Szabad Földműves, 1967. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)
1967-01-26 / 4. szám
Aurelius Robus római császárt (278—' 282-ben uralkodott) tartják, aki rövid uralkodása alatt megszüntette a bortermelésre vonatkozó régi tilalmat és megparancsolta a katonai helyőrség tagjainak, hogy ültessenek szőlővenyigéket és alapítsanak szőlőkertet. A VII. századbeli szőlőművelésről tanúskodnak a régészek által Bratislava közelében levő Moravsky Jánban talált szőlőműveskések. A bratislavai szőlőtermesztésről ai első hiteles adatok a XIII. századból származnak. Az egyikben, amely 1246-ból való, azt látjuk, hogy a ciszterciták kolostora eladta a vár mögött fekvő szőlőjét a heiligenkreuzi kolostor apátjának. De több királyi okmány is említést tesz a Bratislava környéki szőlőkről. IV. Béla 1254-ből származó okmánya tesz először említést a dévényi és a pozsonyi szőlőkről. A III. Endre által 1291-ben kiadott okirat már háromféle szőlőskertről tesz említést: a régiről, a megújítottakról, s arról, amelyeket még létesíteni kell. Azonkívül ő mentette fel a szőlőműveseket a királynak fizetendő adó alól, s így csak a városnak adóztak. De Károly Róbert, Nagy Lajos, Mátyás király és később a Habsburg uralkodók felmaradt okmányaiban is található említés Bratislava környéki szőlőkről. Azért is nevezték el királyi bornak a bratislavait, mert az egykori uralkodók udvarában mindig található volt a rangos nedűből. Az 1435-ből fennmaradt okmányok szerint Bratislavában 474 szőlőtermesztő család lakott, akik több mint 27 ezer akó bort termeltek évente. A Duna melletti város már a XV. században a legjelentősebb szőlőtermelő vidék közé tartozott. Falai közt összpontosult a közép-európai borkereskedelem, gazdag királyi kiváltságai voltak és több országba szállították a bort. A XVIII. században a bratislavai szőlő kiterjedését több mint 30 ezer munkanapra becsülték, amely átszámítva körülbelül 2400 hektárt tett ki. A XVIII. század végéig a bort a szőlőtermelők szabadon értékesítették. Később ez megszűnt és szabályozták a bor árusítását. A szövetségben levők közül 30 kapás tarthatott nyitva kétheti időtartamra. így váltották aztán egymást a borárusításban. A szőlőkertek mai kiterjedése az egykori területnek csak egy kis töredéke. A növekvő város a legtermékenyebb szőlők hektáraínak százait nyelte el. Ehhez még hozzájárul a századfordulón fellépő filoxéravész, mely szintén jelentős károkat okozott. Szlovákia szőlészetének, borászatának történetéről doktor FrantiSek Kalesny igazgató mesélt a bratislavai szőlészeti múzeum megtekintése közben. A szőlészeti múzeum még a harmincas évek elején létesült Szlovákia fővárosában. Akkor a városi múzeumból helyezték át három kisebb helyiségbe a szőlészetre vonatkozó tárgyakat. 