Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)

1967-08-12 / 32. szám

r

Uj politikai ■ gazdasági koncepció

Társadalmunk állandó növekvő igényét az élelemre vonatkozólag, valamint a mezőgazdasági nyersanyagszükségletet az ipar részére nem sikerült még az utóbbi években kielégíteni, annak ellenére, hogy a mezőgazdasági, termelésben objektív lehetőségek níltak a termelés meggyorsítására. Erre a valóságra és a mezőgazdasági termelés további fejlődésére mélyebb elemzés után rámutatott már a XII. pártkongresszus és konkrét határozatba foglalta, hogyan használjuk ki a szocializmus előnyeit a termelő viszonyok terén.

A XII. pártkongresszus óta eltelt Időt úgy értékelhetjük, mint a kongresszusi határozatok elméleti és gyakorlati megvalósításának időszakát, melybe a járási termelési igazgatóságok létesítése is tartozik, az évi feladatok adminisztratív — bürokratikus szétírásának a beszüntetése, a termelés fokozása a piac és az árpolitikán keresztül, valamint egész sor további intézkedés, melyek lehetővé teszik a mezőgazdaságban dolgozók kezdeményezéseit a többtermelés biztosítása érdekében.

Ha ismerjük az utóbbi eseményeket gazdaságunk politikai és ökonómiai szakaszán, és figyelmesen áttanulmányozuk a CSKP KB ez év márciusi plenáris ülésének az anyagát, mélyebb elemzés után kell, hogy elgondolkozzunk nemzetgazdaságunk jelenlegi fejlődése felett. Ezen ülésezés határozata egyöntetűen jellemezte a mezőgazdaság helyét és jelentőségét nemzetgazdaságunk további fejlődésében és annak dinamikus kiegyensúlyozásában, valamint megújításában.

Nem átszervezés, de koncepció

A tudományos technikai haladás nemzetgazdaságunk minden egyes ágazatában és az új ökonómiai irányítási rendszer megvalósítása a gyakorlatban szükségessé tesznek bizonyos változásokat az üzemszervezés valamint az irányítószervek megváltoztatásában is.

Az eddigi fejlődés bebizonyította,

hogy az egyes szervek viszonya, melyek az élelmezés terén dolgoztak, nem voltak mindig teljes összhangban. Sok esetben nem az egyenjogúság alapján voltak a kapcsolatok a mezőgazdasági üzemek és a mezőgazdasági termékeket feldolgozó üzemek között. Ennek a következménye az volt, hogy a termelésben nem egyforma gazdasági eredmények voltak, mely nem egyszer fékezője volt az üzemek közötti ökonómiai kapcsolatok progresszív formák kifejlődésének, mint például az integráció, kooperáció az egyes üzemek között.

Sok esetben ezen egymástól elválasztott, izolált fejlődés a kölcsönös nem megértéshez vezetett, és nemegy esetben a nemzetgazdaságnak jelentős károkat okozott. Az invesztíciós építkezésnél a szűk egyéni érdekből kiindulva nem respektálták a mezőgazdaságban dolgozók érdekeit, főleg bizonyos berendezések építésénél, melyek gazdaságosan feldolgozhatnának egyes melléktermékeket és hulladékokat, például a cukorgyárakban, tejfeldolgozó üzemekben, húsiparban, ahol sok értékes melléktermék maradt kihasználatlanul.

A társadalmunk részére ezen nem egészséges jelenségeket csak úgy tudjuk eltávolítani, ha megszüntetjük mind a szervezés, mind az ökonómia terén az elszigetelődést ezen nemzetgazdasági ágazat részére. Teljes mértékben megvannak a feltételek arra, hogy kiépítsünk olyan ökonómiai és szervezési kapcsolatokat, melyek felkeltik a dolgozók érdeklődését nemcsak az alaptermékek termelése, de

azok feldolgozása iránt is. Ellenkezőleg a feldolgozó üzemek kell hogy érdekelve legyenek az alaptermékek több és olcsób termesztésében. Ezen feltételeknek legjobban olyan irányítási rendszer felel meg, amely megteremti a feltételeket és lehetőséget nyújt a legszélesebb integrációs kapcsolatok kiépítésére a mezőgazdasági és azon üzemek között, melyek a mezőgazdasági termékeket feldolgozzák és szolgálatokat végeznek részükre. Vagyis olyan irányítási rendszer, amely kihasznál minden lehetőséget és forrást, és a gyakorlatban érvényesíti a tudományos-technikai haladást, amely meggyorsítja és gazdaságosabbá teszi a termelést, valamint biztosítja a lakosságunk élelmezését.

