Szabad Földműves, 1967. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)
1967-06-24 / 25. szám
Anyapempő-termelési tapasztalataim A tér nészetes raj megnyugtatása után. Képünkön L abu d a Elenát látjuk, akt az alapfokú kilencéves iskola diákja, de a szüleinek már sokai seaít a méhészkedésben. Foto: Lális Még a harmat ott ragyogott minden fűszálon, amikor kijöttünk a Battyáni Állami Gazdaság legelőjére. Egy kétsoros szabadtartásos istállót építettünk, amelyből később egy kis fejtörés után négysoros nyári szállás lett. Már délfelé járt az idő, amikor a rögtönzött karámhoz bekötötték a teheneket és a fejőnők hozzáláttak a fejőshez. Mi, épttőmunkások félrevonultunk néhány illatos virágait bontató akácfa alá. Egyszercsak a tehéncsorda felett egy nagy raj zúgott el a földtől alig két méter magasságban. Majdnem pánikot keltettek a méhek, szerencsére ott volt a farm vezetője, aki valamikor méhészkedett. Parancsára mindenki mozdulatlanul ott maradt a helyén, s igy a méhek nyugodtan rászálltak a nyárfa egy szép ágára. Amikor letelepedtek egy kis vízzel bepermeteztem őket, hogy pihenjenek egy kissé. Majd egy fűrésszel levágtam a gallyat, s azt kezembe fogva gondolataimba merülve ballagtam munkahelyemre. Dgy gondoltam, ha senki sem jelentkezik érte, akkor egy kis ládiköban este hazaviszem. Otközben találkoztam egy emberrel, megállított kérdezvén, kié a raj. Kérdésemre, vannak-e méhei, azt válaszolta, hogy már pár éve nincsen, mivel elpusztultak. Tehát a raj tőle nem származhatott, ennek ellenére kijelentette, hogy a raj az ő falujuk határában van és azt innen el nem viszi senki. Megrázta a gally hegyét, a négykilós raj a fűre hullott, majd hazavitte. Egy régi elavult köpűbe telepítette be, a méheket előzetes fertőtlenítés nélkül. Lám csak, a méhészszervezet keretén belül mennyi szó esik a betegségek elleni küzdelemről, s a szövetségen kívül álló méhészek nem törődnek a megelőző védekezéssel. Így nem csoda, ha a méhbetegségeket nem tudjuk teljesen megfékezni. Román József, Lelesz A fecskék kártevése A fecskék kártételéről a vélemények megoszlanak. Ezldeig én is abban a meggyőződésben voltam, hogy csak elenyésző kárt okoznak a méhek között. Tavaly meggyőződésem megváltozott. Egy júliusi esős délután a fecskék különös, vijjogó csicsergésére lettem figyelmes. Meglepődve láttam, hogy gyors sikló repüléssel egészen a kijárónyílásokig lemerészkednek, méhekre vadásznak s el is fogják azokat. Ahány ház, annyi szokás — mondja a közmondás. Ez a méhpempő termelésére is vonatkozik. Ugyanis ez az eléggé rövid múltra visszatekintő termelési ág évről-évre, nap mint nap, új tapasztalatokkal gyarapszik. Természetes, hogy az ügyes méhész a legújabb tapasztalatok szerint végzi munkáját. Különösen a nagyüzemekben fontos ez a tényező, mert a vezetők elvárják a méhésztől, hogy felmutasson valamilyen eredményt. Jő magam az anyapempő-termelés több módját próbáltam, s többek között az alább ismertetett munkamódszerem járt a legnagyobb sikerrel. Megjegyzendő, hogy ahol sok a méhcsalád, ott könnyebb a dolga a méhésznek, viszont nekem csupán 20 kaptár áll rendelkezésemre. Mielőtt a pempő termeléséhez kezdenék, ehhez minden hozzávaló kelléket biztosítok (kiépített szűzlépek, építető keret stb.), de egyben arra is ügyelek, hogy a termelés ne történjen a méztermelés rovására. Ezek után érthető, hogy tavaly, május 30-án az akácméz pergetése után (20 kg-ot pergettem családonként átlagosan) kezdtem a művelethez. Az üres méztérkeretek visszahelyezésekor két keretet visszatartottam és az üresen hagyott hely részben izolátornak, majd a költőtérből