Szabad Földműves, 1967. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)

1967-01-26 / 4. szám

A vadkacsa sorsa Bodrogközben A fogoly létszámának apa­dása révén elestünk a nyárvégi foglyászástól. Ezek után a ka­csavadászat nyitja meg az őszi vadászszeont. Régebben már jú­lius derekán lőttük az elszapo­rodott récéket. Az utóbbi idő­ben augusztus 15-én szabadul vadászata. A helyzet az, hogy néhány év múlva a vadrécével Is úgy járunk, mint a fogollyal. Bizony rossz tapasztalataink vannak a vadkacsákkal. Egyre fogy és fogy. A legelső alka­lomkor Király Sándor, a zété­­nyi vadászgazda vezetésével 15 vadász állta körül hajnalhasad­­tával a Kerek-tót. Amikor el­foglaltuk fő állásainkat a ku­tyák megkezdték munkájukat. A tó és nád világából csupán egy csapzott tollú szürke gém szállt a magasba. Beszéd nélkül is tudtuk, érez­tük nincs valami rendjén. An­nak előtte ez a tő a vadkacsák eldorádőja volt Azért nem csüggedtünk. A többség javas­latára egy másik tavat keres­tünk fel. Ott sem lett sikerünk. A felülkerekedett vadászláz egyik tótól a másikig űzött bennünket. Emlékezetes nap. Bejártuk a zétényi vadászrevír összes tavait s puskámat ki se lőttem. Bukus Antal és Lőrincz Jó­zsef meg is jegyezte, hogy ve­szélyben a vadréceállomány Bodrogközön. Mi már rég fel­ismertük a helyzetet, kontráz­tak Kovács, Kekes, Leczo, Sze­pesi és Király vadásztársak. A kacsákkal is ott vagyunk, ahol pár évvel ezelőtt a fácánnal, fogollyal. Lassan oda jutunk, hogy kalapot emelünk, ha né­hanapján egy tőkésruca elrepül felettünk. Az igazság az, hogy egyre fogy a mocsaras és vadvizes terület, mellyel együtt szűkül a vízivad költőtere. Ezt még tetézi, hogy a vadréce tojásra­kásának idején a csatangoló gyerekek, meggondolatlan fel­nőttek felkutatják • fészkeket és száz számra hordják haza a kacsatojást. Sajnos, vadászaink között Is akad jónéhány, akik hozzájá­rulnak a vadkacsák pusztításá­hoz. Gondolok itt arra, hogy a vadkacsát dúvadnak nézik és amikor a kártékonyok lövése címén kiveszik magukat a ha­tárba, a megengedett idő előtt puskacső elé kapják a kacsá­kat. A vadkacsa védelmét szolgál­ja, ha betartjuk a lelövés ide­jét, de jó lenne, hogy a többi apróvadhoz hasonlóan törőd­nénk a vadkacsa rendszeres védelmével. Hideg, téli időben etetnünk kellene, a tojásrakás és kotlás idején pedig őrköd­jünk nyugalma felett. Ha min­den vadász szívügyének tekinti majd a vadkacsa védelmét, megvalósul az idősebb vadá­szok ama elbeszélése, hogy ré­gebben tucatnyi kacsát ejtettek egy-egy hajnali vagy esti húzás alkalmával. Balogh Kálmán, Királyhelmec Perbetei vélemény Perbetén, a komáromi járás egyik nagyközségében Csárszky Béla vadászgazdával beszélget­tünk. — Az alsópéteri, a madari és a kürti határ háromszögében elterülő 2620 hektárnyi vadász­­területünk — mondotta — fő­leg nyúlban gazdag. Fácán, fo­goly alig található, ezért kilö­vési tilalmuk már öt éve tart. A többi vad, például az őz, a vaddisznó csak átjár e terüle­ten, főleg ősszel, amikor még áll a kukorica. — Miben látja a fácán- és a fogolyhiány okát? — A mezőgazdasági növé­nyek vegyszeres kezelése foly­tán nagy az elhullás. Mint is­meretes, a fácán és a fogoly főleg rovarokkal táplálkozik. A mérgezett növényekről lehullott rovarok elfogyasztása kedve­zőtlenül befolyásolja e két ma­dárfaj szaporulatát. Másik je­lenség, hogy határunkon húzó­dik keresztül az állami erdé­szet nagy kiterjedésű erdeje, ahonnan nagyon sok ragadozó bántatlanul végezheti káros te­vékenységét. Ugyanis az állami erdészetnek nincsen vadőre. Mi hiába pusztítjuk a ragadozó­kat, az erdőben védelmet talál­nak. Az elmúlt években a nyit­­rai közbiztonság szervei bérel­ték e vadászterületét, de aztán visszaléptek. Mi megpróbáltuk megszerezni az erdőgazdaság­tól e területre a vadászati jo­got, de sikertelenül. — Élővaddal mennyiben se­gítették az árvízsújtotta terüle­tet? — Az 1965-ös évben 124 élő­­nyulat fogtunk és azokat a gyű-2 m%MsZ lamajori és az aranyosi szerve­zeteknek adtuk át, kihelyezés céljából. — Hogyan oldják meg a vad­védelmet és a téli gondozást? — Helyi szervezetünknek csu­pán 10 tagja van. Volt idő, ami­kor 15—20 tagot számláltunk, de sokan úgy gondolták, hogy a vadászat csupán haszonnal jár. Amikor azután a kötelessé­gek teljesítésére került sor, visszaléptek. Tehát a tíz tag végzi a vadvédelmet. Tavasszal mérgezett tojások lerakásával, majd pedig kilövéssel pusztítjuk a ragadozókat. Minden tagnak kötelessége