Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)
1967-08-05 / 31. szám
TSz-közi építővállalkozások Borsod megyében Magyarországon nemcsak termelésre, árusításra, tartósított vagy egyéb áru előállítására, hanem igen gyakran építési munkára is társul egymással több termelőszövetkezet. Ezeket rendszerint a kényszerítő körülmény hozza létre. Ez alkalommal Borsod megye termelőszövetkezetek-közti építő vállalkozásainak tevékenységét ismertetjük, de amit ezekről megtudunk, szinte az egész ország tsz-közi építővállalataira érvényes és vonatkoztatható. Szükség van ezekre, mert az állami építőipar nem szívesen köt szerződést termelőszövetkezeti építkezésekre. Ezen nem lehet csodálkozni, ha tudjuk, hogy a városi építkezésekhez képest a termelőszövetkezetekben sokkal rosszabb körülmények között kell dolgozni. A munkásszállás kérdésének megoldása szinte lehetetlen, a felvonulási épületek költségeit a rendszerint kisebb értékű építkezés nem bírja el, a munkások szociális igényeinek kielégítésére alig van mód. A munka értéke Ezért van nagy jelentősége a tszközi vállalkozásoknak, amelyeknek legtöbbje Borsod megyében már 1961 óta dolgozik, szép eredménnyel. A megye hat szövetkezése például 1965- ben 48 millió forint értékű munkát végzett, tervfeladatukat valamenynyien átlag 106—110 százalékra teljesítették Legnagyobbrészt — mintegy 90 százalék erejéig — a termelőszövetkezetekben dolgoztak, a munka többi része megoszlott a lakásépítések — tsz-tagok részére — és a tatarozást, felújítási munkálatok között. Ezenkívül dolgoztak még mintegy 15—20 millió Ft értékben a községfejlesztési munkálatokban, s a szövetkezetek saját erőből történő beruházásaiban. Ez azonban már terven felüli teljesítésnek számít. Szerény kereset, lendületes folytatás A társulások megalakulása Idején még jobbára szerfás épületeket emeltek. Olyanokat, amelyhez nem kellett különösebb szaktudás, néhány ács, vagy barkácsolásra hajlamos ember is elvégezhette, mert mindig szakemberhiány volt — ma is. Ám nagy segítség volt még ez is, mert a közös vállalkozások nélkül ezek sem épülhettek volna fel, holott akkor is, ma Is, nagy szükség van állatférőhelyekre, dohánypajtákra, s górékra egyaránt. Aztán egyre nagyobb és nagyobb vállalkozásokba fogtak. 1966- ban már 100-as tehénistállókat, sertésólakat, 10—15 holdra méretezett dohánypajtákat építettek, 600 férőhelyes hizlaldát emeltek, de ahol nem volt más, vagy csak erre telt, továbbra sem riadtak vissza a szerfás épületek elkészítésétől* A megye hat közös vállalkozása úgyszólván kezdettől fogva 540—580 körüli munkavállalót, foglalkoztat. A Borsod megyei ipari vonzás közepette is meg tudták tartani ezt az átlagos létszámot, igaz csak úgy — és ez talán speciális borsodi problémája az építőipari közös vállalkozásoknak — hogy dolgozóik 90 százaléka alkalmazott viszonyban van és alig 10 százalékuk tsz-tag. A munkások között 100—200 kőműves, 140 ács van, a többi segédmunkás. Sokáig — éppen az ipartelepek és az állami építőipar jobb munkakörülményeinek < vonzása miatt — nagy volt a fluktuáció, de a törzsgárda, amelyre minden körülmények között számítani lehet, már kialakult. Ma már arra Is gondolhatnak, hogy saját nevelésű fiatalokkal töltsék fel szakemberállományukat. Két éve 10—15, 1966-ban már 30—35 kőművesipari tanulót szerződtettek, akik saját mestereik keze alatt dolgoznak, az iskolai, elméleti oktatást pedig Miskolcon kapják. A haszon Ezek a társulások a dolog természeténél fogva elsősorban nem hasznothajtó vállalkozások. Elsődleges céljuk az építés, annak a munkának elvégzése, amelyre — mint írtuk — az állami építőipar, de a ktsz-ek sem szívesen vállalkoznak, de amely nélkülözhetetlen. Mégis, bizonyos mértékben haszonra kell törekedniük — ráfizetésesek semmiképp sem lehetnek. Nos, Borsodban e tekintetben nincs panasz. Haszon már az is, hogy a társult tsz-ek saját beruházásainál a munkabért 10 százalékkal olcsóbban számlázzák. A közös vállalkozások 1965- ben 1,2 millió forint tiszta nyereséget hoztak a társult szövetkezetek részére. Ezt persze nem osztották fel azonnal, hanem 60 százaléka a közös vállalkozások fejlesztési alapjába került és csak 40 százalékot osztottak ki az érdekelt társult tsz-ek között. 