Ezért egyesítettük a két egymástól különálló minisztérium, a mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztériumot, valamint a mezőgazdasági termékeket felvásárló központi szervet és létesült egy „Mezőgazdasági és Élelmezési Minisztérium". Feladata lesz összhangba hozni az eddig különböző, egymástól szétválasztott tevékenységet, ezen nemzetgazdasági ágazatokban: célja — gazdaságosabbá tenni nemcsak a mezőgazdasági termelést, de az azzal szorosan összefüggő feldolgozó ipart, és szolgálatokat nyújtó üzemeket is. Figyelembe kell venni azt a tényt, hogy itt nem a három eddig különálló nemzetgazdasági ágazat mechanikus egyesítése volt a cél, és nem a dolgozók egyszerű átcsoportosítása, melyet eddig gyakran reorganizációnak, átszervezésnek neveztek, hanem létesíteni egy nemzetgazdasági ágazatot, teljesen más tartalommal és feladattal, mely a jóváhagyott politikai-gazdasági koncepcióból indul ki. Ebben kell látni a lényeges különbséget, az összes eddigi adminisztratív intézkedésekkel szemben a mezőgazdasági termelés irányításánál.

Elmélyíteni a demokráciát és az ökonómiai önállóságot

Az új feltételek mellett a legigényesebb feladat, kiépíteni egy olyan járási szervet, mely bebiztosítja a termelést és a lakosság élelmezését. Kiindulva az eddigi fejlődésből, tapasztalatokból, ezen irányítási körzetben a Központi Pártbizottság helyesnek látja, hogy a mezőgazdasági üzemek (EFSZ-ek, állami gazdaságok) létesítsenek járási mezőgazdasági társulásokat. Ezen járási szerv az ökonómiai egyenjogúság alapján létesül, és az önkéntesség alapján válik taggá mind az egységes földművesszövetkezet, állami gazdaság, mind a gépállomás, felvásárló üzem, esetleg némely a mezőgazdasági termékeket feldolgozó üzem.*A járási mezőgazdasági társulás szervezési formája teljes mértékben tiszteletben tartja minden egyes tag (üzem) további ökonómiai önállóságát. Teljes mértékben figyelembe veszi a termelési erők fejlődésének a színvonalát és széles lehetőségeket biztosít a termelés előnyös specializációjára és összpontosítására.

Ezen irányító szervek létesítését, úgy kell értelmezni, mint egy fejlődési folyamatot, amelyben egyesül a termelők tapasztalata a központi irányítással, amely aztán visszahat a termelésre és azt előnyösen befolyásolja. El kell ismernünk, hogy éppen ez a járási irányító szerv a legérzékenyebb része az egész irányítási rendszernek, éppen ezért, mindjárt kezdetben tudomásul kell vennünk, hogy bármilyen formális intézkedés káros hatással lehet a további fejlődésre. Mindjárt a kezdetben teljes

mértékben figyelembe kell venni, az egyes üzemek és járások különböző feltételeit. Különböző a helyzet, a termelés színvonala, a termelőeszközökkel való ellátás, az ipari termelés közvetlen hatása, a természetadta lehetőségek és egyéb további befolyások a dunaszerdahelyi, komáromi, trnavai járásban, mint például a humennéi, bardejovi, martini és egyéb járásokban.

Ezen új megvalósítandó terv, az eddigi irányítási rendszer objektív eredménye. Az eddigi lehetőségek a mezőgazdasági üzemek részére a kezdeményezés terén aránylag szűk keretek között mozgott, annak ellenére igyekeztek kihasználni minden lehetőséget, hogy a termelést emeljék és olcsóbbá tegyék közvetlen a fogyasztók részére, habár korlátozott keretek között, de mégis tevékenykedtek. Fokozatosan létesültek és a gyakorlatban jól beváltak a különböző formákban létesült integrációs és kooperációs kapcsolatok a termelés terén.