eltávolított két keret elhelyezésére szolgált. A családokat pergetés után két napig nem zavartam, majd június 2-án mind a 20 családnál az anyákat a méztérbe raktam úgy, hogy az anyarács a költőtér és a méztér között marad. Az anya kilenc napig, tehát június 11-ig a méztér keretein petézett. Ezen idő alatt a költőtér összes fiasításos lépjét befedték a méhek, június 11-én a méztereket az anyával és a benne lévő méhekkel eltávolítottam a legegyszerűbb módon. A kaptárak elé deszkákat fektettem s azokat kavicsnélküli szurkos papírral takartam. Ezek után ráhelyeztem a már előre elkészített rámát, kifűrészelt röplyukkal, melyre minden család mézterét saját kaptárja elé a rámára tettem. (A kaptárak 40 cm magas állványon vannak, így a költőtér elé helyezett mézterek nem gátolták a költőtér méheinek forgalmát.) Ezzel tehát a családok anyátlanítása megtörtént. Időközben június 7-én szükség szerint az anyákat szűzlépre helyeztem. A keret, íllteve a lép egyik oldalát vékony pléhlemezzel elzártam. E célból megfelel a röntgen-lemez is rajzszeggel odaerősítve. Erre a műveletre azért van szükség, hogy az anya csupán a keret egyik oldalán petézzen. Viszont a keret másik oldalára egy cm vastagságú, lécből készült Haneman-rácsos keretet erősítek, így a keret félannyi helyet foglalt el, mint a rendes izolátor. Ugyanakkor a méhek tömören körülfoghatják az anyát, illetve a peték kikelését jobban elősegítik, miután az anya szaporábban rakja petéit. Egy ilyen frissen petézett keret három méhpempő termelésére kiszemelt család egyszeri beadásra szánt anyagát biztosítja. Egy-egy családnak két-két kereten hat szelet álcát adok. A bepetézett lépet felszabdalva a lécek közé helyezem oly módon, hogy a léc közé foglalandó sejtek mellé fél centiméter széles műlépcsíkot helyezek, így a lépszelet nem csúszik ki a léc közül. június 11-én tehát a költőtérből két keretet kiveszek, s azt a méztérbe hagyott üres helyre teszem. A költőtérben pedig beadom az előkészített lépszalaggal ellátott kereteket, s ezt követően 68—72 óra múlva, tehát június 15-én kiszedem a már meglevő pempőt, majd új anyagot adok a családoknak. Ezzel a módszerrel 80—100 anyabölcsőt nyerek családonként egyszeri beadással, tehát két ízben 160— 200 anyabölcsőt. A termelést harmadszor nem ismétlem, mert ezzel rontanám a család állapotát. A pempő kiszedését a bölcsőkből úgy oldottam meg, hogy a villanyfejőgépről a gumicsecst szereztem, annak vastag végét a porszívó csövére húztam, míg vékonyabb végét a szíváshoz tartozó üvegcsőre. Munka közben ügyeljünk arra, hogy a porszívó hamar felmelegszik és besülhet. Tehát bizonyos idő után tartsunk mindig egy kis szünetet. Egy óra alatt mintegy 100 gramm pempőt tudtam a porszívógép segítségével az anyabölcsőből kiszívatni. A kétszeri pempő elszedése után a méztereket újságpapír takarása mellett visszahelyeztem saját költőterére. Majd két nap után az anyákat a költőtérbe adom. Ezzel a módszerrel családonként kétszer termelhetünk anyapempőt. Módszerem előnyét a többiekkel szemben a következőkben látom: 1. A termelés folyamata 19 napi gtart. 2. A család csupán 8 napig anyátlan, tehát nem gyengül le. 3. A család az anyát biztosan visszafogadja, mivel a méztér a költőtér előtt van. Egyesítéskor tehát nem állhat fenn zűrzavar, mivel a méheknek csak 40 cm-rel magasabbra és 50 cm-rel távolabbra kell repülniök a kaptárba, méghozzá egyenes irányba. 5. Nagy előny, hogy nem kell a költőtér kereteit mind kiszedni, ellenőrizni, a méheket leseperni, mert ezzel a művelettel a méheket csak izgatjuk. Tóth József, Bély így nem harcolhatunk a méhbetegségek ellen
