Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)
1967-08-12 / 32. szám
A tengermosta Észtországról Jelképesen még zászlójukat is hullámzó tengervíz díszíti, annak a Bal tt tengernek a vize, amely a Finn-öböltől kezdődően az országhatár hosszának több mint a telét mossa. Az Észt Szovjet Szocialista Köztársaság lakosainak nemcsak a partvidéken fontos életleme a víz, hanem az ország belsejében is, mivel számtalan tó, és még több időszaki talajvíztől áztatott terület tarkítja Szlovákia területéhez hasonló nagyságú földjüket. Bár lakosainak száma is mindössze kétszáznyolcvannégyezerrel haladja meg az egymilliót, a kis köztársaság mégis mint a Szovjetunió tizenöt egyenjogú tagállamaként szerepel. Rekordtermés árpából Nagykeszin Sok helyütt már befejezték az aratást. A legtöbb szövetkezetben, állami gazdaságban nem nagyon emlékeznek ilyen termésre, mint az idei. A komáromi járásban a Nagykcszi szövetkezet évek óta jó eredményekkel dicsekedhet gabonafélékből. De tizennyolc esztendő óta, amióta a szövetkezet alapjait lerakták a községben, nem volt arra példa, hogy árpából közel negyvenmázsás hektárhozamokat értek volna el. Igaz, az árvíz után a tavalyi esztendőben megdőltek a hektárhozamok eddigi eredményei. Az elmúlt esztendőt úgy emlegették ez idáig a kesziek „sosem érünk el többé magasabb hektárhozamokat“. Nos az idei terméseredmények minderre rácáfoltak. A szövetkezet irodájában beszélgettünk Végit Lajossal. Vajon az agronómus véleménye szerint minek köszönhető az árpatermés magas hektárhozama? — Az igazat megvallva nem is tudom hamarjában mit válaszoljak. Már az elmúlt években is szép eredményeik voltak. Különösen a Dunavásár és a 802-es fajtából 32—34 mázsás átlagtermést értünk el. Igyekeztünk is ezeket a fajtákat minél nagyobb mennyiségben ez idén is termeszteni. S hogy minek köszönhetjük a 39,70 mázsás átlagtermést? Elsősorban talán annak, hogy ez a két fajta felel meg a legjobban a mi viszonyainknak. Másodsorban pedig annak, hogy nagy súlyt fektettünk a talajelőkészítésre. Az árpának, akárcsak a többi terménynek is, különleges követelményei vannak a talajelőkészítéssel szemben. A talajelőkészítés alapvető feladatainak egyike, hogy a fő szántást idejekorán végrehajtsuk, mert jelentős mértékben ettől függ a többi munka minősége, de a magas hektárhozam is. Tudtuk azt, hogyha őszi árpából kiváló eredményt akarunk elérni, a vetést nem szabad halogatnunk. Tavaly tizenkét hektáron vetettünk ősziárpát, s az átlagtermés 39 mázsát eredményezett. A legnagyobb súlyt azonban a tavaszi árpára fektettük. Annál is inkább, mert ebből 99 hektárt vetettünk. A tavaszi árpa alá a talajt kivétel nélkül ősszel szántottuk, mivel a tavaszi szántás sok nedvességet von el a talajtól, és ezáltal a hektárhozamok jelentősen csökkennek. Szem előtt tartottuk azt is, hogy gondos talajelőkészítésre van szükség, ha kombájnnal akarunk aratni, mert ezáltal kisebb szemveszteséget érhetünk el, és a szalma betakarítása is könnyebb. Tudjuk azt, hogy a tavasziakat nálunk időben kell a földbe tenni, mert az elkésett vetésnél a hektárhozamok csökkenésének oka rendszerint a szárazság. Ennek következtében az árpa laásan és egyenletleniil sorol, a növényzet ritkább marad és nagyobb tér jut a gyomosodásnak. Hogy állításomat igazoljam, egy-két példát fel is sorolok. A Lélicsűcs nevű parcellánkon 18 hektáros területen cukorrépa után vetettük a Dunavásár fajtát. A műtrágyával nem fukarkodtunk, hektáronként négy mázsa foszfátot, két-két mázsa nitrogént és kálit juttattunk a talajba tiszta állapotban. S az eredmény? Negyvenhatmázsás átlagtermés. Természetesen értünk el alacsonyabb eredményeket