Szabad Földműves, 1967. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)
1967-01-14 / 2. szám
CSEREK SZOZDOHÄNYT termesztett, és ősszel eladta a városban a szolgablrő úrnak. A szolgabírő úr, aki egyébként a szívén viselte a királyság Javát, a Cserektől vásárolt dohányt eladta a főszemlész úrnak, meg a pénzilgyigazgatóság többi uraségának, akik esténként a városi kaszinóban bodor füstfelhőket eregetve azon vitatkoztak, hogy az itteni vidéken nem terem meg a dohány. Ilyenkor a szol-< gabírő úr is szorgalmasan bólogatott. — Látják uraim, ez a dohány Is, •mit szívunk, hercegovinál, — bizonygatta. — Az unokaöcsém ott szolgál, és nem is hinné az ember, hogy arrafelé még hidegebb az éghajlat, mint nálunk, mégis megterem a dohány. Mégpedig micsoda dohány, ugye? A főszemlész a borpárás levegőbe rojtos füstfellegeket köpött és kijelentette: — Az itteni parasztok még nagyon is ostobák ahhoz, hogy dohányt termeszthetnének. Az éghajlat is mostoha, de a parasztok sem mernek mit kezdeni a dohánnyal, mert félnek a sző, mert a makrából kifogyott a szusz. Rágyújtott, hosszú ideig szívta, aztán így folytatta: — Hát az a finánc ... — itt újabb szünet következett, mert a pokolra való pipa csak nem akart szelelni. Megint csak rásercintett, szívta dülledt szemmel, és mire a pipa parázsa zsendült, az elbeszélés kezdete óta jó három óra is eltelt. Akkor aztán Géza bácsi is öszszeszedte minden maradék ékesszólását és meghirdette: — Hát az a finánc megcsókolta az Ilonkát!... ügy igaz, amint Itt ülök, megcsókolta. A főszemlész szívesen ütötte bele az orrát alárendeltjei magánügyeibe. Polák Imre: Karrier Micsoda nagy ember lehetne!... Egy Einstein, egy Thomas Mann válhatott volna belőle. Tarhonya Hugó évtizedekkel, századokkal előzné meg korát. Levenné az emberiség válláról súlyos gondjait, gyámolítaná az elesetteket, jó útra térítené a tévelygőket, megzabolázná a zsarnokokat, letgázná a természetet... ... és világosságot gyújtana, és hirdetné az igét, és ő lenne korunk Messiása, és gyógyírt lelne a sebekre, és életre keltené a holtakat, és visszaadná a vakok szemevilágát, és megoldaná a labdarúgó-válogatott gólképtelenségét, és ... és ... és... De akkor, negyvenhárom esztendővel ezelőtt senki sem állt ott. A visongó kis emberpalántára nem ügyelt senki. S így aztán Tarhonya Hugó egy óvatlan pillanatban szerencsétlenül kiesett a fürdőkádból. Es sérülései következtében Tarhonya Hugóból nem válhatott nagy ember. Küzdelmes életútja delén magábaroskadtan üldögél igazgatói irodájában... ... és ... és ... és. Vlasta Smrzová: Féltékenység — De Éviké, kérlek, ml van ma veled? Nem Ismerek rád!... — Semmi. — Parancsolsz még egy fagylaltot? — Köszönöm. Nem kérek. — No, de ktscicám ml bajod? A munkahelyemről egyenest hozzád rohanok, egy percet sem kések ... Hisz tudod milyen nehéz eltűnni az öregünk szeme elöl? Éppen a tegnapi tv-filmről kezdett velem beszélgetni... — Ugyan, hagyd abba ... — Mondd már mi bajod? — Még te kérded? — Isten bizony nem tudom ... honnan tudnám? — Nem mesélnéd el nekem hol voltál tegnap este? — Tegnap este? Kérlek. Moziban voltam. — Es ki volt melletted az a szőke nő, akinek nanukot ts vettél? — De kérlekszépen, hisz az Dása volt, a feleségem ... — Tényleg a feleséged? Igazán, Jarko? Es én már azt gondoltam ... látod milyen buta vagyok. Azt hittem megcsaltál valami idegen nővel. Most már rendelhetsz fagylaltot, nem haragszom. Te nem láttál engem ugye? Három sorral mögötted ültem a férjemmel!... (Ford.: —mre.) törvénytől. No meg úgy vélem, az itt termett dohányt el se lehetne szívni. A legfontosabb uraim, a dohány kezelése. — Ebben igaza van, — Ismerte