Szabad Földműves, 1967. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)
1967-01-26 / 4. szám
HOZZÁÉRTŐ EMBERRE BÍZZUK a VILLANYMELEGÍTOk ÜZEMELTETÉSÉT! Mit szólnak hozzá...? Három-négy évvel ezelőtt újabb műszaki vívmánnyal gazdagodott a mezőgazdaság. Forgalomba került az OVP típusú elektromos melegitőlemez, amely a malacok hőigényét igyekszik kielégíteni, főleg a téli hónapokban. Ezt az elektromos melegltőlemezt a Sumperkben székelő Jeseník-I Famegmunkáló Üzemek nemzeti vállalat litovell részlegén gyártották — s lehet, hogy még ma is gyártják. A melegltőlemezt rákapcsolják a villanyhálózatra, amely 35 fokos meleget fejleszt. A deszkákra szerelt melegftőlemez önműködően kikapcsolja az áramot, amint az említettnél magasabbra emelkedik a hőfok, éppúgy, mint ahogyan fokozza a meleget, ha az a megengedettnél alacsonyabbra süllyed, jó hasznát vették ezeknek az elektromos melegftőlemezeknek a mezőgazdasági üzemek éltetőiben főleg télen, amikor a szopósmalacok elhullási arányszáma jóval nagyobb, mint nyáron. Ugyancsak jó szolgálatot tettek ezek a melegítőlemezek a baromfitelepeken a kiscsibék melegszükséglete kielégítését illetően. A Jeseníky-1 újítás jól bevált az olyan mezőgazdasági üzemekben, ahol elég meleg éltetőkkel rendelkeznek, hiszen az átlagon felüli malacelhullás leginkább a malacok meghűlésére vezethető vissza. Az elgondolás helyes Az hasznos volt, csakhogy... jobb minőségben és biztonságosabb kivitelben kellene gyártani. Például annakidején a galántai járás szövetkezetei és állami gazdaságai a vásárolt melegítőlemezeket rövid használat után üzemen kívül helyezték, mivel gyakoriak voltak az üzemzavarok. Olyan készülékek (melegítőlemezek) is akadtak, amelyeket meg sem próbáltak üzemeltetni, és most csak fölöslegesen helyet foglalnak a gazdaságban. Alighanem más járásokban is hasonló lehet a helyzet, jóllehet, egy berendezés ára 250 korona. Nem csupán a kidobott pénzről van szó, hanem azokról a komoly üzemzavarokról, amelyek következtében tetemes károk keletkeztek. Ilyen balesetre került sor a múlt években a vágkirályfai szövetkezetben, ahol több villany-meiegitőlemez volt használatban az elletőben. Az egyik melegítőlemez 35 fok helyett csak 80 foknál kapcsolta ki az áramot! Ezáltal a lemez gyúlékony burkolata, majd a közelében lévő alomszalma és egyéb istállóhulladék tüzet fogott. Az ellető rövid időn belül megtelt füsttel, amely nem talált kiutat a szabadba. Az eredmény? Füstmérgezésben elhullott nyolc anyakoca, egy tenyészkan, tizenhat választott- és hatvan szopósmalac. Az anyagi kárt ötvenezer koronára becsülték. Feltehető, hogy az említett mele-Űj olajosnövény: a macskagyökér gltőlemezeket most is használják egyes mezőgazdasági üzemekben, mivel a téli Időszak ezt megkívánja. A melegítőlemezeket használó mezőgazdasági üzemek dolgozóit a veszély lehetőségeire hívjuk fel. Viszont, a veszélyt csökkenthetjük, ha hozzáértő, lelkiismeretes emberre bízzuk a villanymelegítők üzemeltetését. Azt is feltételezhetjük, hogy nem minden mezőgazdasági tizem rendelkezik megfelelő használati utasítással. Tudatosítsuk tehát, hogy a melegítőlemezek üzemeltetése állandó felügyeletet kíván olyan személyek részéről, akik értenek a kezelésükhöz. Tisztogatás alkalmával nem szabad a lemezeket bevizezni, vízsugárral locsolni, csupán megtörülgetnl, és ha mégis víz szükséges a lemosáshoz, alapos