Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)
1967-08-12 / 32. szám
A „Szép faluért“ mozgalom eredményei CSONGRÁD megyében Az ország másik 18 megyéjéhez viszonyítva Csongrád megye települése eltérő sajátosságot mutat öt városával — köztük Szeged megyeszékhelylyel, — nagy kiterjedésű tanyavilágával és viszonylag kevés számú — 62 — falujával. De a falvak között is akad 10 ezer lakosú, meg alig ezer lélekszámú. Egy azonban bizonyos: valamennyi falu gyorsan fejlődik és szépül, amiben nagy része van a lakosság társadalmi összefogásának. FALUSI IVÖVlZ-TÄRSULÄSOK majd megoldani, egyelőre a falu főterén és főutcáján levő, jelenleg nyitott szennyvízlevezető csatornák befedését, valamint a falusi földgázvezeték-rendszer megépítését, hiszen ebben a körzetben a földgáz szinte korlátlanul rendelkezésre áll. Az egyre növekvő számban épülő új falusi házakban, de a régiekben is, az eddig csak városi ember életét könnyítő gázfűtés is rövidesen polgárjogot nyer. KÖZSÉGFEJLESZTÉSI HOZZÁJÁRULÁS Az állam ereje önmagában nem elég, hogy a hajdan nagyon elmaradott magyar falvakat: villany, ivóvíz, kultúrház, bolthálózat — a mai igények színvonalára emelje. A mai magyar falunak nem a templomtorony a szimbóluma, hanem a magas csőállványon nyugvó ezüstszínű csillogó hidroglóbusz. A makói járásban kezdődött az a mozgalom, hogy a lakosság összefogásával, vízmű-társulás alakításával, s a lakosság anyagi hozzájárulásával egy-egy falu lakossága maga építette meg a vízhálózatot bizonyos hozzájárulás befizetésével, a vezetékek társadalmi munkában történő lefektetésével. Eleinte akadtak, akik nem csatlakoztak a társuláshoz, de ahogyan előrehaladt a falu korszerű ivóvízhálózatának megépítése — különösen az érintett utcákban — mindenki csatlakozott. Még néhány község van hátra, s 1970-ig a makói járás valamennyi falujában megépül a vízműrendszer és bekötik a házakhoz a vizet. Ezzel ez a járás ebben a tekintetben országosan is az elsők között lesz. Hasonló módon tervezik A falufejlesztés szükségleteihez természetesen elsősorban a községfejlesztési hozzájárulásból teremtik meg az anyagi alapot. Ehhez párosul még a falusi lakosság önkéntes társadalmi munkája, amely a faluszépítést szolgálja. Ebben ismét a makói járás mutat példát, ahol minden évben megszervezik a „tavaszi társadalmi munkanapokat“. Kövegy községben feltöltötték a lapos utcarészeket, parkosították a művelődési ház előtti teret, padokat állítottak az orvosi rendelő elé, virágokat ültettek valamenynyi ház elé. Földeák községben 1500 ember vett részt az úttest és a járdák közötti 5—6 méteres utcarész füvesítésében, virágokkal való beültetésben. Ebben a községben — ugyancsak társadalmi munkában, térítés nélkül — a termelőszövetkezet három földgyaluja vett részt a földesutcák egyengetésében. Csanádpalotán kézilabdapályát épített a lakosság, Magyarcsanádon a szabadtéri színpadot újította fel a társadalmi összefogás, míg a főként szlovák lakosú Pitvaroson az utcák parkosításában vettek részt. Több figyelmet a szovjet kombájnoknak A busái EFSZ kombájnjai és rendrakó gépei immár hat éve állnak üzemben. Azért működnek megbízhatóan, mert üzembehelyezésttk idején szakember volt jelen közvetlenül a kombájngyártó részlegből, aki mind elméletileg, mind gyakorlatilag mindent megmutatott, megmagyarázott kombájnvezetőinknek. Az egész „iskoláztatás" még fél napot sem tartott. Idén a velünk szomszédos földműves szövetkezetek is SZK—4-es kombájnokat vásároltak. Amikor ugyanis tavaly gépeinkkel kisegítettük őket, meggyőződtek róla, hogy kombájn nélkül a nagyüzemi mezőgazdasági termelésben nem lehet szó sikeres aratásról. Jómagam személyesen is megtekintettem ezeket és egyéb kombájnokat, amelyeket a szövetkezetek és állami gazdaságok üzembe helyeztek. De szinte gyökeret vert a lábam, amikor azt kellett tapasztalnom, hogy a kombájnokra nem szereltek fel alátételeket, és hogy a ki nem csépelt gabonát