)6 eredményeket értek el és gazdag tapasztalatokat szereztek ezen a téré az érsekújvári, komáromi, bratislavai, martini, topolőanyi, Banská Bystrica-i járásokban. Különös érdeklődést keltenek az új formában és irányban fejlődő közös 'üzemnek a tojástermelésre, baromfihús termelésre, borjúnevelésre, vágómarha és sertéshizlalásra. Ezen a téren a gyakorlatban a legszélesebb lehetőségek előtt állunk. Ügy gondolom, hogy ezen integrációs kapcsolatokat ki lehetne szélesíteni más tevékenységekre is, példákul az építésekre, autófuvarozásra, a szövetkezetek és nemzeti bizottságok közös üzemek létesítésére, főleg a gazdasági előnyöktől függ. esetben szem előtt kell tartani, nemcsak az üzemi érdekeket, de a társadalmi érdekeket is az ilyen közös üzemek létesítésénél.

Az új szervezési feltételek a mezőgazdasági termelés irányításánál főleg a járási irányító szerv és annak kapcsolata az egyes üzemekhez, széles lehetőséget biztosítanak minden új részére, ami ,kell hogy bekerüljön a gazdasági életbe. Természetesen az egyes üzemeknek „Járási mezőgazdasági társulásba“ történő belépése nem tehet bizonyos hangulat kérdése (az egyes üzem tagja lesz-e vagy sem), hanem főleg a gazdasági előnyöktől. Kizárva minden adminisztratív és ökonómiai eszközt, melyekkel kényszeríteni lehet a belépésre, a járási mezőgazdasági társulás- teljes mértékben a tevékenységével, a gazdasági előnyök biztosításával, és egyéb szervezési előnyökkel kell hogy vonzóvá váljon minden egyes mezőgazdasági üzem részére a járásban, beleértve az üzemeket más nemzetgazdasági ágazatból is.

Áttérve az ökonómiai irányítási rendszerre, megoldódnak sok esetben nagyon fontos kérdések, nemcsak a jelen időszakban, de főleg a távlati problémák egész nemzetgazdaságunk további fejlődésében. Természetesen ennek megvalósításánál találkozunk különféle nézetekkel. Alapul kell hogy vegyük azt a tényt, hogy az előnyös "legyen úgy a mezőgazdasági üzemek, valamint a többi üzemek részére és ugyanakkor az egész társadalom részére is. Hogyha ez a két érdek találkozik, akkor ez az intézkedés annak ellenére, hogy a nézetek különfélék a megvalósításával kapcsolatban — eredményes lesz. Az egyéni érdekeken, az e&yes üzemek érdekein keresztül megvalósul a társadalom jelenlegi érdeke is, és ugyanakkor megvalósítjuk gyakorlatban pártunk gazdasági politikáját.

Kráioviő Frantisek mérnök,

az SZKP KB dolgozója

Gyümölcstermesztők a javából

A dunaszerdahelyi járásban mindössze 6 állandó dolgozó gondjaira bhták a nyárasdi gyümölcsöst. De ezek hatan ugyancsak kitesznek magukért: a nagyüzemi gazdálkodás elvei alapján mintaszerűen végzik teendőiket az 58 hektár kiterjedésű telepítésen.

Az őszibarackfák sorközeit zöldség- és epertermesztésre használták ki. Annak ellenére, hogy a nyárasdi gyümölcsös még csak fiatal telepítésű, idén már egy-egy fáról kb. 8 kg kitűnő minőségű, South Heaven, Red Heaven és J. H. Halle fajtájú őszibaracktermést várnak. Az egész telepen idén kétszer alkalmaztak árasztásos öntözést.

Képünkön Németh Imrét és Libárdi Ferencet láthatjuk, akik júliusban a szívórovarok és gombabetegségek ellen permetezik a gyümölcsfákat.