1965-ben a szőlészeti múzeum gyűjteményét átrendezték két önálló kiláthatók a IX. századból a filoxért vészig, és a nagy veszély elleni hai cot is szemlélheti az ott járó. De b< mutatja a kiállítás a bortermelő vidé népének életét, népművészetét. A utolsó helyiségben a korszerű nagi üzemi szőlőtermesztéssel ismerkedhe tünk meg. Az állandó borászati kiállítás elí szőr a must és a bor készítéséhe szükséges eszközöket tárja a szén lélő elé. A második pincében művész faragású hordó találhatók. A kiá lítás további részé ben az elmúlt szé zadok nagybar bortermeléséről é a uur íiagyívcrcoivedelméről beszéld, okmányok nyertek elhelyezést. A további pincékben kiállított berendezés és okmányok a látogatónak a régi bratislavai kapásokat és olyan iratokat mutat be, amelyet a múzeum az egyes kapásoktól megmentett. A pezsgőkészítésről is találhatók ott okmányok és a pezsgő feltalálásának meséjét szintén ott hallottam. 1795-ben nagy volt a szőlőtermés Franciaországban. Ezért egy kolostorban forrásban levő bort öntöttek az üvegekbe. A ledugaszolt, dolgozó bor szétvetette az üvegeket, ezért ördögbornak nevezték el a barátok. Az ördögbort végül is megízlelte egy bátor pincemester, és kiderült, hogy kitűnő íze van a pezsgő italnak. Mintegy 30 évvel később, már az egykori Pressburgban is megalakult a Hubertje Pezsgőbor-Pincészet, ahonnan egész Közép-Európába szállították a különleges nedűt. A különböző versenyeken nyert aranyérmek egész sora igazolja, hogy már akkor is kitűnő habzó bort készítettek. Nemcsak régen, de manapság is Bratislavában van az Országos Borászati Szakigazgatóság, a borkereskedelem központja és az Országos Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet is. Ezért az elkövetkező években egy egész épülettömböt kap majd a szőlészeti-borászati múzeum (Jiráskova3 alatt), ahol országos rangra emelik a múzeum színvonalát. De addig is a Bratislavában járók, akik megízlelik a „feltámadt pincék“ kitűnő borait, szakítsanak egy órácskát arra is, hogy Ismerkedjenek a szőlőtermesztés és a borászat történetével. Aki megtekinti, nem bánja meg! f-tt-í 150—200 korona helyett többet vonnak le, a gépkocsivezető otthagyja a szövetkezetét. De meddig lehet ezt tűrni? Vagy tán rájuk a törvény nem vonatkozik? Akárhogy is van, az Ilyen magatartás nem segít az apa nélkül maradt hát gyereken. Az ő gyomruk ígérgetésektől nem telik meg. A mosolygó könyveiének bizonyára nincsenek „ilyen" gondjai. Tán fogalma sem lehet az így élé anyák vergődéséről, a gyakran elérhetetlennek tűnő feladatokról, amelyek százfelé szakítanak egy nőt és tönkre teszik idegrendszerét. Ha mégis az Ilyen vezető valamit tenni akar a társadalomért,, akkor elsősorban az édesanyáért és a gyermekért tegye, kiegyensúlyozottabb életükért, emberréválásukért. A csonka családban úgy is az anya vállaira szakad a teher. Még ekkor is, ha anyagilag valaraenynyi támogatást nyújt is az apa. Hátba még gátoljuk ebben? Mindenki tudja, mennyi gonddal küszködik egy anya. Ne nehezítsük a sorsát. Ügy hiszem, nem egy ilyen eset fordul elő. Sürgős hát az ügy, társadalmunk egyik legégetőbb problémája. Segítsünk rajtéi MEDDIG? ... A járásban évente növekedik az „apa" nélküli gyermekek száma. Átlagosan bárminő törvénytelen gyerek lát napvilágot. Nem beszélve arról, begy a kiskorú házasságok 99 %-nál a nők terhes állepotban mondják ki a boldogító igent. Bár törvényeink tiltják a kiskorúak házasságát, az ilyen esetkbeu azonban mit lehet tenni? A bíróság kénytelen a legtöbb esetben hozzájárulni a Házasságkötéshez. No és ba még Ide számítanánk a kórházi ágyon „mosolygó” kismamákat, akik örülnek, hogy megszabadultak a „felesleges” tehertől... De