Szabad Földműves, 1967. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)

1967-01-26 / 4. szám

Vadnyomok

A TERMÉSZET jelenségeit kutató emberek és a tapasztalt vadászok jól tudják, hogy vadállataink jelentős része fél a szokatlan zajtól, az embertől és minden gyanús nesztől. Ezért legtöbbje megbúvó, rejtett életet él. Csak akkor merészkednek elő csendes rejtekeikből, amikor késő délutánon és az éj folyamán elcsendesedik az erdő, a cserjések, a mező, és az emberek hazatértével múlik a jövés-menés.

Ilyenkor a csendben meghúzódó foglyok, nyulak, fácánok, özek és a többi vad megmozdul. Megelenevednek az irtások, a fiatal erdei ültetvények, árokszéli bozótosok, hogy lakóik hajnalhasadtáig éljék sajátos, mozgalmas életüket. Reggel már csak a hátrahagyott nyomok árulják el — főleg hótakaró idején — jelenlétüket. Ezek a nyomok természetalkotta nyitott könyv rögzített sorai. A vadász kiolvashatja a mások előtt rejtett titkot: a vad fajtáját, mennyiségét, nemét, sőt sok esetben testi fejlettségét is. Ha ehhez még hozzájárulnak más évszakok megfigyelései, mint az állat hangja, táplálkozása, ürüléke és egyéb életmegnyilvánulása, pontos áttekintést szerezhet a körzet vadállományának összetételéről, mennyiségéről és egészségi állapotáról. Ez pedig a vadnevelés szempontjából a legfontosabb. Tél idején főleg a lábnyomok tömegesebb előfordulása segíthet kiválasztani az etetők, szélfogó megbúvók és sózok helyét. Vadászat idején helyesen szervezheti meg a válogató kilövést, a leshelyek felállításának kedvező fekvését.

Megállapított tény, hogy az egyes fajoknak sajátos mozgási körük van. A nagy mozgási körrel bíró állatok egy bizonyos területen kevesebb nyomot hagynak hátra (a ragadozók közül a róka, de méginkább a farkas 50—70 km-t is megtesz egy éjszaka), míg a szűkebb mozgáskörűek nyommennyisége jóval számottevőbb a megjelenési területen (az üregi nyúlről ismert, hogy alig párszáz négyzetméternyi területen mozog élete folyamán).

Fajon belül is változó lehet a nyomok mennyisége, amit a korkülönbség befolyásol leginkább. A növendékállatok nem ismerik a veszéllyel járó óvatosságot, játékosan többet mozognak. A napszakok is sajátosan befolyásolják a nyommennyiség

alakulását. Legtöbbet az éjszakai csendben mozog a vad, de télen ez eltérést jelenthet, hiszen a nappal is elhagyatott határ végtelen nyugalmával felbátorítja az állatokat a nappali aktív mozgásra.

Hosszabb idejű kánikula és aszály után ha kiadós zápor öntözi meg a szomjúhozó természetet, megelevenednek a rétek, kaszálók, megmozdul az erdő. Az első hőhullás alatt csak a mezei nyúl mozog és a varjúk szállnak. A többi állat rejtekén pihen.

A legélesebb nyomot a kissé vizes, képlékeny és alacsony hóban hagyja a vad. Porhanyős hóban nem tiszta a láblenyomat, mert beomlik a hó. A fagyos hó viszont nem ad lehetőséget azok erősebb rajzolatának kialakulásához, főleg a könynyebb állatok esetében. A nyomokból arra is következtetünk, milyen időben járt ott a vad. A fáról lerázott hőpamacsok vagy mozgás közben kirúgott hőcsomók állapota is jó időjelző. Ha fagy van, de még ezek porhanyósak a vad nem régen járhatott arra, mfg ha ezek a hócsomók már fagyosak, úgy a nyomok régebbi eredetűek. ~

A csülkös vad csülöklenyomata mellett (vaddisznó), vagy hátul (ágaskodó őz, szarvas) megtalálható az álcsülök lenyomata is. Az ujjvánkosos vadak (kutya, farkas, róka, hiúz stb.) nyomképletében megtaláljuk a körmök, középső, szélső és hátsó talpvánkosok lenyomatát.

Az egyes járási módok közé tartozik a: zsinórozás, zegzugos zsinőrozás, terpesztés, páros lépés, ferde páros lépés, elmaradó (keresztező) túllépés, kieső lépés, háromszögbe lépés, és négyes lépés.

