Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)
1967-08-12 / 32. szám
Nemzetközi kisállattenyésztési értekezlet Budapesten A múlt évben ismerkedtem meg Lajos bácsival a trnavai nyúltenyésztői kiállításon. Egykettőre összemelegedtünk s együtt néztük végig a kiállított állatokat. Az első díjat nyert új-zélandi nyálaim ketrece mellett állapította meg, hogy mi, szlovákiai nyúltenyésztők a tenyésztésből sportot űzünk, ami gazdasági szempontból hátrányos. Magamra vettem, de lehet, hogy általában is így van. Ejnye! Most veszem észre, hogy Lajos bácsit be sem mutattam. Teljes nevén: Barcs Lajos, magyarországi alsógödi lakos, a Magyar Országos Nyúltenyésztési Egyesület egyik agilis vezetőségi tagja. Beszélgetésünk során meghívott Budapestre a legközelebbi nemzetközi nyúltenyésztési értekezletre. Mit gondolhat ilyenkor az ember, mint azt, hogy más az udvariasság és más a rohanó élet. Napok múltán azt se fogja már tudni eszében tartani, hogy Trnaván házinyúlkiállítás is volt. Egy szép napon azonban levelet hozott a posta Budapestről, Lajos bácsitól, írásbeli meghívóval együtt. KI volt akkor boldogabb nálam?! Talán csak nyálaim, mert azok ezen a napon ünnepi ebédet kaptak, míg nekem a köznapi ebéd sem ment le jóízűen a torkomon, még dolgozni sem tudtam rendesen. Nem kis dologról volt szó. Egy heti tanulmányútról Budapesten és környékén. Tanulmányozni kezdtem a programot, és csakhamar fejből tudtam, hogy: „Hétfőn a vendégek érkezése Pestre. Kedden délelőtt részvétel az állatkert 100 éves jubileumi ünnepségén, délután annak megtekintése, utána filmelőadás a „Barlang“ moziban. Este ismerkedés egy sétahajón. Szerdán a nagy budapesti kisállattenyésztők telepeinek meglátogatása. Csütörtökön délelőtt a gödöllői Kisállattenyésztési Intézet látogatása, a baromfi, házinyúl és nyérctelepek megtekintése, délután fogadás és tanácskozás a Magyar Agrártudományi Egyesület klubjában. Pénteken este napos kirándulás a Balatonra. Szombat délelőtt szabad program, délután pedig városnézés. Vasárnap hazautazás.“ A hivatalos nyúltenyésztési értekezlet kedden, szeptember 27-én kezdődött. Dr. Csíkváry ügyvezető egyesületi elnök nyitotta meg-az ülést, üdvözölte a jelenlevőket, és sajnálattal közölte, hogy a csehszlovák egyesület központi vezetőségi tagja nem jelent meg. így jelenlétemet örömmel fogadta. A jubileumi ünnepségekre majdnem minden európai államból voltak vendégek, de különösen sokan voltak a Lengyel- és a Német Demokratikus Köztársaságból. A lengyelek részére külön tolmács állt rendelkezésre. A különféle értekezleteken sok és értékes felszólalás hangzott el és a tapasztalatcsere nemzetközi viszonylatban is nagyon hasznos volt. Az állatkert megtekintése, az esti dunai sétahajózás, a kellemes és baráti légkörben eltöltött vidám órák felejthetetlen emlékek maradtak. A speciális magyar konyha ételeire pedig sokáig fogúnk emlékezni. Budapesten a Magyar Agrártudományi Egyesület klubtermében megtartott gyűlés, ahol a magyar kisállattenyésztők legjobbjai vettek részt, ünnepélyes keretek között folyt le. Dr. Csíkváry elnök kiemelte annak nemzetközi jelentőségét, mert a külföldi szakemberek személyesen ismerkedhettek meg a magyar tenyésztési munkamódszerekkel. A beszámolót számos felszólalás követte. Többek között felszólalt Joppich az NDK, valamint Golembiewsky lengyelországi küldött, csehszlovák részről pedig e cikk írója ismertette a csehszlovák kisállattenyésztési egyesületi alapszabályokat, a tenyésztési munkamódszereket. Kihangsúlyozta a jószomszédi együttműködést, valamint a nemzetközi kapcsolatok jelentőséét. A különböző tenyésztési telepeken tett látogatások után megállapítható, hogy a legkedveltebb nyúltenyészállatok között szerepelnek a nagy csincsilla, a francia ezüst, a bécsi kék, az újzélandi fehér, valamint a belga óriás fajták. A telepek elhelyezése praktikus. A tenyésztők általában a gazdaságos nyúlfajtákat tenyésztik, amely természetesen fellendíti a húsellátást. A törzsállomány egyénenként változik, de nagy átlagban 20—30 között mozog. Az állomány szaporulatából származó vágónyulakat szerződéses alapon adják el, minek ellenében kedvezményes abraktakarmányt kapnak a Mezőgazdasági Minisztérium útján, ami szintén serkentőleg hat a tenyésztőkre. A baromfitenyésztésben különböző mennyiségű és fajtájú telepeket láttunk, de főleg a jól tojó hibridfajtákkal foglalkoznak. Nagyon meglepett, hogy egy tenyésztő több mint 600 tojó és ezenfelül még kb. 400 darab jércével rendelkezett. Egy nutriatelepen 30 darab volt a törzsállomány. Mint érdekességet ki