vajon minden esetben jóra vezet ez a két megoldás? tán annyiban igen, bogy nem kell az anát hosszú hónapokon ót keresni. Mert végül mégis esak ez okozza a legtöbb gondot. Kezembe adtak egy érdekesnek Ígérkező levelet. Mikor elolvastam nem indiánt, bosszankodjam, vagy nevessek. Táborból keltezték. A lányáért reszkető édesanya könyörög. Segítsenek megtalálni születendő nnokájának édesapját. Látszatra nevetségesnek tűnt, a folytatás már annál szomorúbb. Azért is, mert nem egy esetről van szó. Az árviz idején a nevezett városban szolgált jőpár, magát komárominak kiadó katona. „Lányom csak annyit tud, hogy az 6 utcájukban is vfz volt. Láda, vagy Vláda névre hallgat. Van egy jóbarátja, a neve Károly. Paradox történet. De ki a hibás mindezért? A születendő gyermek minden bizonnyal nemi ö arról nem tehet, hogy egy csallóközi katona a mamájával egy mulatságban összeismerkedett... A szép este gyönyörét már kettőjük terheként kell egy életen 8t viselni... Mindezekért a tízperces szerelmekért valakinek fizetni kell. Ezrekre rúg az az összeg, amit segély gyanánt fizetnek ki a járásban hevonta gyermeksegély címén. Nem azt mondom, hogy ez feleslegesen kidobott pénz. Vannak az életben téves emberi lépések, szomorú családi tragédiák. De már az első éjszakán gondolni kellene a terhek viselésére. Egy éjszaka gyönyöre nem ér fel soha a bánatos évek keservével. Mit lehetne tenni? Elsősorban Is jézanabbul kell gondolkodni. Tizenhat-tizenhét éves fejjel, fülig szerelmesen még nem kell a családalapításra gondolni. Az éjszaka gyönyörének élni... Mert arra is van számtalan példa, amikor a bíróság! engedély jóbiszebüségében kötött házasság egy év múlva a válókeresetnél végződött. Utána a tévedésekért már csak átvirrasztott éjszakákkal lehet fizetni. S a legtöbbször a bűntelen gyermek issza meg a levét. Az is elgondolkoztatja az embert, hogy évente közel négyszáz „Ilyen“ esettel kell foglalkozni a járásban. A három hivatalnoknő gondja pedig növekedik, naponta ráják az akták fedelére a sorszámokat, amelyek emberi sorsok tragédiáját takargatják. Elsősorban a legkedvesebbét — a család szem edényét — a gyerekét. Az alkohol, a meg nem értés, a tíznnrces szerelmek el nem titkolható tanúit. Kinn fogcsikorgató hideg szél dudál. Csend honol a tájon. A csallóközi falukban mélyen alusznak az Evtkék, Pistikék. A hétcsaládos édesanyáért, az anyátlan, apátián gyermekekért agy kissé nekünk is felelősséget kell éreznünk. Mikor ezeket a sorokat papírra vetem, kissé elszorul a torkom. Vajon mikor szerzünk már érvényt és jogot a család nyngalma érdekében törvényeinknek? CZITA BÉLA SZABAD FÖT.nMÜVES 3 1967. január 20. 0 Ázsia határán Emberi sorsok tragédiája ssnan. az mar mai lapra tanon*, hogy az apa ez alatt az idő alatt, jő két könyv terjedelmét kitevő panaszt, fellebbezést nyújtott be d különböző társadalmi szervekhez. Az akták magasodnak, a per újra Ismétlődik. Életük kettészakadt, a gyermekek viszont örökös rettegésben élnek, a visszavisszatérő családi huzavonák miatt. De vajon kinek a javára szolgál mindez?! B. Lacika vllágrajöttétői kezdve a kálváriák sokaságán Jutott el a családi békesség nyugalmáig. Néha, a jóhiszeműség, az anyához való ragaszkodás is