Szabad Földműves, 1967. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)
1967-01-21 / 3. szám
A méhész rendszerint a hidegtől félti méheit. Mindent megtesz, hogy a kaptár jó meleg legyen, s minél kevesebb hideg levegő jusson a belsejébe. Pedig a telelés sikere nem csupán a melegen múlik. Hiába a jó meleg kaptár ás elegendő élelem, ha a méhek nyugalmát valaki vagy valami zavarja. A nyugtalan méhek sokat fogyasztanak, hasmenést kapnak, néha a család el is pusztul. Kezdő méhész koromban jó meleg szalmakaptárakat készítettem, és a melegépítményü alsó kijárós méhlakást helyeztem előnybe a hidegépítményű felső kijáróssal szemben. Cgy gondoltam, hogy ezáltal sokkal melegebb a fészek és bármilyen zaklatás gyérebben hatol a méhekhez. A kemény hidegek beálltával a kijárókat nagyon leszűkítettem. Ezenkívül a családok egy részét a pincében és kamrában teleltettem. A többi a méhesben és a szabadban telelt. Ezt több éven át hasonlóan csináltam. Észrevettem, hogy nem a hideg árt a méheknek, hanem a kaptárban megszorult rossz levegő. Továbbá a páralecsapódás, egerek, cinkék, harkályok, baromfi, kaptárhoz verődő faág és egyéb zaklatás. A zárt helyen telelő méheknél látszólag nagyobb nyugalom uralkodott, ám tavaszra mégis náluk volt a legtöbb hulla, penészes lép s nem ritkán hasmenés. Legjobban teleltek a méhesben s azután a szabadban. A méhes védte a kaptárakat az északi viharoktól, míg szabad behatolást engedett az enyhébb déli légáramlatnak. Amennyiben azonban nem tudtuk a méhesben a családokat mind elhelyezni, választani kellett a zárt helyiség és a szabadban történő teleltetés között. Az utóbbit láttam jobbnak. Ha mindent felszámítunk, még a méhesnél is kedvezőbb a szabadban (természetesen árnyékos helyen) elhelyezett méhek sorsa. Hordás, illetve a kirepülés időszakában nem üt ki olyan könnyen a rablás és a párzó anyák nem tévednek oly hamar más családba, mint a méhesben. JÓ NÉHÁNY ÉVVEL EZELŐTT egy keménynek mondott télen csak a kis családokat és a tartalékanyákat teleltettem zárt helyen. A kintieket alaposan betakartam, és a kijárókat jól leszűkítettem. Még mindig jobban féltettem a méheket a hidegtől, mint a rossz" levegőcserétől és a sok páralecsapódástól. Az egerek tanyájára mérges búzát raktam, a cinkéket naponta elriasztottam és ügyeltem arra, hogy sertés és baromfi még véletlenül se kerüljön a méhek közelébe. Ahogy eltűntek a méhek zaklatói, elhanyagoltam az ellenőrzést, január közepén egy éjszaka olyan vihar támadt, hogy egy kettes kaptárt két méterre lesodort az állványról. Még a fedődeszkák is lehullottak a fészekről. Reggelre hó takarta a fészket. Ennek ellenére a méhek nyugodtan voltak. Csak akkor háborodtak fel, mikor a fedődeszkákat raktuk vissza. Visszahelyeztük a kaptárt a helyére, de a kijáró szűkítője elveszett. Es ez volt a szerencséje. Tavaszra a legjobban kitelelt. Nem volt a családnál penészes lép és vérhas, de sok fiatal méh az igen. Egy másik szalmakaptárt még nagyobb baj ért. A harkály ökölnagyságú lyukat vágott az oldalán és három lépen keresztül. A telelőfürt egyharmadát > Méhtel eltetési tapasztalataim elpusztította. De még ez a család is jobban kitelelt, mint azok, amelyeket nagyon leszűkítettem. Nem kapott hasmenést, a lépek nem voltak penészesek, a fiasítás is korán megindult a családnál. Legtöbb baj érte a pincében telelt méheket. A meleg, párás levegő egész télen nyugtalanította őket. A telelőfürt széthúzódott, sok méh kijött a kijárón és ottveszett, pedig a pince sötét volt. A szélső lépek a fészekben megpenészedtek, míg a virágpor tönkrement. Az egyik kaptárba befészkelt az egér. A kijárót rágta keresztül s úgy jutott a raéhekhez. A pincébe nem raktam mérges búzát, hogy a mérgezett egértől el ne pusztuljon a macska. A kamrában tiszta volt a levegő, de ott csak a felső kijárós kaptárakban teleltek jól a méhek. Erős családok teleltetése sehogy sem vált be zárt helyen. Zárt helyiség csak akkor biztosítja a méhek nyugalmát, ha elég szellős, csendes, sötét, hideg, a kaptár felsőkijárós és hidegépítményfi. Az elmondottakat összegezve a szabadban történő teleltetést és az alsó kijárós kaptárt kedvelem. HARKÁLY ELLEN kátránypapírral vontam be a szalmakaptárak sídalát, míg az egereket továbbra is