Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)
1967-08-12 / 32. szám
A kulturális munkát értékelte a kassai KNB Hogy mennyire nem könnyű az építés munkája, éppen a Kelet-szlovákiai Kerületi Bizottság teljes ülésén elhangzott beszámolók és hozzászólások is bizonyítják. A KNB július 27-i ülése értékelte a kulturális-népnevelő tevékenységet a kelet-szlovákiai kerületben s megállapították, hogy a kerület dolgozói kétségtelen eredményeket értek el ezen a téren. De van még hátra éppen elég tennivaló. J. Pocta Mikula, a kultúrügyi és iskolaügyi bizottság elnöke részletesen beszámolt az elért eredményekről az iskolahálózat kiépítése, az iskolai és iskolán kívüli oktatás, valamint a professzionista és műkedvelő kulturális tevékenység terén. Az elhangzott beszámolóból és a hozzászólásokból csak néhányat emelünk ki, amelyek a legfontosabb problémákat érintik. A legégetőbb kérdések egyike a könyvtárak helyzete. A kerületben a könyvkölcsönzés az országos átlag alatt van (az országos átlag 3 könyvkölcsönzés egy könyvpéldányra, Kelet-Szlovákiában alig egy]. Ennek oka egyrészt az, hogy a könyvtárak nincsenek mindenütt megfelelő kezekben, amellett több helyen a könyvállomány nem felel meg a lakosság igényeinek. Másik ilyen kérdés a népművészeti munka területén merült fel. A kerületben általában és járási viszonylatban sem törődnek eléggé az egyes körzetek, községek sajátos követelményeivel, elsősorban a nemzetiségi {magyar és ukrán) dolgozók igényeivel. Nincsenek megfelelő dolgozók az irányító szervekben, akik ismerik az együttélő nemzetek kultúráját, igényeit, s akik így segíteni tudnának a különféle műkedvelő együtteseknek. Bár ahogy a lőcsei, svidníki vagy gombaszögi népművészeti napok bizonyítják, ez a jnunka jó színvonalon folyik, de jobbára csak élegyüttesek tevékenysége révén. Hogy a kulturális ténykedés színvonala általában is emelkedjék, ahhoz az is szükséges, hogy a kultúrotthonokban, járási népművévelődési házban és a kerületi szerveknél szakképzett dolgozók, a nemzeti kultúrával s annak sajátosságaival is együttélő szakemberek legyenek alkalmazva. A népművészeti szemléknek eddigi formája sem megfelelő már (Alkotói Verseny — CUT). Itt is az egyes szakterületek szerint kellene a munkát végezni — falusi színjátszó együttesek szemléjét rendszeresíteni stb. Ez azért is szükséges, mert több mint 2000 együttes van a kerületben. Hiányosságok mutatkoznak a kulturális és népművelő munka anyagi szükségleteinek biztosítása körül is — énekkarok, zenekarok támogatása. Hiba az is, hogy az egyes kultúregyesületek vezetősége nem meri igénybevenni az Állami Takarékpénztár által nyújtható kölcsönöket. Külön elbírálás alá esnek az ifjúsági klubok és szakklubok. Sem helyiséget, sem működési lehetőséget nem nyújtanak nekik mindenütt, ahol erre szükség volna. Kelet-Szlovákia lemarad a többi kerületek mögött, sőt a kerületen belül is nagy különbségek vannak. Egyes járások, s különösen nyelvterületek messze lemaradnak az átlag mögött. Különben ez megállapítható az iskolaügy terén, és az iskolán kívüli nevelésben is. Nem kiegyensúlyozott az iskolahálózat, nincsenek egyenlő lehetőségek a dolgozók számára a továbbtanulásra. A jövőben éppen arra kell a fő súlyt fektetni, hogy ezeket a különbségeket, ha nem is lehet megszüntetni, de legalább csökkenteni kell! A XIII. pártkongresszus kitűzte a szocialista kultúra fejlesztésének legsürgősebb kérdéseit, de ezt az irányvonalat nem mindenütt értelmezik egyformán. Sok helyen megmaradnak a szavaknál. Pedig a CSKP határozatai a további fejlődés biztosítására egyértelműek. Ha nem valósulnak