Szabad Földműves, 1967. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)
1967-01-21 / 3. szám
A növényi eredetű antibiotikumok és a méhek A növényi eredetű antibiotikumok a méheket fertőzések és betegségek ellen védelmezik. Megállapítást nyert, hogy a vöröshagyma és mé gnéhány más növény antibakteriális anyagai lényegesen meghosszabbítják a méhek életét. Egyes növények, mint pl. a kökény és a fokhagyma a méheket elriasztó anyagokat bocsájtanak ki. Ezért a méhek egyes növényeket szívesen látogatnak, míg egyeseket elkerülnek. Ismeretes, hogy a méhek az ember számára halálos mennyiségű rádioaktlv sugárzás többszörösével szemben is ellenállóak, de az is ismeretes, hogy a méheknek a mérgezett növény nektárja és virágpora sem ártalmas. Ellenkezőleg, a méhek éppen az ilyen növényi anyagokat dolgozzák fel, mivel méz és virágpor (már a méhek által elraktározottakban) alakjában nem mérgezőek. Például az a virágpor, mely a növényről lekerül, az embereknél allergikus reakciót vált ki, a méhek által feldolgozva ezt a hatását elveszti. Valószínű, hogy a méh és szervezete a fejlődés folyamán éppen azért idomult a növényekhez, mert állandó kapcsolatban voltak egymással és kölcsönösen függtek is egymástól (beporzás). Mint azt már cikkünk elején is említettük, a növényi eredetű antibiotikumok a méheket fertőzések és betegségek ellen védelmezik. Kuliov és Cserepov szovjet tudósok olyan kísérleteket végeztek, melyeknél a méhek életének meghosszabbodásában alapul a vöröshagymában, a fokhagymában és a tormában levő antibakteriális anyagokat vették. A kísérletek folyamán ezeket az anyagokat az élelemhez (50 százalékos cukorszörphöz) keverték. Az ellenőrző sorozatoknál antibakteriális növényi anyagok helyett penicillint és biomicínt, vagy csak tiszta szirupot alkalmaztak. A kísérletek eredményét az alábbi táblázat mutatja: Néhány növény fitoncidjainak hatása a méhekre A méhek életének meghosszabbodása nap Beadott kihagyásos folyamatos Preparátum mennyiség etetés etetés esetében esetében ____________________________________i-ozép S Vöröshagyma 25 26 87 28 93 125 16 53 13 47 Fokhagyma 25 21 65 7 24 125 18 58 5 53 Torma 25 21 70 8 26 125 19 53 9 25 Penicillin 1 millió 70 8 26 0gység Biomicfn 50 t. 22 70 3 6 egység Szirup — — — 20 64 A táblázatból kitűnik, hogy a vöröshagyma, a fokhagyma és a torma fintoncidjaival (25 milligramm) kihagyásosan etetett méhek (a zeleséget penicillinnel és biomicínnel 1 liter szirupban oldjuk fel) jelentősen hosszabb időt élnek meg, mint annak a kísérleti csoportnak a méhei, melyeket csak etettünk. A magas adagolás viszont (125 gramm egy liter szirupban 1 mind a kihagyásos, mind a folyamatos etetés esetében csökkenti a méhek élettartamát. Kivételt ez alól csak a vöröshagyma (25 gramm 1 liter szirupban), képez, mely a méhek élettartamát a folyamatos etetés esetében is növeli. Egyes aldehid-jellegű növényi anyagoknak, mint pl. a benzaldehid, mely antibakteriális és gombaölő hatással a kökényben és a fokhagymában található, csakűgy, mint számos növény szilikátjában jelenlevő ketónoknak (pl. a karvőnoknak) a méhekkel szemben elriasztó hatása van. A benzaldehidnek, mint elriasztó eszköznek az alkalmazását (karbolsav helyett) F. G. Townsend vetette fel 1963-ben. A neves tudós azonban kísérleteit több hasonló jellegű anyaggal vezette le. A benzaldehided csakúgy, mint egyéb anyagot, kizárólag laboratóriumban izolált méheknél alkalmazta. Megmutatkozott, hogy a méhriasztás benzaldehid mellett 60 másodperc alatt 85, metilbenzol mellett 81,8 és karbolsav mellett 73,2 százalékot tett ki. A kísérletek további folyamán, melyeknél a tudós a benzaldehid hatékonyságára ható hőhatást figyelte, megmutatkozott, hogy a benzaldehid — 15—27 C fokos melegben — az év bármelyik időszakában hatékony. Befejezétül tehát elmondható, hogy a növények számos olyan anyagot termelnek, melyek áldásos hatással vannak a méhekre és meghosszabbítják életüket. Egyes növények azonban mérgezett hatású anyagokat bocsájtanak ki, melyekre fejlődésük folyamán a méhek nem szoktak rá. Ezektől óvni kell őket. (A „Vőelár“ 1966. decemberi számából.) CIPRUSI MÉHEK Alber tiszta és keresztezett ciprusi méheket tanulmányozott Vulcano szigetén, Szicília közelében. A tiszta ciprusiak nem voltak olyan