is egyes parcellákon. De azt csupán annak „köszönhetjük“, hogy a szövetkezet külső területein a talajt mostohán kezeljük. A trágyázási tervünk négy évre van beállítva. Ezt a belső területen be is tartjuk, a külső területekre komposzt és zöldtrágya jut csak. Évente 15—20 ezer mázsa komposztot készítünk, de sajnos még ez sem fedezi a trágyaszűkségletünket. A kukorica után vetett árpa hatvan hektáron ezáltal nem adta a várt eredményt. Ennek következtében nem sikerült ez idén a negyven mázsa fölé emelnünk az árpatermést. Igaz, még most is érezzük az árvízkatasztrófa hatását, a trágyázási terv ütemének kiesése végett. No és mivel közel esnek földjeink a Dunához, a talajvíz nagymértékben tönkretette egy-egy parcellánkon ez idén is az árpatermést. De mindent összegezve lehetőségeink megvannak ahhoz, hogy az alacsonyabb fekvésű könnyű talajainkon a jövőben jobb kezeléssel negyven-negyvenkét mázsás hektárhozamokat is elérhessünk, az CZITA BÉLA öttagú kis csoportunk az észt mezőgazdasággal kívánt megismerkedni, ezért elsőként Sturm Michail N, elvtársat, az Észt Kommunista Párt KB-a mezőgazdasági osztályának vezetőjétől kértünk tájékoztatást. — Észtország lakosainak milyen hányada él falun és mekkora a városlakók százalékaránya? — tettük fel ismerkedés után a bevezető kérdést. — Falun hozzávetőleg a lakosság harminc százaléka, a mezőgazdaságban azonban mindössze az összlakosság tíz százaléka dolgozik, — mondotta Sturm elvtárs. — Ogy látszik a város vonzza az * embereket. — Túlságosan, éppen ezért a városba irányuló migrációt különbözőképpen igyekszünk fékezni. Száznyolcvanöt szovhozunkban a napi átlagkereset 4,30 rubel (kb. 43 korona) négyszázöt kolhozban pedig ennél valamivel nagyobb. Ez nem sokkal marad alatta a városi keresetnek. — Milyen alapon történik az elszámolás? — A szovhozokban az országosan érvényben levő munkanormák szerint, a kolhozokban viszont szabadabban, s mindenképpen a hozraszcsot rendszer érvényesítésével. — Mekkora terület áll a mezőgazdasági üzemek rendelkezésére Észtországban? — Egymilliónyolcszázezer hektárnyi mezőgazdasági terület, amiből nyolcszázezer hektár a legelő és hétszázötvenezer a szántó. — Az egyes üzemek terjedelme túlságosan eltérő-e? — Nem, mivel a szovhozokban háromezer hektáros mezőgazdasági átlagterülettől nem tér el túlságosan a gazdaságok nagysága, amelyekben átlagosan ezernyolcszáz hektárnyi a szántó, kétezer hektárnyi pedig a legelő. A kolhozokban a gazdaságok átlagosan kétezerkétszáz hektárnyi összterülettel rendelkeznek és a megoszlás aránya hasonló. Év elején több mezőgazdasági üzem vegyes érzelmek közt vette tudomásul, hogy ha lépést kíván tartani a fejlődéssel, akkor az irányítás tökéletesített rendszerében az ú] helyzetnek megfelelő hatékony termelési-ökonómiai feltételek kialakítására van szüksége. A köz érdekében itt aztán ki-ki gyümölcsöztethette elképzeléseit, szakmai és kereskedelmi képességeit. Mindjárt kezdetben felvetődött a kérdés, hogy a módosított adórendszer milyen hatással lesz a mezőgazdasági üzemek ökonómiai helyzetének alakulására. Gyakorlat híján elméleti síkon a sajtóban több fejtegetésre felfigyelhettünk, de végeredményben a félesztendős gyakorlat mutatta meg a valóságot. Hat hónap adatai állnak rendelkezésünkre, melyek tényekkel bizonyítják az új helyzetnek a termelésre és az ökonómiára való hatását. Természetes, hogy a módosított adórendszer behatását a tervszerű irányítás más összefüggéseivel együttesen kell vizsgálnunk és értékelnünk (állatorvosi és inszemináciős, valamint magasabb biztosítási, műtrágya- és takarmányköltségek, továbbá módosított felvásárlási árak stb.). A jelenlegi