a szállítószalagra adagoló csigáról leszerelték a két szűkítő pléhet és hogy egyes kombájnvezetők azt sem tudják, hogy az SZK—4 típusú gépeken redukció is létezik. Nyilván azt sem tudják, hogy az ekképpen „felszerelt" kombájnoktól hiába várnak kimagasló teljesítményt. Mi sem természetesebb, mint hogy mindezeket a tudnivalókat a mezőgazdasági gépek eladásával megbízott szerviz-szolgálatnak kellene közölnie a vásárlóval, megfelelő kioktatás és használati utasítás keretében. Nos tehát, én leszek kénytelen leírni a tudnivalókat: Meggyőződésem, hogy a Szovjetunióban nincs még egy olyan kivitelre szánt gép, amelyet olyan kiadósán elláttak volna pótalkatrészekkel, mint éppen az SZK—4 védjegyű szovjet kombájnokat. Az SZK—4 jelzésű kombájnokat sík vidéki használatra gyártották. Mi ellenben lejtős terepen is bevetjük őket, aminek az a következménye, hogy pótalkatrészeik elhasználódnak. Legjobban elhasználódnak a betakarító berendezés rugói, amelyeket bizonyára már mi is előállítunk, és amelyek gyártásához — nem tudom már melyik vállalat — olyan gyatra anyagot használt, hogy egyetlen napi használat után ki kellett őket selejtezni. Tény, hogy az eredeti szovjet rugók addig tartottak ki, amíg el nem koptak. Ugyancsak elhasználódik nálunk a kombájn tengelye, ahol a fő ékszíj, a motorkapcsoló és a lábfék van. Egyetlen szerencsénk, hogy új kombájntengelyt a losonci központban is be lehetett szerezni. Nyár időben falun ezernyi a tennivaló. Ezért legtöbb helyütt a vakációt töltő diákok is sei gítenek a mezőn. A galsi határban már a burgonyái betakarítás folyik. A traktor nyergében egy csinos szőke lány ül. Széplaky Vilma, az Ipolysági Mezőgazdasági Műszaki Középiskola hallgatófa tanulja a traktorvezetés mesterségét. A többi ügyeskezű lányok, versenyezve anyjukkal, szedik és töltik zsákokba a burgonyagumókat. —tt— Szinte mozgalommá vált ma már minden faluban, hogy minden háztulajdonos a maga portája előtt a járda és a csatorna közötti szakaszon virágoskertet létesít. Csongrád megyében egyébként 1966-ban 11 millió forint volt a társadalmi munka értéke, 2,5 millióval több, mint az előző évben. S ebből a makói járásban egy lakosra 87 forint, míg a szegedi járásban csak 33 forint jutott. Noha a megye más községeiben is — főként a belvízlevezető csatornák kitisztításában — a lakosság igen tevékenyen közreműködött. NEONREKLÄM A FALUSI ESTÉBEN Csongrád megyében a faluszépítésből nagy részt vállal az Általános Fogyasztási Szövetkezet, amely ma már a legkisebb falusi-tanyai településen is boltot nyitott. Üzlethálózatot épített olyan kis falvakban is mint Dóc, Gyárarét vagy Röszke. Hattal csökkent az elhanyagolt kocsmák száma, helyettük 25 kisvendéglő és étterem, eszpresszó létesült; Nem ritka ma már falún sem a szaküzlet — Mindszenten szép cipőbolt, Csanádpalotán nagyválasztékú bútorüzlet szolgálja a városiasodó igényeket. S a korszerű üzletek reklámjaként a mai magyar falu új színfoltja a nyári estéken a színes neonvilágítás. A falvak többsége egyébként ma már nem elégszik meg az utcák régi világításával. Nem ritka ma már az olyan község, mint Deszk, vagy a Szeged—budapesti országút mentén fekvő Balastya, amelynek főutcáját fénycsövek és higanygőzlámpák világítják meg. A „Szép faluért" mozgalom patrónusa egyébként Magyarországon a Hazafias Népfront, amely ennek érdekében a legszélesebb társadalmi rétegeket tudja társadalmi munkára késztetni. Rácz Lajos Visszatérve azonban a betakarító berendezés rugóira azt javasolom, írják meg az érdekeltek a pótalkatrészeket gyártó vállalatoknak, hogy legalább az olyan fontos készítmények számára, mint amilyenek az aratási gépek, kifogástalan minőségű anyagot használjanak. Hiszen az EFSZ-ek és állami gazdaságok keservesen megdolgozott pénzükön vásárolják ezeket a pótalkatrészeket! Ne feledjék ezek a pótalkatrészeket szállító vállalatok, hogy mi, földművesek is elsőrendű kenyérgabonát termesztünk