Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)

1967-08-12 / 32. szám

Ahol a kaparó- és vízibaromíi milliós hasznot hoz Az alsószecsef szövetkezet tojóbaromfitenyészete ered­­ménydúr múltra tekint vissza. Kezdettől fogva sarkallta a ve­zetőséget, hogy kifizetődőbbé tegye a tojástermelést. Erre többféle intézkedést tettek. Ala­posan megválasztották a tojó­fajtát, s az egyedeket okszerű takarmányozással maximális termelésre serkentették, miköz­ben az önköltség csökkentésé­ről sem feledkeztek meg. Célki­tűzésük sikerrel járt, mert 1964-ben 54, 1965-ben 50, 1966- ban pedig 49 fillér költséggel termelték a tojás darabját. Jelenleg 4855 tojótyúkot tar­tanak. Ebből 1870 magyar fajta, Nick-Chick, a többi hazai Leg­horn. — Van-e valamilyen különb­ség a két fajta közt? — teszem fel a kérdést a szövetkezet ve­zetőjének. Az elnök így vála szolt: — Igen, lényeges különbség van a kétfajta tojás hasznossá­gában. A Nick-Chick a Leghorn fajtához viszonyítva 30 száza­lékkal több tojást termel, eny­­nyivel értékesebb. A jövőben természetesen szaporítani akar­juk ezt a fajtát. Ha már itt tartunk, kissé tekintsünk be az ökonómiai berkekbe is, milyen eredmény­nyel zárták ezen a szakaszon a fél esztendőt. Kereken 600 ezer tojást értékesítettek, dara­bonkénti egy koronájával. A félévi pénzügyi tervben 414 000 korona bevétellel számoltak, de ebből már nem nehéz megálla­pítani, milyen volt a valóságos eredmény. Év végéig millió tojás átadá­sára kötöttek szerződést, s 940 ezer korona nyersbevétellel számoltak, de a jelenlegi ered­ményekből már látják, hogy a termelés és a pénzbevétel meg­haladja majd a millió koronát, mert tojónként 220 tojást vár­nak. Előreláthatólag ez az év lesz a szövetkezet tojásterme­lésének történetében a legered­ményesebb. Jó mederben halad továbbá a kacsahizlalás is. Évente hat­ezer naposkacsát vásárolnak hizlalásra. A múlt esztendők­ben 59—63 napig tartott egy­­egy kacsának 2 kg-os súlyra történő meghizlalása, idén azonban itt is remekelt a szö­vetkezet, mert a hizlalás! idő­szak csupán 50 napig tartott, és háromezer kacsát 2,2 kg-os egyedenkénti átlagsúlyban ad­tak át a baromfifelvásárlóknak. De az ólak kitakarítása, fertőt­lenítése után újabb háromezer kacsát fogtak hizlalásra. Meg kell még említenem, hogy a piacra került kacsáknak csupán elenyésző hányada lelt másod­­osztályú, s a pecsenyének való 14,5 koronás kilónkénti átlag­árban cserélt gazdát. —- Milyen terveik vannak a jövőre nézve? — tesszük fel a kérdést Henzsel elvtársnak. — Már idén lépéseket tet­tünk arra, hogy a következő esztendőtől 5500 tojót tartsunk, melyeknek jelentős hányada Nick-Chick fajta lesz. Eddig csupán fogyasztási tojásokat termeltünk, de 1968-tól kezdve szaporító (A) tenyészetté nyil­vánítják állományunkat, s a keltetőnek szállítjuk majd a tojásokat. Ez pénzügyileg is kedvező lesz a szövetkezetnek. A tojóbaromfi mellett tovább­ra is megmaradnak a pecsenye­­kacsa termelése mellett, mert ez is biztos pénzforrás a gaz­daságnak, hasznos a társada­lomnak . Hogyan érik el a szép ered­ményt? Gondos munkával, s a keverőbői rendszeresen kapott takarmánnyal. Jelenleg azonban apróra szecskázott zöldlucernát is kevernek az eleséghezj —boksza— Gondosan