Szabad Földműves, 1967. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)

1967-06-24 / 25. szám

Kinek mi illik ? Talán úgy Is kezdhetném mint a mesét. Volt egyszer egy kékszemü, szőke kislány, s a boldogságről ál­modott ... Éjszakánként megjelent a királyfi, szerelmet, boldogságot Ígért. Az álmok színes világa beteljesedett. Most két évtized múltán Is fájó seb­ként hasít szivébe az emlékezés. Ne­héz kitépni az emberből az átslrt éj­szakákat, a vissza nem adható, nyu­godt boldogságot. Két évig jártak együtt. Szerették egymást, házasságot kötöttek. Igaz, a lány szülei ellenezték. Nem közénk való, tanult gyerek, meg a vallása Is más. — Mit törődött akkor mindezzel. Még a vidékről Is elköltöztek. Ne mu­togasson rájuk a faluban senki se, hogy más templomban esküdtek. A második évben megszületett a leg­idősebb lánya. Nem dolgozott, a gye­rek lekötötte minden idejét. Társa­ságba nem igen tudott eljárogatni a gyerek végett. Eleinte nem is volt baj, a férje mindig talált „menekvést“ ha hívták őket valahová. Közben még két fiúgyermekkel is megáldotta a sors. Múltak az évek, a házimunkához szokott asszonyka egyre inkább csak az otthonának élt. Eleinte fel sem tűnt, hogy férje kimaradozik. Mindig talált magyarázható okot késéseinek. Másfél évtizedig éltek együtt. Itt­­ott akadt némi nézeteltérés — mint minden családban — de úgy-ahogy mindig rendbejött a családi béke. Am egy szép napon a szomszédok suttog-Néhány szó az edényről Nem mindegy, hogy milyen edényben főzünk. Vannak szabályok, amiket mindenkinek be kell tartania: rézedényben savanyút ne főzzünk, mert megmérgezi az ételt. Hibás zománcú edényből zománcdarab kerülhet az ételbe, amely bélbajokat okozhat, tejet külön edényben forraljunk, és kü­lön edényben főzzük a hagymás dolgokat is. Tészta kifőzésére legjobb szintén külön edény. Külön tésztasütő és külön hússütő tepsink legyen. Ügyeljünk arra, hogy forró sütőbe csak tűzálló edényt tegyünk. Teának egészen tiszta edény kell, melyet semmi másra nem használunk. A poha­rakat nem szabad zsíros vízben mosni. Ha nincs külön halnak való evő­eszközünk, halevés után azonnal mossuk el az evőeszközt. Gyúródeszkát ne használjunk húsvágásra, viszont ha tésztát borítunk ki a tepsiből, semmi esetre sem arra a deszkára, amelyen húst vágunk. Edényből csak a legjobbat vegyük. Az olcsón kapható „kicsit hibás“ edények nagyon drágák, mert csakhamar kilyukadnak, zománcuk lepattog, elgörbülnek és a szemétbe kerülnek. Vagy finom zománcos edényt, vagy alumínium és nikkel edényt vegyünk a főzéshez. Az öntöttvas edény is jő bizonyos célokra. Ilyenek a palacsintasütők, serpenyők stb. Rézből legyen a habüst és a mozsár. A főzőedényeket, ha nincs külön edényszáritónk, éppen úgy kell töröl­­getni, mint a porcelánedényt. De törölgetés után ne tegyük azonnal zárt helyre, vagy szikkasszuk a levegőn, vagy hagyjuk nyitva a szekrényt, kü­lönben dohos szaga lesz mindennek. A mosogatórongyot, törlőket tökéletesen szárítsunk meg, mielőtt eltesz­­szük, mert megpenészedik és a penészgombák az ételre, onnan a szánkba juthatnak. A különböző tortaformák, tésztaformák leginkább bádogból vannak. Na­gyon jól kell gondozni őket, hogy meg ne feketedjenek. A tészta^keverésére ne használjunk zománcos tálat, mert könnyen zo­máncdarabka