Szabad Földműves, 1967. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)

1967-06-24 / 25. szám

A tudomány világából

A lökhajtásos repülőgépek és a méhek

Albrecht megfigyelte a múlt télen, hogy a lökhajtásos repülőgép megrázkódtatta a házát és méhesét. A méhek 10 fokos hidegben a kivonuló rajhoz hasonlóan szaladgáltak, és erősen zúgtak. Négy család elpusztult. A kaptár alján 5—7 cm vastagon, s a lépek közt is csupa fekete, nedves hulla volt. A lépek is nagyon megnedvesedtek. Ez mind a család nagy izgalmának a jele. Egy ötödik család életben maradt, de erősen elnéptelenedett. Schöninchen pedig nyári megfigyelését közli. A méhek petét és mindenféle korú más fiasítást cipeltek ki a kaptárból. A mérgezés jeleit nem tapasztalta. A családok vizsgálata csak annyit árult el, hogy a fiasítás hézagos. Meghűlésről szó sem lehetett. Feltűnt azonban, hogy az eöyremásra megjelenő lökhajtásos repülőgépek nyomán a hatalmas dörrenések mindent megrázkódtattak, egy kép leesett a falról, és széttört. Schöninchen gondolkozni kezdett, és kísérletezett. Az aljdeszkákra lemezt terített, ahogy téli szokás, és a legközelebbi repülőgépátvonulások rettentő dörrenései után kihúzta azokat. Teli voltak kiszórt fiasitással, petével és többnyire fiatal álcákkal.

(Der Inkerfreund, NSZK)

A kalitkázott anya és a méhek kapcsolata

Keller Oszkár azt írja, hogy a méhek nem építenek anyabölcsőt a Hasításra az új anya kibocsátásáig, ha a kalitka hálószeme tágas, mert látják az anyát a rácson át.

(A kísérletek csakugyan azt bizonyítják, hogy a sűrű rostás kalitkában beadott anya kapcsolata a családdal rosszabb. Ezt azonban úgy magyarázták eddig, hogy a méhek könnyebben benyúlhatnak csápjukkal és szipókájukkal a tágas nyílásokon. A kaptár sötétjében a látásnak nem sok szerep juthat. Ha a látás volna fontos, az eleséggel ellátott anyát zárt üvegkalitká- 1 an is kitűnően el lehetne fogadtatni.)

(Schweizer. Bienenzeitung)

A méhfajták fényképes megkülönböztetése

Alber M. A. a méhfajták nagyságát ugyanolyan arányban nagyított fényképeken mérte. Ezt a módszert „fotogrammetria“ néven más célra már használják, pl. amikor repülőgépről

fényképezett tájakat térképpé dolgoznak fel. Alber milliméter beosztású mércét tett a méhek mellé, a fölvételt pedig pontosan tízszeresére nagyította. Elpusztult, kábított és élő méheket fényképezett. Az élőket szipőkájukhoz csöppentett mézzel tartotta nyugton. Legnagyobbnak találta az osztrák Sklenarféle 47-es törzset. Ez átmenet a feketésbarna európai méh és a Keleti-Alpok valódi krajnai (carnica) méhe közt. A macedóniai méh Észak-Görögországban kisebb. A 47-es feje zömökebb, üstöké széles, de gyér. A felsőkrajnai „carnica“ feje keskenyebb, hosszabb, üstöké pedig — kivált középen — sűrűbb. Ez a néhány példa is bi-! zonyítja, hogy a méhfajták, törzsek megkülönböztetésére, jellemzésére a fényképes mérés alkalmas.

(L’apicoltore ctltalia —

Olaszország)

Sugárzás ellen méh méreg

Egy amerikai kutatóintézetben Shipman és Cole megállapította, hogy a méhméreggel beoltott egerek 80 százaléka Jól elviselt olyan erős röntgensugárzást, mely minden méhméreggel nem kezelt egeret megölt. A kísérletezés még a kezdetén van. 1 g száraz mérget 50 ezer méhből lehet gyűjteni. A méhek a kaptár aljára tolt elektromos lemezre bocsájtják mérgüket. Fullánkjuk megmarad, nem pusztulnak el, de ugyanazokat a méheket csak egyszer lehet „megfejni".