meg, az csak az embereknek, azoknak a nemzeti bizottsági tagoknak, vagy az apparátusok dolgozóinak a hiányosságait, , felkészületlenségét mutatja, akik nem hajlandók vagy nem képesek fejlődni, tanulni, képezni magukat. S ezeket olyanokkal kell lecserélni, akik a fejlődést biztosítani tudják. Az ülés befejező részében a jelenlevő belügyminiszter, Kudrna elvtárs is részletesen értékelte azokat az országos eredményeket, amelyeket a nemzeti bizottságok és az általuk irányított szervezetek elértek. Különösen a lakáskultúra terén nagy a fellendülés a kerületben. De érzékelhető ez a közegészségügyben és közellátásban is. Mindennek ellenére megállapítható, hogy a kelet-szlovákiai kerületben még sok tennivaló van hátra, hogy utolérjék a fejlettebb kerületek színvonalát. SZANYI JÓZSEF, Kassa A búcsiak panasza Van Búcson egy kb. 800 méter hosszú és 250 méter széles halastó. Illetve csak volt, ezelőtt úgy 4—5 évvel. Akkor tele volt vízzel és pontyokat neveltek benne; ezenkívül a langyosvízű szép tóban, a nyári melegekben enyhülést kerestek a búcsiak, annál is inkább, mivel a községben egyéb megfelelő és higiénikus fürdőzési lehetőség nincsen. A tó vizét azután ismeretlen okokból leeresztették olyannyira, hogy a feneke is kiszáradt és csak a közepén csörgedezik egy vékonyka erecske kb. két méter széles és 50 cm mély, amely a halastó Bátorkeszi felőli részén eredő forrás vizét vezeti el. A búcsiak jogosan kérdezik, miért vezették le a tó vizét, amikor a mezei és egyéb munkát végző dolgozók ott a munka után enyhülést nyerhettek. Jelenleg a fürödni vágyóknak meg kell elégedniük a búcsi homokbánya kisterületű elégtelen vízmennyiségű, egy méter mély vizesárkával, amelynek még elfolyása sincs, tehát vize ilyenformán nem is cserélődik. Különben a hely a községtől körülbelül két kilométernyire fekszik. Nézetünk szerint, a tó kiszáradt medrét kellő tisztítás után újból meg lehetne friss vízzel tölteni, csak az előbb említett kis forrás vizét elvezető kétméteres csatorna útját kellene újból lezárni. A tavat pedig egyidejűleg fel lehetne használni a haltenyésztés és a különböző vízfsportok céljaira. Holczer L., Komárom A CSÜCSÖK FELÉ... A hegyek nem ismernek könyörüietet Valamit tenni kéne A hőmérő harminc fokon felül mutatott. Fülekkovácsin a mai napig nincs kocsma, tehát betértünk az üzletbe. Férfiak álldogáltak bent és söröztek. Nekem is jól esett a hideg ital. — Pedig rossz volt a hűtőszekrény, egy hete, hogy rendbetettem — mondja Magyar Aladár, az üzletvezető. — Hívtam kétszer is a szerelőket, nem jöttek, hát megjavítottam egyedül. Két szerelő jut 164 községre, hát nem csoda, ha néha hónapokig is kell várni, amíg eljönnek és megjavítják a hibát. Az üzletet egy öreg épületben helyezték el, de belülről jobb benyomást kelt. Áru is van elég, hetvenezer a havi forgalom. Látszólag minden rendben van. Kérdem, hol a raktár. Nem nagy lelkesedéssel mutat az üzletvezető az udvarra, ha egyáltalán annak lehet nevezni a bolt előtti teret. Két kis helyiségből áll az egész, a liszteszsákok mellett: sampon, cukor, itt-ott patkányok nyomai. Mit szói ehhez a higiénikus? A jegyzőkönyvben megtalálható az öszszes hiányosság, de a higiénikus mást nem tehet azonkívül, hogy a romlott árut kivonja a forgalomból, mert az üzlet vagy raktár lezárása a HNB hatáskörébe tartozik. Magyar Aladár egyedül van az üzletben már tíz éve. Maga hordja a zsákokat a raktárból az üzletbe, ő takarít, elárusít, szóval minden egy személyben. Ám a fülekkovácsiak hiába is várnak jobb, megfelelőbb üzletre. Bár tervbe is vették az új üzlet felépítését, a talajfúrásokat