be a szolgabíró úr, — nincs jobb dohány a hercegovínainál. Az unokaöcsém ... Cserek ezalatt odahaza a faluban családostul szorgalmasan aprította a dohányleveleket, hordókban áztatta, amelyekről a be nem avatottaknak azt beszélte, hogy dinnyét rak el bennük, a dohánylevél hulladékát meg a vastagját a parasztok nyakába sózta, a finom, gondosan pácolt dohányt pedig elhordta a városba meg a környező falvakba, a plébániákra. Senki se hihette, hogy Cserek annyi dohányt termeszt, de ha valaki nyáron benyomakodott volna a földre, ahol Cserek két méternyi karókra futtatott magas babot ültetett, a tábla közepén, a karók sora között hosszúlevelű, magasra nőtt növényeket vett volna észre, és ugyanezzel a növénynyel találkozott volna a kukoricásban is, Cserek portája mellett. Ha a falubeliek betakarításakor tudakozódtak, hogy miféle nagylevelü gyomot gondoz, a gazda azzal fizette ki őket, hogy odahaza sok a hízója, nekik kell a zöld eleség. Ezen a nyáron is garmadával tér-1 mett Cserek földjén a dohány. Cserek egyre csak a leveleket szárította, áztatta, aprította, észre se vette, hogy Ilona lánya a falu nyelvére került. — A finánc, aki Ilona után jár, jóképű legény, — járt szájról szájra a hír. Hogy egy kis dohány ím összegyűlt, Cserek ismét készülődött a városba, az uraságokhoz. Vasárnap szemügyre vette kamrájában a szárított, elkészített dohányt. Nézi, nézi, de csak úgy látja, hogy bizony kevés az. Fut a mérlegért, mázsálja, a fejét csóválja, hívja a családot, de csak nem akar megszaporodni a vágott dohány. Két kiló hiányzik belőle, éppen a legjobb fajtából, amit a szolgabíró úr vásárol. Keresi az egész család, de csak nem jönnek rá, hová lett, hová sikkadt. — Estig megtalálom — veri a mellét Cserek, és leheveredik a kemencepadkára, de mivelhogy estig nem gyűlt világosság a fejében, továbbra is fekve maradt és űzte az eszét nagy igyekezettel, hogy hová is keveredhetett a két kiló vágott dohány. Aznap még a községi kocsmából is elmaradt, pedig érdemes lett volna elmennie, mert az öreg Géza bácsi nagykörülményesen elmesélte, hogyan is találkozott tegnap Cserekék Ilonkájával. — Láttam ám tegnap este az Ilonkát, — állapította meg és nagyot szítt a pipáján. Jó idő múlva üjfent megszólalt: — Az Ilonka mellett ott állt a finánc, — ezzel ismét berekedt a Az egyik fiatal finánc, az a bizonyos, akiről vasárnap este az öreg Géza bácsi mesélt, ott feküdt a szobában a tábori ágyon és élvezettel szívta a hosszúszárú pipát, amikor betoppant a főszemlész. — Hallom, barátocskám, hogy furcsa dolgokat beszélnek magáról, — kezdte minden bevezetés nélkül, — és mondja csak, csinos a babája? — Gyönyörű, akár az égből szállott angyal, — lelkesedett a legény, és gyönge pír futotta el arcát. — Mit is zárt el tegnap este olyan gondosan a bőröndjébe? — faggatódzott tovább a főszemlész. — Testes csomag volt. A fiatalember nem tudta, mit válaszoljon. — Kérem, én nem kényszerítem, ha titokba akarja tartani... — nyugtatta meg a főszemlész és hozzátette: — Nem jön el velem egy pohár borra? Este úgyis szolgálata van. A tejfölösszájú finánc negyedóra múlva a társasággal ott ült a vendéglőben, egy óra múltán kivirágzott a kedve és nem telt bele két óra, rábízta minden búját, örömét a felettesére, még azt is bevallotta neki, hogy tegnap egy csomag dohányt rejtett a bőröndjébe és hogy a dohányt az Ilonkától kapta ... Aznap este a legény nem ment szolgálatba. A főszemlész ment helyette. * Másnap megint ott ültek a kaszinóban az adóhivatali urak meg a szolgabíró úr, csak a főszemlész úr hiányzott. Nem tudták okát adni, hol mulat, amikor végre kinyílt az ajtó, és a sokat várt cimbora