Szabad Földműves, 1967. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)
1967-02-04 / 5. szám
O Hetényben is készülnek A hetényi szövetkezet a komáromi járásban az elsők közé tartozik. Amikor beléptem a szövetkezet irodájába, a vezetők éppen az irányítás tökéletesítéséről tanácskoztak. Laml Miklós, a szövetkezet elnöke elújségolta, hogy múlt évi termelési terveiket lényegesen túlteljesítették és a pénzügyi terv is jobban sikerült, mint várták. így minden akadály nélkül kifizethetik munkaegységenként a 20 koronát. Ezenkívül negyedévenként megkapták a tagok a túlteljesítésért járó prémiumot is. Az elnök elmondotta azt is, hogy máris készülnek a tavaszi munkákra. Ezen a téren a gépjavítóműhely végez igen jó munkát. Jókel Emil, a szövetkezet ökonómusa a zárszámadással kapcsolatos kérdésekről tájékoztatott. Arról tájékoztatott, hogy egy kicsit lemaradtak, mert az irányítás tökéletesítésével Összefüggő problémák bizonyos nehézségeket okoztak. (Kádek Gábor) 0 Kihasználják a gazdátlan területeket Az óruzsini duzzasztó építése közben a kassai járásban eltűnt a térképről Kassahámor község. A lakosság a környékbeli falvakba és Kassára költözött. Ahogy a víz emelkedik, eltűnnek majd a sokszázéves község utolsó nyomai is. A községhez tartozó földterület mintegy 370 hektár volt. Húsz hektárt a kirándulók számára sajátítottak ki, ami idény közben gazdátlanul maradt. A színai szövetkezet annak ellenére, hogy a kérdéses földterület 50 kilométerre fekszik, mégis védnökséget vállalt fölötte, és a legelőket kihasználja a növendékmarha és a juhok számára. Ogy tervezik, hogy a jövőben 400 darab növendék-szarvasmarhát és 700 darab juhot legeltetnek itt. A közeljövőben Öruzsin község területe is víz alá kerül. Ennek földterületét a haraszti szövetkezet pártolta el. Szintén ott legelteti majd növendékállatait és juhait. Mindkét szövetkezet helyesen cselekedett, hogy a gazdátlan területekről Is hasznot húz. (Iván Sándor, Kassa] 0 Egymillió korona értékkel többet termelnek Gönczy Bertalan zootechnikus bizony korán jár a nagygéresl szövetkezet gazdasági telepére. Ott szorgoskodnak már ilyenkor az állatgondozók is. Köztük Pál Gyula, aki 600 sertést gondoz. Ilyenkor a zootechnikussal már nehéz szót váltani, — de azért mégis megtudok egyet-mást az állattenyésztésről. A múlt évet bizony jól zárták, mert például marhahúsból 863 mázsa helyett 940 mázsát adtak el. A sertéshús szerződéses eladási tervét is teljesítették. Tejből 6000 literrel, tojásból pedig 27 000 darabbal adtak el többet a tervezettnél. Említésre méltó még, hogy a mézeladást is megtoldották tíz mázsával. A zootechnikus megemlítette, hogy az irányítás tökéletesítésének első évében mindent megtesznek a többtermelés érdekében. A termelési terv egymillió koronával magasabb, mint az előző évben. A zootechnikus és az állattenyésztők nem félnek a feladatoktól, mert eddig is megállták helyüket. (Pál Zoltán, Nagygéres) # Ez lesz a leggazdagabb évzáró A karvai szövetkezet irodai dolgozói lázas munkában vannak. A főkönyvelő — Sabla elvtárs — a szövetkezet elnökével a tökéletesített irányítási rendszer anyagát és az új árak alakulását tanulmányozza. A 477 hektáron gazdálkodó szövetkezet ebben az évben már 24 