is megkezdték, abbamaradt az egész. — -4" — Terbeléden is hasonló volt a helyzet, azzal a különbséggel, hogy itt, bár ugyan lassan, de mégis készül az új üzlet, tgy az öreg üzlettel már nem is nagyon törődik senki. Késik az ellátás, a kenyérre minden nap két-három órát kell várni. És az üzlet? Egy 125-éves épület, átalakított lakóház, korhadtak a gerendái, pókhálók és patkányok tanyája. Az üzletvezető Krizsan Teréz, fiatal lány, csak két hete vette át az üzletet, alig várja, hogy átköltözzenek az újba. Galsa nagy falu és ahhoz megfelelő üzlete is van. A tizenkét éve újonépült házban tágas, nagy az elárusító helyiség. Élelmiszerrel jól el vannak látva, ipari áruból viszont nem kapnak eleget. A tisztaság példás, megfelelő a raktár is. Rendkívül zavartak bennünket azonban a legyek, amelyek száz számra zümmögtek a fejünk körül. — Már megtettünk mindent — panaszkodik Tóth Margit, az üzletvezető —, de nem vagyunk képesek őket kiirtani. Erre hajtják minden nap a teheneket a legelőre, és újra meg újra berepülnek. Az első üzlet, ahol megfelelő a helyiség és a raktár is, de itt viszont a legyek uralkodnak.-4-Losoncon felkerestem Bálint László higiénikust. — Megnéztem egynéhány üzletet a losonci járásban. A többségük katasztrófális állapotban van. Mit tesznek maguk, mint higiénikusok ez ellen? — Rendszeresen ellenőrizzük a járásban az összes üzletet. Tudjuk, hogy nagyobb részük nem megfelelő helyiségben van, de az üzletet nem zárhatjuk be, mert ez a HNB jogköréhe tartozik. De a járási higiénikus megakadályozhatja az üzlet áruellátását. Ebben az esetben a vásárló közönség ellátásáról a mozgóboltok gondoskodnak. Az üzleti hálózatnak pénzügyi megalapozottsága nem kielégítő, ezért nem tudnak mindenütt új boltokat építeni, azonban a Jednota igyekszik mindenekelőtt a körzeti központokban új üzleteket létesíteni, és azokban a községekben, ahol a meglevő üzlethelyiségek már végképp nem felelnek meg a követelményeknek.-4” Ezek a problémák nyilván nemcsak a losonci járásban találhatók meg. Éppen ezért merüí fel néhány kérdés. Miért tűrik a HNB-k, hogy higiéniai szempontból valóban kifogásolható, rozoga üzletek legyenek a falujukban? Miért nem lehet biztosítani, hogy 164 községre ne csak két szerelő jusson? És végül miért nincs a higiénikusoknak olyan hatáskörük, hogy az ilyen üzletet vagy raktárát lezárhassák? Reméljük, hogy az illetékesek majd szólnak egyet s mást ehhez a problémához. CAPKÖNÉ H. ERZSÉBET ^ szabad földműves 1967. augusztus 12. A kenyérre váró asszonyok a közel-jövőben már az új üzletben vásárolhatnak. (Foto; Tóth Dezső) Aggasztó méreteket ölt újabban a balesetek száma a Magas-Tátráhan. Ez éven különösen szomorú a mérleg: 17 halott, 123 súlyos sérülés és mintegy könnyebb sebesülés. Soha a múltban nem fordult elő ennyi szerencsétlenség!________ ______________________________________ Tátra-Lomnicon, Matlárháza irányában, az országút mentén alacsony, viharvert épület húzódik meg szerényen a fák között. Szerény hajlék — szerény férfiak otthonai Benne dolgoznak idestova tizenhét éve a Tátrai Hegyi Szolgálat hivatásos tagjai, itt őrködnek a hegyek közt bajbajutott ember élete és egészsége fölött, itt folytatják az egykori legendás hírű hegyi vezetők nehéz, veszélyes mesterségét. Valaha csupán egyének léteztek, akik felmerészkedtek a csúcsok közé, hogy kezdetleges eszközökkel segítsenek a bajbajutottakon. Ma hivatásos szerv irányítja ezt az emberséges feladatot. Az Álpesekben, a Dolomitokban és a Pireneusokban előbb fektették le az alapjait a szervezett mentésnek — minálunk tizenhét esztendeje műkő-' dik a Magas-Tátrában