kerülhet a tésztába. Inkább porcelán vagy cseréptálat. Ugyan­csak ajánlatos a. tej eltartására is cserép vagy porcelán edényt használni. Az ételmaradékot is lehetőleg cserépedényben tartsuk, és födjük le. A konyhakések többfélék legyenek. Külön tartsunk húshoz, lehetőleg hosszúkás, éles késeket. Egészen külön hagymavágáshoz, fözeléktisztítás­­hoz is megint külön tészta- és kenyérvágó kést. Használat után ne kever­jük össze őket, előbb mindig a szagtalant mossuk el. Fakanalat is külön tartsunk hagymás, külön tésztás ételek főzéséhez. A befőzéshez egészen külön edény és kanál kell. Az új főzőedényt használat előtt alaposan ki kell főzni, hiszen nem tudjuk, honnan került hozzánk. Egészen töltsük meg hideg vízzel és lassan forraljuk fel, és csak utána használjuk. V. E, ni kezdtek. Az ő fülébe is eljutott már a pletyka. Az ura idegen nőkkel Jár, a vendéglőket bújja, s néha néha na­gyobb kiruccanásokat is elkövet. Eleinte nem hitt a szóbeszédnek. Csak nem bolondult meg „vénségére“ gon­dolta. „Elvégre ide-s tova férjhezme­­nendő lányunk lesz.“ De aztán bekö­vetkezett a vég. Mind gyakrabban ke­reste a férj az alkalmat arra, hogy okot találjon a veszekedésre. A csa­ládi béke felbomlott. Az apa elhagyta a családot egy fiatal teremtésért, aki a lánya lehetne. Az édesanya csaknem szelíd meg­adással beszélt sorsáról. Egy szóval sem említette szerencsétlenségét, s nem igyekezett részvétet kelteni sorsa iránt. Csak a gyerekek hangjából csendült ki valami elkeseredés. A leg­kisebb átfogta karjával az édesanya nyakát, két szép szeméből sűrűén hullott a könny__ Akaratlanul is, elnedvesedett szem­mel átéltem a családi tragédát, s a fájó könnyeket, amelyek temették a mindennapi életet, talán a szép ruhát s mindent... Fájtak ezek a köny­­nyek, mert nem hatotta meg azt, aki eltűnt s magára hagyta az anyát há­rom gyermekével. Az édesanya eleinte nem kért támogatást. Elég erőt érzett magában ahhoz, hogy munkát vállal­jon, hogy dolgozzék egyedül, kenye­ret szerezzen, s ne panaszkodjék. Az életnek napszámosává lett, s míg rót­ta a mindennapi robotot, sok keser­ves könnyet ejtett. A gyerekek iskolába járnak. Kell a pénz, nagyon sok kell, ruhára, élelem­re; nem akarja, hogy mások megszól­ják. Igazán csak ő tudja, nehéz dolga van egy édesanyának, ha két köteles­ség szakad a vállára, s mind a ket­tőnek meg akar felelni. Dolgozott, minden idejét a kiscsalád összetartá­sénak szenteli. „Nem akarom, hogy gyermekeim érezzék, hogy apa nélkül maradtak. Most érzem csak igazán, hogy egy anyának kétféle szemének kell lenni. Egyikkel gyermekei arcát kell nézni, a másikkal a lelkűket. S nagyon is érzem, hogy ilyennek kell lenni. Felelősek vagyunk gyer­mekeink jelenéért és jövőjéért.“ Minél tovább élek, annál inkább rájövök, hogy nem ismerjük egymást. Ahányan vagyunk mind-mind más és más sorssal vagyunk megáldva. Nem ismerjük és nem is fogjuk ismerni egymást soha. Nézd csak meg jól az emberek arcát. Hamis könnyet látsz a legtöbbször. Igaz, az emberek kö­zött sok a jóhiszemű, de még több a színészkedö. Szükségszerű követel­mény az élet törvényes megismerése, meg kell ismerni a hétköznapok örö­mét, és ki kell szakítani magunkat az álmok birodalmából. A családot álnok módon elhagyó apa — s a vele tartó fiatal lány — nem érzett