Szabad Földműves, 1967. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)

1967-06-24 / 25. szám

Látogatás az Ipolysági Mezőgazdasági Technikumban Makrai Miklós mérnököt, az Ipolysági Mezőgazdasági Technikum igazgatóját az idei Tanítók Napja alkalmából a „Példás tanító“ megtisztelő címmel tüntették ki. A ki­tüntetés híre nem lepett meg senkit. Makrai Miklós ki­váló pedagógiai és szervezési készséggel irányítja a ma már messze földön ismert és szép eredményeket elérő iskolát. Milyen lehet az élet, a munka egy kitüntetett igazgató iskolájában? — ez a kérdés motoszkált a fejem­ben, amikor felkerestem az Ipolysági Mezőgazdasági Technikumot. — Ma már iskolánk élete és munkája összehasonlít­hatatlanul sokrétűbb és kiegyensúlyozottabb, mint a kez­deti nehézségek idején volt — mondja elmosolyodva Makrai igazgató elvtárs. 1956-ban, amikor elhatározták a mezőgazdasági iskola létesítését Ipolyságon, jóformán még az sem tudták, hol helyezik majd el a tanítókat? Kezdetben a tizenegyéves iskola épületében engedték át két tantermet a mezőgazdasági iskola céljaira, ez azon­ban csak afféle szükségmegoldás volt. Az ígazagtó elvtárs tekintete megakad az iroda falán függő díszoklevélen, melyben a városi nemzeti bizottság fejezi ki elismerését az iskola tanári karának munká­jáért a város felszabadulásának évfordulója alkalmából. — Elismerésből, kitüntetésből tehát ninps hiány — jegyezzük meg, de Makrai elvtárs szerényen közbevág: — Igen, de mi nem ezért dolgozunk. Az a célunk, hogy fejlődő szocialista mezőgazdaságunk számára ki­váló, hasznavehető szakembereket neveljünk. Iskolánk tanári karáról elmondhatom, hogy csupa lelkes, hivatá­sukat szerető emberekből áll, akiknek lelkiismeretes munkájuk által sikerült elérni, hogy a szakmát meg­szerettették tanítványaikkal, akik — és ez igen nagy örömünkre szolgál — igen jól megállják a helyüket azo­kon a munkahelyeken, ahová iskolánkból elkerülnek. — Kik ezek a tanárok? — Itt van például Danis Ferenc mérnök, Iskolánk Igazgatóhelyettese, aki igen sokoldalú iskolai és iskolán kívüli tevékenységet fejt ki. Többek között elnöke a vá­rosi nemzeti bizottság mezőgazdasági szakbizottságának, és ezen keresztül koordinálja a helyi EFSZ és iskolánk együttműködését. A tanári kar további legtevékenyebb tagjainak bemuta­tását az időközben megérkező Danis mérnök, igazgató­­helyettes folytatja: — Igen szép eredményeket ér el a szakma megkedvel­­tetése és a szakismeretek átadása terén az állattenyész­tési szakon Bállá László mérnök. Nagyon tevékeny tagja tanári karunknak Maszarovics Gyula mérnök, aki a vegytan oktatásában ér el kiváló eredményeket, és igen népszerű a diákság körében, mint a CSISZ pedagógiai vezetője és a különféle sportmegmozdulások szervezője s aktív résztvevője. Rajta kívül meg kell még említeni Csutora Imre gyakorlatvezető tanárt, aki tanulóink gya­korlati foglalkozását vezeti és Irányítja a helyi szövet­kezettel szoros együttműködésben. Tizennégytagú, a szaktantárgyak oktatása szempont­jából igen jól összeállított, a tanári kar. A szakosítást sikerült úgy megoldaniuk, hogy egy-egy szaktantárgyat minden osztályban ugyanaz a tanerő tanítja. Van két extern tanerőjük is: dr. Márton István állatorvos, aki az állatkórtant és Agárdy János banktisztviselő, aki a könyvvitelt tanítja. — De most már halljunk talán valamit a diákokról is. \ — A jelen tanévben iskolánknak 176 tanulója van. Környezetünkhöz, amely magában foglalja az Ipoly és a Sajó völgyének, valamint a Garam alsó szakaszának vidékét és a Nyitra környéki magyar falvakat, Rozsnyó­tól körülbelül Párkányig terjed, 42 kilencéves alapiskola tartozik. Tanulóink jelentékeny része, mintegy 120 diák, kényelmes és jól felszerelt diákotthonban lakik. — Ilyen körülmények között nehezen képzelhető el a szülői értekezletek megtartása — jegyezzük meg. — Évente kétszer tart plenáris ülést a Szülők és Iskolabarátok Egyesülete. Igen tevékeny elnöke van