(American Bee Journal, USA)

A viasz színének visszaszerzése

Gyakori, hogy a viasz megbámul, olvasztásakor, főzésekor. Fémek okozzák. Fém a vízből vagy az edényből, olvasztóból, kanálból jut a viaszba. White Jonatán olyan anyagot ajánl, mely a fémet oldható és könynyen kimosható vegyületté alakítja. Az így kezelt viasz viszszakapja eredeti sárga vagy narancssárga színét. Minősége nem romlik. A szükséges szer etiléndiamintetraecetsavas nátrium. 1 liter vízbe 1,88 g kell belőle. A viaszt alumínium, rozsdamentes acél vagy üveg edényben 95—99 C°-ra hevítve kb. egy óráig kevergetni kell a szerrel. Utána lassan le kell hűteni, salakját lekaparni és lágy vízben újra olvasztani, néhány percig kavargatni. Végül újra ülepíteni kell. Néha finoman elosztott fekete'anyag marad a viaszban, ezt csak a forró viasznak szűrőpapiroson való szűréssel lehet eltávolítani. A kemény víz fele annyi szerrel hígítva alkalmas a viasz kimosására.

(Gleanings in Bee Culture, USA)

A vándorkocsi aranyat ér a vándorlásnál. Mindenféle munka elkerülésével vihetjük méheinket a kijelölt helyre. Képünkön a magra hagyott lucernás szélén a legújabb típusú vándorkocsi látható.

A kaptárait szellőzésének jelentősége

A megfelelő népességű, összetételű, nagyságához mérten szűkített fészkű méhcsalád jó minőségű, elegendő és jól elhelyezett mézkészleten a legridegebb téllel is eredményesen megküzd, mert fürtbe húzódva védekezni tud a hideg ellen. Nem így a páratelség, a páralecsapódás, a lucskosodás ellen. A telelő méhek ettől szenvednek legtöbbet. Az olyan méhcsaládok, melyeknél a fürtbehúzódás időszakában nincs megfelelően megoldva a vízpára huzatmentes elvezetése, a felhalmozódó nedvesség miatt nyugtalanul telelnek, sokat fogyasztanak. Különösen akkor, ha a szűkített fészekben a páralecsapódására alkalmas hideg felületek vannak. A méhek által meg nem szállt keretek, a fedetlen méz és virágpor tönkremegy, fertőző gombák, baktériumok melegágyává válik a kaptár, s élettartamukból veszítenek a méhek és a képtárak egyaránt. Minthogy az így keletkező nedvesség maga is párolog, ami a környezetből hőt von el, az ilyen kaptárokban levő alacsonyabb hőmérséklet miatt a méhek fogyasztása, igénybevétele, idő előtti elhasználódása, a nagyobb mézfogyasztás következtében az égési termékek (vízpára. széndioxid) keletkezése hatványozott.

Az alsó kijárós kaptáraimon, a kijáróval azonos oldalon, a méhcsalád népességéhez mérten nyitok felső szellőzést. Ennek is tulajdonítom, hogy az egyéb feltételek biztosítása mellett télen soha veszteségem nem volt; lépeim nem penészedtek meg, az elhullás pedig csekély, családonként alig maroknyi méh volt. A szellőzést a fürt felbomlása után mindig elzárom, mert ilyenkor a méhek már maguk is képesek nem csak a megfelelő hőmérsékletről, hanem a megfelelő levegőcseréről is gondoskodni.

A kaptárak megfelelő szellőzése nem kevésbé fontos a termelési időszakban is. Láttam nógrádi vándortanyán, teljesen árnyékmentes helyen képtárakat, melyekből jól megfigyelhető volt a fölösleges meleg és vízpára eltávolítására a kaptárfalakon szárnyukat mozgató sok-sok tízezer méh. Hasonló rendszerű kaptárakban, ugyanolyan erősségű, déli árnyékban álló családok mézhozama 8—10 kg-mal voltt több. Ez a többlet külön ráfordítás nélkül (sötétített oldalszellőzők, fenékszellőzök) érhető el. Ez az önköltségcsökkentés szempontjából nem jelentéktelen.

A termelési időszakban a méhcsaládok megfelelő szellőzésének a biztosítása azonban nem csak azzal az előnnyel járt, hogy sok tízezer méhet lehetet az erejüket pazarló szellőztetéstől a termelő munkába átirányítani, de a beavatkozással elejét vehették a termelésre oly káros rajzási ösztön fellángolásának is.

BÁTHORI JÁNOS, Budapest