belépett a terembe, egy nagy csomagot cipelve a hóna alatt. — Elnézésüket kérem, uraim a hosszú késésért, — mentegetődzött. — A postahivatalon jártam. Képzeljék csak, milyen csodálatos véletlen! Van egy unokaöcsém, tiszt a hadseregnél, és nemrég áthelyezték Hercegovinába. Az áthelyezés hírével együtt küldött a címemre egy csomag dohányt, még azt is megírta, hogy ismeri a szolgabíró úr unokaöccsét. Sajnos, ismeretségüknek hamarosan vége szakad, mert a szolgabíró úr rokonát áthelyezték Galíciába. Nagy örömömre szolgál, hogy most már én láthatom el önöket hercegovinál dohánnyal ugyanazon az áron, mint eddig a szolgabíró úr... A szolgabíró úr nem szólt egy szót se, csak csendesen bólogatott. NIL GILEVIC& Vigyétek el az éneket Ha szépre vágytak, ■ látni ttlt őrötök a nyomorúságos életet, az űttalan ntakra mint regősük — vigyétek el az éneket! Ha tenger ős-kődébe húz a távol, hol hullámverések zengenek, a bánatot elhagyva parti sávon, vigyétek el az éneket! Ha tört ugart taposva messzi tatgén, az út az erdőkön át vezet, a bűt kiszórva, ki legény a talpén » visz egy tarisznya éneket! Ha kézfogásra nyújtott két tenyérben az egy-útra térés fog kezet, feledni kel a bajt, s e földi létben megőrizni az éneketi De akkor is, ha hír kél vad »»elekkel, had-vihar szülőhazánk felett, mint az erdőt a fényes fegyverekkel •—» vigyétek el az éneket! PETRUSZ BROVKA: A darvak A fakó egeken daru száll, daru krűgat, újbői daru krúgat, lenn állok a kiskapunál amíg ők fönn messzire húznak. Mért szálltok olyan szaporán? Fejemet ma a dér megütötte. Hova lett fiatal koponyám? A darvak után hány évem szállt el örökre? Túl nagy vizeken-hegyeken még ti az áldott napteli nyárra találtok, de vissza nem ér sohasem az az év, ami messzire szállott. 6 SZABAD FÖLDMŰVES-i - ■ ■ —* ' ^— 1987. január 14. (III. FOLYTATÁS) Május 1-én Kunzot telefonon elhívták a kórházból, amely 500 méterre volt a führer bunkerétől, hogy menjen Goebbels irodájába. Itt megmagyarázták neki, hogy milyen célból hivatták. Az orvos azt tanácsolta Goebbelsnek, hogy gyermekeit s feleségét helyezze a Vöröskereszt védelme alá, önmagát pedig mérgezze meg. Goebbels visszautasította: „Ez hasztalan lenne, hiszen mégis csak Goebbels gyermekei maradnak.“ Kunz morfium injekciót adott a hat gyereknek. „Ezután újra kimentem az előszobába és közöltem Goebbelsnével, hogy tíz percig kell várni, míg a gyerekek elalszanak és egyidejűleg megnéztem az órát — 20,40 volt.“ Mivel Kunz elmondta neki, hogy aligha van lelkiereje segédkezni a gyermekek megmérgezésében, Magda Goebbels megkérte, keresse meg és küldje hozzá Strumpfeggert, Hitler háziorvosát. Goebbelsné Stumpfegger segítségével felfeszítette az alvó gyermekek száját és egy-egy méreggel telt ampullát helyezett a fogaik közé, majd összecsukta állkapcsukat. Stumpfegger elment, Kunz pedig az asszonynyal együtt átment Goebbels irodájába. Goebbels rendkívül idegesen járkált fel és alá a szobában. „A gyerekeket elintéztem, most magunkra kell gondolnunk“ — mondta a felesége, j»tói: . a íjc/’V Goebbels sietett: „Minél hamarabb, kevés időnk van.“ Kunz visszatért a kórházba. Goebbels felesége azt mondta neki, hogy a morfiumot és az injekcióstöt Stumpfeggertől kapta. Azt, hogy az ampullák a méreggel honnan származtak, Kunz nem tudta. Mint később megtudtuk, Hitlertől kapták őket, aki április végén osztotta szét az ampullákat. Goebbels holttestét Voss altengernagy, Kunz dr., Lange szakács, Schneider garázs-technikus, Eckoldt (Goebbels testőrségének vezetője), Zimm mérnök (a birodalmi kancellária épületének technikai ügyvezetője) sokan mások agnoszkálták. Annak ellenére, hogy