Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)

1967-08-19 / 33. szám

ÚJDONSÁGOK a méhek betegségeiről Wille, a svájci méhbetegség­­vizsgáló osztály vezetője nem­rég előadást tartott a Német Szövetségi Köztársaságban. Sok újat mondott. A liebefeldi in­tézet Svájcban 10 év óta egyre gyakrabban találkozott olyan méhpusztulással, melyet nem lehetett az ismert betegségek kaptafájára húzni. Máskor a családok fejlődése akadt meg, a népesség apadt le rejtélye­sen. Kedvező tavaszon is egész méhesek zsugorodtak össze. A kutatás megállapította, hogy eddig ismeretlen betegségek pusztítanak külön és együtt is, önállóan és a régiekkel kap­csolatban. Akad köztük, mely egyaránt megtámadja a kifej­lett méhet és a fiasítást. A mun­kások, herék ás anyák is meg­betegednek. Ezek a bajok Svájc­ban elterjedtek. Wille a kifejlett méhek be­tegségeiről a következőket ál­lapította meg: 1. Baktériumok a vérben. Ismeretes volt az amerikai Burnside kutatásából (1928), hogy a Bacillus apisep­­ticus a méh vérében elszaporo­dik és pusztulást okoz. Most kiderült, hogy legalább 10 bak­tériumfaj lehet ludas ilyen pusztulásban. Ezek különféle­képpen viselkednek az antibio­tikumokkal szemben. A méh­család mindhárom egyedet megtámadhatja. Az apiseptucus­­ról és egy „H“-val jelölt törzs­ről bizonyítani lehetett, hogy a méh légzőszervén át fertőz. A légcsövekben, légzsákokban elszaporodnak, aztán áttörik azoknak a falát, és a vérbe jutnak. 2. Rickettsiás betegsé­gek. A Rickettsiák a baktériu­moknál kisebb, de a vírusoknál nagyobb lények. Az egészséges méh vére víztiszta. A Rickett­­siákkal fertőzött sárgás, halvány barna vagy tejfehér. A beteg méhek nem tudnak repülni. Többféle Rickettsia is lehet a méhben. Főképpen a tartalék­anyagokat raktározó zsírsejtek­ben szaporodnak el. A fertőzött család álcáinak és bábjainak a vérében ugyanilyen Rickettsiák nyomára bukkantak, de még tüzetes vizsgálat szükséges. 3. A tor izmainak szétbomlása. A vérbetegséggel és Rickettsiás fertőzéssel egyszerre a vergő­dő, repülni nem tudó méhek izmának szétesését, sorvadását is tapasztalták. Egyelőre azon­ban nem bizonyítja kísérlet, hogy ez a fertőzéstől van-e vagy valami más okozza. A fiasításban mindenekelőtt a már említett Rickettsiás fer­tőzéshez hasonló jelenség érde­mel figyelmet. Már 3—4 napos álcák zsírsejtjeiben meg lehet ezt találni. Ügy látszik a mé­hek kihurcolják a sejtből az ilyen álcákat. A kevésbé fertő­zött álcák valószínűleg tovább fejlődhetnek. Az ilyen család méhei rövid életűek. Wille még egy csomó rendellenességet ír le, melyet a fiasításon megfi­gyelt. Bizonytalan, hogy ezek milyen jelentőségűek. Wille úgy véli, hogy az „új“ betegségekben baktériumok, ví­rusok, Rickettsiák, örökölt saját­ságok és a környezet hatása szerepelnek. Nagyon valószínű, hogy mindaz, ami gyengíti a fiasítást és a méhet, segíti a most tárgyalt betegségek elha­talmasodását. Különösen fontos lehet az erőltetett, helytelen anyanevelés. Minthogy egyszer­re többféle kórokozó szaporod­­hatik el a méhekben, nem lehet olyan „csodaszert“ remélni, mely mindegyikre hatásos le­gyen. Maga Wille nem is olyan régen az eritrozin nevű antibio­tikumban bízott. Kezdetben el­képesztően jó hatást ért el ve­le. Kiderült azonban, hogy szó sem volt gyógyulásról, hanem a szer csak fölkorbácsolta a csa­lád fejlődésének lendületét. Ugyanígy van a sztreptomicín­­nel és terramicinnel is. Wille aggasztónak tartja az antibioti­kumok túlhajtott használatát a méhészetben. Ezek a szerek az eladásra szánt mézbe is beleke­rülhetnek. Arra is gondolni kell, hogy ellenálló törzsek ala­kulhatnak ki a kórokozók közt. Svájcban azt tapasztalták, hogy ott, ahol a családokat rendsze­resen kezelték sztreptomicin­­nel, feltűnően jelentkeztek az olyan bajok, melyeket most Wille tárgyalt. Wille óva int a Mérgezett méhcsaládok mentése Tavaly július elején a mé­­■ hesemtől egy kilométer­re levő vörösherét teljes virág­zásban 20 %-os HCH-val poroz­­tatta az agronómus. A porzást este, reggel és délelőtt végez­ték. Rekkenő hőség volt. Fél tízkor mentem a méhesbe. Ször­nyű látvány fogadott. A föld a kaptárak előtt tele volt hullák­kal. A hullák tetején ezrével vonaglottak a még élő méhek. A levegőben semmi járás. A méhes szinte