Szabad Földműves, 1967. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)
1967-01-21 / 3. szám
Egy csalódban két anya hogy egy családban két anya van, inkább mondhatnánk, hogy a méhészek ritkán veszik ezt észre. Az ilyesmi azonban csupán csendes anyaváltáskor szokott előfordulni. A „MÉHÉSZ“ decemberi számában megjelent Husvéth Ferenc méhésztárs cikkéhez szeretnék egypár sorral hozzászólni. 1959-ben az egyik méhcsaládomnál a szeptemberi átvizsgálás alkalmával arra lettem figyelmes, hogy egy nagyon szép, födött anyabölcső van. Ez a család csöndes anya váltásra készült. Tüzetesen átvizsgáltam, mert följegyzésem szerint az anya esztendős volt. Szeptember 10-én a családnál három kereten volt födött, és nyitott Hasítás, valamint peték is. A fészket nagyon rendezettnek találtam. A Hasítás fölött közben virágpor és fölötte mézkoszorú. A család egyébként jó tulajdonsággal rendelkezett. A mézelésben mindig kitűnt és nem rajzott. Nem volt tehát számomra közömbös a család sorsa. Az anyát átvizsgáltam. Észrevettem, hogy az egyik szárnya kicsit kifordulva lóg, de ezt a hibáját mindjárt a párzás után a petézés megkezdésekor felismertem. Mivel a családnál herék is voltak, az anyabölcsőt meghagytam s figyeltem a családot. Az anya kikelésekor esős és elég hűvös volt a szeptember. Ezért nem reméltem, hogy a fiatal anya bepárzik. Október elején azonban kedvezőbbre fordult az időjárás. Október 10-én átvizsgáltam a családot, ahol mindkét anyát megtaláltam. Az öreget azon a kereten leltem, melynek mindkét oldalán tenyérnyi kelő Hasítás volt. A fiatalt a fészek bal oldalán két kerettel odébb. A méhek között nyugodtan viselkedett, még a keret kiemelése sem zavarta. Még nem petézett, bár úgy viselkedett, mert a számára előkészített sejteket kereste. Talán a jó tulajdonságú anyához való ragaszkodásom rávitt volna, hogy az öreg anyát kifogjam és tartalékoljam, ha a családnál levő herék nyugodt viselkedése óvatosságra nem int. A tél folyamán a család viselkedését gumicső hallgatóval ellenőriztem, a telelés nyugodt volt. Február elején az idő annyira felmelegedett, hogy kirepülés volt várható, ezért a téli hullákból mintát szedtünk egészségügyi kivizsgálásra. Ekkor találtam meg az öreg anyát a kaptár alján elpusztulva és vele együtt a heréket is. Egyébként a hulla oly kevés volt a családnál, hogy az előirt 30 darab méhecskét sem tudtam összeszedni. Ez szintén arra engedett következtetni, hogy a család nyugodtan telelt. Február 16-án annyira fölmelegedett az idő, hogy egy gyors átvizsgálást meglehetett ejteni a rászoruló családokon. Ezt a családot átvizsgáltam. A fiatal anya a legnagyobb rendben petézett. Tenyérnyi födött Hasítást és friss petéket találtam tömör, zárt sorokban. A jelek szerint a két anya békésen megfért egymás mellett mindaddig, míg a fiatal anya nem petézett. Azután az öreg anyát a méhek megölték. Megfigyeléseim alapján ehhez a témához még annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy a rendkívülinek látszó esetek legtöbbször a jótulajdonságú családoknál fordulnak elő. Ezek a méhek nem hajlamosak a rajzásra és jó mézelők. A családokat még a mostohább időszakban is ritkán fenyegeti az éhenpusztulás, de annál inkább a meganyátlanodás. Az állományban ilyen jótulajdonsággal rendelkező család kevés akad. Azonban ha ilyenre akadunk, vele a többi család részére Is érdemes anyát neveltetni. Pápai Imre, a tallósi szövetkezet méhésze ☆ VÉLETLEN, DE AZ ŐSZ FOLYAMÁN hasonló eset nálam is előfordult. Ugyanis szeptember végén válaszfallal szűkítettem a családokat 8—9 keretre. Ezek után október 10-e kerül rendeztem a családokat télire. A válaszfalakkal ezúton teljesen lezártam a telelőfé^zket. Az egyik családnál feltűnt, hogy az egyik mézeskereten körülbelül félliternyi méh foglal helyet. Kiemeltem a keretet és látom, hogy a fürtben egy vékony anya sétálgat. Ugyanakkor felbontottam a telelőfészket, ahol szintén megtaláltam az anyát, kevés födött fiasítással. Feljegyzéseim szerint az anya kétéves. A fiatal anyát minden gondolkozás nélkül a telelőfészekbe helyeztem, azon gondolattal, hogy a fiatal anya is bepárzott. Ehhez azonban nincs nagy reményem, mert herék híján a párzás valószínűtlen. Véleményem szerint Husvéth méhésztársnál azért tűrték a méhek a heréket, mert a fiatal anya valószínű nem párzott. Ilyen esetben tavasszal én mindkét anyát selejtezem. Az időset azért, mivel minden jel arra vall, hogy az anya kimerült, vagy beteg. A fiatalabbat pedig