Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)
1967-08-12 / 32. szám
Mérésekkel tisztáztam a szülőpárok átlagos évi takarmányfogyasztását. A költési Idő alatti többlet-takarmány fogyasztása adta a kisgalambok takarmány-felhasználását. A szülők tíz napig átlagosan begytejjel táplálják utódaikat. Ennek időszakában majdnem 100 %-os volt a takarmány hasznosítása. A begytej összetétele Megnevezés % os összetétel Víz 75—85 Szárazanyag 15—25 Fehérje 12—18 Zsír 7—12 Ásványi anyag 1,4—1,7 A fiókák a fészek elhagyásáig 1 kg élősúlyt — 1,8—2,5 kg — fehérjében gazdag, valamint 2,5—3 kg fehérjében szegény takarmányból produkáltak. A húsgalambok takarmányozása is új utak keresését teszi szükségessé. A költés idején feltétlenül fehérjében gazdag takarmányokat kell etetni. Ebben az időszakban eddig főleg, magvakkal táplálták a galambokat, e takarmányok viszont fehérjében kevés kivétellel általában szegények. Az utóbbi időben gyakori panasz, hogy főként zárt-tartásban — szabadban járó galambok ésetében pedig télen — az állatok a betegségek iránt érzékenyek és fogékonyak. Ez nem meglepő, mert vitamin- és ásványianyagigényeiket a legtöbb esetben nem elégítjük ki. A szabadban járó galambok, kora-tavasztól késő őszig (főleg a szaporítás időszakában) a változatos takarmányokból hozzájutnak ezekhez, s így edzettebbek és utódaik is egészségesebbek. Általános tapasztalat, hogy a galambok a keveréktakarmányokat nem szívesen fogyasztják. A szemesmagvakat kétségtelenül jobban kedvelik, azonban megfigyeléseink szerint a darakeverékhez és a tápokhoz könnyen hozzászoktathatók. Kevés idő után a granulált tápokat is szívesen fogyasztják. Élettanilag a galamboknak a csibenevelő tápok a legalkalmasabbak, ezek a költés időszakában minden szempontból teljesen kielégítőek számukra. Vizsgálataim szerint a csibenevelő tápok etetését követően a galambok egészségi állapota kifogástalan volt és takarmányértékesítésük is igen kedvező volt. Két kg takarmányból a fiókák 1 kg élősúlyt produkáltak. Kívánatos lenne a galambok tápanyag-igényét, vitamin- és ásványanyag-szükségletét anyagcsere-vizsgálatokkal megállapítani, s ezek tisztázása után a galambtápok gyártását elkezdőnk Általános panasz, hogy a galambok az átvételkor kis súlyúak és testformájuk sem kielégítő. Kísérletekben sikerült tisz-Galambuk tömésére alkalmas készülék. tázni, hogy a fiatal galambok testsúlya rátöméssel 30—40 Vokal növelhető, és a minőség is lényegesen javítható. A 30—35 dkg-os kistestű parlagigalambok szaporulata általában azért nem kerülhet átvételre, mert a felvásárlók súlyukat alacsonynak találják. Ha a galambokat a harmadik héttől kezdve az anyai etetésen kívül naponta kétszer töméssel kiegészítjük, a fészek elhagyásakor a 40 dkg-os s még az ennél is nagyobb súlyt elérik. E módszerrel a kistestű galambok szaporulatának nagy része is felvásárolható lehetne. A módszer alkalmasnak bizonyult az elárvult galambfiókák felnevelésére is. Megfigyeléseink szerint az öreg selejt-galambok húsa levágásuk idején általában gyenge minőségű. Töméses hizlalással ezek a galambok is a baromfiakhoz hasonlóan meghizlalhatók és a fiatal galambokéval megegyező jó minőségű húst adhatnak. E galambok feljavításával vagy hizlalásával is érdemes figlalkozni. A töméses etetés vagy hizlalás megoldására tömőeszközt szerkesztettem. Ezt az ábra szemlélteti. Az eszköz űrtartalma a tömésre kerülő állatok létszámától függően 80—250 cm3 között váltakozhat. A tömőeszköz henger alakú fémcsőből készíthető. Pontosan illeszthető dugattyút csiszolhatunk bele,* mely egy kar beillesztésével könnyen mozgatható. A henger végére egy fokozatosan elvékonyodó 3—4 cm recézett rézcsövet helyeztünk, egy hasonló nagyságú menettel ellátott furatba. Erre hasonló vastagságú 15—20 cm hosszú