méreggel irtom. De emellett az egérfogók sem maradnak el. A cinkék ellen pedig egy jó barátomtól kaptam receptet. Kertje legtávolabbi részében madáretetőt állított fel és minden nap szór rá egy kis napraforgót, tökmagot, húsdarabkákat, felaprított szalonnabőrt s amit a cinkék nagyon szeretnek. Háromszor annyi cinke jár a kertjébe, mint azelőtt, de egy sem háborgatja a méheket. A méhek téli nyugalmát a legjobban zavarhatja a baromfi, különösen a pulyka, mely a kerítésen is átrepül, órákon át járkál a kaptárak előtt és tetején. Hosszas jelenlétével többet árt, mint a vihar, harkály vagy egyéb zaklató. A pulykát hiába riasztjuk, mert hamar visszatér. Csak az segít, ha szárnytollait lenyírjuk. Ha ügyelünk a méhek nyugalmára, a szabadban telelő családok egy-két héttel megelőzik a tavaszi fejlődésben a zárt helyen telelt méheket. Az élelem fogyasztására vonatkozóan biztos adataim nincsenek, mert azt sok minden befolyásolja. Nemcsak a meleg fenntartása szabja az élelem mennyiségét, de például az anyátlan család többet fogyaszt bárhol is telel. A fogyasztás a család erejétől is függ. Az erősebb többet, míg a gyenge kevesebbet fogyaszt, de nem beszélhetünk arányosságról. Szovjet kísérlet szerint egy családban 2 kg méh nem tízszer anynyit fogyaszt, mint 20 dkg méh, hanem kétszer annyit. De ez csak a telelés első felére (január végéig) lehet mérvadó. Csupán ebben az időszakban lehet előnye a zárt telelteíésnek. Az erős családok élelemfogyasztása január közepétől növekszik, mert a fiasítás megkezdődik, míg a gyenge családok később fiasítanak. Érdekes, hogy egyforma erős családok esetében a szabadban telelők kezdik hamarább a Hasítást és a terjedelem szempontjából is felülmúlják a zárt telelőket. Amit felsoroltam, csak téli gondok. A jó telelés biztosításáról nyáron kell gondoskodnunk. CSURILLA JÓZSEF TTÖRÖK LAJOS pedagógus ■ Ipolyszakállason. Szülőfalujában Ipolybélen jobbára mint méhészt ismerik. Hol tanulta ezt a mesterséget s mióta bajlódik méhekkel, erre családi portáján adott választ, amikor a karácsonyi szünidő alatt felkerestem. — Ipolybélen 15 méhész foglalkozik mintegy 130 családdal. Az idősebb méhészek is felkeresnek, mert tudják, hogy nemcsak gyakorlatom van a méhekhez, de elméleti tudásom is állandóan gyarapítóm — mondja bevezetőben a közkedvelt Lajos kolléga. — Hogyan kezdődött? — Hat éve, amikor egyetemi tanulmányaim befejeztével új családi házamat felépítve érdeklődni kezdtem a méhek iránt. Áttanulmányoztam Örösi, Faluba, Svancer szakkönyveit, majd egy barátommal hat csa-6 mraim Aki eljegyezte magát a méhekkel ládot vásároltam Ipolyszakálason. Örök életemben fúró-faragó ember voltam, így kaptáraimat magam készítettem, öt év leforgása alatt 20 családra szaporítottam a méheket. Most az eredmények láttán Gál Gyula nyíri tanító kollégámnak buzdítását, útbaigazítását köszönettel nyugtázhatom. Munkámban nagyon sokat segít a Szabad Földműves „Méhész“ szakmelléklete, de emellett szorgalmasan olvasom a „Vőelár“-t is. Tanítói munkám mellett az igazi életem nyáron kezdődik. A. természet szerelmese vagyok. Az Akácos dűlőben készítettem egy 2X2 méteres víkendházat. Itt vagyok a méhekkel a főhordás alatt éjjel-nappal. Családom többi tagja is méltányolja munkámat. Két kislányommal alig bírok, mert ők is a víkendházban szeretnék minden idejüket eltölteni. Terveiről érdeklődve elmondja, hogy Vészeli Sándor barátjával, aki szintén él-hal a méhekért, tavasszal vándorkocsít építenek. Ha ez elkészül, tetszés szerint vándorolhatnak akár a hegyekbe, például Selmecbányára és környékére. Ez lehetővé tenné, hogy egy-két pergetéssel növekedne az évi mézhozam. Török elvtárs azt is megemlíti, hogy szerinte az egyéni méhészeket az eddigiektől nagyobb támogatásban kellene részesíteni mind a mézlegelő tulajdonosai, mind népgazdaságunk részéről. Például az egyéni méhészek is szívesen résztvennének egy pempőtermesztéssel foglalkozó iskolázáson, ha erre lehetőség nyílnék. Az eladott méhpempő hasznára válna elsősorban a méhésznek és népgazdaságunk egyaránt. A pedagógus szerint a méhészkedés szórakoztató és kifizetődő mellékfoglalkozás. Aki szereti a természetet és nem véti meg a tanulást, az nyugodtan választhatja ezt a kiegészítő munkát. Belányi János