1966- ban az előzetes felmérések szerint nem volt ilyen kedvező a helyzet. Az 1966. évi normarendezés hátrányosan hatott a nyereségre. Több társulásban ezen úgy igyekeztek segíteni, hogy egyéb munkák elvégzésével pótolták a hiányt, így szinte kierőszakolták a nyereséget olyan munkákkal, amelyek nem különösen munkaigényesek, de több pénzt hoznak. Ezek egy része azonban nem tsz-építkezés volt. Tervek, kívánságok A nehézségeket nem kis mértékben a hiányos anyagszállítás, általában az anyaggazdálkodás zökkenői okozták. A szövetkezetek sok esetben nem tudták az építkezési anyagot folyamatosan rendelkezésre bocsátani, az építés emiatt akadozva folyt, ami a költségeket növelte és természetesen a nyereséget felemésztette. A termelési kapacitás ennek következtében helyenként 20, sőt 25 százalékkal is csökkent, és csak a költségek növekedtek fölöslegesen. Nyilvánvaló volt a kérdés: mit kell és mit lehet ez ellen tenni. Megállapították, hogy elsősorban a folyamatos anyagszállításról kell gondoskodni. Ehhez azonban járművek, vontatók, teherautók, pótkocsik szükségesek, végső fokon az kell, hogy a szövetkezett vállalkozásoknak módjukban álljon szállítójárműveket vásárolni. Ezek nélkül ugyanis a határidők betartásában nagy bizonytalanság uralkodott, ami ugyancsak a bajok egyik forrása volt. Raktározásra is jó volna gondolni, arra, hogy bizonyos építési anyagokat tárolni lehessen és így szükség esetén a készletekhez lehessen nyúlni. Építkezési segédanyagok: létrák, pallók, stb. nagyobb mennyiségben kellenének. A fenyőfűrészáru készletgazdálkodás alá vont anyag, ezt máshonnan „elspórolni" nem lehet, viszont az építkezéseknél nélkülözhetetlenek, beszerzésükhöz külön keretre volna szükség. A munkálatokat éppen a gyorsabb lebonyolítás végett gépesíteni kellene. Persze, nem nagy gépekre, darukra gondolnak, hanem betonkeverőket, szállítószalagokat, vibrátorokat kívánnak beszerezni. Itt külön kell arra gondolni, hogy robbanómotorokra van szükség, mert sok építkezésnél villany sincs. A társult szövetkezetek néhány hasonló kisebb gépet 1966-ban már vásároltak, ezt az irányzatot folytatni és fejleszteni akarják. Céljuk mindenképpen az, hogy jobban, gyorsabban szolgálják ki a megrendelőt, a ermelőszövetkezetet, amelynek viszont elsőrendű érdeke, hogy ha már megrendelte az épületet, minél hamarabb használhassa is. Kussinszky Endre ■üjem véletlen, hogy a Szolnok megyében gazdálkodó mezőhéki szövetkezetét kerestem fel a lucernamag termesztése tapasztalatainak céljából. A dolog úgy kezdődött, hogy Budapesten tudomásomra jutott, hogy a magtermesztés területén Szolnok megye vezet az országban. Felkerekedtem hát és ellátogattam a Szolnok Megyei Vetőmag Termeltető és Ellátó Vállalat központjához, ahol Bencsik Józseffel, a vállalat főmérnökével volt szerencsém a vetőmagtermesztés hogyanjáról elbeszélgetni. Harc a lucernamagért Mivel főleg a lucernamag termesztése érdekelt, körülötte szőttük beszélgetésünk fonalát. Bencsik elvtárs szavaiból kiderült, hogy évek során valóságos harc folyik a lucernamagért. A termesztők ádáz küzdelmet vívnak a különböző kártevők és a lucerna legveszedelmesebb ellensége, az aranka ellen. Bizony