kell emelnem egy prémesállattelepet 120 darab nyérccel. Természetesen az illető tenyésztő kedvező feltételek között tenyésztheti prémes állatait. A vágóhíd közelben van, ahol a vágási nyershúshulladékot szerződéssel biztosította, amit saját autóján szállít a telepre, ahol azt jégszekrényben tárolja. A kísérletezési célokat szolgáló tengeri malacok tenyésztői 80—200 darab s^ámú állománnyal rendelkeznek. Nagy általánosságban elmondható, hogy a magyarországi kisállattenyésztők jó és eredményes munkát végeznek, de vannak bizonyos hiányosságok is, főképp olyanok, amelyeknek eltávolítása maguknak a tenyésztőknek is nagy érdeke. Ezek a következők: 1. A keresztezés, illetve a vércsere fontos figyelése, nyilvántartása. A törzskönyvezést a magyarországi tenyésztők nem tartják fontosnak, különösen vidéken nem. Pedig ez megbosszulhatja magát. 2. A baromfitelepeken a tojóhelyiségek nem felelnek meg a többhozamú gazdálkodásnak, ez feltétlenül megoldásra szorul. 3. A nutria és nyérctelepek technikai berendezése nagyon hiányos, jóllehet a tenyésztést ennek ellenére is feltétlenül dicsérni kell, ahogy azt a német és a lengyel szakértők is tették. Ahol lehetőség nyílik a pulykák legeltetésére, éljenek ezzel a lehetőséggel a nagyüzemi gazdaságok éppúgy, mint az egyéni tenyésztők. Ha addig sikeresen felenevelték a pulykákat, 8—10 hetes korban már azok önellátók a nagykiterjedésű legelőkön. A rendszeres itatás, felügyelet és esti etetésen kívül jóformán más gondozást hizlalásukig nem igényelnek. A kis- és növendékpulykák szeretik a meleget. Háromnégyhetes korukig 30—32 °C meleget is kibírnak. Négyhetes koruktól ajánlatos a meleg csökkentése hetenként 1—2 °C- kal, 7—8 hetes korukig, mikor a „vörös“ kezdi kiverni őket. Sajnos, a növendékpulykáknak megvan az a rossz szokásuk — még a meleg nevelőhelyiségekben is —, hogy egy sarokban összebújnak, és ha nem vigyázunk rájuk, összenyomják egymást. Bizony nagyobb tenyészetekben, tapasztalatlan gondozó keze alatt, sok kár keletkezhet ebből. Ezért a növendékpulykáinkat mindig kisebb csoportokba osztva (120—150 db), egymástól elkerítve neveljük. Az összenyomás elkerülése végett már 2—3 hetes korukban eleinte 40—50 cm magasságú ülorudakat (majd fokozatosan magasabbakat) helyezünk el a nevelőházakban. A növendékpulykák ezen rossz szokásaival kapcsolatban több szomorú esetet átéltem. Egy alkalommal a 9—10 hetes pulykáink az éjjeli órákban a farmra bejövő autó reflektorának fénysugarától megijedtek. Magyarország elsősorban agrárállam, s ez meglátszik mindenütt, de különösen Gödöllőn. A kutatóintézetben olyan munka folyik, mely csodálatot érdemel. Dr. Petőházi igazgató úrnak ezúton mondok köszönetét tagtársaim nevében is szíves magyarázataiért. Ugyancsak köszönjük Dr. Csíkváry elnök fáradozását, nehéz munkáját és ismertetéseit, mellyel tudásunkat növelni igyekezett. Végül, de nem utolsósorban Lajos bácsinak köszönöm magyaros vendégszeretetét, készséges, támogató jóakaratát, amivel lehetővé tette számomra ezt a felejthetetlen magyarországi tanulmányutat. Német Géza, ' a Szepsi Kisállattenyésztők helyi szervezetének titkára Az ülőrudakról leugrálva, az ólak egyik-másik sarkában oly erővel préselődtek össze, hogy közülük sok megfulladt. Kár volt értük. Ehhez hasonló eset egyszer egy viharos este is megismétlődött. Csak a kezelőszemélyzet gyors és jó munkája mentette meg a sarokban öszszebújó növendékpulykákat, az összenyomástól, fulladástól. Növendékpulykáinkat 5—8 htes korukig tartsuk a nevelőházakban vagy az elkeritett kifutókban, udvarban. Korán reggel a harmatos, vizes fűbe ne engedjük ki az állatokat. Főleg a 7—9-ik héten mikor nyakukat és fejüket „kiveri a vörös", vigyázzunk rájuk. Ugyanis ebben az időben növendékpulykáink lázasak, így nagyon érzékenyek a megfázásra. Takarmányozásuk majdnem olyan, mint a csirkéké, csak adjunk számukra több zöldtakarmányt (lucernát, csalánt). Ha módunk van rá, a keveréktakarmányt aludttejjel, fölözött tejjel keverjük, nedvesítjük. Megfigyelhetjük, hogy állataink először a zöldtakarmányt fogyasztják, csak aztán a darákat. Tehát szervezetük sok zöldet kíván. Pulykáink a nedves takarmány etetése mellett is sok vizet fogyasztanak, ezért ne feledkezzünk meg az állandó friss, tiszta ivóvízről, valamint apró kavicsról sem. Ha kijárnak a legelőre, akkor reggel és este etessünk, itassunk. Ezzel elérjük, hogy bár napközben nagy távolságokat bejárnak, sok gyommagvat, bogarat, zöldet felszednek, de a megszokott etetési időre ösztönösen hazajönnek. P. L. Néhány tanács a növendékpulykák tartásához 4