megbosszulja magát. Az édesanya ragaszkodása gyermekéhez csupán az eltartást díjig jutott. A törődés a gyermekkel szerinte mások gondja. Piszkosan ténfergett a gyerek az utcán, rongyos ruhában járt adcft". amíg... Egy szép napon az édeseoa erőszakkal magához vette. Szeretető a kis fiú iránt győzött az anyai nemtörődömség felett... Kisírt szemű, megtört asszonyka könyörgött a minap a bírósági épület ódon termében. Nem a maga, de hét gyermekének keresett gazságét a törvény nevében. Három év éta ki tudja hányadszor jött már ide, hogy segítséget kapjon? Papírok tömkelegé a tanú arra, hogy lassan tönkreteszt idegzetét ez az ördögi színjáték. De vajon miért kellett ennek megtörténnie?! Miért vart arra szükség, hogy as élettől agyongyötört asszony — hét gyermek édesanyja — hetente vendége legyen az emberi sorsak felett döntő épületnek? Cs. f. és felesége esete nem egyedülálló. Minden család életében akadnak buktatók. Az ő életük sem volt különb a többinél. Az apa eleinte csak mértékkel ivott, később mind gyakrabban járt haza ittasan. Az asszony tűrt.'Minden másoúík évben világra hozott egy gyermeket. A How szaporodott a család, úgv növekedtek a gondok, a keserves hétköznapok sokasága. Addig feszült a húr, míg egyszer elszakadt... Tizenhét évi házasság után az asszony elhagyta férjét... 1948-ban esküdtünk. Tizenhét évig éltem együtt a férjemmel. Pokol volt az életem. Notorikos alkoholista lett. Á mi házasságunk soha nem volt fű. Férjem örökké a kocsmákat bújta, a keresetét elitta.. A tárgyalóteremben elhangzott e* (tálét. Az iszákos apót havi 800 korona tartásdíjra ítélték... Cgy tudom, a törvény az törvény mindenki számává ebben az országban. De úgy látszik vannak kivételek Is. Cs. L fittyet hányva kötelességének, a bírósági ítéletnek, tovább járja a kocsmákat. Hiába minden kilincselés, a bírósági végzés. A síró édesanya könnyei sem tudják belátásra bírni az apát s annak munkaadóját. Kinevetik a gyermekei nevében könyörgő édesanyát. Nem hajlandók lefogni a jól kereső apától a gyermekeknek járó összeget. N. község szövetkezetének könyvelője csak mosolyog, ha az asszonyt az iroda felé látja közeledni. Attól félnek, ba a £/j íg talpam alatt cstkorgott a ja“ ■ r,iiári fagy, fejemben kósza gondolatok cikáztak. Utamat a komáromi járásbíróság nem éppen „barátságos“ épülete felé vettem. Őszintén szólva, mindig irtóztam a rácsos ablakoktól, a törvénybe ütköző cselekedetektől. Tán ennek tudható az Is, hogy bár a várost tizenöt esztendeje ismerem, 1 eltévedtem az épületben. Manapság sokat beszélgetünk a hu- ' manitásról, az emberekkel való törődésről. Részben ez adott okot arra, * hogy némi betekintést szerezzek, — . nem a nagy pörök birodalmába, hanem az élet elindulásától a felnőtt korig. Az igazság kedvéért elárulom, hogy az első pillanattól kezdve kissé bántott a lelkiismeret, hogy ebben az épületben keresem az „érdekes“ témát. A járási iskolaügy mellett működő- ifjúságvédelmi osztály egyik alkalma- zottja találóan meg is jegyezte: „Itt- az embernek csak sírni lehet...