felelősséget családja iránt. Az apa távozása után a kis la­kásból künnrekedt a fény ... Csak a folyosón szűrődik be kevés napsugár a keskeny veranda ablakain ... —czb— togy tárgyilagosan meg tudnák ítélni nílyen nyári öltözék, s különösen für­­löruha Illik termetükhöz. Ilyenkor egmegbízhatöbb tanácsadónk a mén eg és a tükör. Ha úgy tüntk, hogy estsúlyunk több a kelleténél s úgy átfuk a tükörben,hogy előnytelen számunkra a kéU részes fürdőruha, hallgassunk a fői zan észre. Nincs visszataszttóbb Ián vány, mint a túlsá­­gosan elhízott nő bikiniben. Rafzunkon szem­­léltetően bemutat­­)uk, milyen termen típusú nő viselhet btklnit, s kinek előnyösebb az egy­beszabott fürdőm­­ha. A teltkarcsú nő, ha egy kis jó ízlé­­se van, bizonyára jobban érzi magát beszabott fürdőm­­hában. Ha vtlágo­­sabb színűt választ, hogy jobban érvé­nyesüljön barnára sült bőre, okvetle nül tagolja a fűn döruhát hosszanti csíkkal. P. ft Könnyed járás, szép testtartás A kéz- és lábápolás titka TÓTH ELEMÉR: FEHÉRET VIRÍT Fehéren virít a kökény, Kati a legszebb lány Gyökén. Pántlikát tűz a hajába, mosolyog aki csak látja. Rózsaszínt virít az alma, lesz nekem szeretőm barna. Ha barna nem, hát lesz szőke, mosolyog a nap is tőle. aki a kert végében kukorékoló kakas­ra mutogatva így szólt: „No vezér, most mutasd meg mit tudszI" A vezér pedig nem ts gondolva a következményekre, vállához emelte puskáját, célzott. A következő másod­percekben a kakas kettőt-hármat buk­fencezett és elterült a földön. A gye­reksereg döbbenten állt. A meglepe­téstől szólni sem tudtak. Erre talán maga a „vezér“ sem számított. Egy­mást megelőzve futottak az „áldozat­hoz", de azon már segíteni nem lehe­tett. Most mi lesz — görbült sírásra a vezér szája?! Azt már világosan látta, hogy a szomszédék kakasának befellegzett. Szerencsére társai a baj­ban sem hagyták őt cserben. Szolida­ritást vállaltak a póruljárt mesterlö­vésszel, s együttes elhatározással a kert végén levő kórókúpba rejtették a zsákmányt. A nagy Izgalomban egé­szen elfeledkeztek arról, hogy egyszer minden kiderül. Jó pár kínos éjszaka telt el az eset óta. Már úgy gondolták, elsimul a do­log. De nem így történt! Körülbelül két hét múlva a szomszéd a kóróban megtalálta a kakast. Persze hamaro­san minden kitudódott. Ekkor került aztán a puska zár alá. Hiába, a kis vadász még nem tanulta meg, hogy a házi szárnyasokra egész évben va­dászati tilalom van! KURUCZ LUJZA KEDVES GYEREKEK! A Szabad Földműves 24. számában megjelent kis-keresztrejtvény helyes megfejtése: Kiskőrös, Rimaszombat, Lőcse. Könyvjutalomban részesülnek: Sisák Éva, Uzapanyit és Cseh Jolán, Marcellháza, hsz. 790. Sütés-főzés Ojburgonya tejfeles túróval Vi kg újburgonyát megtisztítunk, lábasba tesszük, annyi hideg vizát öntünk» rá, amennyi betakarja, s ad­dig főzzük, míg nem marad víz rajta. Darabka vajat teszünk rá és betesz­­®öföI,e> míg világos pirosra sül. Vi kg tehéntúrót kikeverünk egy vizespohár tejfellel, ráöntjük a sütő­ből kivett burgonyára, negyedekre vágott kemény tojást rakunk köréje, azonnal tálaljuk. Cseresznyés tészta Tálban habosra kikeverünk 10 deka vajat, 15 deka (B kanál) cukorral, tá­nyérban habosra felverünk 3 egész tojást, apránként a vajhoz keverjük, hozzáadunk 1 vizespohár tejet és 30 deka, Vz sütőporral elkevert lisztet “gy. hogy belekeverünk egy kevés tejet, jól elkeverjük, utána egy két kanál lisztet, ezt is simára keverjük így folytatjuk, míg mind belekever­tük végül kg kimagozott, lecukro­zott, a levétől kinyomott cseresznyé­vel keverjük össze, vajjal kikent, kt­­lisztezett tepsiben tesszük a forróra eldmeiegített sütőbe, s lassú tűznél f?