Szabad Földműves, 1967. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)
1967-06-24 / 25. szám
Mit ér a hizlalt lép ? A fenti cím alatt vitaindító cikk jelent meg a „Méhész“ májusi számában. Olvasásakor nem kaptam kedvet a vitához, mert ez a kérdés nagyon sokoldalú és valamennyi szála a kaptárkérdés örökös útvesztőjébe vezet. Azonban mivel többéves tapasztalataim vannak a hizlalt lép használatára vonatkozóan, elhatároztam, leírom észrevételeimet. Vidékünkön főleg az idősebb méhészek alkalmaznak hizlalt lépeket Boczonádi és Balogh kaptárakban. Jómagam három évtizede méhészkedem részben régi, részben új típusú kaptárakkal. Mondhatopi a régiről az újra való áttérés sokba kerül. Egy kaptár 400 korona, ehhez jön a műlép ára, az építtetéshez elengedhetetlen cukor stb., stb. Ha a méhek árát kihagyom, családonként akkor is 600—800 korona befektetés szükséges. Ezt azért tartom fontosnak a vita kezdetén elmondani, hogy egyik kaptárrendszerről a másikra nem egyszerű dolog áttérni. Főleg akkor nem, ha nem nagy különbség mutatkozik az egyes kaptártipusok előnyei, illetve hátrányai között. Édesapám például élete végéig kitart a hizlalt lépek mellett. Neki is van néhány szabvány-kaptára, de csak azért, hogy összehasonlítást tegyen a régi és új kaptár között. Néhány évtized távolságából elmondhatom, hogy apám hizlalt lépekkel elért eredményei ismertetté tették az egész környéken, s mi tagadás, követője is akadt bőven. Azonban akadnak méhészek, akik a középutat keresik. Nem a régi, de az újrendszerfi kaptárakat látják el hizlalt keretekkel. Ezért nem csoda, hogy a sok jó mellett rosszat is hallunk a hizlalt lépről. Pedig a hizlalt lépnek nagy múltja és talán jövője is lehet. Érdemes előnyeivel, hátrányaival foglalkozni, mert ezt kutatva számos méhészeti titok feltárulhat előttünk. A vita tehát nagyon is időszerű. Tavaly egy Ipoly-menti méhésztől levelet kaptam, melyben tanácsot kért, milyen kaptártípussal méhészkedjen? Jó maga tíz éve űzte mesterségét, — mégsem tud dönteni a kaptárt illetően. Én sem tudok. Minden kaptárnak van előnye és hátránya. Ha ezeket nem vesszük alaposan szemügyre, kárát valjuk. Méztermelésben nálam is a feles méretű hizlalt lép vált be jobban, de a szaporításnál az egész lépes családokkal értem el jó eredményt. Méheknél a szaporodás törvényszerű, tehát azt csak csökkenteni érdemes, de nem szabad meggátolni. Jó mézhozam esetén is akad egykét természetes raj, ám roszszabb hordású évben annál több. Idén például a méhek tavaszi serkentése nem a méztermelésre kedvezett, hanem a rajzásra. Még egyetlen évben sem történt meg velem, mint Teleki Ernővel, hogy 25 családtól 20 természetes rajom lett volna, jó mézhozam idején. A hizlalt kerettel több mézet termeltem, mint mással. Ugyanakkor 25 családra számítva jó hordáskor sem volt több mint öt természetes rajom. Nézetem szerint ha mézből nem lehet pénzt csinálni, akkor próbáljuk meg rajok eladásából. Hiba az, hogy a vevők az újabb típusú kaptárakat keresik, amelyekben nincs hizlalt lép. Mondhatom, hogy főleg ez késztetett arra, hogy a Boczonádi kaptárokról áttértem az új típusú kaptárakra. Évek óta természetes rajunk nincs, de annál több a mesterséges. Ennek késztíése csak annyiból áll, hogy kétfelé osztom a családot. Eladásra kerülhet a raj termékeny anyával, míg a visszamaradt fiaslépeken új anyát nevelhetnek a méhek. Feles mézkamra esetén gondot okozhat a megmaradt hizlalt lépek felhasználása, tárolása. A mézgyűjtés szemszögéből ítélve a hizlalt lépnek sok előnye van. A feles mézkamrákat április végén, május elején rakom a kaptárakra és nem félek, hogy kihűl a fészek. Már nem egyszer megtörtént, hogy a hizlalt lépek félig voltak mézzel, amikor az egész lépekkel telerakott mézkamrát alig kezdték elfoglalni a méhek. Ilyenkor, ha hűvösre fordult az idő és az hosszabb ideig tartott, kezdetét vette a rajzás, de nem így történt a hizlalt keretekkel ellátott családoknál. Természetesen ezek után átlagosan 20— 30 százalékkal több mézet nyertem a hizlalt keretes családoktól, mint a többitől. Szerintem csak kiadós hordás esetén van előnye az egész mézkamrának, amikor attól kell tartani, hogy a feles mézkamrában, illetve a hizlalt lépekben nem érik be a méz pergetésig. Erről már Boczonádi is írt. Útmutatása szerint alkalmazhatjuk — hizlalt lépek beiktatásával — a kettős mézkamrát. A második mézkamrát akkor tesszük fel, amikor az elsőt a méhek megtöltötték. Az üres mézkamra közvetlen a költőtérre kerül, míg a telt felülre. Nálam sohasem okozott gondot, hogy a hizlalt lépekkel ellátott mézkamrát az anya