Szabad Földműves, 1967. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)

1967-06-24 / 25. szám

A tudomány világából A lökhajtásos repülőgépek és a méhek Albrecht megfigyelte a múlt télen, hogy a lökhajtásos repü­lőgép megrázkódtatta a házát és méhesét. A méhek 10 fokos hidegben a kivonuló rajhoz ha­sonlóan szaladgáltak, és erősen zúgtak. Négy család elpusztult. A kaptár alján 5—7 cm vasta­gon, s a lépek közt is csupa fekete, nedves hulla volt. A lé­pek is nagyon megnedvesedtek. Ez mind a család nagy izgalmá­nak a jele. Egy ötödik család életben maradt, de erősen el­néptelenedett. Schöninchen pe­dig nyári megfigyelését közli. A méhek petét és mindenféle korú más fiasítást cipeltek ki a kaptárból. A mérgezés jeleit nem tapasztalta. A családok vizsgálata csak annyit árult el, hogy a fiasítás hézagos. Meg­hűlésről szó sem lehetett. Fel­tűnt azonban, hogy az eöyre­­másra megjelenő lökhajtásos repülőgépek nyomán a hatal­mas dörrenések mindent meg­rázkódtattak, egy kép leesett a falról, és széttört. Schönin­chen gondolkozni kezdett, és kísérletezett. Az aljdeszkákra lemezt terített, ahogy téli szo­kás, és a legközelebbi repülő­gépátvonulások rettentő dörre­nései után kihúzta azokat. Teli voltak kiszórt fiasitással, peté­vel és többnyire fiatal álcákkal. (Der Inkerfreund, NSZK) A kalitkázott anya és a méhek kapcsolata Keller Oszkár azt írja, hogy a méhek nem építenek anya­bölcsőt a Hasításra az új anya kibocsátásáig, ha a kalitka háló­szeme tágas, mert látják az anyát a rácson át. (A kísérletek csakugyan azt bizonyítják, hogy a sűrű rostás kalitkában beadott anya kapcso­lata a családdal rosszabb. Ezt azonban úgy magyarázták ed­dig, hogy a méhek könnyebben benyúlhatnak csápjukkal és szi­­pókájukkal a tágas nyílásokon. A kaptár sötétjében a látásnak nem sok szerep juthat. Ha a látás volna fontos, az eleséggel ellátott anyát zárt üvegkalitká- 1 an is kitűnően el lehetne fo­gadtatni.) (Schweizer. Bienenzeitung) A méhfajták fényképes megkülönböztetése Alber M. A. a méhfajták nagy­ságát ugyanolyan arányban na­gyított fényképeken mérte. Ezt a módszert „fotogrammetria“ néven más célra már használ­ják, pl. amikor repülőgépről fényképezett tájakat térképpé dolgoznak fel. Alber milliméter beosztású mércét tett a méhek mellé, a fölvételt pedig ponto­san tízszeresére nagyította. El­pusztult, kábított és élő méhe­­ket fényképezett. Az élőket szi­­pőkájukhoz csöppentett mézzel tartotta nyugton. Legnagyobb­nak találta az osztrák Sklenar­­féle 47-es törzset. Ez átmenet a feketésbarna európai méh és a Keleti-Alpok valódi krajnai (carnica) méhe közt. A mace­dóniai méh Észak-Görögország­­ban kisebb. A 47-es feje zömö­­kebb, üstöké széles, de gyér. A felsőkrajnai „carnica“ feje keskenyebb, hosszabb, üstöké pedig — kivált középen — sű­rűbb. Ez a néhány példa is bi-! zonyítja, hogy a méhfajták, tör­zsek megkülönböztetésére, jel­lemzésére a fényképes mérés alkalmas. (L’apicoltore ctltalia — Olaszország) Sugárzás ellen méh méreg Egy amerikai kutatóintézet­ben Shipman és Cole megállapí­totta, hogy a méhméreggel be­oltott egerek 80 százaléka Jól elviselt olyan erős röntgensu­gárzást, mely minden méhmé­reggel nem kezelt egeret meg­ölt. A kísérletezés még a kezde­tén van. 1 g száraz mérget 50 ezer méhből lehet gyűjteni. A méhek a kaptár aljára tolt elek­tromos lemezre bocsájtják mér­güket. Fullánkjuk megmarad, nem pusztulnak el, de ugyan­azokat a méheket csak egyszer lehet „megfejni". (American Bee Journal, USA) A viasz színének visszaszerzése Gyakori, hogy a viasz meg­bámul, olvasztásakor, főzésekor. Fémek okozzák. Fém a vízből vagy az edényből, olvasztóból, kanálból jut a viaszba. White Jonatán olyan anyagot ajánl, mely a fémet oldható és köny­­nyen kimosható vegyületté ala­kítja. Az így kezelt viasz visz­­szakapja eredeti sárga vagy na­rancssárga színét. Minősége nem romlik. A szükséges szer etilén­­diamintetraecetsavas nátrium. 