*!®; A kiesült tésztát jó bőven be­hintjük cukorporral. SZABAD FÖLDMŰVES^ 1967. júniua 24, A családi élethez szív is kell Mottó: „Imádjuk egymást rövidebb vagy hosszabb Ideig. Majd eljön a nap, amikor megfojtanánk egymást.** (Léautaud) Itt a nyár, a strandolás, az üdülés tdöszhka. Ez az az évszak, amire egész évben türelmetlenül várunk, s egyben az, amelyben annyit vétünk öltözkö­dés terén a jó ízlés ellen. Ez különö­sen azokra vonatkozik, akiknek nincsen elég szigorú önkritikájuk, imy uuiujqr icMuiiK suiyai, ameiys­két ho.l lapos-, hol tűsarkú cipőkbe bújtatunk, amelyeken egész nap ál­lunk, lótunk-futunk, általában a leg­ritkább esetben jutnak ápoláshoz, ami idővel aztán meg is bosszulja magát. A dagadt lábfejek és bokák, a bőrke­­ményedések nemcsak fájdalmasak, de meghatározzák a járást is. A csúnya járás a legszebb megjelenést is tönk­reteszi. A láb kozmetikája a tisztasá­gon kívül éppúgy megkívánja a zsí­ros krémmel való bekenést, mint az arcbőr. Gondosan kell ápolni lábain­kat, hogy egészségesek és ruganyosak legyenek. Lefekvés előtt ajánlatos a lábfejektől kezdődően a térd felé irá- y nyúló masszázst alkalmazni valami­lyen könnyen felszívódó zsíros krém­mel. Ha fáradt, dagadt a lábunk, igen jót tesz az ecetes-vizes borogatás: egy litér vízhez egy pohár ecetet öntünk, és ebbe az oldatba mártott ruhával borogatjuk. Lefekvéskor a lábak alá kispárnát teszünk, hogy lábunk ma­gasabban legyen, mint testünk, így sokkal hatásosabban tudjuk pihen­tetni. A kellemetlen fájdalmakat és ez­által a csúnya járást igen sokszor a rosszul megválasztott cipő okozza. Óvakodjunk a túlzásoktól. Nem min­denki tud tűsarkú cipőben járni. Szűk cipőt soha ne hordjunk, mert csak azt érjük el vele, hogy egyszerre tesz­­szük tönkre lábunk egészségét és a cipő formáját. Végül egy gyakorlat a könnyed járás és a szép testtartás el­érésére: egy vastagabb könyvet fe­jünkre téve, járkáljunk vele otthon ügy, hogy le ne essen. A délvidéki nők szép testtartásának hasonló titka van. Ugyanis a korsót vagy a gyü­mölcskosarat a fejükön hordva meg­szokják a szép, egyenes testtartást és a könnyed járást. —msz—, A legszebb formájú női kezet is el­csúfítja az ápolatlan bőr. Hiába öltö­zünk fel szépen, hiába ápolt az ar­cunk, ha a kezünk érdes, repedezett, egyszóval ápolatban, tönkreteszi meg­jelenésünket és az ápolatlanságot a pirosra lakkozott köröm sem tudja láthatatlanná tenni. Pedig a kéz ápo­lása nem pénz, mégcsak nem Is idő kérdése. Vegyünk egyszerűen annyi fáradtságot, hogy minden kézmosás után és este lefekvéskor kenjük be kezünket kézfinomítóval. Magunk is elkészíthetjük egy rész glicerin, egy rész citromlé, egy rész víz, egy rész kölnivíz keverékéből. Háziasszonyok, akik a főzésnél nem használnak illa­tos kézfinomítót, a következőképp ké­szítik el: egy üvegben kétnegyed rész glicerinhez egy negyed rész vizet és egynegyed rész citromlevet tesznek, és jól összerázzák. A gyógyszertárban készen és kimérve kapható az olcsó és kitűnő bőrfinomító krém. A szép formájú kéz a természet adománya, azonban ápolt keze mindenkinek le­het, aki nem sajnálja azt a kis fá­radtságot, ami a kéz ápolásával jár. Különösen a strandon vehetjük ész­re, hogy nagyon ritka a szép, egész­séges női láb. A lábak, amelyek egész KERTÉSZ VÍZSZINTES: 1. öntözésre használ­ják. 5. Újság. 