bepetézte. Ugyanis a méhek csak akkor rágják le a hizlalt lépeket és teszik alkalmassá a sejteket petézésre, ha a család fészke szűknek bizonyul. Fiatal méhészbarátom, aki látta nálunk a mézzel telt hizlalt lépeket, B-típusú kaptárjaira ő is feles mézkamrát készített. Ezáltal a fészek és a mézkamra együttesen nem tett ki annyit, mint az én Boczonádi kaptáraim költőtere. Nem csoda, ha ilyen esetben a méhek lerágják a hizlalt sejteket és az anya bepetézi azokat. Egy másik esetben viszont a méhész ugyanolyan nagyra szabta a hizlalt kereteket, akárcsak a költőtér kereteit. Természetes, hogy a nagy lép a pergetés alkalmából összetörött. Több méhész próbálta a hizlalt lépek alkalmazását oldalsó mézkamrákban, de ez nem vált be. Nézetem szerint csak felső mézkamrába való, ott is fele méretben a költőtér keretének. A hizlalt lép előnyére írandó az a tény is, hogy mivel kevesebb műlépre van szükség, a kiadás is kisebb. Továbbá mivel a bábing nem öregíti a sejteket, a kiépített lépek használati ideje hosszú. Apámnak 20 éves hizlalt lépjei még most is zsemlyeszínűek. Jó hordáskor a méhek a lépek mézkoszorúit megnyújtják, vastagítják, hogy minél több mézet raktározhassanak el benne. A méheknek e hajlamát használja ki a méhész, amikor hizlalt lépeket épített. Az ilyen mély (4—5 cm) sejtekbe az anya nem petézik, mert nem éri el annak fenekét. Ezért nem kell az anyát a mézürtől ráccsal elválasztani. Csak felsőmézkamrához és elég nagy fészekhez ajánlatos. Ha kicsi vagy alacsony a fészek, az anya a petézéssel megszorul és a méhek a hizlalt lépeket lerágják, hogy normális mélységű sejteket tudjanak az anyának biztosítani a további petézésre. A hizlalt lépeknek több az előnye, mint a hátránya. Kb. egyötöddel kevesebb lép kell a mézkamrába, kevesebb keretet kell födeleznönk és pergetnünk, a méheknek kevesebbet kell befödniök. Míg a normális keretekhez okvetlenül szükséges rácson át engedni a méheket a mézűrbe, addig a hizlalt kereteknél ez elmarad. Vele együtt elmarad a fiasításos keretek válogatása és átrakása, az anya keresgélése, hogy föl ne tegyük véletlenül a mézűrbe, a herék nem szorulnak meg a mézűrben és végül, míg a méhek a rácson (akadályokon) át jutnak a mézűrbe, addig a feltett hizlalt keretekhez teljesen szabadon jutnak és könnyedén közlekednek, sokkal hamarabb telik meg mézzel. Az ilyen mézkamrát feltesszük a fészekre anélkül, hogy a fészket meg kellene bolygatni. A fiasításra nem használt hizlalt sejtekben nem képződik bábing, a méznek nem lesz tőle mellékíze, sem színe. A viaszmoly nem További előny, hogy a nektárt gyűjtő méhek akadály nélkül vihetik fel a mézet, nem koptatja testüket az anyarács, mint az egész keretes kaptáraknái. Ugyanakkor pergetéskor nem kell annyit fedelezni és kevesebb lép is rongálódik meg. Csillapergetővel például még az ikrás méz is kijön a sejtből. Az elmondottakat összegezve szerintem a hizlalt lép alkalmazása előnyös a méztermelésre, de hátrányos a rajkészítésre, pempő- és méhméreg termelésére. Azonban értékét hosszú évek átlagában kell felmérnünk, és nem vehetünk alapul egy jó, bőhozamú évet. Mindamellett a felvetett kérdés vitatásának fontosságához nem fér kétség, mert mind a kezdő méhészek, mind az idősebbek meríthetnek belőle. Csurilla József VITA a hizlalt lépekről támadja meg, azért t -/elése könnyű. A pergetőben nem szakad olyan könnyen, mint a normális vékonyságú lépek. Nem feketedik meg idővel, hanem mindig szép, zsemlyeszínű marad. Építtetése nagyobb figyelmet igényel, mint a normális, de nem kivihetetlen, csak jú hordás kell hozzá. Ugyanis a méhek a kezdetben még széles léputcákba szívesen építenek lépnyelveket és zúgépítményeket, amit el kell távolítani ha szép lépeket akarunk. Olyan széles keretléceket használunk, amilyen vastag lépeket akarunk (4—5 cm). Ha az alsó keretléc keskenyebb, akkor a kereteket kezdetben össze is tolhatjuk, de nem fontos. Gyorsabban építenek a méhek, ha két kiépített és ha lehet, mézzel telt, de befödelezett lép közé teszszük az építésre szánt műlépes keretet. Csak egész műlépeket ajánlok a keretekbe ragasztani, mert a lépszalagokra a méhek szabadon építenek és megkeverik azt heresejtekkel. Márpedig a heresejtek az anyát fölcsalják a mézűrbe, a méhek a heresejteket és annak környékét lealacsonyítják, hogy az anya számára petézésre alkalmassá tegyék. Ezzel keresztülhúzzák a méhész szándékát, no meg a raktározáskor ez már a viaszmolyok tanyája lesz. Hátránya, hogy nem lehet cserélgetni tetszés szerint a fészek kereteivel, de ha az ember ezt megszokta, már nem is érzi. Nagy Júlia, Nagylég