nem volt könnyű az út amíg a megye az ország vetőmagtermesztőinek élére került. Hiszen 1954-ben csupán 14 mázsa lucernamagot vásároltak fel, míg 1962-ben, már 150 vagonra rúgott a felvásárolt mennyiség. Ezt követően 1964—65-ben a bagolypille hernyói ellepték a lucernásokat, és óriási károkat okoztak, míg tavaly az aranka és vöröshere-fertőződöttség miatt nagyarányú volt a lucernamag selejtezése. Mégis 65 vagon lucernamagot vásároltak fel a megyében, míg vörösheremagból jóval túlszárnyalták vásárlási tervüket. Ritka- vagy sűrfisoros vetés alkalmasabb? Mojzes Mártont a tsz főmezőgazdászát nemcsak a megyében, de az egész országban jó szakembernek ismerik, örültem tehát, hogy az aratás dandárján szakított időt számomra, és kifejtette a lucernamag termesztésére vonatkozó nézeteit, sőt, több évtizedes gyakorlati tapasztalataival is megismertetett. A tsz mintegy 1600 holdon termeszt lucernát. Ebből évenként 400—500 holdon magot termelnek. A mag termesztése különféle módon történik. Ritkasorosan (45 cml, ikersorosan (45 cm + 12—12 cm) és a hagyományos sűrűsorosan. Mojzes elvtárs nem ajánlja az ikersoros vetést, mert a nem művelhető ikersorokban az elfekvő avar alatt meghúznak a kártevők s ellenük nem tudnak sikeresen védekezni. Viszont a ritkasoros lucernánál a sarabolő kitaszítja, felszínre dobja a kártevőket. A mezőgazdász legszívesebben 60 cm-es sortávolságú kultúrában termelné a magot, de ezt üzemi adottságaik nem engedik. Ezekután kíváncsian tettem fel a kérdést a neves szakembernek, szerinte melyik termelési mód a legjobb, legcélravezetőbb. Őszintén szólva meglepett a főmezögazdász válasza. Gondolatban a ritkasoros vetés mellett drukkoltam, ám a hagyományos sűrűsoros vetés mellett döntött Mojzes elvtárs. Hogy mégis miért termelik a magot ritkasoros állományban? Azért, mert a vetőmagtermesztő vállalat így kívánja. Ezt Bencsik József főmérnök a következőkkel indokolja: A ritkasoros (kapás) lucerna fő előnye, hogy a mag biológiai értéke jóval meghaladja a sflrűsoros állományból nyert magét, továbbá könynyen elvégezhető a tövek szelektálása kézierffVel, mely anyagi előnyökkel is jár. Ugyanis ha a lucernamag mentes a vörösheremagtól, mázsánként 400 forinttal többet fizet érte a felvásárló üzem. Ugyanakkor sűrű állománynál nem végezhető sikerrel a szelektálás. Ezenkívül a ritkasoros kultúrában a növényvédelem könynyebben végezhető. A főmérnök szerint a lucerna fertőződöttségének megállapítása nagy figyelmet érdemel. Ugyanis sok esetben csak néhány szál vörös-here mutatkozik a lucernásban, de ezeknek a növényegyedeknek biológiailag nagyon jó helye van, mert hasonló növények nem gátolják fejlődését. Ebből eredően nemcsak erőteljes lesz a növény, de rendszerint a magkötés is várakozáson felül sikerül. A tapasztalatok szerint ez annyit jelent, ha az állományban három százalékos a fertőzöttség, akkor a magban már tíz százalékos lesz az arány. Ennek tudatában valóban helyénvaló és ajánlatos a szelektálás, Illetve a vöröshere eltávolítása a magra termesztett lucernából. Melyik növedék legalkalmasabb magfogásra Nálunk főleg a második kaszálásból fogunk magot. Mezőhéken a terület 30—40 százalékán a második növendékből fognak magot, míg 60—70 százalékban a harmadik kaszálást részesítik előnyben. Mojzes elvtárs szavaiból kitűnik, hogy a második sarjú virágzása szinte egybeesik a harmadik növedék virágzásával, mert a kaszálás időpontját eszerint Irányítják. Évek tapasztalatai igazolják, akkor legsikeresebb a mag termesztése, ha a növény virágzása július 10-től 30-ig tart. Igaz, tavaly augusztus elején virágzott a harmadkaszálásból hagyott lucerna, mégis jó volt a termés. Azonban a virágzás idejét nem tanácsos