Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)
1967-08-12 / 32. szám
Bratislava, 1987. augusztus 12. Ara 1,— KCs XVIII. évfolyam, 32. szám. 2*1,1: ISIiiÉp Közöljük: a Csehszlovák és a Magyar Rádió és Televízió jövő heti műsorát Két hónapja öntöznek A véletlen furcsa játéka. Amikor ez év május végén átadták rendeltetésének a csallóközi öntözőberendezést, szakadt az eső. Néhány nappal ezelőtt, amikor ott jártam, újból megeredtek az ég csatornái. Igen ám, de a közben eltelt két hónap alatt mindössze egyszer köszöntött be a várva várt vendég. Víz pedig kellett, mert öntözés nélkül mostanában nagyon sivár képet nyújtana a féli, sárosfai, illésházi, aranykalászi és még néhány község határa. Hogy mennyire hiányozna a mesterséges eső, azt a minap történtek is bizonyítják. A legnagyobb hőségben valaki egyszerűen leállította a vizet. A Nagymagyaron levő talajjavító vállalat központjában mindenki telefont tartott a kezében és hallgatta a mezőgazdasági üzemek irányítóinak panaszát. Alig tudták megnyugtatni a vezetőket azzal az ígéretükkel, hogy azonnal intézkednek. MI IS TÖRTÉNT? . A talajjavító vállalat és a Duna Vízrendészetének Igazgatósága még a mai napig sem kötöttek szerződést a víz árára vonatkozóan. Ez azért történt, mert a Duna vízgazdálkodásának irányítói olyan összeget kértek a víz köbméterjéért, amely a talajjavító vállalat szakemberei szerint megfizethetetlen. — Egy köbméter vízért semmiféleképpen sem lehet 46 fillért fizetni — jelentette ki Farsky mérnök, a vállalat igazgatója. Ezt az állítását számokkal is igazolja. Ha például 300 mm esőt kapna egy hektár föld, évente 1200 koronába kerülne az öntözés. Így nem lennének érdekelve kellőképpen a mezőgazdasági üzemek a termelésben, s nem vennék komolyan az öntözés jelentőségét. Ha a víznek ilyen magas ára lenne, akkor az egyszer annyiba kerülne, mint az összes egyéb költség, ami az öntözéssel jár. — Már pedig ha nem kötnek szerződést, nem lesz víz — mondták a Duna vizének gazdái. A kijelentést tett követte, és egy szép augusztusi reggelen lezárták a zsilipeket. Szóval, volt valami „majd megmutatjuk“ a dologban. Igenám, de ha a vízgazdálkodás össztársadalmi érdek, a lakosság élelmiszerrel való ellátása kétszeresen az. így az összeütközött két érdek közül a fontosabb került ki győztesen, és az illetékesek rugalmasan megváltoztatták a bürokratikus intézkedéseket. De így is a kimaradt néhány órás öntözés több tízezer korona kárt okozott a mezőgazdasági üzemeknek. A legérdekesebb, hogy amíg az irányítók az elfogadhatatlan szerződés megkötése miatt akadályokat gördítettek az öntözés elé, addig az ott dolgozók az előző időszakban éjt nappallá tették, hogy zavartalan legyen a vízellátás. MIK AZ EDDIGI TAPASZTALATOK? Felsőcsallóközben nagyon vékony a termőréteg. Tartósabb szárazság esetén már a lucerna második kaszálása is kétséges. De eső hiányában nagyon alacsony a kukorica és a cukorrépa hozama is. Másodvetésre gondolni sem lehet. A kertészetekben sem létezhettek öntözés nélkül. Ezért vált szükségessé, hogy közel 80 milliós költséggel öntözőberendezést építsenek. Az előzetes számítások szerint az öntözéses gazdálkodással 5700 koronával lehet emelni hektáronként a mezőgazdasági termelést, és így a befektetett összeg nem egész kilenc év alatt megtérül. Simon elvtárs, a Dunaszerdahelyi Termelési Igazgatóság illetékes dolgozója a következő kísérletről tájékoztatott. A Gombai Állami Gazdaság csákányi részlegén fél hektáros ellenőrző parcellákon próbálták ki az öntözés hasznosságát. A második kaszálás előtt az egyik tábla 50 mm-es csapadékot kapott és ott 15 mázsás volt a hektárhozam. A másikon, ahol 100 mm-nytt öntöztek, közel 30 mázsát értek el egy hektáron. A harmadik parcellán, ahol nem öntöztek, jóformán semmilyen lucernatermés nem volt. Az Aranykalász szövetkezetben is azzal dicsekedtek, hogy 100 mázsán felüli lesz a hektáronkénti lucerna-szénatbrmés. Ezelőtt a legkedvezőbb időjárás