ingerültek, vadak, amilyen a hírük, bár könnyen szárnyra kaptak a kivett lépről, és izgatottan repkedtek köröskörül. Ha néha mégis használták fullánkjukat, szúrásuk nem fájt annyira, mint az európai méheké. Mérgük szaga is más volt. Behűnyt szemmel meg lehetett mondani a méreg szagáról, hogy ciprusi méh, vagy európai kering-e az orr körül. A keresztezések nagyon különfélék. Némelyek szokatlanul vadak, mások szelídek. A ciprusi méh feltűnően sok anyabölcsőt épít rajzáskor. Alber 526 bölcsőt szemolt egy családban. A bölcsők fürtösen és láncban csüngenek. (Der Imkerfreund, N. Sz. K.) AZ ATKAKOR JELENTŐSÉGE Wille, a svájci méhbetegségvizsgáló osztály vezetője azt fejtegeti, hogy az Acarapis woodi okozta atkakór olyan veszélyes-e, amilyen a híre. Valamikor mindenki a méhek legnagyobb betegségei közé sorolta. Az államck zárlattal védekeztek behurcolása ellen. Mostanában azonban egyik-másik kutató azt tartja, hogy a méhatka általában nagyon ártalmatlan élősködő. így nyilatkozik róla pl. Angliában Bailey és a Német Szövetségi Köztársaságban Buchner. Máig sem dőlt el mivel s hogyan okoz kárt az atka. Azt tartják, hogy amikor átszúrja a légcsövet, hogy táplálékhoz (vérhez) jusson, mérget bocsát a méhbe, a tor izmai elsorvadnak, a megkeményedett légcsövek nem adhatnak át elég levegőt az izmoknak, s így a méh nem tud repülni. Mindezt a föltevést azonban csak soványka kísérletek támogatják. Többnyire föltevésre szorulunk. Sorvadt izmot olyan méhekben is találunk, melyekben nincs atka. Bailey megemlíti, hogy ugyanannak a családnak a rendesen repkedő gyűjtőméheiben sokszor több az atka, mint a repülni nem tudókban. Wille csupán azt látja bizonyosnak, hogy télen az erősen elszaporodott atkák előbújnak a légcsőből, és a szárnyat megbénítják szúrásukkal. De vajon olyan hirtelen elszaporodhatnak-e az atkák, hogy kivándorlásukkal a méhek nagy részének pusztulását okozzák a tisztuló kirepüléskor? Eddig nem vizsgálták, van-e valamilyen más kórokozó is az atkás méhekben. Ez a kérdés nagyon időszerű, amióta Wille a méhcsaládok hirtelen összeroppanásakor baktériumokat és rickettsiákat talált a méhek vérében s a Hasításban. A svájci intézetben pótolni igyekeztek ezt a hiányt 1963 óta. Olyankor, amikor feltűnő méhpusztulást tapasztaltak, a légcsöveket és a vért is megvizsgálták. A vizsgálat kezdetben csak élő méhekre szorítkozott, a módszer javulásával 1965-től hullákra is kiterjedt. 1966-ban minden beküldött mintát tanulmányoztak, a korábbi években csak kiragadott eseteket. Valamennyi év eredménye egyezik nagyjából, de leghitelesebb a tavalyi, mert legtöbb méhre vonatkozik, s ezért a százalékszámítás is hitelesebb. Ismertetésünkben tehát erre támaszkodunk. Olyan méh, melyet csupán Acarapisatka fertőzött, 1966- ban csupán 11,4 °/o volt a vizsgáltak között. Atka és vérbaktérium egyszerre 12,2 %-ban, atka és rickettsia egyszerre 26,8 %ban fordult elő. A vérbaktériummal, rickettsiával, Nosemával, Malpighamoebával vagy mással is fertőzött atkás méhek százaléka 57. Ötször annyi méh volt tehát fertőzve atkán kívül mással, mint ahányban az atka egymaga fordult elő (57 és 11,4%). Az atka nélküli beteg, vérbaktériummal, rickettsiával fertőzött vagy fertőzésmentesnek talált méhek százaléka 1966- ban 27,4. A Nosema a vizsgálati években "magában is, másokkal együtt is aránylag ritkán szerepelt. Wille egy esetet részletesen ismertet. 1964 februárjában, tisztuló kirepüléskor egy jól gondozott méhesben feltűnően sok mászkáló méh volt a kaptárak előtt. A minták 90—100 %-ában atkakórt és minden méhben vérbaktériumot, rickettsiát is találtak. Március hűvös volt, a méhek nem röpködhettek Április elején, az idő javulásakor megint sok „gyalogos“ méh jelentkezett Már már csak 50—60 %-ukban fordult elő atka, de mindegyikükben volt vérbaktérium és rickettsia. Wille szerint nincs olyan atkával fertőzőt svájci méhcsalád, melyben más kórokuzók is nem találhatók (legalább a méhek egy részében). Az atka mindig más betegségekkel együtt jelentkezik, leggyakrabban pedig vérbaktériumok és rickettsiák okozta bajokkal. Wille a méhatkát egymagában nem tartja veszélyes élősködőnek. Az atka csak erősen gyorsítja, betetőzi azt a folyamatot, melyet más kórokozók megindítottak. (Annales de L’Abeille, Franciaország.)
