Szabad Földműves, 1967. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)

1967-06-24 / 25. szám

A közvélemény érdeklődésének kö­zéppontjában természetesen a Szov­jetunió javaslatára összehívott rend­kívüli ENSZ-közgyűlés áll, amely a múlt szombaton össze Is ült. A szov­jet sajtó szerint az ENSZ-nek most kettős feladatot kell megoldania: fel kell számolnia az izraeli támadás kö­vetkezményeit és konkrét intézkedé­sekkel kötelezni kell Izraelt csapatai­nak haladéktalanul történő visszavo­nására. Moszkvában persze jól tud­ják, hogy az Egyesült Államok diplo­máciai síkon Is támogatni fogja Iz­raelt és idézik James Reston-t, a New York Times kommentátorát, aki meg­jegyezte: „Nyilvánvaló, hogy Izrael nem hajlandó visszavonulni és az USA sem fordul majd Ilyen felhívás­sal a jeruzsáleml kormányhoz“, Ezt a nézetet különben maga Aba Eban izraeli külügyminiszter Is kifejtette múltheti nyilatkozatában, hangsúlyoz­ván, hogy Izrael semmilyen körülmé­nyek közt sem tér vissza az 1949. évi fegyverszüneti vonalak mögé. Az ENSZ rendkívüli közgyűlésének első szónoka Alexe) Koszigin szovjet miniszterelnök kijelentette: „A tag­államoknak el kell ítélnie az arab államok ellen elkövetett izraeli ag­­resszót. A felelősség Izraelt terheli a háború kirobbantásáért, az áldo­zatokért és a következményekért — mondotta a szovjet miniszterelnök, majd rámutatott, hogy az USA és Nagy-Britannia súlyosan felelős a történtekért, és felelősség terheli a nyugat-német kormányt is. A Szov­jetunió nem ismeri el az izraeli terü­lethódítást a népek békéje, szabad­sága és függetlensége elvéhez híven, és mind az ENSZ-ben, mind e világ­szervezet keretein kívül mindent el­követ, hogy felszámolja az agresszió következményeit és hozzájáruljon a közel-keleti térség tartós békéjének biztosításához." „A jelenlegi helyzetben a béke sor­sa perceken vagy órákon múlhat — mondotta Koszigin. — Ha nem sza­bunk határt a fejleményeknek a Kö­zel-Keleten és Délkelet-Ázsiában, mindenütt, ahol a béke veszélyben forog, akkor ma vagy holnap nagy háború lehet a következmény. De ak­kor egyetlen állam sem állhat félre. Az agresszió áldozatául esett arab országok joggal elvárják, hogy szu­verenitásukat, területi épségüket, tör­vényes jogaikat és érdekeiket, ame­lyeket a fegyveres agresszió megsér­tett, teljes mértékben és haladékta­lanul helyre állítsák. Ez tehát azt jelenti, hogy az izraeli csapatokat ki kell vonni a megszállt területekről. Ma ez a kulcskérdés, amely nélkül nem lehet megoldani a feszültség csökkentését Közel-Keleten.“ A Szovjetunió miniszterelnöke vé­gül a következő határozati javaslatot terjesztette a közgyűlés elé: „A közgyűlés megállapítva, hogy Izrael az ENSZ alapokmányának és a nemzetközi jog általánosan elismert előírásainak durva megsértésével elő­re kitervelt és előkészített agressziót követett el az EAK, Szíria és Jordánia ellen, elfoglalta területeik egy részét és nagy anyagi károkat okozott, fi­­gyelembevéve, hogy Izrael nem enge­delmeskedett a Biztonsági Tanács 1967. június 6-1, 7-i és 9-i, az azonnali tűzszünetre és a hadműveletek be­szüntetésére felszólító határozatá­nak, folytatta támadó hadművele­teit az említett országok ellen és ki­szélesítette az elrabolt területeket, továbbá, hogy bár jelenleg szünetel­nek a hadműveletek, Izrael az EAK, Szíria és Jordánia területeit továbbra is megszállva tartja, s ezzel folytatja az agressziót, kihívást intéz az ENSZ és minden békeszerető kormány ellen. Megengedhetetlennek és törvényte­lennek tartva Izraelnek az arab álla­mokkal szemben támasztott területi követeléseit, amelyek meggátolják a béke helyreállítását a világ e részé­ben: 1. határozottan elítéli Izrael agresz­­szív tevékenységét az EAK, Szíria és