korona munkaegység értéket fizet. Ennek alapján egy szövetkezeti dolgozó évi átlagkeresete 15 600 korona lesz (tehát 1300 Kös-val több, mint tavaly volt), természetesen ehhez hozzájön még a háztáji értéke, valamint a prémiumból származó jövedelem. A szövetkezet prémiumalapja ebben az évben 150 ezer korona volt, amelyből 120-at fizettek ki célprémiumként. A szövetkezetben jelentősen emelkedik az üzembiztosítási tartalékalap. Amíg 1964-ben mindössze 117 000 Kis volt, ebben az évben már egymillió koronát helyeztek e fontos alapra. (Cserepes Béla) # Elégedettek a galsaiak A galsai szövetkezet összterülete 507 hektár, s ebből 398 a szántó. Bolyós Géza elnök az elmúlt napokban negyedszer lépett a tagság elé, és olyan sikerekről számolt be, amelyet a szövetkezet még nem ért el másfél évtizedes fennállása óta, mert az évi bevételi tervét közel fél millió koronával teljesítette túl. Főleg a növénytermesztés volt eredményes, ahol különösen a dohány jelentette a komoly bevételt. Mivel a bevételi tervet túlteljesítették, a tervezett 20 korona munkaegység helyett 22-t fizettek a zárszámadó közgyűlésen. Az elért eredmények az irányítók hozzáértését és a szövetkezetben dolgozók odaadó munkáját dicsérik. (Trizna Béla, szöv. ökonómus) 9 Többszörös milliomos a méhi EFSZ A földművesszövetkezetek dolgozói országszerte az évvégi zárszámadást és az új gazdasági év termelési-pénzügyi tervét készítik. A méhi EFSZ tagjai örömteli számadásnak néznek elébe. Gyökér János könyvelő szavai szerint a szövetkezet múlt évi jövedelme jóval meghaladja a 6 millió koronát. Egy munkaegység náluk 20 koronát ér, és ezenkívül 150 000 koronát fizetnek ki prémiumként. Figyelembe véve, hogy a szövetkezet dolgozói 110 000 munkaegység után kapják a 20 koronás jutalmat, leszögezhetjük, hogy egyéni jövedelmük, keresetük meghaladja a környék bármely ipari üzeme dolgozóinak a keresetét. A sikeres gazdasági év után sem pihennek babérjaikon. A szövetkezet vezetősége számba veszi az összes tartalékokat, és további intézkedéseket tesz a termelés fokozására. Mivel Méhiben a kertészet mellett a juh- és a kacsatenyésztés a legkifizetőbb, a szövetkezet fokozatosan ezekre a termelési ágakra szakosít. (Kovács Z.) Ha kérdez, felelünk A mezőgazdaság irányítása tökéletesített rendszerének gyakorlati alkalmazása közben feltételezhető, hogy mezőgazdasági dolgozóink, — állami gazdaságaink és egységes földművesszövetkezeteink vezetői — sokszor szinte megoldhatatlannak látszó problémákkal küzdenek. Lehetséges, hogy a kedvezőtlen jelenségek és az azzal párosuló, bizonytalanságot tükröző intézkedések azért fordulnak elő, mert sokan csak hiányosan ismerik és helytelenül értelmezik az irányításban eszközölt módosításokkal foglalkozó központi irányelveket. Ezért felhívjuk mindazoknak a figyelmét, akik a mezőgazdaság irányításával kapcsolatos alapvető, vagy részletkérdésekre szakszerű magyarázatot várnak, hogy kérdéseiket küldjék mielőbb a Szabad Földműves szerkesztőségébe. A beküldött kérdésekre lapunkban válaszolunk. Címünk: Redakcia Szabad Földműves, Bratislava, Suvorovova 16. SZERKESZTŐSÉG A gépek orvosai mindent kövessenek el, hogy ne okozzon meglepetést az esetleg korán kopogtató tavasz. VÍZTÁROLÓ ÉS