helyzet ökonómiai hatékonyságának értékelésére olyan szövetkezetét szemeltem ki, mely éveken keresztül nem talált magára, de 1964-től lényeges fejlődésen ment keresztül, a múlt esztendő végéig minden tekintetben megerősödött. Az Irányítás tökéletesített rendszerének életbeléptetése nem érte a szövetkezetét fölkészületlenül. Ezért ökonómiai helyzetének értékelésénél a hitelesség kedvéért hellyel-közzel párhuzamot vonok az 1966—1967-es (első félév) évek közt. A szőbanforgó tesmagi szövetkezet 800 hektár mezőgazdasági földterületen gazdálkodik. Tavaly erre a területre 600 X135 = 81000 korona adót fizetett, idén a HMt—5-ös minősítési csoportban hektáronként 20 korona vagyis év végéig 12 000 koronát. Ugyanakkor az államtól minden 100 korona bevételre 7 korona különbözeti árpótlékot kap. Az első fél esztendő pénzügyileg 4 SZABAD FÖLDMŰVES 1067. augusztus 12. — Milyen főbb termények előállításával foglalkoznak a szántóterületen? — Első helyen a gabonafélék állnak, mivel ezeket a szántóterület 45 százalékán termesztjük, utánuk a burgonya, majd a takarmányfélék közül a lucerna következik. Gabonafélékből a saját terméshez évente még körülbelül háromszázötvenezer tonnányit Ukrajnából hozunk be. A gabonafélék hazai hektárhozama 22 mázsa körüli, de ez az átlag előreláthatólag jelentős mértékben emelkedni fog, mert például a svéd nemesítésű Idomén árpafajta 60 mázsás hektárhozamokat nyújt, s a rohamosan terjedő szovjet búzafajták szintén kimagaslóan jó eredményt mutatnak. Burgonyából nálunk vízálló fajtákat kellett kinemesíteni, s az átlagtermés 160 mázsa hektáronként. Különösen jó tapasztalataink vannak a takarmánykel termesztésében, amely átlagosan 500 q termést ad hektáronként. — Trágyázásra főleg mit használnak? — Olyan tőzeget, amelyet előbb alomnak használunk fel. Műtrágyából tiszta tápanyagban 120 kg-ot juttatunk a talajba. — Állattenyésztési vonalon mire irányítják figyelmüket? — Mindenekelőtt a tejtermelésre fektetünk súlyt. Az észtországi tejelékenységi átlag az elmúlt évben fejőstehenenként 2960 kg tej volt. Az országban csupán egyetlen kizárólag tejre specializált gazdaságunk van, viszont az összes többi gazdaság tejhústermelésre szakosított. Tejtermelésre nemcsak a törzslap alapján, hanem mindenekelőtt az első laktáciőban elért tejelékenység szerint állítják be gazdaságaink a teheneket. — Száz hektárnyi szántóterületre milyen állatállomány jut? — Huszonhárom gazdasági állat, amiből tizennégy a tehén. Magánosok tulajdonában köztársaságunk tejól sikerült a gazdaságnak, mert 555 000 koronás többletterméket értékesített, s az össztermelési érték mellé 69 000 korona különbözeti árpótlékot is kapott. Kitűnő eredményt értek el például a korai burgonyatermesztésben, melyet a tervezett 180 helyett 278 koronás mázsánkénti átlagárban — vagyis a lehető legkorábban — értékesítettek, s most 261000 korona busás jövedelmet mondhatnak magukénak. Jól bevált továbbá a hagyományos tesmagi földieper is, melyből 324 mázsát értékesítettek, 220 000 koronás nyersbevétellel. A repce pedig 47 600 koronát hozott a szövetkezetnek. Ezzel szemben az állati termékeknél az idei tervhez és a múlt esztendei valósághoz viszonyítva pár ezer koronás pénzügyi hátralékban maradtak. A fenti eredmények természetesen a tesmagi szövetkezeti tagok jó hozzáállását tanúsítják. Dé ha megvizsgáljuk a termelési költségeket, azt látjuk, hogy bár az idei tervhez viszonyítva ezt a tételt 192 000 koronával csökkentették, mégis 486 000 koronával többet merítettek, mint tavaly. Tudni kell azonban, hogy ebben a tételben a vásárolt takarmányok értéke a legszembetűnőbb. Annak ellenére, hogy a szövetkezetnek 