nagyo előrehozni, mert esős időjárás esetén a növényt felveri a sarj, ezenkívül június második felében tömegesen megjelennek a kártevők. Viszont ha agt akarjuk, hogy a harmadik kaszáláh július második felében, vagy augusztus ;első hetében virágozzon, a második! kaszálást június elején végre kell hajtani. A gyakorlat szerint ha a második növedékről fognak magot, az első kaszálást később végzik, viszont a harmadik növedék esetén a második kaszálást a lehető legkorábban bonyolítják le. A magra szánt lucerna vetésének kérdései A sikeres magtermesztés egyik fő tényezője a lucerna szakszerű vetése, illetve telepítése. A mezőhéki tsz-ben évek hosszú során a vetés számos módszerével kísérleteztek. Vetnek tiszta kultúrában ősszel és alávetésként tavasszal. Tavaly például 60 holdon ősszel telepítettek lucernát. Tanulságul azonban érdemes megemlíteni, hogy Mojzes elvtárs a védőnövénnyel vetett lucernát részesíti előnyben. Ez esetben azonban ügyelni kell a vetőmag mennyiségére, nehogy a sűrű növény elnyomja a lucernát. Tudnunk kell, hogy a védőnövénynek Lucernamag-termesztési tapasztalatok a Mezőhék-i tsz-ben leién a mezőgazdasági üzemek lói szervezték a szalma begyűjtését. Képünk a Zselízi Állami Gazdaság zálogost részlegén készült, ahol a magasnyomású prések a kombájnok után nyomban bálázták a szalmát. Tiszta maradt a tarló, dolgozhatott a tarlóhántó eke. (Bállá fái».)! ÍRORSZÁG ÁLLATTENYÉSZTÉSÉNEK FEJLESZTÉSE Írország 1964-ben rekordnagyságú állati termék exportot bonyolított le. Összesen 622,7 millió $-os exportjából 387,9 millió mezőgazdasági eredetű volt, ebből 90 % élőállat és állati termék: 283 millió értékben élőállat és hús, 36,1 millió értékben tejtermék és 16,3 millió értékben egyéb állati termék. Az állattenyésztés az ír nemzetgazdaság fejlődésének legfontosabb tényezője. vágómarha termelés 1970-ben 1,5 millió darab lesz, az 1964. évi 1,1 millió darabbal szemben, a tejtermelés 2,465 millió literről 3,445 millió literre, a vágójuh előállítás 1,9 millió darabról 2,5 millió darabra, a gyapjútermelés 8,940 tonnáról 12,270 tonnára, a vágósertés előállítás 1,7 millióról 2 millió darabra, a vágóbaromfi és tojástermelés 40 millió dollár értékről 47,6 millióra emelkedik. Írország állattenyésztésének fejlesztését előnyössé teszi, hogy a kedvező éghajlat miatt a takarmányozási és silózási költségek alacsonyak — a legeltetési időszak évi 9—10 hónap — járványos betegségek átterjedését földrajzi helyzete korlátozza, és a legnagyobb nyugat-európai piacokhoz közel fekszik. Írország legnagyobb piaca Anglia. A 800 000 vágómarha export 80 %-át, a tejtermék, vágójuh és bárány, valamint marhahús export 85 %-át vette át 1964-ben. A kormány a nemzetgazdaság fejlődéséhez a jövőben is nagy szerepet szán az állati termék exportnak. Az előirányzatok szerint 1970-ig — 1964- hez viszonyítva — a termelés emelkedése a következő: szarvasmarha 31,6 %, a juh 32 %, sertés 18,4 %, tej tojás 18 %. A tervek szerint az évi másodrangú szerepe van, első az alávetett lucerna. Ennek érdekében tanácsos, hogy a védőnövényt a lehető legritkábbra vessük. Mezőhéken például ritkasoros telepítés esetén 10 kg árpát és 5 kg lucernamagot vetnek kát. holdanként. Sűrűsoros telepítéskor 16 kg lucernamag és 20 kg árpa a vetőmagmennyiség. Védőnövényként azonban nemcsak árpát, de különböző takarmánykeverékeket is alkalmaznak, sőt alacsonynövésű borsóval is vetnek lucernát. A növényvédelem elsőrendű követelmény Ahogy fentebb már említettem, Szolnok megyében komoly harcot vívnak a lucernamagért. A kártevők hada lepi el a lucernaföldeket, ha időben nem teszik meg a szükséges intézkedéseket. A növényvédelem tehát éppoly fontos a lucernamagtermesztésben