szárítás, törülgetés után lehet csak szó az üzemeléséről. Tilos a kábeleket nedves földre helyezni. A melegítőket védenünk kell a mechanikus sérüléstől. A sérült lemezeket, vagy a sérült kábelvezetékeket azonnal selejtezzük ki. Ha ezeket az óvintézkedéseket lelkiismeretesen betartjuk, elejét vehetjük a balesetnek, kárnak. Melicherőík J., Diószeg A szerk. megjegyzése: Számos mezőgazdasági üzemben nagyon dicsérik: csupán azt kifogásolják, hogy üzemzavar esetén nincs szakember, aki megjavítaná ezeket a melegítőlemezeket ... Arra kérjük a szövetkezetek, állami gazdaságok zootecbnlkusait, munkabiztonsági felelőseit, villanyszerelőket, Írják meg a Szabad Földműves szerkesztőségének eddigi tapasztalataikat, véleményüket a villany-melegitőlemezek üzemelésével, üzemzavarainak eltávolításával kapcsolatban, s azt is, milyen ésszerűsítést, módosítást Javasolnak a gyakori üzemzavarok kiküszöbölése érdekében. Naponta hányszor kerül Stachura Péter traktoros lánctalpasával ilyen helyzetbe a kubickal erdőben. Végül a gép ereje győz, a kivágott, leágazott ja közelítéssel a helyére kerül, ahol az erdőgazdaság dolgozóira vár a tObbt munka. í(Fotoi Slvákjj Az Amerikai Egyesült Államokban egy új olajosnövénnyel, a macskagyökérrel folytattak kísérleteket, hogy azt milyen mértékben lehetne ipari célokra termeszteni. A hír ipari és mezőgazdasági körökben egyaránt feltűnést keltett. A macskagyökér (Crambe abyssinica) élettani szempontból rokon a repcével, a mustárral és a káposztával. Termesztését az Egyesült Államokban első ízben 1940- ben kezdték meg, de rendszeresen csak 1957 után termesztették, miután beható kutatásokat végeztek a növény olajmagvainak felhasználhatóságáról. Az utóbbi években néhány ezer acre (egy acre «■ 0,4 hektár) területet vetettek be macskagyökérrel. A macskagyökér magvaiból nyert olajat sokrétűen lehet felhasználni. Valamennyi belföldi olajos mag zsírsavának molekulája 18 szénatomot tartalmaz, ezzel szemben a macskagyökér magvának zsírsava 55—60 százalékban 22 szénatomot tartalmaz. Túlsúlyban van benne az erucic sav. A macskagyökér magvából nyert olaj kiváló kenőanyagnak bizonyult a folyamatos acélöntésnél, kénvegyületeinek reakciója folytán értékes gumltömítő anyag. Az erucic sav mellékterméke az eurcamid, melyet sikerrel lehet hozzáadni bizonyos műanyagfóliák gyártására szolgáló nyersanyagokhoz, az erucic savból nyert brazilsav pedig plasztlkanyagok, elsősorban a nylon gyártásánál nagyon hasznos. A magvakból nyert liszt nagyon gazdag fehérjékben és feldolgozott állapotban takarmányozási célokra kiválóan alkalmas. A macskagyökeret a közép-nyugati és észak-nyugati búzatermő vidékeken termesztik tavaszi növényként. Fejlődési Ideje 100 nap. Amint érik, lehullanak a levelei, a szára és a hüvelyk szaimasárga vagy kávébarna színt öltenek. Egy acre terület számára 15 font vetőmag szükséges (egy font «= 0,453 kg), a sortávolság 5—7 hüvelyk (egy hüvelyk = 2,54 centi). Egy hüvelyk mélyen kell vetni hengerelt talajba. Nagyobb a terméshozam, ha egy acre földet 50—75 font nitrogénnel trágyáznak meg. Betakarítását kombájnnal végzik. A macskagyökeret öntözött, vagy öntözetlen területen termesztik. Meglehetősen igénytelen, s ha a föld nem nagyon gyomos, kapálni, illetve gyomlálni sem kell. Ellenálló a betegségekkel és kártevőkkel szemben, akárcsak a mustár és a repce. Ezzel szemben