Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)
1967-08-05 / 31. szám
A SZOVJETEK HATALMÁÉRT A MÚLT KRÓNIKÁJA Ügy emlékszem arra a történelmi gyűlésre, amelyet 1917, okőtber 26- röl 27-re virradó éjjel tartott a szaratovl szovjet, mintha ma lett volna. A konzervatórium épületében volt. A Jelenlevők nagy lelkesedéssel fogadták M. I. Vasziljev-Juzsin beszámolóját a munkások pétervárl győzelméről és elhatározták a hatalom átadását a Szovjetek kezébe. A mensevikek és az eszerek eltávoztak a gyűlésről. V. P. Antonov Szaratovszkij dlszbeszéddel lépett fel. Ugyanakkor befutottak az elvtársak a „Duma“ felől és jelentették, hogy ott megszervezték a Szovjetek lerohanását előkészítő vezérkart. Mi gyorsan megválasztottuk a végrehajtó bizottságot és reggelfelé a bolsevista szovjet gyűlésezése befejeződött. Sok nehézséget kellett áthidalni a Szovjet Hatalom első napjaiban: sokat kellett harcolni a hivatalnokok szabotázs akciói ellen, a posta, a távirati iroda, a telefon, a bank, az élelmezési és más hivatalok beosztottjaival. Ezek az eszerek és mensevikek befolyása alatt álltak. Mindenképpen gátolták a Szovjet Hatalom megszilárdulását. Az élelmezési hivatal raktárjában romlottak az élelmiszerek és a lakosság éhezett. A vasúti vágányok tehervonatokkal voltak eltorlaszolva. Mindenütt rendet kellett teremteni és mi még tapasztalatlanok voltunk. A posta és a távirati iroda biztosának V. Kornyejevát nevezték ki. Tökéletesen teljesítette kötelességét a fiatal kommunisták segítségével, akikkel jó kollektívát létesített. A bankok átvételét a végrehajtó bizottság Antonov, Babuskin és Chveszin elvtársakra bízta, ezek vörösgárdistákból és helyi katonaságból osztagokat szerveztek. Az előre kijelölt napon bekerítették a bankokat és egy nap alatt átvették ezek vezetését. A végrehajtó bizottság titkárává engem neveztek ki. Nagyon nehéz volt a helyzetem Egész napokon át gyűlésezett a végrehajtó bizottság: vezetni kellett a gyűlések jegyzőkönyveit, stilizálni a végrehajtó parancsokat, vezetni a járásokkal való levelezést. Más kérdéseket is el kellett intézni. Sokan fordultak a Szovjethez panaszaikkal, Javaslataikkal, kérdéseikkel. Az Októberi Forradalom első győztes napjaiban a végrehajtó bizottság mellett ellenőrző és lefoglaló bizottságot létesítettünk, amelynek feladata volt harcolni a burzsoáziával, amely elrejtette az aranyat, élelmiszert és más értékeket a Szovjet Hatalom elől. A bizottság segítségére egy vörösgárdista osztagot vezényeltek. Nemsokára kormányunk határozatára a területi végrehajtó bizottság létrehozta az ellenforradalom ellen harcoló rendkívüli állami bizottságot. Ezt a munkát M. Dejcs, M. Vengerov és I. Genkin elvtársak vezették. Emlékszem, hogy Szaratovba bejutott néhány terrorista Odesszából. Vezetőik a „Rosszlja“ hotelban telepedtek le. Mikor ezt Vengerov és Genkin megtudta* Kiszelyev elvtárs vezetése alatt egy osztag harcost küldtek a „Rosszíja“ felé. Az osztag lefegyverezte a terroristákat. De itt nagyon komoly félreértés történt. Vengerov megparancsolta Klszelyevnek elvezetni a terroristákat a kerületi Cseka épületébe, de Kiszelyev vagy nem hallotta vagy nem értette meg a parancsot, elvonult az osztaggal és a terroristák a hotelban maradtak, akik kihasználták az alkalmat Vengerovot és Genkint lefegyverezték, kocsira ültették őket azzal a szándékkal, hogy saját hadiszállásukra viszik. Szerencsére útközebn vörösgárdistákba ütköztek. Ekkor Genkin felállt a Járműben és elkiáltotta magát: „Elvtársak, ezek terroristák, tartóztassák le őket! Egy lövés dördült, és Genkin fejlövéssel hanyatt esett. A volt mensevik-eszer élelmezési hivatal helyén kerületi élelmiszerellátó bizottságot szerveztek. Rendkívül sok nehézség gördült Jelizaveta Bogdanova régi párttag elé. 0 vezette az ellátási osztályt. U törődött azzal, hogy a város ne érezzen hiányt az