TURISTAKÖZPONT IPOLYNYÉKEN Ipolynyéket a természet festői környezettel ajándékozta meg. Északról és nyugatról a községet hegyek koszorúzzák, délről és keletről dombok, sík szántóföldek övezik. A hegyoldalak déli lejtőit szőlőtőkék borítják és tüzes borral telítik meg a szőlősorok között meghúzódó présházak pincéit. Ahová már a szőlősorok nem bírnak felkapaszkodni, hatalmas tölgyfaóriások sorakoznak és állnak össze véget nem érő erdővé. A legjelentősebb a Kakashegy, Őrhegy és a Szeles. A monda szerint valamikor itt várat Is akartak építeni. Az őrhegy és a Szeles között folydogál egy kis patak. Valamikor szorgalmasan hajtotta a vízimalmok kerekeit. A patak nem sok hasznot hoz a községnek. Ezért talán jó lenne építeni egy kisebb víztárolót, amely egyrészt elősegítené az öntözést, másrészt a lakosok fürödhetnének vizében. A hegyoldalakban meghúzódó borbarlangok elég romantikusak, talán helyes lenne, ha az EFSZ egy kis költséggel borharapót létesítene. Talán egyesek merésznek gondolják a felvetett javaslatokat, de úgy hiszem, érdemes velük foglalkozni. Ipolynyéken a belföldi és külföldi turisták jól érezhetnék magukat. Márcsak azért is, mert jó bor terem itt, ami a következő versikéből is látszik: Ki az őrhegy levét issza Vágyik annak szíve vissza. Böjtös János, Ipolynyék 7 J7 Amikor Gagarin — beje* • jezve pár órás űrutazását — földet ért, amikor a rádiőállomások, sajtóirodák egyetlen nevet repítettek a világba s a hétköznapok szürke nyugalma villanásnyi idő alatt ünnepi zűrzavarrá bomlott, szörnyű gondok között tépélődve ültem íróasztalom mellett. Hamarjában cikket kellett írnom Gagarinról, (valami könnyű kis irástlllj, mégpedig a hivatalos tudósításokon kívül olyasfélét, ami e nap jelentőségét rögzítené. Emlékszem, halvány sejtelmem se volt vajon hogyan kezdjek hozzá, mi a csudát írjak — könnyű is legyen, rögzítsen is ... („Na, jól nézek kil") Körülbelül a tizedik ív papirost rántottam ki dühösen a gépből és hajítottam a szemétkosárba, amikor megszánt az újságírók védőangyala ... hirtelen reszkető térdű nagyapává változtatott, s így átrepítve közel fél évszázadon a kortárs tekintélyével és súlyával mesélni kezdtem kíváncsi kisunokámnak Gagarinról és az első űrrepülésről. Persze, akkor fel se ötlött bennem az a gondolat, hogy valaha is elkerülök arra a helyre, ahol Gagarin földet ért, ide, a Volga jobb partjára, az égbenyúló obeliszk mellé, amelyet az első űrrepülés tiszteletére emeltek. Körös-körül zsendülő erdő ... fiatal akácok... Iván Matvejevics Sirsin, a „Komunyiszt" főszerkesztője hallgatagon szemléli a tájat. — Itt egy szép parkot létesítünk — szólal meg váratlanul — meg tavat ts, tudod minden lokálpatriotizmust mellőzve, mégis nevezetes helye ez a világnak ... — Nyilván — bólintok helyes-Gagarin földje Wen —, sőt hiszem, hogy egy új történelmi kor vette kezdetét itt, amikor furij földet ért. Ma még talán nem ts tudjuk kellőképpen értékelni mit jelentett mindez az emberiség számára. Emlékezzünk csak vissza Kolumbusz utazására ... — Hát igen, az ember tettét mindig az idő méri, az elkövetkező generációk ... Nézzük az obeliszket, a nap fénye szemet vakítóan szikrázik fémes ívén. Látom, Iván Matvejevics mondani szeretne valamit, arcán az