Jordánia területeinek tartós megszál­lásáért, mely agressziót jelent: 2. követeli, hogy Izrael azon­nal és minden feltétel nélkül vonja ki csapatait az említett országok terü­letéről az általános fegyverszüneti egyezményben megjelölt demarkációs vonalak mögé, s tartsa'tiszteletben a fegyverszüneti egyezményben megje­lölt demilitarizált övezeteket; 3. követeli továbbá, hogy Izrael a legrövidebb időn belül teljes mér­tékben térítse meg az agressziójává okozott károkat és szolgáltassa visz sza az elrabolt javakat és más anyag: értékeket; 4. felhívással fordul a Biztonság Tanácshoz, hogy a maga részéről ha g SZABAD FÖLDMŰVES 1967. június 24. ladéktalanul tegye meg a szükséges intézkedéseket az izraeli agresszió következményeinek felszámolására. A szovjet miniszterelnök után fel­szólaló izraeli külügyminiszter, Aba Eban beszédében hangsúlyozta, hogy az arab országok által fenyegetett Izraelnek állandóan meg kell védenie nemzeti létét és területi sérthetetlen­ségét. Azzal vádolta az arab országo­kat, hogy Nasszer elnök vezetésével le akarták rohanni Izraelt. Aba Eban azt igyekezett bizonyítani, hogy ez a háború Izrael részéről önvédelmi harc volt, és visszautasította a szovjet ha­tározati javaslatot. Még Koszigin miniszterelnök beszé- ' de előtt Johnson USA-elnöke, egy pe­dagógus-konferencián a televízió előtt 1 nyilatkozott a közel-keleti válsággal kapcsolatban és annak ellenére, hogy a tárgyilagos békéltető szerepében igyekezett mutatkozni, végeredmény­ben az izraeli kormány álláspontját támogatta. Johnson szerint az Egye­sült Államok közel-keleti politikája a következő alapelveken nyugszik: 1. Minden államnak joga van az élethez — de egyidejűleg figyelmez­teti Izraelt, hogy egyetlen államot sem téveszthet meg saját katonai si­kere, szem előtt kell tartania szom­szédjainak jogait és érdekeit. 2. A közel-keleti probléma megol­dásának egyik legfontosabb feltétele az arab menekültek sorsának igazsá­gos rendezése. 3. A szabad hajózás kérdésében Johnson az izraeli álláspontot támo­gatta és kifejtette, hogy a Tirán­­szoros egyiptomi blokádja robbantotta ki a válságot. 4. Johnson szerint a közel-keleti térségben véget kell vetni a fegyver­kezési versenynek. 5. Hangsúlyozta továbbá, hogy biz­tosítani kell e térség minden orszá­gának függetlenségét és területi sért­hetetlenségét. Johnson elnök e Javaslatait az ENSZ-közgyűlése előtt Goldberg USA- megbízott is megismételte, miután el­utasította mindazokat az arab váda­kat, melyek szerint amerikai repülő­gépek támogatták volna az izraeli haderő támadásait. Az ENSZ-közgyűlés keddi ülésén U Thant főtitkár megvédte elhatáro­zását, hogy Nasszer elnök kérésére kivonta az ENSZ-egységeket az egyip­tomi-izraeli határövezetből és em­lékeztette az izraeli külügyminisztert, hogy éppen Izrael akadályozta az ENSZ-t abban, hogy az izraeli hatá­ron csapatokat helyezzenek el. Lenárt csehszlovák miniszterelnök hosszabb beszédében többek közt ki­jelentette: „Határozottan az arab népek olda­lán állunk és támogatjuk független­ségüket. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság meggyőződése, hogy az arab államok igazságos ügyét védel­mezi az Imperialista törekvésekkel szemben. Csehszlovákia egyszersmind elítéli egyes hatalmak kísérleteit, amelyekkel lehetővé akarják tenni Izraelnek, hogy élvezhesse agresszió­ja eredményeit. A csehszlovák kor­mány kezdettől fogva támogatott minden olyan lépést, amely Közel- Kelet problémáinak békés, igazságos megoldására irányult. Aggodalmát fe­jezte ki, amikor a helyzet kiéleződött, elítélte az arab országok ellen irá­nyuló cselszövéseket és háborús fe­nyegetéseket. Az izraeli kormány azonban a komoly figyelmeztetéseket nem vette figyelembe. Az izraeli