mellett sem tudtak 60 mázsánál többet elérni. De nemcsak a pillangósoknál, hanem a gabonaféléknél, másodvetésnél és természetesen a kapásoknál is sokat jelentett az eddig kiöntözött 2 millió köbméter víz. NE LEGYEN MÁSODRENDŰ A MEZŐGAZDASÁG Csak ennyi a kérése a talajjavító vállalat igazgatójának. A legszorosabb időben nehezen lehet megérteni, hogy áramhiány miatt szüneteltetni kell az öntözést a délelőtti, sőt sokszor a késő délutáni órákban. Miért nem mehetne az üzemek rovására az áramhiány? Lehet, hogy ott olcsóbban meg tudnák oldani a munkaidő átállítását. A másik nehézség, hogy még sokszor nem kapnak megfelelő felszerelést az üzemektől. A szórófejek alsó részét már többször reklamálták az olomouci Sigma vállalatnál. Nehéz megértetni velük, hogy sok kárt okoz, ha az előző években készített nem megfelelő gyártmányaikat mindenféleképpen el akarják sütni. S végül az az óhajuk, hogy egyezzen meg már az Erdő- és Vízgazdálkodási Minisztérium a Földművelésügyi Minisztériummal a víz árában, hogy ne kelljen fűhöz-fához szaladgálni, ha valaki önkéntesen álljt parancsol a várva-várt víznek. TÖTH DEZSŐ A nagy szárazságban óriási Jelentősége van az öntözésnek. A nyugat-szlovákiai kerület első az országban A nyugat-szlovákiai kerület földművesei 100,02 százalékra teljesítették a gabonaeladás tervét augusztus 7-én. Az állami raktárakban összesen 33 879 vagon gabonát szállítottak. A dunaszerdahelyi járás 150 vagon gabonával túlteljesítette a tervet. A galántai, a trnavai és érsekújvári, a komáromi ás a nyitrai járás is túlszárnyalta a tervfeladatokat. Ez alkalomból a CSKP Központi Bizottsága és a kormány levélben üdvözölte a kerület mezőgazdasági dolgozóit. Az SZLKP Központi Bizottsága és az SZNT ugyancsak levélben fejezte ki jókívánatait a kiváló sikerhez. A levelet Alexander Dubőek, a CSKP Központi Bizottságának tagja, az SZLKP Központi Bizottságának első titkára adta át a kerület képviselőinek. REKORDTERMÉS A KOMÁROMI JÁRÁSBAN Komáromban a járási termelési igazgatóságon Varga András agronómus tájékoztatott az idei gabonatermésről. — Bár a tavalyi esztendőben is szép eredményeket értünk el járási viszonylatban, de az idei év kimondottan rekordtermést hozott. Különösen a búzánál szárnyaltuk túl a sokéves átlageredményeket. Búzafajtákból járásunk területén legjobban beváltak a Bezosztája, a Mironovszka és a Diana. Ebben az esztendőben szövetkezeteink sem panaszkodhatnak a terméseredményekre. Búzából Bogyón 49,8 mázsát, Kolozsnémán 46,5 q, Tanyon 45,8 q, Gadócon 44,9 mázsát takarítottak be hektáronként. Az állami gazdaságok közül a komáromiak eredménye érdemel dicséretet, ahol 48.3 mázsás volt az átlaghozam. Az idei árpatermés is gazdagnak mondható a komáromi járásban. Űsziárpából 814 hektáron a járási átlag 26.4 mázsa, míg a 9506 hektáron termesztett tavaszi árpából az átlagtermés 31,7 mázsa volt. Járási méretben a legjobb eredményt a lipovéi szövetkezet érte el, ahol 40 mázsás átlagtermést takarítóiak be. De a szilasi szövetkezetnek sem kell szégyenkeznie a 36,8 mázsás eredmény miatt. Az idei kenyércsatában 223 kombájn dolgozott a járás mezőgazdaság? üzemeiben. Ebből negyvenkilenc a cseh és morva országrészekből kisegítés gyanánt érkezett a járásba. A kombájnisták versenyében az első helyen a búcsi szövetkezetből Sánta elvtárs végzett. Kétszázötven hektáron 7709 mázsát csépelt ki. A csicsói szövetkezet kombájnosa, Bencsik József, 268 hektáron végezte el az aratást és 7654 mázsás teljesítménnyel a második lett. A harmadik helyre a nemesócsai szövetkezet kombájnosa Rácz Árpád került, aki 195 hektáron 7550 q-t csépelt el. (—czb—) ARATÁS, HOL VAGY...? Vannak határozottan kétségbeejtő helyzetek. Például ha az embernek aratási híradót kell leadnia a szerkesztőség számára, s közben már mindenütt learattak, ahol csak megfordul. Így Jártam én is. De hát így van ez: a szerkesztőség tervez ... a... szóval, a kombájnok végeznek. S mivelhogy nem