etetik a kiskacsákat, hugy ötven nap alatt piacra hízzanak. Képek: H. M. A magasabb tenyésztési csoportba besorolt állomány néhány példánya. Ezekből választják majd ki a tojókat. Eredményes munkát végeznek A Csehszlovák Kisállatte­nyésztők Szövetsége komáromi helyi szervezetének 3-as számú szervezete egyike a legjobbak­nak. A 110 tagot számláló szer­vezet élén ifj. Kamocsai Károly elnök és Rapos Gyula titkár áll, akik a vezetőség többi tag­jaival együtt az egész tagság bizalmát élvezik. Nagyszerű eredményeket mu­tatnak fel a baromfitenyésztők, akik kiváló tenyészfajtákkal rendelkeznek, melynek követ­keztében a tojástermelés terén kimagasló eredményeket érnek el. Rapos Gyula pl. egy tojótól már túlszárnyalta a 200 dara­bos átlagot. Az első félévi eredményeket vizsgálva, arra a megállapítás­ra jutottam, hogy a tagság be­csületbeli kötelességének tart­ja az állammal szembeni köte­lezettségek teljesítését. Való­színű, hogy ennek köszönhető, hogy az első félévre előirány­zott 533 kg tojás eladási tervét már május 31-ig teljesítették és terven felül 237 kg tojást érté­kesítettek. A tojáseladás ser­kentését elősegíti az is, hogy a tenyésztők minden kg tojás után két kiló eleséget kapnak. A nyúlhör eladása már nem ilyen kedvező, mert az előírt 550 darab helyett csupán 250 darabot adtak el. Aggodalomra azonban nincsen ok, mert a má­sodik félévben kezdődik való­jában a nyúlbör eladás. A nyúltenyésztéssel kapcso­latban foglalkozni kell azon rendelkezéssel, mely megszün­tette a leadott nyúlbűrök utáni takarmány-juttatást. Nem tud­juk, milyen okok idézték elő ezen rendelkezés életbelépteté­sét, annyi azonban bizonyos, hogy ezáltal lényegesen csök­kenhet a nyúltenyésztés, s ez­zel egyidejűleg a nyúlbör is kevesebb lesz. Itt azonban valami ellent­mondásról van szó. Ugyanis az elmúlt év utolsó felében a TEPS kiadásában egy körlevél látott napvilágot a házinyúl, vadnyúl, kecske, gida, jerke, juh, szarvas és őz bőrének szakszerű kezeléséről. A körle­vélen szárító, feszítő mintákat is közölnek az egyes állatbőrök szárítására. Ugyanakkor felszó­lítja a polgárokat, tenyésztőket, hogy lépjenek be a kisállat­tenyésztők szövetségébe, ahol a beszolgáltatott bőrök után sze­mestakarmányt kaphatnak. A bőröket a Zberné suroviny n. v. üzemei vásárolják fel. Most az­tán igazán nent tudjuk, hogy tulajdonképpen mi a helyzet. Mindenesetre ez az utóbbi megoldás az ésszerűbb. A komáromi tenyésztők a bir­kagyapjú eladás tervét is ma­gasan túllépték. Az előirány­zott terv 38 kg volt, míg ők 81 kilogrammot adtak el. Az év végéig pedig további mennyi­séget adnak át. A vezetőség igyekszik min­den alkalmat megragadni, hogy a tagok »számára elegendő mennyiségű eleséget biztosít­son. Munkájukat a VNB funk­cionáriusai is jó szemmel nézik és elhagyott, kihasználatlan földterületek juttatásával támo­gatják a szervezetet. Hasonló megértés nyilvánul meg a Fel­vásárló Üzem részéről is, ahonnan takarmányhulladéko­­kat kapnak, melyet aztán a ta­gok között osztanak szét. Hogy csökkentsék a szállítási költsé­geket, módot találnak arra, hogy a kiutalt eleséget jutá­nyos szállítási költségek mel­lett juttassák el az osztályozó­helyre. ANDRISÉIN JÓZSEF 3

Next

/
Thumbnails
Contents