nagyon érzékeny a fagyra. Palouse tartományban borsó vagy árpa után jó eredménnyel termesztik. Kísérleti parcellákon egy acre hozama mintegy 2300 font. (FDN) Szovjet tapasztalatok A telién magzatburok-visszamaradásának megelőzése A tehén magzatburok-visszamaradása egyik leggyakoribb szövődmény borjazáskor, és jelentős károkat okoz a népgazdaságnak. A Szovjetunióban átlagosan a lebnrjazott tehenek 5 százalékánál marad vissza a magzatburok. » Rendes körülmények között a tehenek túlnyomó részénél a magzatburok az elles után egy-két órán belül eltávozik. Legkésőbb a borjazás után 5—8 órán belül ennek meg kell történnie. A magzatburok visszamaradására hajlamosító tényező elsősorban a hiányos takarmányozás (avitaminózis, kalcium-foszfor elégtelenség, rosszultápláltság, elhízás, takarmány-intoxikáció, nagy termelőképességfi tehenek ketózisa). Előmozdíthatják még tartási és gondozási hibák, a szeszmoslék és szójapogácsa túlzott arányú etetése, valamint a mozgás hiánya, vagy elégtelensége, fertőző és nem fertőző betegségek. Az anyaméh kitágulása (ikrek), erős, helytelen húzás elléskor, a méhlepény (placenta) brucellózis megbetegedése, vibriózis, a méhlepény mechanikai sérülése is okozhatják a magzatburok visszamaradását. Ugyancsak okozhatják mechanikai akadályok: a hüvely szűkülete, a méhszarv invaginációja és a magzatburoksérv kizárődása, a méh csavarodása és elhajlása, végül a magzatburok csavarodása a méhlepény köré. A magzatburok visszamaradása január—április hónapokban fordul elő leggyakrabban; a csúcsértéket márciusban éri el. Ez elsősorban takar-4 SZABAD FÖLDMŰVES 1967. január 28. mányozási, tartási hibákkal és a mozgás hiányával magyarázható. A magzatburok visszamaradásának megelőzésében nagy jelentőségű a folyamatosan vitamlndűs, főként karotindús — takarmányok etetése. Így pl. az egyik gazdaságban 50 százalék kukoricából és 50 százalék lucernából készült silótakarmány etetésekor a 340 leborjazott tehén közül csak négynél (1,17 százalék) fordult elő magzatburok visszamaradás. Silótakarmány és jóminőségfi széna híján sárgarépát, csíráztatott gabonát kell a teheneknek adni. A magzatburok visszamaradásában lényeges szerepe van az ásványi anyag és nyomelem hiánynak, tehát azok adagolására is gondot kell fordítani. Fontos, hogy a vemhes teheneket idefében elapaszszák és szárazra állítsák, az állatokat rendszeresen jártassák, és az elvetéléseket megelőzzék. Az ellés folyamán lényeges a helyes kezelés, nehéz ellések esetében pedig mielőbb a megfelelő segély nyújtása. A téli istállózási időszakban ajánlatos az állatok besugárzása ibolyántúli sugarakkal. A-, B-, D- és E- vitamin injekciók adagolása. Az ellés után pedig a tehenet le kell csutakolni, majd később célszerű langyos, enyhén sózott vizet itatni vele. Tehát a vemhesség folyamán, jóval a borjazás előtti megelőző, valamint az ellés utáni rendszabályokkal megakadályozható a tömeges magzatburok-visszamaradás és annak sok káros következménye. Természetesen figyelembe kell venni, hogy ezek a rendszabályok csak teljesen egészséges állatokra hatásosak. Tehát elsősorban a legkedvezőbb viszonyokat kell megteremteni, főként takarmányozás és tartás szemponjából. Zajancskovszkij, I. F. 270000 fiatal szakember A szovjet mezőgazdaság minél nagyobb mérvű belterjesítése érdekében az utóbbi években számos nagy jelentőségű kormányhatározatot