alaptermékekben és kötelessége volt minden nehézségben kiutat találni. Nem volt kenyere a városnak. Csak egy negyed fontot kaphatott minden lakos, ö Irányított bennünket az elrejtett élelmiszerkészletek rejtekhelyeinek feltárásánál. Sok elvtársunk, fiatal kommunista életét áldbzta a Szovjet Hatalomért folytatott harcban. Becsülje meg fiatalságunk ezen fiatal hősök emlékét, akik a Szovjetek hatalmáért haltak meg. R. Vengerova, az SZKP tagja 1915-től (N. P. K.) Egy falu forradalmi múltjából ősz, 1917. A Péterváron kezdődött Nagy Októberi Szocialista Forradalom győztesen haladt országszerte. Dacára az ellenség ellenállásának Oroszország városaiban és falvaiban a Szovjet Hatalom jutott diadalra. Ezekben a nyugtalan napokban tértek vissza szülőfalujukba, a Szaratovl guberniában fekvő Ljubickoeba, az imperialista háború harctereiről bajtársaikkal Pjotr Otradnov tengerész, Grigorij Kalosin és Dmitrij Mityenkov közkatonák. A forradalom megedzett harcosai voltak, meggyőződött leninisták, harcosok a cári önkényuralom ellen és a nép szabadsága mellett, ök voltak azok, akik megalapították nálunk a falusi bolsevista szervezetet. De nem vezetett sima út a győzelem felé. A faluban G. Pereverzev és F. Csujkov volt cári tisztek mensevik és eszer csoportokat szerveztek. Véres összeütközésekre került sor, melyekben a bolsevikok nehéz harcok után felmorzsolták az ellenforradalmárokat és megerősítették a szovjetek hatalmát. A falu fölött ettől kezd ve vörös lobogó lengett. Grigorij Ivánovics Kalosint a forradalmi tanács elnökévé választották meg. Fegyvertársaival megvalósították a munkásparaszt kormány határozatait és az első lenini dekrétumok végrehajtását. A legjobb földeket szétosztották a szegény parasztság között. Öj, szabad élet lüktetett a falu hétköznapjaiban. De az ellenség nem nyugodott bele vereségébe. ... Sötét éjszaka közepette, lopakodva gyülekeztek Alekszej Kasajev boltos házában az ellenforradalom hívei. Különféle beszédeket lehetett itt hallani: a „szent hazáról“, a cári trónról; becsmérelték a Szovjetek hatalmát, a kommunistákat. A gazdagok nem sajnálták megnyitni pénztárcájukat az „ő ügyük“ érdekében. Gyűlt a pénz... és hírnök repült Uralyszkba a nevezetes kozák gyújtogatóhoz, Gorskov hadnagyhoz. Mint egy farkascsorda, váratlanul rohanták meg a fehér kozákok Ljublckóét. Újból garázdálkodni kezdtek a kozák század támogatását érezve hátuk mögöt a helyi kulákok. Dúlt a fehér terror, süvített a kozák ostor, puskalövések durrantak. Az ellenforradalmár banda könyörtelenül bánt a bolsevikokkal, a falusi aktívával. A fehér terror elárasztotta az egés^ környéket. A büntető osztagok véres megtorlása nem irgalmazott sem a kisgyermekeknek, sem az öregeknek. Legtöbb áldozat az első Szemjenovszkai szövetkezet tagjai között volt. A szörnyetegek kezeitől halt meg Ivan Zajcev 15 éves fiával, a 13 éves Misa Museverov, 15 éves I. Kiszelyev, Jefim Lapin 14 éves fiával, 16 éves felyizavsz Szurigin. Több mint 100 embert mészároltak le. A földbirtokos pincéjében várták Tíivégzésüket a foglyok. Dimitrij Vasziljevics Mityenkov komiszárt a kutákok halálra ítélték és az ítéletet az öreg temetőben akarták végrehajtani. A falura sötét éjszaka borult. Nem aludtak a foglyok, a közelmúltra emlékeztek vissza. Gyenge remény élt szívükben, hátha sikerül eljutni ide a vörösöknek, hogy kiszabadítsák őket, másképp itt a könyörtelen halál, meghalnak, és nem örülhetnek a forradalomnak, harcuk gyümölcsének. Virradatkor . bizonytalanságukat nagy remény váltotta fel, a faluból puskalövéseket hallottak. A megkínzott emberek megérezték, hogy megmentésükre siettek a vörösök. Ez a szabadságot, további harcot és a végleges győzelmet Jelentette. Ljugickoeban a Csapajev osztagok Kutyjakov és Sztyepanov parancsnoksága alatt közelharcot vívtak a fehérekkel. Hősiesen harcoltak a vörösök és a