részesíthetjük megrovásban az egyes földművesszövetkezeteket amiért ilyen korán befejezték az aratást, na és a cikknek is meg kell lennie, hát megírjuk azt, ami van. Villáminterjú Borsán A helyt művelődést otthonban nagy a sürgés-forgás. Az utcán tányérokat cipelő asszonyokkal találkozunk. Takács Erzsébetet, a szövetkezet ökonómusát kérdezzük meg, vajon mi készül? ? — Ma tartjuk az aratási ünnepélyt. — Mikor végeztek az aratással? — Még a múlt héten. — A hozamok? — Elégedettek vagyunk. Búzából 43,5 termett, árpából 35,6 mázsa. ■ — Melyik búzafajta vált be a legújabban? — Nálunk a Mironovszkáfa. — Aratási koszorút készítettek? — Borsán nem szokás. — Ön talán nem borsát? — Nem, Boldogfáról Járok be már hat éve. — De azért ott lesz este a vacsorán? — Természetesen. Nos, így van. Ml ts kt tudtuk választani a napot, mtkor jöjjünk Borsára. Reméljük, hogy a szövetkezet tagsága Jól szórakozott az időben elvégzett aratás örömére. Inkognitóban Jánosházán A nemzett bizottság udvarán fiúk foglalatoskodnak, Az ugyancsak ko, pott falat takarják be mintás papírral. — Az elnököt keressük. — Diószegre ment ponyvát szerezni. — Ponyvát? — Igen. Este itt táncmulatság lesz, nem szeretnénk, ha meglepne az eső. Különben az „irodista“ ott van hátul az udvaron. Keressük az „irodistát", nem nagyon találjuk. Ellenben hátul az udvaron nagy katlanban fő a disznóhús, zsíros kezű asszonyok, férfiak dolgoznak. Itt is ünnepi vacsorához készülnek. Tehát nem is szükséges megkérdezni, vajon hogyan állnak az aratással. Befejezték, ma lesz az aratási ünnepély... Végre valami... A királyfai határban traktorbúgásra leszünk figyelmesek. Egyszerre két szalmaprés bukkan fel. Na, talán itt... hátha aratnak még a királyfaiak. Csaputa Vince, az egyik traktor vezetője mosolyogva válaszol kérdésemre. — Aratás? Hol van az már. A szalmát is régen összehúztuk volna, megzavart bennünket az eső. Különben ez az utolsó tábla, a többi kész. — Jól ment az aratás? — Ilyen még nem volt. — Mi a véleménye erről a német szalmaprésről? — Kitűnő. Hibátlanul dolgozik. — Mennyit keresnek egy műszak alatt? — Jól kijövünk. Ügy száz korona körül. Persze az egy műszak reggeltől estig tart. Utolsó állomás: Nagyfödémes Fővárosi színvonalú vendéglátóüzem, még jővárosibb, udvarias kiszolgálásai. Megkérdeztük a csinos felszolgáló lányt, Varga Erzsikét, mU kor nyitották meg az új vendéglőt, — Ez év februárjában. — Be-be térnek a traktorosok is? — Természetesen. — Ha sört kérnek ad nekik? — Nem isznak sört. — Es ha mégis ázt kérnek, adna? — Nem. — Biztos nem? Ha nagyon szépen kérnék? — Hát... egyet. De csak egyet. * * * — Az aratást már befejezték? —■ kérdezzük Czadró Károlyt, a nagyfödémesi szövetkezet ökonómusát. — Lassan el is felejtjük. Már az áldomás is meg volt. — Jól fizetett a gabona? — Mint általában ezen a vlléken. — A tarlóhántás? — Lassan befejezzük. Tegnapig 420 hektáron végeztük el. Az összes terület 540 ha, tehát nem marad sok hátra. Mire a cikk megjelenik készek vagyunk. — Különben mi újság? — Ezen a héten adták át az új szövetkezeti székházat. Lényegében még hurcolkodunk. — Mennyibe került az épület? — Aránylag olcsó volt, 670 000 ko-. rona. Benézünk az emeletes épületbe. Mindenütt rend, ragyogó tisztaság. Hát bizony, ilyen még kevés van az országban... * * • Aratás, hol vagy ...? Vajon ki hitte volna még ezt tizenöt esztendővel ezelőtt ezekben a falvakban, hogy így is lehet? Akkor, amikor még tücsköt-bogarat szórtak arra az átkozott „gombaira", amivel nem lehet aratni, és az összes szemet a földön hagyja. Lám-lám, ha így visszapillantunk néha talán kissé szégyenkezünk is akkori kishitűségünkön, ÍB-pi.) A Dunatőkésl Állami Gazdaság kertészete már teljesítette ez évi pénzügyi tervét. Pedig a 16 hektáros kertészetben nem kevesebb, mint 860 ezer koronát irányoztak elő a gazdaság vezetői. A képen Vincze Kálmán, a kiváló kertész, Csöllei József felvásárlóval beszéli meg az étparadicsom szállításM. —