hoztak, melyeknek mindegyike arra irányul, hogy a mezőgazdasági termelést a föld hatékonyabb kihasználásával, a hektárhozam növelésével lendítsék fel. Ezzel eltértek attól a korábbi gyakorlattól, hogy a termelésgyarapodást a vetésterületek, illetve a jószágállomány növelésével érjék el. A fejlődés új irányát lényegében a Szovjetunió Kommunista Pártja XXIII. kongresszusa, majd az ezt követő mezőgazdasági tárgyú központi bizottsági plénumok szabták meg. Minden ilyen plénumon nagy nyomatékkai hagsűlyozták, hogy magas színvonalon belterjes mezőgazdaság nem képzelhető el a talaj nagymérvű feljavítása, a lápok lecsapolása, az öntözéses gazdálkodás átfogó fejlesztése nélkül. Ez viszont teljesen új feladatok elé állítja a mezőgazdasági dolgozókat. A szakemberképzésre, az adott esetben az országos méretű talajjavítás megvalósítására, hivatott mezőgazdasági szakemberek viszonylag gyors kiképzésére gondolunk. Mindenekelőtt meg kell említenünk, hogy már az 1968/B7-es tanévben is jelentősen növekedett a felvétel a mezőgazdasági főiskolákon. Ezeken a főiskolákon teljesen új szakok nyíltak. Ide tartozik az általános talajjavítási, műtrágyaipari, az öntözéses, az öntözés-gépesítési szak, hogy csak a leglényegesebbeket említsük. Nyilvánvaló azonban, hogy csupán főiskolai végzettségű szakemberekkel nem oldható meg gyorsan a probléma, hiszen a tavaly megindult szakokon a főiskolai hallgatók csak 1909-ben végeznek. A feladat viszont az, hogy 1970-re a mezőgazdasági termelés 1,7—1,8-szoros növekedést érjen el. A feladat megvalósításának szükségességéből adódóan született meg a döntés, melynek megfelelően a mezőgazdaságilag jelentős vidékeken a falusi középiskolák bizonyos hányadát mezőgazdasági szakiskolákká változtatták át. Az ilyen iskolákban a 8—9. és a 10. osztályban az általános jellegű tananyagot leszűkítik, és helyette mezőgazdasági szakoktatást vezetnek be. A tanulók a szakismeretek legnagyobb részét a helyi gazdaságokban végzett gyakorlati munka folytán sajátítják el. Az ilyen középiskolákban tehát a tanulók szakérettségi bizonyítványt szerezhetnek. Még elterjedtebb lett azonban az általános érettségivel rendelkező vidéki fiatalok egy vagy kétéves mezőgazdasági szakiskoláinak hálózata, akik nem tanulnak főiskolán, és akiknél az elhelyezkedés is kérdéses. Tavaly ugyanis visszaállították a 10. osztályos iskolákat, s emiatt a 12 és 10 osztályos iskolák egyszerre bocsátották ki végzőseiket, ami bizonyos nehézségeket teremtett sok érettségizett fiatal elhelyezésében. Nos, 38 000 ilyen fiatal látott hozzá a tanuláshoz az idén ezekben az iskolákban. Az állam messzemenő segítséget nyújt az ilyen iskolákban helytálló fiataloknak: munkaruhát és viselő öltönyt, internátust, napi háromszori étkezést biztosítanak számukra, és a kiváló tanulók ösztöndíjat is kapnak. Érthető, hogy ilyen körülmények között egyre több és több érettségizett fiatal kéri felvételét a szakiskolákba, s ma már meggyőződéssel állíthatjuk, hogy a talajjavító és mezőgazdasági gépkezelő szakma a legnépszerűbbek közé tartozik a szovjet falvakban. A középfokú mezőgazdasági szakiskolákból kikerült szakemberek később, szolgálati tevékenységük során is megkülönböztetett munkadíjazásban részesülnek: A garantált havi fizetés mellett szép természetbeni juttatást is kapnak. Egy ilyen dolgozó havi fizetése semmivel sem alacsonyabb egy gyári