gumicsövet erősítettünk, s ezzel a készülékkel 50 °/o-os vízhígítás után .a mozgatható dugattyú segítségével bármilyen lisztszerö keverék a begybe juttatható. A galambok nyelőcsöve igen tágulékony, ezért ezen át a gumicső könnyen levezethető a begyig. Dr. Pacs István Friss vizet a baromfinak Vérbeli galambtenyésztő Bolemant László ipolynyéki fiatalember három éve nagyon szép élethivatást választott, amikor az Ipolysági Mezőgazdasági Technikum hallgatói sorába jelentkezett. Mint állattenyésztési-növénytermesztési szakos három éven keresztül bebizonyította, hogy a mezőgazdaság rajongója. Jelenleg a technikum harmadik évfolyamának hallgatója, de már 10 éve foglalkozik apróállatok tenyésztésével. Ez idő szerint 40 pár galambja van, de foglalkozik még fajtatiszta baromfi tenyésztésével, míg kedvenc madarai a papagájok, cinkék és gerlék. Tagja az Ipolysági Kisállattenyésztő Egyesületnek. Eddig postagalambjaival, a Komáromi óriásokkal és a Magyar óriásokkal volt többször kiállításon. Az utóbbival Ipolyságon szép helyezéseket ért el. Ipolybélen már több galambtenyésztővel tárgyalt a szervezet megalapításáról. Idővel talán tisztázódik a helyzet és a Parlagi galambfajtákat tenyésztő polgárok is tömörülnek majd a szervezetbe. (Belányi János) Az ifjú szakember szeretett galambjaival. Baromfiaink gazdaságos tartásában nagy szerepet játszik a víz. Nem is szólva a víziszárnyasokról, melyek vizen tartása mind egészségileg, mind gazdaságosság tekintetében sukkal felül múlja a szárazon „udvarban“ tartott kacsák, libák fejlődését, hasznosságát. Csibenevelésben, tyúktartásban is nagy szerepe van a tiszta, friss, egészséges ivóvíznek. A táplálékkal együtt felvett víz elősegíti a kemény gabonamagvak megpuhulását, könnyebb emésztését. Növendékállataink jobb fejlődését, tyúkjaink több tojástermelését biztosítja. A tyúkok ivóvíz szükséglete elég magas. A kísérletek kimutatták, hogy bár hűvösebb időben valamivel csökken a tyúkok vízfogyasztása, de eb ben az arányban nem emelkedik a meleg, magas hőmérsékletű napokon. Viszont minden kísérletnél kitűnt, hogy a baromfiak sokkal szívesebben itták a friss tiszta vizet, mint a meleg állottat. Nagyobb baromfitelepeken a sokezres tojóházakban már mindenhol megtalálható a csöpögő vagy állandóan automatikusan utántöltő itató vályúk. Itt nem okoz problémát az állatok állandó friss ivóvízzel történő ellátása. Sokkal több gondot és munkát jelent a régi típusú baromfitelepeken vagy a vándorólozásnál a növendékállatok tartásában. A hagyományos vödör Hatókban, vagy más típusú itatóedényekben a melegebb napokban hamar megmelegszik az ivóvíz. Nem is szólva arról, ha ezek az itatok huzamosabb ideig a tűző napon vannak. Sajnos, ma is akadnak olyan lelkiismeretlen gondozók, akik kellő ellenőrzés hiányában a tűző napra kitett Hatókban az ivóvizet naponta csak egyszer kétszer cserélik. Sokszor a legjobb szándék mellett sem lehet az itatóedényeket árnyékos helyre helyezni. Itt pár hulladékdeszkából egy kis jóakarattal, kis munkatöbblettel az itatok fölé sátort készíthetnénk, hogy azokat ne érjék a nap sugarai. A háztáji baromfitartásnál is több helyen láthatunk az udvar valamelyik zugában régi lábost, valamilyen „piszkos lével“ a napon. Ilyen helyen szeretném megkérdezni, a gazdaasszonytól, d milyen vizet iszik szíveseb ben; a friss, tiszta vizet, avagy az állott, zavaros vizet? Természetes, hogy a baromfi is sokkal szívesebben fogyasztja az előbbit. Tudnunk kell, hogy az állandó friss ivóvíz elősegíti az állatok jobb fejlődését és növeli a tojástermelést. Végezetül leszögezhetjük, hogy a nyári hónapokban úgy szervezzük a baromfiak itatását, hogy minél gyakrabban, de legalább 3—4 óránként kapjanak friss ivóvizet. (—P—) Hogyan növelhető a galambok súlya és hústermelése?
