Szabad Földműves, 1967. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)
1967-01-26 / 4. szám
Az ifjú horgásznemzedék nevelésének kérdései Fejlődő szocialista társadalmunk természetvédelmi törvényei szerint orvhorgásznak tekintendő minden olyan személy, aki engedély nélkül mártogatja horgászkészségét hazánk halas vizeibe. Az orvhorgászat káros szenvedély, amelynek nemcsak az idősebb, hanem a fiatalabb korosztály is hódol. A vízparton lézengd sihederek nyári szünidőben naponta, reggeltől estig, sokszor éhen-szomjan ostorozzák „pecáikkal“ a vizeket. Keszegeznek, küszöznek, sügéreznek, de kezdetleges horgaikra sokszor olyan hal is akad, mely nem egy sporthorgász zsákmánylistájának is díszére válna. Cikkemben általános vonásokban a gyerekpecázók és a serdülő ifjúság célszerű sporthorgászatra nevelésének kérdéseivel kívánok foglalkozni. Az ifjúság nevelése elsőrendű társadalmi szükségesség — és kényes államügy. Társadalmunk nem teljesítené kielégítően kötelességét az ifjúsággal szemben, ha csak annak a szakképzettségéről gondoskodna. Kulturális és erkölcsi szempontok igen fontos tényezők a fiatalkorúak nevelésében. A szülők nagy része dolgozik, s így sok gyerek kellő felügyelet nélkül tétlenül tölti iskolán kívüli idejét. A jövő állampolgárának formálását nem szabad az utcára bízni, mert az nem nevel karaktert, sőt gyakran gonosztevőt. A Csehszlovák Horgász Szövetség helyi szervezetei évek őta lelkesen teljesítik e fontos társadalmi feladatukat — néhány kivételtől eltekintve. Így példánl nagy súlyt helyeznek — többek között a pozsonyi és az érsekújvári horgászegyesületek — a sporthorgászatot kedvelő fiatalok szakszerű nevelésére. Ennek a törekvésnek nemcsak erkölcsi, de gyakorlati célja is van. Az idősebb horgászok száma érezhetően csökken. Az elhúnyt, vagy más okból eltávozott tagok megüresedett helyére fiatalabbak igyekszenek. Ez az ifjúság képezi az utánpótlást. Igen fontos, hogy e horgásztartalékot helyesen nevelje, oktassa a helyi szervezet. Szakképzett, természetkedvelő, értelmes és erkölcsös horgásznemzedékre van szükségünk. A horgászcsemeték tudásgyarapítása mellett azok testét, izmait, de főleg a lelki világát is célszerűen kell irányítani. E feladat teljesítése végett évente következetesen téli tanfolyamot rendeznek a helyi szervezetek. A hetente egyszeri (vasárnap) előadásokat filmvetítések tarkítják. Az előadók rendszerint mesterhorgászok, akik nemcsak mint szakemberek, hanem mint pedagógusok is, kedvtelésből, honorárium nélkül foglalkoznak a rájuk bízott ifjúsággal. Az ifjú horgászjelöltek alapvető elméleti és gyakorlati tudnivalókat sajátíthatnak itt el, ha szorgalmas látogatói e kiváló nevelő alkalmaknak. ELMÉLETI ISMERETEK A horgászvizek ismertetése a tanterv első pontja. A vízpartalakulat, a vízszín, az áramlás, a fenék, a mélység, a víziflőra és fauna, a partmelléki bokrok és fák megismertetése a fontos tananyag. A hal biológiai és faj szerinti beosztásának ismerete nélkül nem horgász a „horgász“. Megtörtént, aminek magam is a fültanúja voltam, hogy egy ifjúhorgász, aki alaposan helytállt a tanfolyamon és még hozzá művelődött is, biológiai ismereteivel lefőzte, zavarba hozta a horgászirodalomban nemigen lapozgató idősebb „haifogdosót“. A tanfolyam részletes ismereteket nyújt arról is, mely vizekben milyen fajta hal fordul elő. Az ifi-horgászok tekintélyes része jól tudja, hogy a Nagy-Dunában minden édesvízi halnak van természetadta lakhatási engedélye. Tudja azt is, hogy nem minden Duna-ágban egyforma a hal. Erről is maga az anyatermészet gondoskodik. A hal a terep geológiai adottságát tekintve különleges vízifaunát és flórát igényel. A ponty például nem kedveli a kavicsos vízfeneket, mert nem túrhat benne, márpedig ez a ponty életfeltétele. Iszapban keresi a „foga“ alá valót. Minderről az előadók filmvetítéssel társított szemléltető oktatást nyújtanak a tudnivágyó fiataloknak. Ilyen nevelési módszer a sokféle pedagógiai segédeszköz mozgósítása mellett kedvet, hangulatot és élénk érdeklődést kelt az ifi-horgászok népes táborában. GYAKORLATI TUDNIVALÓK Az ifi-horgászok szakszerű előadások keretében ismerkednek meg a horgászat sportszerű gyakorlásával. A horgászkészségek érdemleges hivatásával. Elsősorban a horgászbot, annak anyaga és elkészítési módja kerül szőnyegre. Azután a fonálvezetők és pontos elhelyezésük, zsinór csomózás, horogkötés, az orsó lényege és hivatása, ápolásának módjai, a fonál fajai és munkabírása, a műfonál használhatóságának időnkénti ellenőrzése, az emelőháló és haltartózsák kezelése kerül szóba. A politechnikai gyakorlatok során pedig alkalom nyílik megtanulni a