“ ! SZOMORÚ TÖRTÉNETEK Három asszony. Kettő férjnél, a harmadik még alig került ki az iskola- padjaiból. Az ő idegzetükre, megértés sükre, emberszeretetükre s józan gon- dolkodásukra — nem utolsó sorban 1 a bíróságra — van lényegében bízva í a Járás „mostoha gyermekeinek“ sor- sa. Őszintén mondhatom, sok a dol- guk. Három a százezerhez — kissé- kevés! Kevés még abban az esetben 1 is, ha naponta csak egyetlen esettel s kellene foglalkozni. A legnagyobb baj 5 azonban az, hogy az „esetek“ száma állandóan növekedik. Hogy miért sok- a gondjuk, azt is elárulom. c Napról napra emelkedik azoknak í a személyeknek a száma, akik, hogy 1 úgy mondjam, apa nélkül hozzák világra gyermekeiket. Országos mérett ben rohamosan növekednek az elvác lások. S ehhez jócskán tartoznak a komáromi járásból is... A gyermes kékről való gondoskodás a bírósági- végzés után is a legtöbbször az ő váíc lukra rakja a terhet. 5 Felnőtt emberek, családos édest anyák, még gyermekcipőben járó lá• nyok adják egymás kezébe a kilint eset. Keresik az igazságot, a legtöbbig szőr a maguk igazát. De lehet-e Igazságot tenni olyan esetben, amikor z egyiküknek sincs Igaza? Szerintem t nagyon nehéz. Az olyan családok éle- tében, ahol nem szól közbe a férj és- feleség zilált sorsába egy harmadik 5 — a gyerek — még aránylag könnyű z a bíróság dolga. De mit kezdjenek- akkor, amikor a válás pillanatában mind a két fél ragaszkodik a szöszke 3 kislányhoz, vagy kisfiúhoz? Ilyen- esetben kell a józan, megfontolt ész- ;- nek diadalmaskodni. Itt kell megtalál. ni azt a vezérfonalat, amely a bírák, az ítélők szájába adja a döntést az y emberi sorsok felett... Itt van például L. K. esete. Több 3 mint három éve felborult családi élef tét igyekszik a maga javára fordítani. Azt sem mondhatnám, hogy rosszul keres. Mint mérnök dolgozik az egyik “ üzemnél. Jól keres, talán szépen is- járathatná gyerekeit. A bíróság mégis a úgy határozott, hogy két kiskorú gyer- műkét az anyának ítéljék. Helyesen? Ezen kár vitatkozni. A gyermek nevelése jobb kezekben van az anyai sze) retet mellett, mint egy férfi gondozá-A szőlőtermesztés Az utóbbi években a szőlészet örvendetesen fejlődik hazánkban. Különösen Dél-Szlovákiában Jelentősek a telepítések és a Dunától a Tiszáig majd mindenütt találunk szőlőt. Bizonyára sokan nem gondolnak árra, hogy Szlovákiában nem csak most, hanem már az egykori Róma! Birodalomban Is termesztették a jókedv gyümölcsét. Szlovákia területén a bortermelés atyjának, megalapítójának Marcus állításra, azaz szőlészeti és borászati részlegre. A kiállítás területe az előbbi ötszörösére nőtt. A szőlészeti részt a történelmi nevezetességű Appony! palota (Radnlőná ul. 1) földszintjén, a borászati részleg pedig a pincehelyiségben nyert elhelyezést, í Az első teremben a római és a nagy ■ morva birodalom szőlészetét felelevenítő tárgyak, eszközök, a többi helyi- i ségben oklevelek, gépek, szőlőmeg- i munkáló szerszámok találhatók. Ott és a borászat története két veszem számba, csodálatos 2 ' büszkeség ömlik el rajtam. Észrevették. És láttam rajtuk, hogy ők I ] is büszkék!... | Az este hűvös széllel érkezett. ♦ Teára voltunk hivatalosak egy ka- f zah családhoz. A teából persze i . egész kts lakodalom kerekedett, 2 dehát ez már Itt így szokás, őst kazah módra a vastag szőnyegek- I kel borított padlón foglalunk He- 2 lyet, törökülésben. — Szereit a kumiszt? — kérdezi