1 liter vízbe 1,88 g kell belőle. A viaszt alumínium, rozsdamen­tes acél vagy üveg edényben 95—99 C°-ra hevítve kb. egy óráig kevergetni kell a szerrel. Utána lassan le kell hűteni, sa­lakját lekaparni és lágy vízben újra olvasztani, néhány percig kavargatni. Végül újra ülepíteni kell. Néha finoman elosztott fekete'anyag marad a viaszban, ezt csak a forró viasznak szűrő­papiroson való szűréssel lehet eltávolítani. A kemény víz fele annyi szerrel hígítva alkalmas a viasz kimosására. (Gleanings in Bee Culture, USA) A vándorkocsi aranyat ér a vándorlásnál. Mindenféle munka elkerülésével vihetjük méheinket a kijelölt helyre. Képünkön a magra hagyott lucernás szélén a legújabb típusú vándor­­kocsi látható. A kaptárait szellőzésének jelentősége A megfelelő népességű, összetételű, nagyságához mér­ten szűkített fészkű méhcsalád jó minőségű, elegendő és jól elhelyezett mézkészleten a legridegebb téllel is eredményesen megküzd, mert fürtbe húzódva védekezni tud a hideg ellen. Nem így a páratelség, a páralecsapó­dás, a lucskosodás ellen. A telelő méhek ettől szenved­nek legtöbbet. Az olyan méhcsaládok, melyeknél a fürt­­behúzódás időszakában nincs megfelelően megoldva a vízpára huzatmentes elvezetése, a felhalmozódó nedves­ség miatt nyugtalanul telelnek, sokat fogyasztanak. Kü­lönösen akkor, ha a szűkített fészekben a páralecsapó­dására alkalmas hideg felületek vannak. A méhek által meg nem szállt keretek, a fedetlen méz és virágpor tönkremegy, fertőző gombák, baktériumok melegágyává válik a kaptár, s élettartamukból veszítenek a méhek és a képtárak egyaránt. Minthogy az így keletkező nedves­ség maga is párolog, ami a környezetből hőt von el, az ilyen kaptárokban levő alacsonyabb hőmérséklet miatt a méhek fogyasztása, igénybevétele, idő előtti elhasz­nálódása, a nagyobb mézfogyasztás következtében az égési termékek (vízpára. széndioxid) keletkezése hatvá­nyozott. Az alsó kijárós kaptáraimon, a kijáróval azonos olda­lon, a méhcsalád népességéhez mérten nyitok felső szel­lőzést. Ennek is tulajdonítom, hogy az egyéb feltételek biztosítása mellett télen soha veszteségem nem volt; lépeim nem penészedtek meg, az elhullás pedig csekély, családonként alig maroknyi méh volt. A szellőzést a fürt felbomlása után mindig elzárom, mert ilyenkor a méhek már maguk is képesek nem csak a megfelelő hőmérsékletről, hanem a megfelelő levegőcseréről is gondoskodni. A kaptárak megfelelő szellőzése nem kevésbé fontos a termelési időszakban is. Láttam nógrádi vándortanyán, teljesen árnyékmentes helyen képtárakat, melyekből jól megfigyelhető volt a fölösleges meleg és vízpára eltávo­lítására a kaptárfalakon szárnyukat mozgató sok-sok tízezer méh. Hasonló rendszerű kaptárakban, ugyan­olyan erősségű, déli árnyékban álló családok mézhoza­ma 8—10 kg-mal voltt több. Ez a többlet külön ráfor­dítás nélkül (sötétített oldalszellőzők, fenékszellőzök) érhető el. Ez az önköltségcsökkentés szempontjából nem jelentéktelen. A termelési időszakban a méhcsaládok megfelelő szel­lőzésének a biztosítása azonban nem csak azzal az előnnyel járt, hogy sok tízezer méhet lehetet az erejü­ket pazarló szellőztetéstől a termelő munkába átirányí­tani, de a beavatkozással elejét vehették a termelésre oly káros rajzási ösztön fellángolásának is. BÁTHORI JÁNOS, Budapest

Next

/
Thumbnails
Contents