150 hektár rétje van — melyet rendszeresen az Ipoly „arat“ le — mégis 14 vagon szénát voltak kénytelenek vásárolni mázsánkénti 80 koronájával, bár ez a széna takarmányösszetevőiben nem haladta meg a szalma takarmányértékétl Emellett az első fél esztendőben 318 mázsa abrakkeveréket kellett vásárolniuk a tejhasznosság növelésére, de a keverőüzem a teheneknek nem szállított megfelelő (115 Kős/q) abrakot, hanem ettől jóval drágábbat (162 Kös/q), emellett az állatálomány hátralévő részének további 2182 mázsa keveréket vásároltak, ami természetesen nagyban befolyásolta az összköltség kedvezőtlen alakulását. Nagyon helytelen fölfogás, hogy mások mulasztásáért mindig a szövetkezet fizessen. Végre az ilyen esetek jogi orvoslása is időszerű lenne. rületén körülbelül százezer tehén van. — Milyen állattenyésztési ágazat áll a második helyen? — A sertéstenyésztés. Bár jövedelmezőség szempontjából fordított a helyzet, mivel a tejtermelés átlagos rentabilitása 15—18 százalék, viszont a sertéstenyésztésé a kiváló gazdaságokban 60 százalék körüli, s még a közepes gazdaságokban is körülbelül 32 százalékos. A sertéshús felvásárlási ára a kolhozok esetében 10 százalékkal alacsonyabb, mint a szovhozok részére. A sertéshús ára élősúlyban 1,30 rubel kilónként (kb. 13 korona) tekintet nélkül arra, hogy az húsos vagy zsíros minőségű-e. Azelőtt a hússertésért az úgynevezett bejknért nagyobb árat fizetett a felvásárló vállalat. s akkor nálunk az eladott sertés 70 százalékban hússertés volt, most viszont csak 35 százalékban. — A juhtenyésztéssel kapcsolatban milyen a helyzet? — Már csak hat járásban foglalkoznak egyéni érdeklődők juhtenyésztéssel, a nagyüzemek közül mindössze három szovhozban tartunk juhot. Éghajlati viszonyaink az intenzív juhtenyésztésnek kevésbé felelnek meg. Egyébként észtországi szovhozaink jövedelmét 86 százalékban, kolhozainkét pedig 79 százalékban az állattenyésztés adja. — A tervezés jelenleg hogyan történik? — Mezőgazdasági üzemeink vezetői maguk terveznek, s főleg takarmányról gondoskodnak. Jelenleg a pártszervezeteknek már nem kell Moszkvába jelentéseket küldeniük a különböző munkák állásáról, s így több időt szentelhetnek a szervezési problémák megoldására. Vezető kádereink állandósítását igyekszünk végrehajtani, az elmúlt évben például mindössze három igazgatót cseréltünk le, tizenkettőnek pedig vissza kellett lépnie, mert nem volt meg a kívánt képzettsége. A vezetőket rendszerint a kérdéses üzemből választjuk ki. Tizenöt adminisztratív körzetünk, úgynevezett rajonunk van, ahol a káderügyekkel összesen kilenc instruktor foglalkozik. A kis északi ország területén rengeteg a kő. ami még a szántást is megnehezíti, a mezőgazdaság ennek ellenére szép eredményeket mutathat fel. A régi, szétszórt kis településeket a finnugor népcsaládba tartozó észtek „talu“-nak mondanak. A lakosságot egyébként az egy-két házból álló, elszórt „tálukról“ korszerű községekbe tömörítik. A fagy által minden tavaszon 1 felszínre kerülő és a tájat „pettvező“ köveket és kisebbnagyobb bálványokat a külön erre szerkesztett gépekkel ma már aránylag könnyebben távolítják el. KUCSERA SZILÁRD Amint fentebb említettem, idén a szövetkezet 80 koronájával vásárolta a szálastakarmány mázsáját. Egyedül ez a tétel (az üzemii állandó ár 40 KCs/q) literenként 0,17 koronával drágította a termelést. A múlt évben a tesmagi szövetkezet 1,94 koronáért értékesítette a tej literjét, idén azonban az árrendezés következtében minden piacra adott liter tejre 0,51 korona többletet kapott, s elérte a 2,45 koronát átlagot. Tudni kell azonban, hogy a termelés egyenes költségei is arányosan növekedtek. Minden