szeptemberében lettek lerakva. Tavasztól kezdve a növényzet mindig több és több élelmet (nektárt, virágport) nyújt a méhcsaládnak. Ez a beözönlő élelem irányítja a méhcsalád egész ténykedését. A külvilág méhlegelője, azaz a környezet, az egész biológiai egység életé­re alapvetően elsőrendű. Addig, amíg a kaptárba sok élelem özönlik és az felülmúlja a fia­­sftás szükségletét, sőt készletek is halmozódnak fel, szaporodik a fiasítás is. így érkeztünk kb. július 10— 20-ig, amikor az élelem beözön­­lése megcsappan, mert a nö­vényzet már majdnem elvirltott. Ekkor a méhésznek el kell végeznie évzáró munkáját, mi­közben három nagyon fontos dologgal kell tisztában lennie: 1. Mennyi mézfölösleget sza­bad elvennie? 2. Mikor kell és szabad ezt elvégezni? 3. Elő kell-e segítenie a fia­sítás fejlődését? „ A méhészeti év tehát általá­ban a növényzet nyári elvirág­zásával ér véget. A valóság, hogy ekkor végződik, de egy­ben kezdődik is a méhészeti év. Figyelembe véve Földünk váltakozó évszakait (nálunk a mérsékelt övezetben) a méh­család életében négy fejlődési időszakot különböztetünk meg. Ez a négy fejlődési időszak a következő: 1. Későnyári és őszi fejlődési időszak, mely a nyári méhlege­lő erősebb megcsappanásától az első fürtbehúzódásig tart. 2. A télifürt pihenési idősza­ka, mely az első fürtbehúzódás­­tól, vagyis az első hideg őszi éjszakától, az első tavaszi lan­gyos fuvallatig tart. 3. Koratavaszi fejlődési idő­szak a téli fürtben, mely az első tavaszi melegebb szellőfu­vallattól addig tart, amíg a jó időjárás következtében a telelő­fürt feloszlik. 4. A főfejlődés tavaszi és nyári időszaka, mely a télifürt felosztódásától a nyári méhle­gelő erősebb megcsappanásáig tart. Mivel a múlt évi zárás, egy­ben ez évi nyitás is, előbb a zárás természettani feltételeit ismertetjük. *_ • __ Bizony nyáron, július közepe táján, a kijáró gyűjtőméhek mindig huzamosabban repdes­­nek virágról virágra, és a na­gyon fontos kincs, a nektár mindig kevesebb és kevesebb. Sőt, elérkezik az a pillanat, amikor a napi hordás a Hasí­tásnak sem elég és pótolni kell a készletekből. A megcsappant élelem végigsuhant a kaptárban egy intelmet. Állj! Mi, lesz, ha az összegyűjtött kincset elfo­gyasztják a fiatalok? Nincs többé utánpótlás és ez az egy­szerű tény, legelőszöris a heré­ket végzi ki. Most már nincs szükség fölösleges szájra. Ki­kergetik őket. Ez a kezdet. Azután látják, minek nevel­nének naponta ezerötszáz új ivadékot, mikor már háromszáz sem talál kincset. És a létfenn­tartási ösztön a méhcsalád ha­jójának a kormányán fordít egyet. Az anya kevesebb pem­­pőt kap és többé nem képes naponta ezerötszáz petét lerak­ni, mert a szűkített táplálkozás­ból most már csak ötszázra telik erejéből. Az anya tehát csak annyit petézik, amennyi a következő téli hónapokra „alap­vetően“ szükséges. Igen, az anya pontosan csak annyit petézik, amennyi a csa,­­lád erősségével, készleteivel, a család üregével, odújával, kap­tárainak nagyságával alapve­tően szükséges arányban áll. A természetben akár szaba­don, akár méhésznél élő méh­család ezen gépeknél is ponto­sabb tudása és előrelátása a legbizarrabb tanulmány, melyet a méhész kaptáraiban könnyen figyelemmel kísérhet. Ezt rendes körülmények kö­zött nyár utolján, így játssza a természet. Itt hangsúlyozni kell az „alapvetően“ szócskát, mert valóban itt kezdődik a jövő évi családalapítás, ha a méhész valamilyen bőségesebb hordási lehetőségekről gondoskodni nem tud, vagy nem akar. A vándorlás itt is tartozéka a korszerű méhészkedésnek, mert a fiasítás minden korlátozás nélkül folytatódhat és jócskán pergethetünk is. Mi azonban nem tudunk és nem akarunk vándorolni, tehát az említett három pont szerint elvégezzük „évzáró“ vizsgála­tunkat. Ezt a vizsgálatot az első hereűzéskor, de legkésőbben július 20-ig el kell végezni. Ké­sőbb nincs sok értelme. Mivel a mézkamrák még fenn vannak, azokat is átvizsgáljuk. A herék űzése kétségtelenül biztos jele az eleségcsökkenés­­nek. A kaptármérleg naponta csökkenő eredménye ilyenkor még jobb és korábbi bizonyí­ték. A mézkamrákat kereteivel együtt leemeljük (rakodókaptá­­rakról) és félre állítjuk, mert előbb a fészket vizsgáljuk meg. Megállapítjuk, mennyi a fészek mézkészlete, mennyi és milyen az összfiasítása, és ezeket az adatokat pontosan feljegyezzük. Többévi megfigyelés eredmé­nyeként a következő természet­tani feltételeket állapítottam meg: 1. Egy jó méhcsalád