dolgozóink számára, kifogástalan minőségű húst, tejet stb. juttatunk a fogyasztók asztalára. Az egységes földműves szövetkezetek VI. kongresszusán ezeket mondotta többek között köztársaságunk elnöke, Antonín Novotny elvtárs: — Földműves Elvtársaim, a párt bízik bennetek! De újból hangsúlyozom: egyetlen olyan iparvállalatban sem szabad csalódnunk, amely mezőgazdaságunknak szállítja termékeit, nevezetesen a gépi pótalkatrészeket! Mi lenne, ha köztársasági elnökünk elismerő, de egyúttal intő szavai után földműveseink kijelentenék, hogy ettől vagy attól az ipari termelő vállalattól nem hajlandók többé árut átvenni? Hiszen az új irányítási rendszer értelmében pártunk és kormányunk meghagyta valamennyi vállalatnak, hogy jő minőségű árut termeljen, és a minőségért felelősséget vállaljon. Stefan mräz, a busái EFSZ elnöke T7 an ez így... A riportalany ép' pen egy elveszett kulcsot keres a királyréti határban és... Es hát igen, a riporter viszont a riportalanyt keresi, illetve lényegében mindketten a kulcsot keresik, s higgye el a kedves olvasó, hogy semmivel se nehezebb egy kulcsot megtalálni a tarlón, mint egy csinos kislányt széles e határban. Sebaj, serényen kanyargunk a még álló búzatáblák közt, s amikor autónkból kiszállva széttekintünk az aranyló gabonatenger felett, egyszeriben elpárolog bosszúságunk, s már nem is bánjuk, hogy Fülöp Nóra enynyire nagyon elveszett. Persze, mint ilyenkor rendszerint történni szokott, a végén mégis rábukkanunk, s ha már egyszer így megjáratott bennünket, hát ráijesztünk egy kicsit, jövetelünk célját nem áruljuk el mindjárt az elején, hanem szigorúan felteszünk néhány szokványos kérdést Nóra kilétét illetően Nos, a tréfa nem sikerül egészen, igaz, meghökken egy pillanatra, de aztán szigorúan összevonja szemöldökét: — Kérem, mit parancsolnak, nekem dolgom van, sietek! Eláruljuk, hogy mit „parancsolunk". Nóra vonásai meglágyulnak kissé, elmosolyintja magát. — Engem ám nem lehet megijeszteni, tiszta a lelkiismeretem. Nem tettem én rossz fát a tűzre!... — Aztán mi mindent tanult már meg a gyakorlaton? — Sokat. Az iskola padjaitól bizony messze esik a határ, jobb ha az ember gyakorlatban is ellenőrzi a tanultak helyességét. A jókedv háza Az utóbbi években Bratislavában jelentősen emelkedett az idegenforgalom. Az egyre bővülő idegenforgalom komoly feladat elé állította a vendéglátóipart. Különösen az osztrák turisták emlegették sokat a kapásborokat, hűs pincéket. Ám legyen a vendégnek igaza — mondták az illetékesek, és több raktárnak használt, elhanyagolt pincét nyitottak meg az utóbbi időben. A hagyományos berendezésű pincék között a legelőkelőbb a múlt 'év utolsó napján nyílt, s bizonyára sokan látták a televízióban a Nagy Ferencesek pincéjéből közvetített szilveszteri műsort. Azóta már sok víz lefolyt a Dunán, és ezrek és ezrek látogattak el a Ferencesek terén levő borozóba. Aki már egyszer eltöltött ott néhány kellemes órát, máskor is visszavágyik. Miért? Először is azért, mert a pincében nagyon kellemes a hőmérséklet, tiszta a levegő. Másrészt, mert nincs túlzsúfoltság, a közel 80 méter hoszszú, boltíves pincehelyiségben mindössze 200 személy részére van ülőhely. De tetszik mindenkinek a különleges berendezés is, amely több mint három millió koronába került. Kitűnően van megoldva a szellőztetés és a hangulatos világítás. Az előbbiek nagyon fontosak, de talán a leglényegesebb, hogy kitűnő ételeket, italokat szolgálnak fel az ügyes pincérek. A jókedv nedűjéből öt fajtát mérnek a pult mögött levő kis hordókból. Müller Thurgau, Zöldszilváni, Olasz rizling, Zöld verpelényi és Frankovka állandóan van. Emellett palackozott hazai, magyar, francia borokban válogathat a vevő. A jó borocskának meg is kell ágyazni. Nos, tízfajta ételkülönlegességet készítenek a korszerűen felszerelt konyhán. De bármilyen különlegességet kíván is a vendég, a főzés művészei elkészítik azt. Frantiékája misa két