mi­litarista körök előre kitervelt, meg­lepetésszerű támadást indítottak, bi­zonyos imperialista körök támogatá­sára támaszkodva betörtek a Sinai­­félszigetre, megszállták Jordánia ré- 1 szelt és a BT sürgető felhívása elle­­' nére sem hagyták abba szíriai had­műveleteiket." i „Szolidárisak vagyunk az arab nép­­■ pel“ — mondotta Lenárt elvtárs — 1 „amelyhez őszinte barátság fűz min­­^ két. A közös nyilatkozatot aláíró szo­cialista országok minden agresszív erőnek tudtára adták, megteszik a . szükséges lépéseket, hogy segítsék az arab országok népét törvényes jo­gaiknak megvédésében, a közel-keleti háborús tűzfészek eloltásában, a béke helyreállításában". PODGORNIJ KAIRÓBAN Hivatalos moszkvai jelentés szerint, Nyikolaj Podgorni], a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének el­nöke Nasszer elnök meghívására Kai­róba utazott. A szovjet államférfi kedden útközben kiszállt a jugoszlá­viai Brioniban, ahol Tito elnökkel folytatót megbeszélést. Kommunista ellenes intézkedések IZRAELBEN A moszkvai Pravda jelentése sze­rint, Izraelben letartóztatták az ottani kommunista párt Központi Bizottsága titkárságának két tagját és a pártlap főszerkesztőjét. Az ország legnagyobb kikötőjében Haifában a munkások tiltakozó gyű­lést rendeztek és követelték, hogy a vállalkozók fizessék ki májusi bérü­ket. A munkások ugyanis az ottani általános mozgósítás folytán fegyve­res kiképzésen vettek részt és a mun­kaadók erre az időre megtagadták a bérek folyósítását. Wilson tárgyalásai Párizsban A brit miniszterelnök hétfőn és kedden több megbeszélést tartott de Gaulle elnökkel, melyek tárgyát Nagy-Britannia közös piaci tagsága, a közel-keleti viszály rendezése és más aktuális nemzetközi politikai kérdések képezték. Wilson visszaté­rése után a repülőtéren nem volt haj­landó válaszolni az újságírók kérdé­seire, a parlamentben pedig beszámo­lójában csak annyit tudott mondani, hogy tárgyalásai nem hozták meg a várt eredményeket, mivel a francia és angol álláspontok még mindig na­gyon távol állnak egymástól. Az értesülések szerint de Gaulle a közel-keleti helyzettel kapcsolatban kijelentette, hogy az arab területek izraeli megszállása nem tekinthető befejezett ténynek. A Szovjetunió felhívására összeült rendkívüli ENSZ-közgyulésen Csehszlo­vákiát Jozef Lenárt miniszterelnök és Václav David külügyminiszter veze­tésével hét tagú küldöttség képviseli. Képünkön Lenárt és David elvtársak a ruzyne-i repülőtéren. Miért nem házasodhatnak a katolikus papok? Long és Longo, két katolikus pap egyre jobbban eltávolodott egyházá­tól, mígnem szakításra került sor. Gabriel Longo örökre levetette reve­rendáját, mert „tisztességes szerel­met“ akart. Ezután megírta és kiadta egyházi pályafutásának történetét, „A félresikerült lelkipásztor“ címmel. Longo angliai sorstársa, Georg Long szintén kiugrott. Ö is megírta vissza­emlékezéseit. Míg pap volt, három nővel került közelebbi kapcsolatba: egy ápolónővel, egy manikűrös lány­nyal és egy stewardessel. Mindhár­man megkérdezték tőle, miért is lett lelkész. Végül ő maga is feltette ezt a kérdést önmagának. Következéskép­pen pedig kilépett az egyházból. A világi élethez szükséges kezdeti tőkét a könyvéért kapott tiszteletdíjból akarja megszerezni. A katolikus egyház vezetőinek ko­­noksága, hogy mindenáron kitartanak a cölibátus mellett, veszélyes követ­kezményekkel járhat a vallásra néz­ve. Csak az utóbbi néhány évben 60 000 pap lett hűtlen az egyházhoz csak azért, mert megtiltotta nekik, amit híveinek egyedüli üdvözítő élet­módként hirdet: a házasságot. Ang­liában és Amerikában az elmúlt hó­napokban valóságos tömegmozgalom indult. Százan és százan hagyták ott papi hivatásukat, hogy házasságot kössenek. Az Egyesült