reggeli órákban elérték azokat a pincéket, ahol a bebörtönzött aktivisták voltak. Nagy volt az öröm. A kínzásoktól kimerült elvtársak új erőt éreztek izmaikban, fegyvert ragadtak és rohantak a harcba. A kozákok átcsoportosulás céljából elhagyták a falut. Az éjjeli órákban megkerülték Ljubickoet és a Karlovka, Klyinovka irányából rohantak a falura. A vörös katonák felkészültek az ellenség támadására. Közeire engedték a behatoló fehéreket a védőállomásokhoz és néhány lépésről pontos lövésekkel lőtték a támadókat. így lett szétzúzva a fehér kozák banda. A maradék Uralyszk felé futott. Ljubickoe és környéke megint felszabadult. Nemsokára gyűlésre hívták össze a falu népét, Vaszilyij Ivánovics Csapájev lépett a szónoki emelvényre. Meghatóan beszélt a hősi halált halt elvtársakról, arról, hogy a nép sohase fogja elfelejteni azokat, akik a szabadságért, a nép boldogságáért áldozták életüket. — „Elvtársak, a harc még dúl — mondta a legendás hírű hadvezér. Kötelességünk szilárd egységbe tömörülni és védeni egymást. Sok harc van még előttünk a szovjet hatalom külföldi és belföldi ellenségeivel, de miénk lesz a végleges győzelem. A forradalmat nem lehet legyőzni.“ A csapajeví osztagokba több ljubickói fiatal önkéntes lépett. Később a keleti fronton Kolcsak ellen harcoltak. Ezek voltak röviden azok az események, amelyek szülőfalucskámat forradalmunk első éveiben érintették. Nagy változásokon ment át Ljubickoe a Szovjet Hatalom évei alatt. A „Klyinovszkij“ állami gazdaság részlege van itt. A szovhoz modern gépekkel van felszerelve. Középiskola, mozi, klub, könyvtárépület épült. Jómódban élnek a parasztok. Majdnem minden házban rádió, többnek motorja van. A kommunista jövő eléréséért a falu lakosai sikeres harcot vívnak munkájuk terén. Nem fölöslegesen ontották vérüket a harcosok, harcuk fiyelemreméltó gyümölcsöket termett. V. Mityenkov nyugalmazott őrnagy, a polgár- és a Nagy Honvédő Háború résztvevője (N. P. K.) 4 SZABAD FÖLDMŰVES 1967. augusztus 3. A szaratovi kerület Bolsevik elnevezésű kolhozban fólia alatt termesztik az uborkát. (foto: Mecserjakova) Öntözéssel növelik a termelés hatékonyságát A Perec öntözőrendszert — mely hét mezőgazdasági üzem háromezer párszáz hektárnyi földterületét behálózza — egy esztendővel ezelőtt adták át rendeltetésének. A felső- és alsószecsei, valamint a nagyodi szövetkezetek abba a szerencsés helyzetbe kerültek, hogy földterületük legnagyobb része öntözhetővé vált, s a természetes csapadékban ínséges esztendőkben is korlátlan lehetőségük nyílik majd az átlagosnál jobb terméseredmény elérésére. Például az alsószecsei szövetkezet — mely a járási versenyben Kissalló mellett évek óta jól tartja magát — a tulajdonában levő 804-ből csupán 76 hektárnyi földterület nem öntözhető. Természetesen más az öntözhetőség és a konkrét valóság. Hiába van földalatti hálózat csaknem az egész területen, ha a földfölötti csatlakozó csőrendszer nem elegendő. években, amikor majd kiegészítik a csőhálózatot, száz mázsás hektárhozam elérésére nyílik lehetőségük. A tavaszi árpába vetett herefélék egyenletesen keltek. A szalma elszállítása után rögtön öntözni fogják ezeket a területeket, hogy a növény jól begyökeresedjen, megerősödjön s még ebben az évben kaszálható legyen, kitűnő minőségű borjúszénát adjon. Amivel a tervezők nem számoltak Az öntözés-adta további lehetőségek Henzsel Mihály elvtárs, a szövetkezet elnöke ' megelégedéssel beszél a földalatti csőhálózatról, de egyben azt is hangsúlyozza, hogy a tervezők komoly hibát követtek el, amikor kevés csövet terveztek a földfölötti hálózatba. Ennek következtében a szövetkezetnek elég nagy erőfeszítésébe kerül az évi 300 hektár terület vízellátása. Ha például a növényzet 35— 400 mm-es mesterséges csapadékot kap egy adagban, akkor a földfölötti csőhálózatot két napon át a földön kell hagyniuk, s