a hivatásos Hegyi Szolgálat, amelynek további önkéntes mentők segítenek nehéz munkájukban. Vasidegzetű, bátor férfiak a Hegyi Szolgálat tagjai, akik a Kriványtól a Bélái Havasokig terjedő körzetüket úgy ismerik, akár a tenyerüket. Valamennyien tapasztalt „hétpróbás“ hegymászók — képességeiket vakmerőbbnél vakmerőbb mentési akciók fémjelzik. Kivétel nélkül itt nőttek fel az égnek törő csúcsok birodalmában, itt tanultak, itt végezték az első említésre méltó túrákat, ott örültek az első sikereknek — itt érték őket az első csalódások. Nevüket jóval az ország határain túl is megbecsüléssel emlegetik: Klinko, Prosek, Dejcző, Puskás, Andrási, Samuhel, Urbanoviő, Gálfy, Vavro, Mrázik, Stolár és a többiek... De sok embert mentettek meg a lavina halálos öleléséből, be sok bajbajutottnak hozták el az életet jelentő segítséget a gleccserek, a meredélyek, szakadékok és sziklák közé. Hivatásuk — szenvedély! Persze, nem képzelhető el tökéletes felkészülés, szakszerű felszerelés, kifogástalan idegállapot és erőnlét nélkül. A hegyek nem tesznek különbséget! A hegyek között csupán az- önfegyelem, a türelem és a higgadtság érvényesül! — Elsősorban prevencióra törekszünk —, mondja Ján Klinko a Tátrai Hegyi Szolgálat parancsnoka. Lehetőleg szép szavakkal, meggyőződéssel, és figyelmeztetéssel küzdünk a szerencsétlenségek ellen. Óvni, nem menteni — a jelszavunk. A hegyek látogatói többnyire semmibe veszik felhívásunkat, nem törődnek az előírásokkal, könnyelműsködnek, hazardíroznak. Egy-egy magasban készített fénykép, egyetlen havasi gyopár vagy néhány magasban töltött óra fejében, sokszor életüket kockáztatják. A turisták gyakran minden előfeltétel nélkül vágnak neki a legfárasztóbb túráknak, gyakran kellő felszerelés nélkül. Nem egy esetben közönséges utcai cipőben indulnak a sziklák birodalmába, a túlzott önbizalom, az ügyesség és a képességek túlbecsülése, a hírnév utáni vágy okozzák a szerencsétlenségek legtöbbjét. Ez az oka, hogy ez éven is oly nagy számban szedik a hegyek áldozataikat, hogy nem csökken a tragédiák száma. A Hegyi Szolgálat parancsnoka elgondolkozik, szemmel láthatóan emlékei közt lapozgat. — Sajnos, a külföldi turisták sem elővigyázatosabbak, az utóbbi időben ők is igen sok esetben jutottak bajba. Nincsenek megszokva a fárasztó túrákhoz, nem ismerik eléggé az óriáshegyek álnokságét, fondorlatosságát, nincsenek kellően felkészülve a hirtelen változó időjárás szeszélyeire. — Sok gondot okoznak újabban a hazaiakon kívül a német és magyar hegymászók. Nemrégiben mentettük meg — hangsúlyozni kívánom — véletlen folytán, Almássy Sándor magyarországi turista életét, aki gumitalpasul vászoncipőben vágott neki egy nehéz túrának. Közben egy hómezőn megcsúszott — szerencséjére esés közben nem zúzta magát halálra — segélykiáltását a közelben cirkáló Hegyi Szolgálat járőre meghallotta, felkutatta, majd kórházba szállította... Se szeri, se száma a hasonló eseteknek. Nehéz napokat élnek a Hegyi Szolgálat tagjai. Az ügyeletén éjjel-nappal cseng a telefon. A Magas-Tátrában egyre nagyobb a vendégjárás, hegymászók, turisták és kirándulók tömegesen tódulnak a bércek világába, nemritkán a legigényesebb túrákra — többnyire egyedül, tapasztalt kísérők nélkül Mind gyakrabban hallatszik segélykiáltás a magasból, a távolból. A hegyek őrei ekkor szétszélednek a szélrózsa minden irányába, a Hegyi Szolgálat székházában pedig mind gyakrabban marad egyedül az ügyeletes ... Mikor fogják már végre tudatukba vésni az emberek, hogy a csúcsok könyörtelenek, féltve őrzik titkukat, és görcsösen védekeznek a behatolók ellen...? TÄNZER IVÁN