(Foto: Duáek)

Tűzvédelem a mezőgazdaságban

A bolgár mezőgazdaság belterjes irányú fejlesztése

A bolgár mezőgazdaság belterjes irányú fejlesztése tulajdonképpen a BKP KB ának 1956. évi áprilisi plénumán hozott határozatok alapján kéz dődött, majd 1958 óta vett erősebb lendületet.

1963-ig a 100 ha művelés alatt álló területre vetített beruházások értéke 358 %-kai emelkedett. Még nagyobb ütemű a fejlődés a műtrágyafelhasz nálás és a gépi erő ellátottság terén. Így a mütrágyafelhasználás 415 kg ró! 3852 kg-ra, a gépi erő 13 LE-ről 81 LE-re emelkedett. Míg 1952-ben 100 ha területre 0,26 traktor jutott, jelenleg a traktorok száma 1,14 (55

LE-es egységtraktorban számítva). Jelentősen növekedett az öntözött terület kiterjedése s ez idő szerint az öntözött terület aránya 18,5 %.

195B-hoz, mint bázisév viszonyítva a termelési állóalapok értéke 1963-ig 84 % kai emelkedett.

Bár a belterjes irányú fejlődés kerületenként s ezeken belül gazdaságonként igen eltérő képet mutat, mégis megállapítható, hogy minden gazdaság természeti adottságainak és gazdasági lehetőségeinek felhasználásával általában belterjes irányban fejlődik. Ennek eredményeként a bruttó termelés értéke 1952 óta 58,8 %-kal emelkedett. A belterjes irányú fejlődés másik jele a vetésterületben beállott szerkezeti változás. A jelzett időszakban a gabonafélék vetésterülete 14,8 %-kal, az ipari növényeké 17,5 %-kal csökkent ugyan, de a ga honafélékböl a bruttó termelés értéke 36,8 %-kal, az ipari növényekből pedig 74,0 %-kal emelkedett. 1952 és 1983 között a zöldségfélék területe 18,0, a takarmánynövényeké 108,5 %kai, az ültetvényeké 71,8 %-kal emelkedett. Ezekből a bruttó termelési érték növekedése ugyanebben a sorrendben 93,9, 154,8, illetve 155,0%.

(KZS)

jozef Morvay, a üunatökési Állami Gazdaság mérnöke a kétéves almafa gyümölcsét szemléli. —tt—

A mezőgazdaságban a nyáron, amikor gyakoriak a zivatarok, sok tűzesetnek okozói a villámcsapások, melyek következtében kazlak és épületek esnek a lángok martalékául.

Az 1961—1965-ös években a villámcsapások következtében 1060 tűzeset fordult elő, főleg a villámhárítókkal nem védett épületekben, vagy az oly épületekben, melyeken ugyan volt villámhárító, de a földelése hibás volt. Az ilyen tűzesetekből keletkezett károk összege 22 970 165.— Kis, mely összeg elegendő lett volna cca 7000 tehénistálló villámhárítóval való ellátására. Csak az elmúlt 1966-os évben 240 tűzesetet okozott a villámcsapás, melyek következtében 5 090 332.— korona kár keletkezett.

Ezért feltétlen szükséges:

minden olyan épületet felszerelni villámhárítóval, melyben a villámcsapás emberek életét, egészségét veszélyezteti, vagy nagyobb nemzetgazdasági károkat okozhat, de főleg minden mezőgazdasági épületet!

a villámhárítókat mindig rendben kell tartani s rendszeres időtartamokban ellenőrizni kell;

a villámhárítók szerelésének, karbantartásának és ellenőrzésének módját a CSN (Csehszlovák Szabványok) 341390 száma foglalja magában.

A villámhárítók leggyakoribb hibái, melyek végzetesek lehetnek a „védett“ épületekre:

maga a villámhárító rúdja nincsen rendesen felerősítve, a rúdhoz különböző idegen tárgyakat erősítenek (televíziós antennák); a földvezeték nincsen a villámhárító rúdjához előírás szerint alul hozzáerősítve, hanem vagy a villámhárító rúdjának hegyéhez erősítik, vagy a rudat spirálisan körültekerik a föld vezeték drótjával; a villámhárító rúdja, vezetéke nem a CSN 341390 szerinti anyagból készült, a méretei nem megfelelőek, a földelés sem a CSN 341390 szerint lett elvégezve, s nem az előírt anyagból stb.