csak azután mehetnek a kultivációs Zetorra szerelt csőszállítóval a földre. Ebből is látható, hogy az elmélet szakemberei a gyakorlati tapasztalat hiányéban ezzel nem számoltak. Természetes, hogy most már módja nyílna a szövetkezetnek korlátlan mennyiségű csőhálózat vásárlására, csakhát másra kell a pénz, s egy csőrendszer megvétele manapság nem olcsó mulatság. Éveken keresztül kell rá gyűjtögetni a koronákat, s ha együtt lesznek, akkor megrendelik. Konkrét bizonyítékok Még csak egy esztendje működik a Perec öntözőrendszer, de máris döntő bizonyítékok vannak előnyösségéről. Köztudomású, hogy Alsószecse határa a természetes csapadékban bizonytalan övezetben fekszik. Van úgy, hogy átlagon felüli, de legtöbbször átlagon aluli az évi természetes csapadékmenyiség, s ez nagy kihatással van egyes terményfélék átlagos hozamára. Vegyük bizonyításképpen a cukorrépát. Ez a kultúrnövény 1962-ben a tervezett 400 q/ha helyett 231 q/ha-t adott, mert száraz, szélsőséges időjárás volt, s a növény nem kapta meg a minimális csapadékot sem. Rá egy esztendőre kedvező természetes csapadékmennyiség mellett 480 q/ha répaterméssel az országos elsők közt láthattuk az alsószecsei szövetkezetét, de a szárazság 1964-ben újra megismétlődött, s csupán 269 mázsa répatermést takarítottak be hektáronként. Itt hangsúlyoznom kell, hogy termelési, technológiai és agrotechnikai ’szempontból minden esztendőben megteremtették a jó termésátlag elérésének legmegfelelőbb előfeltéte leit, de a mostoha természeti adottság sokszor keresztülhúzta a számításukat. Tavaly az öntözőmű átadása után csak július elejétől öntözhették a cukorrépát, de a mesterségesen adagolt csapadék máris hatással volt az ered ményre. Nem kevesebb, mint 516 má zsa répatermést takarítottak be hek táronként. Idén pedig már 600 mázsás átlagos hektárhozammal számolnak. A hereféléket közvetlenül a szénatermés betakarítása után 50 kg-os hektáronkénti adagban nitrogénnel trágyázzák, s mindaddig öntözik, míg a] zsenge növényben nem tesznek kárt. így lehetővé válik az évi ötszöri kaszálás. Régebben hektáronként csak 60 mázsás átlagos szénahozamot értek el herefélékből, idén azonban, bár nem öntözhetik az egész területet, mégis kilátás van a 80 mázsás hektáronkénti átlaghozamra. A következő Az elmondottakból, gondolom kitűnik, az öntözéses gazdálkodás bevezetésének előnyössége, de Alsószecsén és a környező falvakban még ennél is messzebbre akarnak jutni. Alsószecsén, Felsőszecsén, Nagyodon és Zsemléren a jövőben nagy cukorrépa és lucernatermésátlaggal számolnak. Ennek tudatában az alsószecsei szövetkezetben a négy gazdaság vezetői a napokban megbeszélésre ültek össze, s megtették az első megalapozó lépéseket egy üzemközi vállalkozáson alapuló lucernaőrlő és szeletelt-cukorrépaszárltó üzem létesítésére. A társgazdaságok a jövőben, amint már fentebb is melítettem, bővíteni fogják a lucerna és cukorrépa vetésterületüket, s e termékek jelentős részét megszárítják. Kezdetben évi 200 vagon lucernaliszt készítését tervezik. Az üzemet kora tavasztól lucernaliszt készítésére s a répakampány megkezdésétől a téli hónapokig szeletelt cukorrépa szárítására állítják be. A négy társgazdaság a későbbiek folyamán egy tojástermelő-kombinát fölépítését is tervezi, mégpedig olyan alapon, hogy a lucernalisztet hivatalos áron a takarmánykeverőnek adnák, ahonnan ugyancsak hivatalos áron viszontszolgáltatásképpen a baromfi számára keveréktakarmányokat kapnának. Az említett módosítások, bővítések mellett a társgazdaságok alig-alig változtatnák állattenyésztésük eddigi struktúráját. Nem vitás, hogy a Perec öntözőrendszer a többi gazdaságokban is nagy lehetőséget nyújt a mezőgazdasági termelés sokoldalú fejlesztésére. HOKS7A TSTVÄN Munkában a PÚK—1-es szórófej (Kép: Sigma) A kultivációs Zetorra szerelt csőhordozó a cukorrépában. (Kép: Henzsel ML)