augusztusig 10 ra­gadozót elpusztítani. A rókákat legtöbbször kiássuk. Ebben a munkában a határcsőszök is segítenek. — A vadak téli gondozását úgy oldottuk meg, hogy minden tag három etetőről gondosko­dik. Az etetők védettek és eze­ket rendszeresen ellátjuk éle­lemmel. Jelenleg is 16 méter­mázsa szemestakarmány, 20 q szálastakarmány és 20 q répa áll rendelkezésünkre. Amíg az időjárás engedi, kerékpáron hordjuk ki az élelmet, amikor az idő rosszra fordul, akkor pedig traktoron. Seszták Béla bácsi is a va­dászok közé tartozik. De az utóbbi időben hódpatkányfogás­­ra szakosított. A csatorna mel­lett rakja le vidravasait és nem ritkaság, hogy egy éjszaka két­­három hódot is fog. Jól jövedel­mező foglalkozás ez számára. A fent elmondottak alapján megállapítható, hogy a perbe­tei vadászok igyekeznek. Nem­csak vadásznak, hanem gondos­kodnak a vad nyugalmáról és etetéséről, tehát a természetes szaporulathoz szükséges felté­telekről is. Andriskin József, Komárom Traktoros-vadász találkozó A közelmúltban Muzslán a klubhelyiségben találkára jöttek össze a vadászok és a traktoros-brigádok tagjai. Az összejövetel célja, hogy a vadászok elbeszélgessenek a traktorosokkal a vadvédelemre vonatkozóan. Hiszen köztudomású, hogy a gépen dolgozó emberek sokat te­hetnek a nyulak., a tojásokon ülő fácánok és foglyok épségének érdekében. A koratavaszi munkák során is a borona, henger sok nyúl fiat összezúzhat, ha a trakto­ros nem tartja nyitva a szemét. Mindez felszínre került ezen a találkozón. A vadászok hálából és a sikeres év jóvoltából jóízű nyúlpörkölttel vendégelték meg a traktorosokat. Faragó elvtárs és a vadászelnök felesége, akik a pörköltet készítették, kitettek magukért. Az ízletes borocskát pedig a szövetkezet vezetőségének köszönhettük. Ez^ a kis kedveskedés elmélyítette barátságunkat a vadászokkal. Ígéretet tettünk, hogy mi traktorosok ez­után még nagyobb gondot fordítunk a vadállomány vé­delmére és mindent megteszünk, hogy minél kevesebb nyúl kerüljön kasza alá, ugyanakkor ügyelünk a fácán- és fogolytojás épségére is- Csík Imre, Muzsla Intő szó a vadászidény után A vadászati idény kezdetén úgy gondoltuk alaposan felké­szültünk a vadászatra. Hiszen gyűléseken, összejöveteleken aprólékosan meghánytuk-vetet­­tük mindazokat a tennivalókat, amelyek a vadászattal össze­függnek. Nyugodtan indultunk hát az idénynek. Sajnos, a felkészülés ellenére becsúszott egynéhány hiányos­ság. Néhány vadászaton pél­dául, ahol részt vettem, a járás által kiküldött vadászbizalmi nem töltötte be hivatását. Le­het, nem is tudta mi a köteles­sége. A vadászbizalminak körülbe­lül ugyanolyan a munkaköre, mint a futballmérkőzéseken a bírónak. Először is látnia kell a vadászatra szóló engedélyt, melyből megtudhatja milyen vadra, mennyi vadásszal és va­dászatra alkalmas kutyával, hány hektáron vadásznak. Ha történetesen a vadászat meg­kezdésekor nincs jelen a köz­­biztonsági szerv, a bizalmi kö­telessége a vadászjegyek és a fegyverek ellenőrzése. Ezek után néhány szóban figyelmez­tetnie kell az egybegyűlteket a helyes viselkedésre és a va­dászati szabályok betartására. A vadászbizalmi kötelessége, hogy észrevételeit közölje a vadászgazdával. Például kissé furcsa, ha az engedélyen 15 vadász van feltűntetve, ugyan­akkor 25 puskával indul a va­dászat. A kutyák körül is na­gyon sok hiányosság mutatko­zott. Tudniillik az első három vadászra egy kutya s minden további ötre egy-egy kutya kB- telező. Ez azt jelenti, hogy 15 vadász esetében legalább négy törzskönyvezett, tehát vadásza­­tilag elismert kutya kötelező. Kutya hiányában a vadászbizal­minak joga van a vadászat ide­jét elhalasztani. Tudtommal az őszi idényben ez egyetlen egy­szer sem fordult elő. Köztudomású, hogy a fácán­vadászat fabatkát sem ér ku­tya nélkül. Különösen ha ma­gasnövésű növényben vagy víz­parton lőjük a fácánt. Bizony egy rosszul célzott nyúllövés­­kor az állat három lábon is ke­reket old, amelyből később leg­feljebb a róka és a varjak lak­­mároznak. A vadászbizalminak minden mellébeszélés nélkül kötelessé­ge, hogy jelentést tegyen a va­dászat lefolyásáról, illetve a megtörtént eseményekről. Nem szabad, bogy a vadászgazda be­folyással legyen a bizalmira, vagy fékezze tevékenységét. Tanulságul az elmondottakból leszögezhetjük, hogy a jövőben jobban meg kell választani a bizalmiakat, hogy vadásztörvé­nyeinknek megfelelően betölt­sék hivatásukat. LUKÁSZ PÉTER, Galánta

Next

/
Thumbnails
Contents