a szülői szövetségnek Jusztin János, az ipolyfödémesi EFSZ agronómusa személyében, aki egyébként iskolánk egy­kori „öregdiákja“, néhány éve végezte el nálunk az esti tagozatot. Most egy fia és egy lánya jár hozzánk. — Hogyan állnak helyt az esti tagozaton? — Csak a legjobbat mondhatom róluk. Magukkal vi­szik iskolánkból a szakma szeretetét és gyermekeinket is hozzánk küldik tanulni. Segítenek a folyamatos mező­­gazdasági szakember-utánpótlás biztosításában. — Kiket említene meg közülük Igazgató elvtárs? — Például Molnár Jánost, a garamkissallói szövetkezet elnökét, akinek fia, Molnár László is iskolánk tanulója. Hozzánk íratta be a jövő tanévre fiát iskolánk egyik további volt „öregdiákja“, Kúcs Gyula, a lévai EFSZ agronómusa is. — Jól működik az iskola CSISZ szervezete? Erre Danis Ferenc igazgatóhelyettes válaszol. — Talán szerénytelenség nélkül mondhatom: igen. Öllé Gabriella elnök vezetésével Igazán sokoldalú tevé­kenységet fejt ki az ifjúsági szervezet. Gaál Sándorné, diákotthoni nevelő vezetésével szép sikerekkel szereplő színjátszó csoportjuk van a tanulóknak. A múlt évben a „Bort, búzát, békességet“, az idén pedig a „Baj van a szerelemmel" című Lovicsek-darabot mutatták be nagy sikerrel. Az együttesnek több igen tehetséges tagja van, akik közül kiemelném talán Brath Terit, de jó teljesít­ményt nyújtott Öllé Gabriella, Molnár László, Tóth Ká­roly, Vancsó György, Vígh Béla és mások is. A diákotthonban a CSISZ Literra Katalin nevelőnő Irányításával két klubhelyiséget tart fenn, ahol vidám és hasznos szórakozással töltik szabad idejüket a diák­otthon lakói. Nagyon népszerűek a teadélutánok, műso­ros összejövetelek. — Sporttevékenység? — Az is sokoldalú. A legkülönfélébb sportágakat űzik fiataljaink, és vannak egészen kimagasló eredményeket elérő tanulóink Is, mint például a fegyverneki Kiss Sán­dor, aki jelenleg a negyedik évfolyam tanulója, ö disz­koszvetésben, súlylökésben és magasugrásban első hely­re került a középiskolások járási versenyében, a mező­gazdasági középiskolák vetélkedőjén pedig első lett súly­lökésben és harmadik magasugrásban. Ezen eredmények alapján vesz részt a mezőgazdasági középiskolák chru­­dimi országos bajnokságán — Könnyen megy a végzett növendékek elhelyezke­dése? — Igen — válaszol Makrai igazgató elvtárs. — Sok szövetkezetben örülnek a fiatal munkaerőknek. Az idén például könyvelői tagozatunkról négy kislány megy a szőgyéni szövetkezetbe, Kurucz Magda, Pék Ilona, Jónás Ágota és Csókás Éva. A járási mezőgazdasági számító­­központok is érdeklődnek végzőseink iránt. Ilyen munka­helyre megy például a galántai Turányi Zsuzsa és a fel­sőkirályi Lenylcky Éva. Ám természetesen sokan .tovább tanulnak a főiskolákon is. Hogy csak egyetlen példát említsek: a nagyölvedi Farkas János a Zólyomi Erdészeti Főiskolára adta be jelentkezését. Az idén ünnepli fennállásának tizedik évfordulóját az Ipolysági Mezőgazdasági Technikum. Eredményekben bővelkedő, sok-sok munka van az iskola pedagógusai, tanárai és nevelői mögött. Számos kiváló mezőgazdasági szakember hagyta el az eltelt tíz esztendő alatt ezt a jól működő szakközépiskolát. Az új, 1967/68-as tanévre eddig 62 tanuló adta be jelentkezését. Ezeknek a tanu­lóknak az iskola igazgatósága megküldte tájékoztatóját, melynek utolsó mondatát Ideiktatjuk most azon fiatalok számára, akik még nem döntöttek, hol folytassák tanul­mányaikat a kilencéves alapiskola elvégzése után: „Té­ged is vár az Ipolysági Mezőgazdasági Technikum!