J huncut kárörömmel Bjetka. | — Nem tudom, annyi bizonyos, | hogy őseim a Honfoglalás idején még szerették. Különben miért É fontos ez? | — Miért? ... Nézze, ott azokban a fehér tálacskákban kumisz van, J Mindjárt felszolgálják, | Nem mondom, megszeppentem. í Már csak ez hiányzott A lábam úgy elzstbbadl, hogy nem tudom I melytk a jobb, melyik a bal, most 2 meg lótejjel rémisztgetnek. Megittam. Az egész társaság élénk fl- I qyelme közepette, szép komótosan | lenyeltem fél liter lótejet. És ne- í hogy azt htgyjék ... kértem még f egy Ibrikkel. Egészen jól csúszott | a nyárson sült birkahúsra, 2 Bjelka elismerően sandított fe* lém. I — Nem moriioni, kitűnő étvágya | v a n • — Nézze — gdtárü most már a | fölényeset — az őseim a nyereg | alatt puhított húst is szerették... 2 Megpróbálhatjuk, ■, IfFolytátjuk.f I »♦rtHWtWtSSMrt» ■»»»■»»»«—♦—♦«»♦«»♦* fel az első nemzedék. És szinte szembeöltö milyen féltő gonddal nevelik ezt a nemzedéket. Semmiben sem szabad hiányt szenvednie, anyagi jólétben, kulturált, civilizált környezetben kell nőnie, erkölcse felett őrködni, művelődését elősegíteni mindenki elsőrendű feladata. A könyvtárban kisebb vita alakul kt. A könyvtáros kevesellt a világirodalmat. Félszemmel Bjelkára sandít, hátha elérti... hátha lehet valamit kicsikarnt. Bjelka elmosolytntja magát. — és valóban nincs már mit oh vasnl? — Nézzük meg a kartotékokat — javaslom — melyik könyvet hányán olvasták. Böngészgetünk. És Itt született meg az egyik legnagyobb sztyeppt élményem. Félve emelem le a polcról a Mikszáth-köt eteket. Hátha mégse.,, Aztán, amikor at egy* J TT Ég ’és föld roppant ölel* jegese a sztyepp. Necessitas, vis, libertás. Az utak szabadsága, a föld ereje, az adott lehetőségek kényszerűsége. Visszagondolva sztyeppt bolyongásaimra el-eltünődöm ... Nem a sztyepp sehogy se fért el bennem. Törvénye, hatalma félelmetessé vált, némasága fojtogatott. De hiszem, hogy az embert, aki egy negyed százada itt letelepedett, elhagyva otthonát, a kitűzött cél merészsége, a vállalt feladat abszurditása, konok dac, a férfipróba maximuma késztette elhatározására. Itt találkoztam Bjelkával — Ázsia határán. Ezt a nevet én adtam neki, rövidebb, praktikusabb, kedvesebb — magyarul ezt jelenti: mókuska. Eredeti nevébe, a Tyjurina Valentytna Vasziljevnába rendszerint belesültem, ha meg akartam szólítani Révedező tekintetű, szófián, nagyon komoly lány Bjelka, a járási pártbizottság ideológiai titkára. Keményre edzette a nagy sztyepp. Aztán lassan-lassan, mint a föld fagya felenged... Megérkezünk Urozsajnijba. jellegzetes sztyeppt település. Nem merem azt mondani, hogy falu. Szép, tágas lakások, vízvezeték, impozáns művelődést otthon, nagy iskola diákszállóval, szülészet,., A szovhoz építette. Bjelka képeket válogat egy albumból. — Így kezdődött.., huszonöt éve. Elnézegettem a képeket. Egyiken kts sátortábor, a mástkon rozzant tehergépkocsiról leugráló fiatalok, •m*m*m*m*m*m*m»m*m*m*w*m*m*< ztán az első felépült ház, az első i ikodalom, az első újszülött és így l ovább ... Urozsajnij történetét l zinte napról napra nyomon lehet i övetnl. A Kolják, Szásák ma már i “» n a m niom ncolt- ócvronófl onill nfi A múft században ilyen préseket használtak.