A Szarvasaknál a következő nyomképletek találhatók: zsinórozás, terpesztés, elmaradó lépés, túllépés. (Nyomhossz: bika

7,5—11 cm, tehén 5,5—8 cm.)

A Az őz nyomképlete hasonlít a juhokéhoz (nyomhossz: özbak 4—5 cm, suta 3—4 cm).

A A vaddisznó lépésének a nyoma, főleg a fiataloké, hasonlít a házi sertés nyomához, nagy a hasonlóság a szarvaséhoz is, de jobb megfigyelésnél észrevehetjük, hogy az álcsülök lenyomata félkör alakban mindig látható mindkét oldalon.

a hóban

A lépéstávolság a szarvasétól kisebb (40—47 cm). Nyomképlete terpesztés vagy elmaradó lépés, futásnál háromszögbe lépés. (Nyomhosszúság 9—11 cm.)

A A mezei nyúl nyomképletének sajátos vonása az „Y“ lépés, kivételes esetekben páros lépés alakul ki. A nyúl viselkedésének érdekessége, hogy mielőtt vackára menne cselt vet, hogy eltüntesse a nyomát. A vackához közelítve túlmegy azon 20—50 métert, majd saját nyomába ugrálva visszatér, vacka irányában hatalmas oldalugrást tesz és meghúzódik rejtekhelyén. Lépéstávolsága 19—21 cm.

A A medve nyomai annyira sajátosak, hogy mással nem téveszthetők össze. Kissé eltér a rajzolata a medvemancsnak (első láb) és a medvetalpnak (hátsó láb). A talp nyoma a lúdtalpas emberéhez hasonló (mancshossza: 15—25 cm, talphossz: 18—36 cm). Nyomképlete lehet túllépés, váltakozó páros lépés és elmaradó lépés.

A Farkas ejtette nyomok hasonlítanak a kutyáéhoz. Különbségek abban mutatkoznak, hogy a kutyanyom többnyire kisebb, a farkasé keskenyebbnek tűnik és hosszúkásabb. Az első két ujjvánkos ujjhegyei a farkasnál közelebb állnak egymáshoz.

tcu'tya rska radaacske vidra

Rendszerint zsinóroz. Nyugodt járásnál milliméter pontossággal lép hátsó lábával az első nyomába, míg ez a kutyánál csak nagyon ritkán fordul elő. Az egymás után haladó farkasok falkája csak egyetlen egy állat nyomát hagyja vissza. Futásának nyomképlete is hasonló a kutyáéhoz.

A A róka lábnyomának nyomképleti összehangoltsága változó. Vonulásnál vagy ügetésnél lehet zsinórozás, zegzugos zsinórozás és átmenet a terpesztésbe, esetleg kieső páros lépés. Megbúvó lopakodásnál sűrű cikkcakkú nyomot hagy. Nagy hóban a farok húzódás! vonalát is megtalálhatjuk.

A A túzok nyoma testéhez viszonyítva kicsi, de erős lábakról és nagyobb súlyról tanúskodik. A lábujjak nyoma széles, helyenként 18—20 mm-t is elér. Mozgása csaknem zsinórozás. nyomával. Legnagyobb a siketfajdé. Egy erősebb siketfajdkakas A középső ujj hossza 68—72 mm, hátsó ujja nincs.

A A fajdfélék nyoma sok rokonságot mutat a hazai tyúk bal lábának a lenyomata így alakulhat: belső ujj 60 mm, középső 94 mm, míg a külső ujj 65 mm lehet. Hátul féljobbra a hátsó ujj háromszög alakú lenyomata is látható. A nyírfajd hátsó ujjának lenyomata rendszerint nem látszik, majdnem felével rövidebb, mint a siketfajdé.

Végül szólunk még a fogoly és fácán lábnyomáról is. Náluk is a házityúk nyomképletét vehetjük alapul. A fogoly ujjlenyonyírfájd fegoly fácán

matának hátsó ujja a bal lábon jobbra, míg a fácáné balra hajlik és erősebben vágódik a hóba. Felrepüléskor mindkettő szárnyával belevág a hóba. Ilyenkor a szárnyak nyoma és a megmerevített farokrész nyoma is jellegzetes rajzot hagy.

Az elmondottakból láthatjuk, hogy egy egy jellegzetes nyom a hóban sok mindent elárulhat a vadak mozgásáról. Aki ebben a nyitott könyvben jól olvas, sok érdekességgel gazdagíthatja a természetről szerzett ismereteit. juhász Árpád