horgászeszközök otthoni készítését, javítását, a hibás alkatrészek kiselejtezését és pótlását. Továbbá az ifjúhorgászok elsajátíthatják az ólomöntést, vagyis a horgásznehezékek előállítását. Gyakorlati nevelés céljából a horgász-szervezet évente kirándulásokat szervez a saját költségén a különböző horgászvizekre, különféle haltartalommal. Az oktatók a helyszínen magyarázzák a horgászkellékek összeállítását, szerelését, a fonálválasztást, a horogkötést, az úszó alkalmazási módját, kiegyensúlyozását, az orsóval való bánásmódot, az orsófék helyes beállítását, a horogvetést, a bevágást, a horograkerült hal fárasztását, kiemelését, elszákolását és végül az előírt statisztikai bejegyzés ntán a horgászkészség leszerelését és gondos becsomagolását. Ezek a tanulmányi kirándulások többnyire horgászversenynyel végződnek. Ezeket pedig az oktatók a helyszínen lepergő előzetes magyarázatokkal készítik elő. A felszerelést a kiszemelt halfajta élettani tulajdonságaihoz alkalmazkodva állítják össze és döntenek, vajon úszóval vagy fenekezéssel történjék-e a horgászat. Végül az oktatók nagy súlyt fektetnek az ifjúhorgász-veteikedőkre, a helyes viselkedésre, hogy a horgászás minél kulturáltabbá, kellemesebbé, élvezetesebbé váljék anélkül, hogy a vízparton egyforma joggal üdülő nemhorgászok szórakozását zavarnánk meggondolatlan fegyelmezetlenségünkkel. A horgászvetélkedés után a küzdőtéren elszórt hulladékanyagok eltávolítása képezi a műsor zárőszámát, nehogy „tatárjárás“ megnevezéssel illessék az ottmaradt üdülők az ifjúság horgászversenyét. Selmec Adolf KORA REGGEL érkeztünk Bős környékére. Péter barátommal türelmetlenül tettük meg az előkészületeket, hiszen jómagam és ö is elsőként akarta bevetni horgát. Amikor vízbe kerültek horgaink, megnyugodtam, de barátom nem ... Péter a gyomrát fájdította, alighanem az előző napi kiadós vendégeskedés ártott meg neki. Be is vallotta, hogy vendégeinek akar valamilyen ízletes falattal kedveskedni. Alig készült el a horgászbot rögzítésével, máris „angolosan“ eltűnt az erdőben. Ezt a „búi csújárását“ többször is mégis* mételte és minden visszatérés után halványabbnak látszott. A halak nemigen haraptak. Megegyeztünk tehát a szomszéd horgásztársakkal, hogy felülteU Visszaüt bumeráng jük. Alig telepedett le Péter bem rátunk, hogy úszóit figyelje, is* mételten felugrott. — Fiúk, vigyázzatok a hóra gaimral — szólt hozzánk távén zóban, miközben alkalom kínál* kozott ez ugrasztásra. Távolléte alatt horgára egy IS centis kárászt akasztottunk, I majd visszadobtuk a vízbe. A kárász-csali úgy lubickolt a víz* ben, mint egy gyorsúszó. „Rejtekhelyéről“ visszatérve Péter barátunk örömmel tapasz* tolta, hogy úszója hol elmerül, hol a felszínre kerül. Ereiben gyorsabban lüktetett a vér, — szinte maga előtt látta a kiadós zsákmányt. Éppen be akart vág* ni, de idejében meggátoltuk eb* béli szándékában. — Ne vágj még be, hiszen az úszó megint a felszínen van — oktattuk. Es 6 hallgatott ránk, Egyszer csak élénkebben kéz* dett ficánkolni a kárász és eh tűnt az úszó. Hunyorítottunk, s titokban örültünk, hogy sike* rült társunkat rászedni. A mü* szál gyorsan legöngyölődött az orsóról, amit mt jóformán észre se vettünk. Pétert ekkor már nem lehetett visszatartani. Esze* lösen meredt a víztükörre, meg* markolta a horgászkészséget, s csakhamar bevágott. A fék re* csegő hangot hallatott és tíz perc elteltével háromkilós csu* ka hevert a parton. De a „cső* dálatos“ fogás kedvünket szegtér ugyanis, az egyetlen csukát Péter fogtaI Hazamenet azután beváltottuk szerencsés társunknak „össze* esküvésünket". Természetesen, most ő nevetett. Zsákmányából bizonyára nagy lakomát csa* pott, s eldicsekedhette vendé* geinek horgásztársai nagylelkű* ségét, akik szívből „odakíván* iák" neki a gyönyörű csukát. Böhm & VADASZ 7 * HAlASZ 1 Hírek, érdekességek 0 Svédországban olyan nagy az érdeklődés az időszerű horgászhírek iránt, hogy a legnagyobb napilapok az idényben hetente háromszor közük az egyes vízterületekről érkezett fogási eredményeket. (Fisch und Fang). 0 Rudi Gerhard nyugatnémet horgász nem mindennapos zsákmányra tett szert a műit év végén. Sikerült az egyesületi víz rémét, az óriáscsukát — amely a behelyezett pontyivadékban évek óta nagy károkat okozott — megfognia. A 125 cm hosszú, 18 kg súlyú ragadozó egy kilós csalihalra kapott. (Die Fischwelt) 0 A szitakötő a haltenyésztés egyik legveszélyesebb ellensége. Sok árvaszúnyogot pusztít, pedig ezek lárvái kitűnő táplálékot jelentenek a halivadék számára. Nagyobb kárt okoznak azonban a négycentisre is megnövő és vízben élő szitakötőlárvák, főleg a halivadékot pusztítják. (Magyar Sző.)