Államokban már külön munkaközvetítő irodát nyitottak a kiugrott papok számára. Sokan azonban el akarják kerülni a botrányt, és szabályosan szeretnének kilépni az egyházból. Rómában az egyházi hatóságokhoz állítólag 10 000 folyamodvány érkezett azoktól, akik kérik kegyelemben való elbocsátásu­kat. A pápa csak keveseknek teljesíti ezt a kérelmét. Attól tart, ha híre megy, hogy könnyű megkapni a fel­mentést, újabb 10 000 folyamodvány fut be. • * • A papi házasság hívei nagy remé­nyekkel tekintettek a második vati­káni zsinat elé. A reformisták a lel­készek körében rendezett vélemény­­kutatás eredményeire támaszkodva szóvá is akárták tenni az ügyet. Az ankétből azt a következtetést vonták le, hogy sok lelkészben természet­­ellenes ösztönök ébrednek amiatt, hogy nem házasodhatnak meg, és a nőtlenség káros következményekkel jár szellemi képességükre. A cölibá­tus ellenzői arra hivatkoznak, hogy Jézus tanítványaira bízta, megnősül­jenek-e vagy sem. A zsinat részvevőinek nagy megle­petésére VI. Pál a következőket mondta a cölibátus ügyében: — „Min­den erőnkkel megvédjük ezt a régi, szent törvényt, sőt értelmezését meg is szigorítjuk!“ A pápai tekintély azonban ma már nem a régi. Száz és száz lelkipásztor lép fel a pápa által támogatott cöli­bátus ellen. Hollandiában egy kör­kérdés kimutatta, hogy a papok 40 százaléka ellenzi a nőtlenséget. Az Egyesült Államokban a lelkészek 62 százaléka van a nőtlenség ellen, har­minckét százalékuk nyíltan vallja, hogy házasodna, ha az egyház meg­engedné. Franciaországban — Lyon püspökének a Le Monde-ban közzé­tett nyilatkozata szerint — az egyházi személyek szenvedélyesen vitáznak a cölibátusról. * • • Tekintélyes teológusok is felemel­ték szavukat a házasságtilalom ellen. A francia Marc Oraison megírja, mi­lyen módszert ajánl Ottaviani bíbo­ros, a szent Hivatal főnöke a testi vágyak elfojtására: félni kell a bűn­től és diétásán étkezni. Pizzaro bíbo­ros szerint a legjobb recept: félelem és spagetti — azaz sovány, hústalan táplálék. A félelem és a diétás koszt elle­nére is akadnak azonban vétkező lel­készek. St. Petersbourgban [USA) az újságok nemrégen egy képet közöl­tek, amelyen egy pap látható fiatal nő és egy gyermek társaságában. De ő nem vetette le a reverendát — ír­ják a lapok —■ mert nem érzi magát bűnösnek. Egy nemrég nősült angol lelkész, Arnold Mac Mahon kijelen­tette: — Az isten akarata, hogy meg­házasodjam és pap maradjak — je­lentette ki, majd hozzátette, hogy továbbra is harcolni fog Róma szelle­mi imperializmusa ellen. Az utóbbi időben gyakran közölnek az újságok hírt katolikus papok há­zasságáról. Nemrégen Charles Dawis, vezető angol teológus szintén kilépett a katolikus egyházból és egy angli­kán templomban házasságot kötött. Esetével kapcsolatban Herbert McCa­be, a New Blackfriars című katolikus folyóirat szerkesztője megjegyezte, hogy a lelkészeknek is úgy kellene élniük, mint a családos embereknek, nem pedig mint a raboknak. (Der Spiegel — Magyar Szó) Az emberiség ellen Az ontarioi (Kanada) „Free Press“ c. lapban jelent meg a következő, szerkesztőséghez intézett levél: Olvastam, hogy a Terre fes Hom­ines nevű szervezet kórházi kezelte­tésben részesíti a napalm-mai meg­égetett vietnami gyerekeket. Négyszáz kórházi ágyat nyújt az égési sebek­ben szenvedő gyermekeknek, akik ezrével fekszenek a vietnami kórhá­zakban, s a legtöbbjük nem részesül életmentő gyógykezelésben. Ezrével halnak meg ilyen gyermekek a viet­nami falvakban. Mivel a Terre des Hommes jóté­konysági szervezet, azt hinné az em­ber, hogy segítséget kap az Egyesült Államoktól. Amerikai repülőgépeknek kellene kórházba szállítaniok a na­palm lángok gyermekáldozatait. Az Egyesült Államok azonban elhatároz­ta, hogy