akárcsak maga a telepítés. Csupán néhány napos késés 50— 100 kg-al csökkentheti a terméshozamot. A sikeres védekezés alapelve, hogy ismerjük a kártevők megjelenésének, rajzásának és szaporodásának idejét, majd ennek tudatában megelőző védekezést alkalmazunk. Nagyon célravezető, ha a várt kártevő megjelenésének időszakában szinte zárlatszerűen vegyszer alatt tartjuk a területet. A mezőhéki tsz-ben szükség esetén repülőgéppel végzik a lucernások beporzását. Az állati és gombakártevők mellett szólnunk kell az arankáról is, mely hihetetlen módon elszaporodott a megye lucernásaiban. Így nem csoda, hogy a legfőbb károsítanak tartják. Bizony a mezőgazdasági üzemek sokszor tehetetlenek az élősködővel szemben. Mindent egybevetve elmondhatjuk, hogy a mezőhéki tsz a hozzáértő szakemberek révén megbirkózik a lucerna kártevőivel, minek folytán a magtermesztés terén évről-évre kimagasló eredményeket mutatnak fel. Bizonyítja ezt az a tény, hogy ötéves termelési átlaguk 170 kg, míg a legjobb évben 252 kg magtermést értek el holdanként. Mind Bencsik József főmérnök, mind Mojzes Márton főmezőgazdász fejtegetéseiből azt a tanulságot szűrtem le, hogy az eredményes magtermesztés sarkalatos követelménye a szakértelemmel párosult, odaadó, szorgalmas munka. SÁNDOR GÁBOR A termelés fejlesztése érdekében a kormány jelentős közvetlen és közvetett támogatásban részesíti az állattenyésztést. 1964-ben a közvetlen kiviteli támogatás sertéshúsnál 24,9, tejtermékeknél 5,3 millió $ volt, közvetett segítségként a kormány 12,7 millió $-t juttatott meszezésre és műtrágyázásra, továbbá 10 millió $-t juttattak az állattenyésztőknek oly módon, hogy az átlagos állatállományhoz viszonyított minden üsző többletért darabonként 42 $-t fizettek. Ennek kövekeztében az előhasi üszők száma egy év alatt 151000-re emelkedett. A Földművelésügyi Minisztérium 1965/66-ban 91 millió dolláros költségvetésének 29,9 %-át a tejtermék szubvencionálásra, 5,9 %-ot bacon szubvencionálásra, 9,6 %-ot kutatásra, szakoktatásra és szaktanácsadásra, 13,9 %-ot meliorációra és épületekre, 6,7 %-ot a szarvasmarha tbc leküzdésére, 14,9 %-ot meszezési és műtrágyázási szubvencióra, 4,1 %-ot állatállomány javítására, 10,4 %-ot az előhasi üszőnevelés szubvencionálására fordítja. 1964-ben 70 év óta elsőízben importáltak az európai kontinensről szarvasmarha tenyészállatokat: Charolais-t Franciaországból, friz marhát és Texel juhot Hollandiából. 1962-ben áz USA-ból importáltak Charolais- és Hereford marhát. Az állattenyésztés minőségi fejlesztése megváltoztatja az ír állatállomány takarmányozását. A legelőn való juh- és szarvasmarhatartást fokozatosan koncentrált takarmányokkal egészítik ki, aminek következtében a legelő hasznosítás javul és az állatok fejlődése meggyorsul. (FAWJ REKORDTERMÉS REPCÉBŐL A mezőgazdasági szakirodalom megemlékezik róla, hogy 1955-ben a Zselízi Állami Gazdaságban őszi repcéből 32 mázsás bektárhozamot értek el. Nagyon szép terméseredmény volt ez, de ma már 1987-et írunk, amikor ugyanebben a gazdaságban a nagypusztai részlegen 60 hektáron 34, a nyíri részlegen pedig 30 hektáron 35 mázsás hektárhozainot értek el repcéből (tisztított állapotban). Alig hihető, hogy hasonló terméseredményt a lévai vagy a vele szomszédos Járások valamelyikében ilyen nagy területen valaha is elértek volna. Dusán Sonora elvtárs föagronómus meg is jegyezte, hogy a repce magjáért közel kétmillió koronát kaptak a felvásárlóktól. Cséplés után a földterületről tüstént eltávolították a repce szalmáját, s a felszántott területeket nyári keverékekkel vetették be, hogy elegendő zöldtakarmányt biztosítsanak az állatállomány számára. — hai— SZABAD FÖLDMŰVES 5 1967. augusztus 5.