Mindezen hibákat az ellenőrzés alkalmával a szakemberek műszerek segítségével megállapítják és el tudják távolítani.

Semmi más nem szükséges, csupán annyi, hogy az EFSZ vezetősége a villámhárító fontosságát ne kicsinyelje le és karbantartására fordítson kellő gondot, s bizonyos időszakonként szakemberekkel végeztesse el az ellenőrzésüket. Minden gazdasági épületet villámhárítóval kell ellátni.

A mezőgazdaságban egyre több a gépi felszerelés, ami által egyre fokozódik a karbantartási munka, a javítások száma és különböző volta, ami maga után vonja több munkaerő beállítását és munkahelyek felállítását is. így egyre több helyen fordul elő, hogy az EFSZ udvarán a javítóműhelyekben hegesztéssel is foglalkoznak. Természetes, hogy ezekből az „újfajta“ munkákból kizárólag nem egy esetben keletkezik baleset és tűz.

Az 1961—1965-ös években hegesztésből kifolyólag 932 tűzeset fordult elő — minden esetben a hegesztés

alkalmával előírt rendszabályok be nem tartása miatt, tehát gondatlanságból. A keletkezett károk 36 394 527 Kös-t tesznek ki. Az elmúlt év folyamán ezen okokból 283 tűzeset fordult elő 3153 323 Kös kárösszeggel, míg az idei évben csak egy esetet említve a kár több mint 27 000 000 koronát tett ki.

Ezért a hegesztés alkalmával feltétlenül szükséges betartani a következő rendszabályokat:

1. a hegesztés helyétől 5 méteres körzetben el kell távolítani az összes gyúlékony anyagot. A tűzálló készülékeket és erre alkalmas eszközöket készenlétbe kell helyezni és biztosítani kell a kijárat felé vezető szabad utat;

2. a hegesztést csak olyan szakemberek végezhetik, akik bánni tudnak a hegesztő készülékkel, ismerik a biztonsági előírásokat és a hegesztés végzésére megfelelő módon ki lettek képezve, (iskolázva);

3. a hegesztő készülék használatával a készülékre vonatkozó előírásokat szigorúan be kell tartani;

a sűrített gázokkal telt palackokat feltétlenül úgy kell rögzíteni, hogy azok semmiképpen sem dőlhessenek fel, mivel feldőlésük (ütődésük) esetén robbanás veszélye forog fenn. Magát a hegesztést a palackoktól csak 3 méter távolságra szabad végezni;

4. ha el nem mozdítható gyúlékony anyagok közelében kell elvégezni a hegesztést, úgy ezeket a tárgyakat védeni kell a szikrák ellen, úgyszintén ha magasban történik a hegesztés, melynek helye alatt szintén el nem távolítható gyúlékony anyagok vannak, akkor ezeket vizes ponyvával, lángmentesített ponyvával kell letakarni;

5. nagy elővigyázatosságot igényel a különböző gyúlékony folyadékok tartályainak hegesztése. Ezeket csak abban az esetben szabad hegeszteni, ha előzőleg többször jól ki lettek mosva forró szappanos-sződás vízzel. Feltétlen figyelmet kell fordítani azon tartályok kimosására is, melyek esetleg már pár éve állnak üresen. Ez nagyon fontos, mert pár évi üresen állásuk után is robbanás veszélye forog fenn minden esetben, ha hegesztésükre kerül sor! Feltétlen fontos, hogy az ilyen tartályok hegesztés alkalmával meg legyenek töltve vízzel, csak a hegesztés helyénél lehet egy kis szabad hely, hogy semmi esetben sem keletkezhessenek a tartályban gázok. (Ez akkor is előfordulhat, ha a tartályt csak félig, vagy háromnegyed részben töltjük meg vízzel.);

6. a munka befejezése után a hegesztés helyét és környékét át kell vizsgálni és meggyőződni arról, hogy nem forog-e fenn tűzkeletkezési lehetőség. (-sí-)

SZABAD FÖLDMŰVES 5

1967. augusztus 12.