Szabad Földműves, 1967. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)
1967-01-21 / 3. szám
Szabados József, a Komáromi Állami Gazdaság pálpusztai részlegén méhészkedik 1925-től. Eredményes munkájának híre van a járásban. Ez késztetett arra, hogy felkeressem munkahelyén. RÖVIDEBB BESZÉLGETÉS után a csallóközi árvízkataszttrófára terelődött a sző. Ezzel kapcsolatban megkérdeztem Szabados elvtárs méhei miképpen vészelték át az árvizet. — A méhek egy öthektáros dombos területen voltak elhelyezve. Egy hevenyészett földgát segítségével meggátoltuk, hogy a víz ezt a területet elöntse. Mindennek ellenére a biztonság okáért a kaptárakat betonkockákra raktuk. Nem csekély értékről volt sző, hiszen 100 méhcsaládot kellett megmentenünk. Ez teljes mértékben sikerült — válaszolt kérdésemre a méhész. — Az öthektáros területen miből éltek a méhek az árvíz ideje alatt? Szabados elvtárs elmosolyodik a kérdésen, majd elmondja, hogy 20 mázsa cukrot etettek fel ez idő alatt. Virágporban pedig nem volt hiány, mert köröskörül mogyorőbokrok és egyéb vadvirágok virítottak. Ezután rátértem jövetelem céljára, Szabados méhésztárs milyen módszerekkel ér el kimagasló eredményeket. — Az árvíz utáni években átlagosan 24 kg-ot pergettem családonként. Ezt főképpen akácból és a nagyon elszaporodott vadrepce virágaiból hordták a méhek — mondja a méhész. Mindenesetre a virágözön csak egyik oldala az éremnek. A bő mézhordás titka elsősorban a családok ütőképességében keresendő. Ahhoz pedig, hogy erős méhcsaládok álljanak rendelkezésre, egész éven gondosan kell kezelni a méheket. Tapasztalatom szerint a kezdő méhészek, de számos idősebb méhész is, ha tavaszszal virágzásnak indulnak a fák, már nem sok figyelmet fordít méheire, gondolván, hogy a természet bő eleséggel szolgál. Nyáron pedig, főképpen júniuséi szeptemberig, több méhész nem vizsgálja át méheit, csupán a mézkamrát lesi, telnek-e a keretek. Pedig sok esetben előfordul például, hogy az anya elpusztul s ezáltal fennáll a veszélye annak, hogy a család népessége csökken, esetleg rablóméhek áldozatává válik. Némely esetben álanyák léphetnek fel és ez a család teljes pusztulásához vezethet. Ekkor a viaszmoly is betelepszik a kaptárba és elvégzi pusztító munkáját a lépekben. Ajánlatos tehát, hogy azon méhészek, akik legalább 10 családdal rendelkeznek, ismerkedjenek meg az anyanevelés technikájával, neveltessenek anyákat az arra alkalmas időben, hogy bármikor segítséget nyújthassanak az anyátlan családnak. Szabados elvtárs elmondja, hogy évente 100 anyát nevel, melynek mintegy 75 %-át használja fel. A tenyészanyagot legjobb családokból válogatja öszsze, akárcsak a kertész, aki igyekszik a legnemesebb gyűo III. ÉVFOLYAM 1967. JANUÁR A TARTALOMBÓL: + A méhek és a víz t Méhpempő és méhméreg + Vérbeli méhész t Jótanácsok t Növényi eredetű antibiotikumok és a méhek t A tudomány világából t Méhteleltetési tapasztalataim t Aki eljegyezte magát a méhekkel + Egy családban két anya + Várjuk az idősebb méhészek segítségét t Receptek t Kiizdjünk az atkakór ellen mölcsfajtákat előállítani. A kikelőben levő anyákat kalitkába zárja, majd bepárzás után adja a méhcsaládoknak. Szabados bácsi most 69 éves, de még jő egészségnek örvend. Egyetlen kívánsága, hogy még sok éven keresztül lehessen méhei mellett, mert amint mondja, úgy érzi, hogy méhek nélkül nincs és nem is lenne az életnek értelme. Holczer László, Komárom 100 családos méhészete