izgalom pírja suhan át... ráncolja homlokát... fogalmaz ... — Nem szeretném, ha félre értenél, de én azért mégiscsak egy kicsit büszke vagyok, hogy az első újságírók közé tartoztam, akik az űrrepülés után beszélhettek Gagarínnal... Miért mosolyogsz? — Semmi, semmi... én ugyanis majd azzal büszkélkedhetek egykor, hogy beszéltem azzal az újságíróval, akt először beszélhetett a világ első űrhajósával!... Ezen aztán jót nevetünk, felenged a megilletődöttség, Iván Matvejevics előszedi emlékeit, milyen volt Gagarin, hogy érezte magát, mit mondott, hogyan mondta... egészen tűzbe jön, látom, újra átéli azokat a nevezetes pillanatokat. Lassan elindulunk a lankás dombok között, a kocsi lépésben ballag utánunk. Vissza-vissza nézek az obeltszkre — vajon elvetődök-e még egyszer ide? Mindenesetre a „nagyapás“ cikket most már kitünően ki lehetne bővíteni. S talán megtörténhet, még az is, hogy kisunokám majd mosolyog az orra alatt: „Hm, a nagyapa, a vén ravasz, hogy lódít, méghogy volt ott, azon a helyen..." S én majd bizonygatok, fényképeket húzok elő egy kopott albumból: „Látod, pupák, micsoda ember volt a te nagyapád, méghogy nekem nem hiszel, mondhatom finom kis alak vagy, hát jegyezd meg magadnak, hogy az öregek sohasem hazudnak, az öregeknek mindig igazuk van, mert ők az öregek, és általában, minden ami itt van azt ml csináltuk, nektek, érted, hálátlan kölyökI...“ A hídon Iván Matvejevics megállítja a kocsit. Alattunk lomhán hömpölyög a Volga. — Fogd csak ezt a gépet — szól a sofőrnek — csinálj rólunk egy felvételt. Kattan a gép ... Magamban jókat nevetek ... „Na, várj csak, te büdös kölyök, hát lesznek bizonyítékok ...“ (Folytatjuk) ünnepek előtt jóképű fiatalember jött irodámba. Leültettem és kértem, mondja el óhaját. — Nagy kéréssel jöttem — kezdi akadozva. — Nos, ki vele! Ha lehet, segítünk. — Hm ... Alig merem megmondani. Torkát köszörült, s oly könyörgően mereszti felém szemét, mint aki bocsánatért esdekel. Megsajnálom. Bátorságra buzdítom. — Űjságíró szeretnék lenni. Gyermekkorom óta erről álmodom. E gondolattal fekszem, kelek. Szusszanás nélkül elmondja életrajzát. Lehet, betanulta a szöveget. Beszédéből kiderül, évek óta készült e látogatásra. Együttérzéssel figyelem szavalt. Amikor elhallgat, mégkérdezem: — Hány éves? — Huszonnégy. — Érdekes! S ml az oka, hogy eddig nem jelentkezett. Vállat von. — Próbálkozott-e valaha az írással? Fölényes mosoly közepette bólint. — Melyik újságba küldte cikkeit? Kérdésemre nem ad választ. — Nézze — töröm meg a kínos csendet -y, hogy újságíró lehessen, előzőleg be kell bizonyítania rátermettségét. Fontos, hogy írjon és az meg ts jelenjen. Az újságírójelölt érdeke, hogy némi tapasztalatot szerezzen. — Mit tegyek? — A dolog egyszerű. Az ünnepekre úgyis hazamegy. Keresse fel a szövetkezet vezetőit, és segítségükkel írjon valamit az állattenyésztésről. Mondjuk, írjon a szövetkezet legjobb fejőgulyásáról. Beszéljen a zootechnikussal, a fejővel. A többi a maga dolga. Ha elkészült az írás, elbírálom. — Nagyszerű — dörzsöli kezeit vendégem. — Meglátja, nem csalatkozik bennem. ■är Of év első napjának délelőttjén a legszorosabb munka közepette lép szobámba. Ismerősként üdvözöl, majd zsebéből kihúzza rátermettségének