téli elő­készítéséhez és jövő évi kifo­gástalan fejlődéséhez vizsgála­tunk idején legalább 12 kg méz­készletnek és 100 dm2 Hasí­tásnak kell lennie. Ez a megállapítás alapfelté­tel, de csak a kettősfalú, rend­szeresített B kaptárainkra vo­natkozik. Ezek 9 kereten össze­sen 180 dm2 lépfelülettel ren­delkeznek. A mindenkori érvé­nyes arányszám tehát ez: 100 dm2 fiasítás és méhek + 80 dm2 élelem — 9 keretes fészek ami számokban kifejezve: kb. 39 000 új méh (napi 1857 pete) és idős méhek + 13,6 kg méz és virágpor = a korszerű méhcsaláddal. Más kaptáraknái a lépfelület arányában kell az egyes érté­keket növelni vagy csökkenteni. Ebben a kérdésben a méhcsa­lád lakása döntő tényező, ha a méhlegelő jó. Egy biológiailag tökéletes anya napi 2000-en fe­lül is petézhet. A család tehát a nagyobb kaptárakhoz is al­kalmazkodhat. 2. A második feltétel: lezár­juk a mézkamrát. Ha a fészekben nem találunk 12 kg mézet és jó lépekben vi­rágmézünk van (mézharmatméz alkalmatlan) néhány mézeslé­­pet félreteszünk, a többit ki­pergetjük. Mivel számottevő hordásra nem számíthatunk, a mézkam­rák szükségtelenek. Most már nagyon fontos, hogy az összes méh a fészekbe tömörüljön, hogy annak kialakulását és mé­reteit mielőbb pontosan lássuk. A mézkamrák ezután a további munkákban már csak gátolná­nak. 3. Feltétel a gyengébb csalá­dok fiasításának és készletei­nek kiegészítése, gyenge csalá­dok megszüntetése, egyesítése. Állítom, hogy csak most sza­bad, és legkisebb veszteséggel csak most lehet gyengébb csa­ládjainkat felerősíteni vagy egyesíteni. Ha az egyesítést ké­sőbbre halasztanánk, nem bizo­nyos a legmegfelelőbb téli fé­szek kialakítása, mézkészletek befedése, ami rendkívüli káro­kat okozhat. Teljesen helytelen lenne az a gondolat is, ha valaki a gyen­gébb családokat nagy áldoza­tokkal, különleges gondosság­gal jól betelelné és egyesítésü­ket tavasszal hajtaná végre. Ez azért helytelen, mert legkisebb elhullás és készletfogyasztás mellett, csak a kaptár nagysá­gával, illetve leszűkített nagy­ságával arányban álló, legerő­sebb családok telelnek át. Két gyengébb család mindig két erősebb veszteséggel tud csak áttelelni. Ez így van, és ezen változtatni nem lehet. Végül gyenge családokból, egyesítés nélkül erős, rendes családot még a legdúsabb serkentés árán sem ősszel, sem tavasszal, de a nyár folyamán sem lehet alkotni. Ezzel teljesen kár fog­lalkozni. Ilyenkor kihasználhatjuk az egyesítés minden lehetőségét és módját, mert bőséges időnk van. Könnyen kialakul az új fészek, akár tűzdelünk, akár újságpapíron és mézkamrán ke­resztül egyesítünk. A félretett mézeslépeket felnyitjuk és a mézkamrán keresztül, ott, ahol a készlet kiegészítésre szorul, befüggesztjük. Ha mézeskere­teink nem lennének, az élelem­készletet legalkalmasabb sűrű szörppel azonnal kiegészíteni,­­hogy a 12 kg élelemkészlet meglegyen. Enélkül az anya az alapvetően szüksége: Hasítást teljesíteni egyszerűen nem tud­ja. A megszüntetett családok­ból megmaradt családjaink egy­­tized részére három-ötkeretes tartalékanyákat, családokat lé­tesítünk. 4. Végül negyedik feltétel­ként a lassú, de biztos nyár­végi hordást kell azonnal biz­tosítanunk. Ha ezt telephelyünk vidéke biztosítja, nyári Hasító serken­tésre nincs szükség. Ellenkező esetben és akkor is, ha csak részben biztosítja, a fennha­gyott üres mézkamrába 1 kg cukorlepényt teszünk és ezt ki­fogyni egész a téli élelem be­adásáig nem hagyjuk. Ha cu­korlepényünk nincs, beállítha­tunk 1 kg kockacukrot is, me­lyet mézes vízzel meglocsolunk és félig felolvasztunk. (Kris­tálycukorból sokat kihurcol-1 nak.) Ezt a serkentést csak a fészek készleteinek kiegészítése után lehet alkalmazni. Szirmai István «$» «J» »j* *2» «2* *2* <♦ *2* *2* ♦' A SEJTNYITŰ GÉP ÉS A PÖRGETŐ ÖSSZEHANGOLÄSA Benecke megállapítja, az újabbféle sejtnyitó gépek olyan gyorsan dolgoznak, hogy a pör­getek nem érik utói őket. Több vagy nagyobb pörgető kell te­hát hozzájuk az eddigieknél. A méztermelés negyedrésze a „fedelezésben“ van, s külön kell választani belőle (csurga­­tással, kicsapatással, olvasztás­sal). Ugyanabban a lapszámban 72 keretre való, sugaras pörge­­tőt hirdetnek. A gép akkor éri el a legnagyobb forgássebessé­get, amikor a lépek kiürültek, s olyankor a villanymotor ön­működően kikapcsolódik. Az ilyen teljesítményű pörgető jól kiegészíti a sejtnyitó gépeket. (The Ausralasian Beekeeper Ausztrália.) IJHi !=*.+-! 7

Next

/
Thumbnails
Contents