személyre, pisztráng, malacpecsenye, kacsamáj, s mindenfajta ínyenc falatok kerülnek elő a konyhából. A jó vacsora, tüzes bor mellett nem hiányzik a vérpezsdítő cigányzene sem. Este héttől éjfél után egyig két zenekar játszik a pincében. A földszinten három helyiség várja a vendégeket. Ezenkívül az udvaron levő kerthelyiségben pálmák, dísznövények árnyékában is szórakozhatnak. Vandlík Eudovít, az örökké mosolygó vezető és a helyettese Dudek Anton a szolgálatos pincérekkel együtt mindent megtesznek, hogy a vendég elégedetten távozzon. A hűs pincét sokan keresik fel, vidékiek is, és kevés külföldi távozik anélkül Szlovákia fővárosából, hogy ne kóstolná meg a kitűnő kiskárpáti és Duna-melléki borokat. Bratislava legkedveltebb vendéglátóüzeme déli tizenkettőtől 0,1 óráig tart nyitva. Így napról napra tizenhárom órán keresztül váltják egymást a vendégek a jókedv házában. TÓTH DEZSŐ A borok vetélkedője Bratislavában A bratislavai Devín szállóban hétfőn délelőtt kezdődik a II. Nemzetközi Borverseny. Négy év után újból Bratislavában bírálják el a világ legjobb borait. A bíráló bizottság tíz napon keresztül (augusztus 14—24) kóstolgatja a kiváló borokat és ítéli oda az arany-, ezüst- és bronzérmeket. Az európai szőlőtermelő államok mellett többfajta bort küldött Japán, USA, Argentína, Chile, Kanada, Kolumbia, Algéria, Libanon és a Dél— Milyen munkát adtak a gazdaság vezetői? — jelenleg a szemveszteséget ellenőrzőm. — Es a munkában Is olyan szigorú, mint az imént volt? Elgondolkodik. Kérdően néz a mellettünk álldogáló pártelnökre, mintha ő jobban tudná. Az meg nem szól semmit, kissé félrefordul, huncutkásan mosolyog... Végül aztán Nóra rászánja magát a válaszra: ELVESZETT EGY KULCS — Nem mondom, eléggé csípős vagyok, már szóvá is tették, hogy mindent meglátok, de hát... hisz tudhatja, hogy van ez, a férfiak nem nagyon szeretnek szót fogadni a nőknek ... Nóra tizennyolc éves, és ezt most nem minden célzatosság nélkül írtuk közvetlenül e „nyilatkozat“ után, mert ügye ilyenkor már egészen jól látni, hogy „miből lesz a cserebogár", tehát házasulandó legények vigyázat, főleg azok, akik nem szeretnek szót fogadni!... — Különben, hogyan telik a vakáció? — Köszönöm jól. Jelenleg ugyan nincsen sok szabad időm, korán kelek, naponta jó pár kilométert kerékpározok ide és vissza, de istenem, egy kis sport. , Afrikai Köztársaság. Hazánkból 257 fajta bort küldtek elbírálásra. Sajnos, Szlovákiából, ahol a szőlőtermesztésnek 80 százaléka van, csak a borok 40 százalékát küldték a versenyre. A többi főleg a dél-morvaországi szőlőtermelő vidékről van. A versenyre 260 vállalat 969 fajta bort küldött. A külföldiek közül a legtöbb fajtát a Német Szövetségi Köztársaság, Ausztria és Olaszország küldte elbírálásra. —tt—* — Ha már itt tartunk, mi a kedvenc sportága? — A legjobb eredményeket gránátvetésben érem el. Harmincnyolc, negyven méterre hajítom a gránátot. — Szabad idejét hogyan használja fel? — Szeretek fürödni, olvasni, segítek odahaza. — Ha elvégzi a technikumot, hol szeretné folytatni? — Jó lenne, ha bejutnék a Mezőgazdasági Főiskolára. Az állattenyésztést választanám. — Ha befejezi tanulmányait, hol helyezkedne el szívesebben, odahaza vagy idegenben? — Idegenben. Ismerek egy közmondást azzal a bizonyos prófétával kapcsolatban ... — Szülei is nyilván a mezőgazdaságban dolgoznak. Ami a pályaválasztást illeti a családból többen is választották ezt a pályát? — Nem. Csak én leszek mezőgazdász. Azt mondják otthon, hogy elég egy családba egy ... — Volt már külföldön? — Eddig még nem sikerült, pedig nagyon szeretnék sokat utazni... — ... és még mit, ha egyszeriben sok pénze lenne? — Motorkerékpárt. Aha, tehát kerékpározni is jó, de még jobb motorkerékpáron járni. Elbúcsúzunk Nórától, keresse csak tovább az elvesztett kulcsot. Kívánjuk neki, hogy megtalálja, de ne csak azt a most elvesztettet, hanem általában az élet összes problémájához. (balogh)