kihalt. A kaptárak elszállításáról szó sem lehetett. Elforgattam a kijárőnyflásokat, a még esetleg életben maradt méhekre gondolva. Közben egy gyors zápor alaposan lemosta a mérgezett virágokat. Felnyitogattam a kaptárak tetejét A kaptárak alján vasta­gon hevertek az elhullott mé­hek. A lépeken alig volt élet. A nyílt fiasításon egyetlen méh se volt, a fedetten húzódott össze a maradék, fiatal, kelő nép. Amelyik anya megmaradt, azt népe csomóba húzódva vet­te körül. A kár bejelentése után azon­nal bizottság jött ki. Megvizs­gálta a családok állapotát, fel­becsülte a kárt, s a vizsgálat eredményéről jegyzőkönyvet CIIHM3 vett föl. A kárt szenvedett mé­hészekkel azután megbeszéltük a tennivalókat, és hozzáláttunk a mentéshez. A kaptérakat gyorsan kitaka­rítottuk. Az 54 kaptárból 168 kg hullát szedtünk össze. A nyitott fiasítás teljesen elpusztult. A mézes kereteket egy szálig el­szedtem. A fedett fiasítást ösz­­szeraktam, a fészket leszűkítve erősen takartam minden oldal­ról. Családonként csak 40—60 dkg méh maradt életben. Ezek is mind fiatal, akkor kelt mé­hek voltak. Az anyátlanná vált családokat egyesítettem. Álta­lában két kaptár fedett Hasí­tását raktam egybe, a fél kiló­­nyi néppel együtt. Ez a kevés népesség a hűvös éjszakákon nem lett volna képes melegen tartani a fiasítást. A következő módszerrel próbálkoztam: 300 új téglát melegítettem soroza­tosan négy tűzhelyen, s azokat raktam be a kaptárakba. Egy­­egy kaptárba 6 meleg tégla ju­tott. Ez néhány órára felmele­gítette az egyébként lezárt fészket. Hajnalig háromszor kellett cserélni a meleg téglá­kat. Közben az erősen szűkített kijárókon át hőmérővel ellen­őriztem a belső hőmérsékletet. Átlagosan 20—24 °C volt. Reg­gel meleg, híg szirupot juttat­tam az összehúzódott méhcso­­mókhoz. Szerencsére az idő tovább melegedett. A kaptára­­kat árnyékoltam, szellőzést nyi­tottam, és vártam a delet. Né­hány here már tájolni kezdett. A melegítést a következő éjsza­kákon is folytattam. Reggel ita­tás, nappal nyitogatás, szellőz­tetés, este etetés, zárás, éjjel 4—5 váltás forrótégla. A megmaradt anyák csak óvatosan petézgettek. Legtöbbje lesoványodott, meg is fekete­­dett, nem petézett 8—10 napig. A serkentés és melegítés elle­nére is csak hetek múlva mu­tatkozott javulás a családok életében. A fedett fiasítás nagy része kikelt. Elég sok volt a fejletlen, sodrot szárnyú méh. Bezápult bábokat csak a táblás fiasítás alsó soraiban találtam. Nosema elleni gyógyszerek in­dokolatlan megelőző használa­tától. Több lap megállapítja, hogy a Nosemát sikerült ugyan eltüntetni gyógyszerekkel, a családok azonban sokszor még­sem népesedtek, mert megma­radtak a vele együtt fellépő többi kórokozók. A helyzet ja­vulását csupán csak a méhek helyesebb tartásával lehet el­érni. Erre azonban nem a ve­szély pillanatában kell rátérni s várni az eredményt, hanem minden műveletnek már előző­leg ennek a jegyében kell foly­nia. Éppen a tenyésztés javítá­sától várhatunk nagyon sokat ezen a téren. A legnagyobb kárt ennek a hibái okozhatják. (Südwestdeutscher Imker, Német Szöv. Köztársaság) A jelölt anyák közül most is az egyévesek petéztek a legszapo­rábban, legszabályosabban, ösz­­szefüggően. Az volt a szándékom, hogy gyorsan vásárolok másfél má­zsa söprött méhet, s beadom a fedett keretekre. Azonban kárvallott társaim, és a kárt okozók ezt nem engedték meg, mondván, hogy akkor a későbbi ellenőrző vizsgálat nem ad tisz­ta képet a helyzetről. Pedig így nemcsak a fedett fiasítás, ha­nem a méhcsaládok is helyre állottak volna még azon a nyá­ron. * Egész nyáron etettem minden nap. A legkisebbre szűkített fészek augusztus közepén szo­rult bővítésre. Azokat a lépe­­ket, amelyekben annak idején nyitott fiasítás volt, nagyon ne­hezen készítették elő p'etézésre a méhek. Az anya is sokáig ke­rülte a kitisztogatott sejteket. A betelelésre minden igyekeze­tem mellett is gyengécske csa­ládokra számíthattam. Ősszel hegyvidéki kasos méhészetek­ben szerzett kidobott méhekkel erősítettem fel bezsongatással a méhcsaládokat. így átlagosan 7—7 kereten, 6,5 léputcányi néppel és 13 kg élelemmel si­került beteleltetnem. Bízom benne, hogy az idei év így nem fog kiesni a termelésből. Zsidei Barnabás 2

Next

/
Thumbnails
Contents