liter tej termeléséhez 0,28 kg keveréket használtak. Az árkülönbözet? Tavaly 126 Kős/q, idén pedig (első félév) 162 Kös/q volt. A tej literjeként ezen a címen 0,11 Kcs a többletköltség, az állatorvosi kiadások 0,12, a magasab biztosítási illetékek pedig 0,29 koronás literenkénti többletkiadást követeltek. Ebből is látható, hogy a valóságos többletkiadás literenként 0,52 korona, vagyis 0,01 koronával magasabb, mint amenynyit az árrendezés után a tej literjéért kaptak. De mégis van egy nagy előny, mert a tej literjére a besorolás (HMt-5) következtében 0,17 korona különbözeti árpótlékot kap a szövetkezet. Egy másik példa. A sertéshús termelésénél minden 1 kg-nyi súlygyarapodáshoz 2,90 kg keveréket használtak. Tavaly a takarmánykeveréket 143, idén pedig 172 koronás mázsánkénti átlagárban vásárolták. Ennél a tételnél a sertéshús kilójaként 0,84, az állatorvosi költségek bevezetésénél 0,07, a magasabb biztosítási díjaknál pedig 0,11 koronával növekedett a kilónkénti egyenes költség. A többletkiadás tehát 1,02 korona. Ezzel szemben a sertések felvásárlási ára 115 kg-os súlyig 1 koronával emelkedett. Természetes, hogy ezek a számítások még sok további lényegbevágó konkrétumot nélkülöznek, melyek nagyban befolyásolhatják a valóságos költségek alakulását. De az itt felsorolt egyenes költségtételek is világos képet mutatnak arról, hogy mi minőszi és tavaszi árpából. den közrejátszik a szövetkezet ökonómiai helyzetének alakulásánál. Tény, hogy a szőbanforgó tesmagi szövetkezet az 1966-os fél esztendőhöz viszonyítva idén 69 000 koronával alacsonyabb adót fizetett, emellett termelési besorolása következtében lehetősége van a hét százalékos különbözeti árpótlék megszerzésére. Eszerint az új csoportosítás és a megváltozott adórendszer lényegesen hozzájárul e gazdaság fellendítéséhez. A szövetkezetben vannak még rejtett tartalékok, például a borjúhús kilóját 14,31, a marhahúsét 12,91, a választott malacokét 26,22 és a kaparóbaromfihús kilóját pedig 12,47 koronás egyenes költséggel termelik. [6 jel, hogy a szövetkezet szemfüles vezetői fölismerték a fennálló helyzetet és a jövőben javítani akarnak a termelésen. Bizonyos, hogy ha a tesmagi szövetkezet rátermett vezetősége a jövőben alaposab szervezéssel, jobb beosztással. s egyes szakaszokon a termelési színvonal tökéletesítésével eléri a költségek csökkentését, akkor a következő fél esztendőt még gazdagabb pénzügyi eredménnyel zárhatják. HOKSZA ISTVÁN Távlatok a svéd mezőgazdaságban A svéd pénügyminisztérium gazdasági-tervezési osztálya kidolgozta az ország mezőgazdaságának távlati alakulását 1980-ig. A mezőgazdaságban dolgozók száma jelenleg 265 ezer, ez a szám 1970-ig 195 ezerre, 1980-ig pedig 80 ezerre csökken. 1940 az ország lakosságának 24 százaléka foglalkozott mezőgazdasággal, jelenleg 8, 1980-ban pedig csak 2,2 százaléka. Az erdészeti dolgozók száma az 1965. évi 70 ezerről 1980-ig 35 ezerre csökkent. Az ország mezőgazdasági termelésének értéke jelenleg évi 3,5 milliárd svéd korona. Ez az érték 1980-ig 2,7 milliárdra esik, bár a népszaporodás a jelzett idő alatt mintegy millió lesz, és az egy főre eső élelmiszerfogyasztás is évi 1—1,5 százalékkal emelkedik. Az erdészeti termelés értéke ezzel szemben a jelenlegi 3,7 milliárd koronáról 5,8 milliárdra emelkedik. Az egy főre eső évi termelési érték 1965- ben az iparban 26 svéd korona, a mezőgazdaságban 14 ezer, az erdészetben pedig 53 ezer korona volt. 1980- ban az iparban körülbelül 58 ezer korona, a mezőgazdaságban 34 ezer, az erdészetben pedig 160 ezer korona lesz. (ts) Napjaink sürgős tennivalója a tarlóhántás. Az új helyzet és a hatékonyság (holenaj