a gyerekeket nem szállítja Európába, mert nem kívánja, hogy az európaiak lássák a napalmbombák áldozatait. A washingtoni kormány értesítette a Terre des Hommes szer­vezetet, hogy semmiképpen sem tá­mogatja a vietnami gyerekek Európá­ba való szállítását. Amikor egy nemzet annyira lealja­sul, hogy már a megsebzett gyerme­keket sem hajlandó gyógykezelésben részesíteni, akkor az nem nevezhető másnak, mint az emberiség ellenségé­nek. * * * # Az Associated Press egy vietnami jelentése szerint három amerikai or­vos közölte, hogy a Vietkong nem­csak saját fegyvereivel — közöttük ijjal-nyíllal is — harcol, hanem zsák­mányul ejtett amerikai fegyverekkel, M-16 jelzésű amerikai golyószóróval is. Az amerikai orvosok megállapítot­ták, hogy az M-1B tesz leggyógyítha­tatlanabb kárt az emberi test szöve­tében. E gépfegyver lövedéke által okozott seb húscafatokból áll, mert ez a fegyver másodpercenként szőr golyókat nagy sebességgel mintegy 100 méteres távolságra, s célba érve bukfencező hatással tesz súlyos ká­rokat az emberi testben. Az amerikai M-1B lövedékeinek ha­tását akkor fedezték fel az orvosok, amikor azok amerikaiakat sebesítet­­tek meg. A Vietkong, amint zsákmá­nyul ejti az M-16-ot, azonnal az amerikaiak ellen használja fel. 0 A dán miniszterelnök közvetítő evékenysége New Yorkban Jens Otto trag, Dánia miniszterelnöke és kül­­igyminisztere, a dán ENSZ-küldöttség vezetője közel egyórás eszmecserét ’olytatott Koszigin szovjet miniszter­­ilnökkel, majd tárgyalt az USA, Izrael és néhány arab állam képvise­lőivel is. A dán politikus hangsúlyoz­ta, hogy minden erejét latba veti egy Koszigin—Johnson találkozó létreho­­tására. % összeült az SZKP Központi Bi­zottsága. Moszkvában kedden plená­ris ülést tartott a Szovjetunió Kom­munista Pártjának Központi Bizott­sága, hogy megtárgyalja a Közel- Keleten kialakult helyzettel kapcso­latos fejleményeket és a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom 50. év­fordulójának téziseit. Az ülésen fel­szólalt Leonyid Brezsnyev, a Központi Bizottság főtitkára és a beszédét kö­vető vita folyamán Pjotr Seleszt, az Ukrajnai KP első titkára, Viktor Gri­­sin, a Szovjet Szakszervezetek KT-nak elnöke, M. Keldis, a Szovjet Tudomá­nyos Akadémia elnöke, valamint több közéleti személy szólalt fel. 0 Átszervezik az EAK kormányát. Nasszer egyiptomi elnök új kormányt alakított, amelyben a kormányelnöki tisztség mellett ellátja az Arab Szo­cialista Szövetség főtitkári funkcióját is. Az új hadügyminiszter Mohammed Vahab Blsri tábornok, a külügymi­niszteri tárcát továbbra is Mahmud Riad tartja meg. Az egyiptomi hadsereg átszervezése folyamán több magasrangú tisztet nyugdíjaztak és a kormány új pa­rancsnokokat nevezett ki. • Ceausescu nyilatkozata a közel­­keleti helyzetről. A Romániai Kom­munista Párt főtitkára Brassóban tar­tott beszédében megállapította, hogy a nemzetközi imperialista körök az állandó feszültség állapotában akar­ják tartani Közel-Kelet térségeit, hogy gyarmati politikájukat hatékonyabban érvényesíthessék. Ceausescu a kérdés­sel kapcsolatban megemlítette, hogy meg kell találni az utat, amely az arab országok és Izrael békés együtt­éléséhez vezet. Romániai felfogás szerint Izraelnek vissza kell vonnia csapatait a megszállt területekről és lépéseket kell tennie a menekültek és a többi vitás kérdés megoldására. • A H-bomba robbantása különö­sen Indiában keltett nagy aggodal­mat. Indíra Gandi, India miniszter­­elnöke nagyon nyugtalanítónak tartja Kína nukleáris kísérleteit. Az Indiai Kommunista Párt tagjai tiltakoznak a „nukleáris klubhoz“ való csatlakozás ellen. Sokkal célszerűbbnek tartják az általános leszerelést és az atom­fegyverek teljes betiltását.

Next

/
Thumbnails
Contents