megégett, mindenki felismerte, aki csak találkozott mér vele, vagy akár csak messziről látta, annyira Jellegzetes volt a külseje. Törékeny alakjához képest aránytalanul nagy feje mindkét oldalán belapult. A jobb lábára bicegett, ez a lába rövidebb volt a másiknál és a lábfeje befelé görbült, — „dongalába“ volt, ahogyan nálunk nevezik. Jobb lába nem égett el, megmaradt rajta a vastag talpú ortopédcipő, a lábfej megtámasztására szolgáló betéttel. A náci egyenruha — fekete gyapjú nadrág, világosbarna vászonzubony — foszlányokká égett. Máig emlékszem sárga nyakkendőjére, amely fekete, elszenesedett nyakára hurkoló dott a egy horogkeressttel díszített, kerek fémjelvény fogta össze. összeégett „Walter“-rendszerfl pisztolyát mellette találták, a fegyvert nem használták. „A holttest átkutatásánál megállapították, hogy keserű, mandulára emlékeztető szaga van, és egy ampulla töredékeit fedezték fel a szájában“, — olvastuk az orvosi látleletben. Amikor a szükséges kémiai analízist elvégezték, levonták a végleges következtetéseket: „A belső szervek és a vér vizsgálata cián-vegyületek jelenlétét mutatta ki. Ebből szükségképpen adódott a következtetés, hogy a halált... ciánvegyületek mérgező hatása okozta.“ KI LÄTTA HITLERT? Május 4-e van, kora reggel. Üjra a birodalmi kancellárián. Ki látta utoljára Hitlert? Ki látta őt egyáltalán a pincében, elevenen? Ki tud a sorsáról? Karl-Friedrich-Wllhelm Schneider garázs-technikus: „Nem tudom, hogy Hitler egyáltalán Berlinben volt-e-1945. május elsejéig. Személyesen nem láttam őt itt." Május elsején a föld alatti garázsban, mint már elmondta, Schneider hallott Hitler öngyilkosságáról, annak gépkocsivezetőjétől, Erich Kempkétől és a garázs főnökétől. „Ezt a hírt szájról szájra adták, mindenki beszélt róla, de senki nem tudott semmi bizonyosat.“ összevetve ezt a hírt azzal az utasítással, amelyet Hitler titkárságától kapott, hogy szállítson benzint a „Führer-bunkerbe“, alakult ki bennem a feltételezés, hogy miért volt szükség a benzinre. ötvenéves ember, aki hivatalosan úgy mutatkozott be: „Wilhelm Lange főszekács a Führer gazdasági hivatalának konyháján, a birodalmi kancellárián.“ „Utoljára április első napjaiban láttam Hitlert, amint kutyájával, egy Blondi névre hallgató Juhászkutyával, a birodalmi kancellária kertjében sétálgatott.“ Mit tud ön Hitler sorsáról? „Semmi bizonyosat. Április 31-én odajött hozzám a konyhára Tarnow őrmester, Hitler kutyáinak gondozója, hogy élelmet vigyen a kutyakölyköknek. Meglehetősen rosszkedvű volt és azt mondta nekem: „A führer halott és a holttestéből semmi sem maradt.“ A birodalmi kancellária alkalmazottal között olyan hírek jártak, hogy Hitler megmérgezte vagy agyonlőtte magát és a holtestét elégették. Hogy a va-i lóságban így történt-«, nem tudom.“ Wilhelm Zimm, a birodalmi kancellária épületének technikai ügyintézője: „Utoljára április 29-én délben 12 órakor láttam Hitlert. A führer bunkerébe hivattak, hogy megjavítsam az elromlott szellőztető-berendezést. Miközben ott dolgoztam, a dolgozószoba nyitott ajtaján keresztül megláttam Hitlert.“ Mit tud ön Hitler sorsáról? „Április 30-án 6 órakor két munkás, Wernich csatornatisztító és Günner villanyszerelő, visszatérve a führer bunkerében végzett munkájukról, elmesélték, hogy azt hallották, Hitler állítólag meghalt. A részletekről nem mondtak semmi egyebet.“ Hans-Erich Voss altengemagy: „Részt vettem Hitler jelenlétében itt az óvóhelyen lezajlott megbeszélésen. Hitler halálhírét Goebbelstől hallottam.“ Május 4-én a birodalmi kancellária kertjében megtalálták egy férfi és egy nő elégett tetemét — Hitlert és Éva Braunt (Folytatjuk^