bizonyítékát. Kissé rosszkor érkezett, de az ígéret kötelez. Kérem, olvassa fel írását. Néhány mondat után minden gondolat kiröppen fejemből, ami eddig elterelte figyelmemet. Füleimet hegyezve hallgatok. Talpraesett fogalmazás. Idősebb toliforgatónak sem kellene szégyenkeznie. Akaratlanul gúnyos mosoly ül arcomra. Gondolataim összevissza kavarognak. Észre sem veszem, amikor elhallgat. Kíváncsian lest minden mozdulatom. Tárcsázok. Hívom a szerkesztőség ügyvédjét. Azután hármasban szórakozunk. — Bravo, kolléga! — fordulok vendégemhez és készszorítással gratulálok a kiforrott stílusú íráshoz. Minden javítás nélkül közölhető, természetesen, ha beleegyezik. — Miért ne? — mondja dagadó mellet és csillogó szemekkel. — Örülök, hogy munkám elnyerte tetszését. Legalább van reményem, hogy újság. .. — Igen, igen — vágok szavába —, de először egyezzünk meg valamiben. — Tessék — mondja kissé csendesebben. — A cikk a következő számban megjelenik, de vállalnia kell érte a felelősséget. — Természetesl — Szóval vállalja. — Igen. — Mondja kérem. Hallott már sajtóperről? — Hát ilyen is van? — írása a következő számban napvilágot lát. Tételezzük fel, már meg is jelent. Ekkor valaki észreveszi, hogy ezt a cikket már valahol olvasta. — No de kérem! — Mondja ügyvéd elvtárs. Ilyen esetben milyen büntetést szabhat a bíróság? Az ügyvéd homlokára tolja szemüvegét, mindkettőnket végigmér, majd kiböki: — Hat hónap, ha jól tudom. — Nézze, fiatalember. írása megjelenik, de előzőleg készítsünk jegyzőkönyvet. Hátha mégis kiderül valamilyen turpisság. Vendégem ijedten tekintget jobbra, balra. Homlokán kövér tzzadságcseppék gyöngyöznek. — Ügyvéd elvtárs! Vegyen elő papirost, üljön a géphez. ír egy jegyzőkönyvet. — A tárgy? — néz rám az ügyvéd. — Plagtzálás. Ez a fiatalember szóról-szóra kimásolta a május elsejei számban megjelent cikkemet. — Hát maga a... maga az a...-7 Tessék a bizonyíték. Ijedten felugrik, mennt készül. Nem tartóztatom. Cikkével együtt kezébe nyomom az újságot, ballépése dokumentumát. SÁNDOR GABOR Szakmájának szerelmese Ha találós kérdésnek adnánk föl — vajon melyik község lakosai ismerik legjobban hazánkat, annak tájait, vidékeit, embereit?, kevés választ kapnánk. Vajon melyik község lakosait nevezhetjük országjáróknak? Mindössze négy betűből áll a neve: KÜRT. Ügy is mondhatnánk egyedülálló község a maga nemében. Telefonszerelők faluja. Nincs az országnak olyan zege-zuga, amelyben meg ne fordultak volna a kürti telefonszerelők. Ök látják el a telefonszerelés, karbantartás tennivalóit szerte az országban. így tehát érthető, hogy a szüntelen barangolás közepette nagy országismeretre tesznek szert évek hosszú során. Az országjáró kürti telefonisták százai közül egyet mutatunk be munka közben, mégpedig Sütő Bélát, aki ugyancsak több száz község alapos ismerője. Szakmáját nemcsak érti, hanem annak nagy-nagy kedvelője is. Fújhat a metsző, hideg szél, hordhat ja a havat, cincogtathatja, táncoltat hatja a huzalokat, ő erre rá sem hederít, végzi a dolgát éppúgy, mint nyáron. Arra kérdésünkre, vajon nem fázik-e odafönt a telefonpózna tetején, így válaszol:- Megszoktaal Jutott rá idő bőven évek folyamán... (kov) SZARAD FÖLDMŰVES J 1967. február 4. Újságíró jelölt