azért, ha esetleg párzott is, ez nem volt teljesértékű, mert a párzás alkalmatlan időben, őszszel történt. Ügy gondolom, nem ritkaság, Az elmúlt években is volt ha-< sonló esetem. Beteleléskor semmi különöset sem vettem észre a családoknál. A januári enyhébb napokon, amikor a méhek repültek és kezdték a téli hullákat kihordani, legnagyobb meglepetésemre az egyik kaptár előtt az anya teteme hevert. Ezek után nyugtalansággal vártam az alkalmas időt a kaptárbontásra. Megjegyzem, időközben kopogtatással tettem próbát a családdal, mely normálisan zsongott. A külső jelek tehát azt mutatták, rendben van a család. Február végén, amikor sor került a kaptár felbontására csodálkozva láttam, hogy az év-, szakhoz képest nagy kiterjedésű fiasítással rendelkezik a család s minden bizonnyal fiatal anyával. Az történt tehát, hogy a csendes anyaváltást nem vettem észre. A fiatal anyának még erőteljes herékkel sikerült pároznia, miután a két anya szépen megtűrte egymást mindaddig, míg az öreg el nem hullott. Tisztelettel: egy idősebb méhész. Várjuk az idősebb méhészek segítségét Sokat írnak mostanában a virágporról és annak pótlásáról. Azt hiszem ez az aggodalom a fiatal kezdő méhészek túlzott aggodalma. Szerintem erre nincs komoly okuk, legalább is a legtöbb esetben. Nem tételezem fel ugyanis, hogy valaki olyan helyen kezdjen méhészkedni, ahol még virágpor sem adódna, amikor nektárra is számít. Hiszen a virágpor nem olyan igényes az időjárást illetően, mint a nektárképződés. Ez még a városi parkokban is akad. Ősszel a méhek összegyűjtenek annyit, amennyi kitart tavaszig. Ha itt a tavasz, a méhek olyan korán kezdik a keresést, hogy mi még téli hangulatban vagyunk, de szorgos méheink napos időben már hozzák valahonnan lábukon először csak kicsi, de egyre nagyobb csomócskákban a friss virágport. Hogy elbordják a lisztet, vagy szójalisztet? Ez nem jelenti azt, hogy azért mert hiányát érzik. Hiszen nagy buzgóságukban a piaci asztalokról az árusoktól ellopkodják az őrölt paprikát, vagy a fűrészport. Márpedig ez számukra fabatkát sem ér. A méh sok-sok ezer év óta él. Senki sem adagolta nekik a virágport a természeten kívül és nagyon szépen megvoltak. Hiszen a mézükön is megélnének, ha nem vennék el tőlük. De hát azt elvesszük, azért hálából pótoljuk nekik cukorral, mert nem hagyhatjuk éhen veszni. A virágport azonban nem szedjük el tőlük és a tavaszra felkészülve a legjobb helyre raktározzák el. Ha virágpor pótlásával akarjuk megelőzni a természetet, olyan korán kell kezdenünk, hogy akkor még kár a méheket bolygatni. Amikor meg már veszély nélkül kint járhatnak, meghozzák maguknak a legjobb minőségű virágport. Ha pedig ez már van, teljesen feleslegessé vált az a műféleség, amit olyan fáradságos munkával behordanunk velük, mert úgy sem veszik hasznát. (—nj—) TÖBB SZEM TÖBBET LÄT A vélemények kicserélése morú dolog, amikor a kezdő szüli a sikert. Meggyőződésem, méhész úgy serkenti méheit, hogy a „Méhész“ novemberi hogy az egész falu döngicsélő számában mindkét cikkíró a bogarai hozzáférhessenek, ez méhek tömeges megjelenésében esetben az említett szójalisztlátja a fertőzést. Sőt az egyik hez. írásban az is olvasható, szó- Köztudomású, hogy az első tavaszi kirepülés után a méh természeti adottságai alapján virágpor híján az értéktelen fűrészport is hazahordja a lábán levő kosárkában. Feljegyzéseim alapján községünkben tavaly február 8-án megtörtént az első tisztuló kirepülés. An- t nak ellenére, hogy ezután a méhek rendszeresen röpködtek, csak március 5-én hozták az első virágport. Bizony az említett két dátum között 23 nap telt el. Mivel a fa feldolgozásával foglalkozom, módomban állt megfigyelni, hogy ez alatt a 23 nap alatt a faluban levő méhcsaládok tömegesen jártak a fűrészporra. Ezek szerint kutató természetüket figyelve a tömeges megjelenés szinte elkerülhetetlen, tehát a fertőzés veszélye akkor is fennáll, ha a fiatal méhészek megszűntetik eddig rossznak mondott tevékenységüket. Mivel azonban a méh irányítható, egyetértek az zal a méhésszel, aki a szabadban rakott ki virágpótlőt méheinek. Ezt azért tartom helyesnek, mert a napsütéses helyen elhelyezett szójaliszttel elvonta figyelmüket a fűrészportól. Bizony azt nagyon kevesen tudják, hogy egy gépesített fafeldogozó üzemben mennyi méh pusztul el naoonta. Erről bárki meggyőződhetik. Már pedig ebben az időszakban minden kijáró méhre nagy szükség van. Ezt sem szabad szem elől téveszteni. Tisztelettel: F. J. B.