7. Háziállat. Ernő Ödön. 9. Kerti szerszám. 10. Tojás németül (El). FÜGGŐLEGES: 2. Tova. 3. Becsap. 4. Készpénz röv. 6. Kerti szerszám. 8. Csapadék. 11. Mutatósző. 12. Név­elő. Beküldendő a vízszintes 1., 9. és a függőleges 0., 8. számú sorok meg­fejtése. p, R. I A szúnyog ; l Egyszer a szúnyog összetalál- i 1 kozott az erdei ösvényen a i * szarvasbogárral. * — Te meg miféle szerzet 1 1 vagy? kérdezte a szúnyog csip- 1 ' kelődve. — Olyan agancsod 1 ' van, akár egy szarvas-legény- j nek. A szarvasbogár figyelemre . sem méltatta a sértegető be-* ( , szédet. ( I — Fel tudnád-e öklelni az < i embert? — szemtelenkedett to- < i vább a szúnyog ostoba kérdé- i i selvel. ( i — Nem én, az ember semmit ( i sem ártott nekem. < 1 — Tőlem bezzeg retteg — * 1 hencegett az oktalan szúnyog ( 1 — ott szívom a vérét, ahol érem. 1 1 — Annak is csak te látod 1 1 majd kárát, — bölcselkedett a ' szarvasbogár, s ezzel hátat for­dított a szúnyognak, hdgy va- . lami hasznosabb munka után ( nézzen. Alig haladt egy arasz- ( nyit a fűben, mikor a szúnyog < ismét zümmögni kezdett: ( — Ide nézz, ha vitézt akarsz i látni, de be ne húnyd a sze- ( med! — nevetett csúfondárosan. ( A bokrok mögül éppen akkor J lépett elő egy favágó. A szú­nyog előbb körülröpködte az ember fejét, aztán az arcának . esett hegyes tüskéjével. A fa- ( vágó odakapott érdes tenyéré- , vei, s a szúnyog ájultan poty- | tyant a fűbe. < így jár az, aki erejét túl- 1 becsülve, ostoba módon hen- * cég. Szenk Sándor ] TTubert nemcsak nevét, hanem vadászszenvedélyét Is örökölte nagy elődjétől. Tízéves csak, de kis­korától fogva érdeklik öt az állatok, no meg a puskák Is. Régi vágya tel­jesült, amikor a közelmúltban édes­apja egy szép légpuskával ajándé­kozta meg őt. A puskáról és az elkö­vetkező nagy vadászatokról álmodott heteken keresztül, míg a balszerencse a közelmúltban zár alá helyezte „va­dászunk" puskáját... De lássuk csak, ml ts adott okot a tilalomraI A kis vadász nagyon örült, hogy naponta, ha csak egy órát is, célba lőhetett a kertben. Önbizalmát még jobban fokozta a hasonló korú gyer­mekek csodálata, akik örültek, ha­csak szemlélői lehettek a lövészetnek. Akkor pedig valósággal el voltak ra­gadtatva Hubert tudományától, ha né­ha ők ts kézbe vehették ezt a csodá­latos szerszámot. A kis mesterlövész nagyszerűen eltalálta a kertben elhe­lyezett céltáblát. Csaknem valameny­­nyt lövése pontosan célba talált. Az egyik sikeres céllövészet után a „mes­ter" és a puskahordók „haditanácsot" ültek. Meglepő eredmény született a tanácskozás végén: „Örökös vezérünk-VADASZKALAND lek elismerünk Hubert és mesterlö­vész címmel Illetünk, ha nemcsak ílló, de mozgó célpontot Is eltalálsz." Ulghogy megbeszélték a feltételeket, náris jó alkalom kínálkozott, hogy vadászunk bebizonyítsa: méltó lesz a •lm viselésére. Mindnyájan örömuj­­ongással fogadták Jancsi javaslatát,

Next

/
Thumbnails
Contents