munkás fizetésénél, viszont a félévi és évvégi természetbeni juttatás még jelentősen növeli a mezőgazdasági szakmunkás jövedelmét, hogy a háztáji jövedelemről ne is szóljunk. Ezzel a megkülönböztetett keresettel két Igen hasznos célt érnek el a Szovjetunióban: növelik a mezőgazdasági szakemberek létszámát — amely a termelés fellendítéséhez feltétlenül szükséges —, s ugyanakkor visszatartják a fiatalságot a városba való özönléstől, mert a városinál jobb munkaalkalmat a faluban, a szülői háznál kínálják fel. Érdekes az Ilyen iskolák oktatási módszere is. Az egy-két éves mezőgazdasági gépesítési szakiskolák öszszesen 550 ezer hektár földet kaptak. Ezek a földek túlnyomórészt mezőgazdaságilag használhatatlan, mocsaras, lápos talajokból, elhanyagolt bokros, gazos területekből állnak. Az iskolák növendékeinek feladata, hogy ezeket a területeket mezőgazdaságilag használhatóvá, s ezen túl kiváló termőtalajjá változtassák, hiszen a továbbiakban az újonnan létesült iskolák ezeken a területeken hozzák létre mintagazdaságaíkat. E feladat megvalósítása csak az oktató káderek rátermettségén és a tanulók készségén múlik, mert az állam a szakiskolákat ellátja a legkorszerűbb gépekkel, melyeknek kezelését és alkalmazását a leendő szakemberek mindjárt az önálló hasznos munka folyamán sajátítják el. És ha már az oktató káderekről szóltunk, mindjárt hozzátesszük azt is, hogy ezt a problémát is a lehető legszellemesebben és igen gyakorlati módon oldották meg. A szaktantárgyakat a helybeli szovhozok (állami gazdaságok), talajjavító központok és kolhozok szakemberei: agronómusai, főmérnökei, igazgatói stb. tanítják a legnagyobb odaadással és lelkiismerettel, hiszen többnyire a maguk gazdaságának képeznek szakembereket. Ezek az iskolák a Jelenlegi ötéves tervidőszak végére, vagyis 1970-re összesen 270 ezer fiatal szakemberrel gyarapítják a Szovjetunió mezőgazdasági szakembergárdáját! Hogy mennyire a gyakorlati szempont irányítja ezeknek az iskoláknak a működését, arra jellemző az is, hogy napjainkban már csaknem 20 ezer fiatal kapcsolódott be belőlük az országos méretű és jelentőségű lecsapoló és csatornaépítő munkálatokba, melyeknek során nemcsak gyakorlati szakismereteiket gyarapítják, hanem egyúttal szépen keresnek. A Szovjetunióban a mezőgazdasági szakemberképzésnek ez a módja — már most elmondhatjuk — nagyon bevált. Éppen ezért az ötéves tervidőszak folyamán még 150—170 ilyen korszerűen felszerelt, tangazdasággal és épületekkel ellátott szakiskolát hoznak létre, rendszerint olyan vidékeken, ahol a rossz állapotban levő földek „jó tananyagul“ szolgálnak, és ahol a fiatalok elé a cselekvés hatalmas tere tárul, van hol próbára tenni képességeiket. A további oktatás során még több módosulás lehetséges, tovább mélyül a szakosítás, és így a jelentkezők már a jövő tanévben mintegy 15—20 szakma között válogathatnak, melyek mindegyike lényegében a mezőgazdaság gépesítésén alapszik. Tehát a Szovjetunió Kommunista Pártja az új, nagy feladat, a mezőgazdaság rohamos fellendítésének és belterjes alapokra helyezésének megvalósításához ismét a mindig tettrekész, forrongó energiájú fiatalságot mozgósítja. A fiatalság pedig ezúttal is rögtön felfogta az új célkitűzések nagyszerűségét, melyek a jó anyagi ellátottságon túlmenően a legjobb megoldást láttatják a mezőgazdasági probléma megoldásában Petách József