“ Sági Tóth Tibor JÚLIUS 1—2 Egy hét múlva újból a legki­emelkedőbb magyar népművészeti seregszemlének lehet szemtanúja a sokezernyi közönség. A zöld köntössel körülszegélye­zett gombaszögi völgykatlanban két napon keresztül mutatkoznak be a CSEMADOK és vendégegyüt­tesek, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójának tiszteletére rendezett XII. Orszá­gos Dal- és Táncttnnepélyen. A nagyszabású dal- és táncün­nepély műsora a következő lesz: 1967. július 1-én, szombaton 19,90 órai kezdettel: GOMBASZÖG 19 6 7 A magyar népművészet gyöngy­szemei: A Munka Vörös Zászló Ér­demrendjével kitüntetett Magyar Állami Népi Együttes egész estét betöltő műsora. Az együttes mű­vészi vezetője Rábai Miklós, Kos­­suth-díjas érdemes művész. Az együttes sikeres amerikai és nyu­gat-európai turnéja után lép fel c-imbas',,'igön. Műsorán a filmről is jól Ismert, feledhetetlen Ecseri lakodalmas. Cigánytánc és Három­­ugrós is szerepel. 22,30-tól reggel 5,00 óráig: Nép­mulatság. Népi és dzsessz zeneka­rok és népszerű táncdalénekesek közreműködésével. 1967. július 2-án, vasárnap 10.00 órától: Ajándék a felnőtteknek: A nép­­művészeti gyermekcsoportok leg­jobbjainak műsora. A műsor má­sodik felében Kelet-Szlovákia szín­vonalas népi együttesel mutatkoz­nak be. 14,0n órától: Ünnepi manifesztá­­ció a NŐSZ 50. évfordulója tiszte­letére. 15.00 órától: Testvéri kézfogás: A népek barátsága jegyében meg­rendezésre kerülő műsorban a leg­jobb csehszlovákiai magyar együt­teseken — Rimaszombat, Fülek, Dunaszerdáhely, Léva, Szina, Kassa — kívül fellép egy szlovák és egy ukrán együttes, valamint a rozs­­nvói 100 éves Magyar Munkás Da­lárda. A vasárnapi műsort a Mun­ka Vörös Zászló Érdemrendiével kitüntetett Magyar Állami Népi Együttes fellépése zárja be. 19,00—24,00 óráig: Népmulatság. Lacikonyhák, szövetkezeti és lednota“ sátrak étel- és ital különlegességek, szalonnasötés, termelői borok, könyvsátor, kör hinta, barlang-látogatás, tűzijáték teszi kellemesebbé és változatosab­bá a kétnapos ünnepélyt. Kémiai gyakorlat Nagy művész és emberséges ember A CSEMADOK járási és helyi szer­vezetének küldöttsége június 8-án köszöntötte otthonában SZABÓ GYULA losonci festőművészt, 60. születésnap­ja alkalmából. Ugyanakkor tolmácsol­ta a magyar kilencéves alapiskola pionír- és CSISZ-szervezetének diák­küldöttsége a tanulóifjúság jókíván­ságait. Délután a Képzőművészek Szö­vetsége, a kerület és a járás kultu­rális szakosztályai nevében üdvözöl­ték szóval, és elismerő levélben — az ország határain túl is sok elisme­rést aratott — festőművészünket. A lázas munkában, útkeresésben eltelt negyvenöt esztendő sok száz le­nyűgöző erejű alkotása halmozódott fel a művész házának folyosóin, lép­csőfeljáróin, szobáiban. Méltó keret a festőművészt üdvözlő küldöttségek, jóbarátok fogadására. És mi, akik a nagy művészt ebben a környezetben üdvözöltük, valamennyien úgy érez­tük, hogy a felhalmozott, összessé­gükben eddig még nem ismert, fel sem becsült alkotások már-már szét­feszítik a műterem, a családi kertes ház falait, hogy gyönyörködtető, gon­dolatot ébresztő szépségükben és le­nyűgöző erejükben tárulkozzanak köz­társaságunk tanulóifjúsága, fizikai és szellemi dolgozói, valamint művész­­társai elé. így nevelhetnénk az előb­bieket, segíthetnénk útkeresésükben, termékeny vitára serkenthetnénk as utóbbiakat. Mi, laikusok, de akik a művész tudásáért folytatott küzdel­meit, gyötrődéseit, alkotásokban gaz­dag életét több évtizeden át figyelem­mel és nyomon követtük, a 60 éves őszülő művészt üdvözölve ezt éreztük. Hogy önmaga és az őt üdvözlő hiva­talosak is éreztek-e valami hasonlót, nem tudhatjuk ... Másnap a CSEMADOK losonci helyi szervezet és a „KORUNK" ifjúsági klub elnöksége, valamint a CSEMA­DOK irodalmi köre adott díszvacsorát a város jeles művészének tiszteletére, június 14-én pedig a CSEMADOK já­rási elnöksége köszöntötte dlszülésen a művészt, aki részt kért és vállalt szövetségünk népművelő munkájából. Hisszük, hogy a szeretetnek és el­ismerésnek ez a spontán megnyilvá­nulása konzerválja majd a művész alkotásra mindenkor kész, töretlen lendületét, hogy az elkövetkező év­tizedekben újabb értékes alkotások­kal gazdagítja a képzőművészeti al­kotások hazai és egyetemes tárházát. SÚLYOM LÁSZLÓ VfiGETfiRT A II. NEMZETKÖZI TÄNCDALFESZTIVÄL, A BRATISLAVA! LÍRA 1967 Négy napon át tartotta lázban a táncdalok kedvelőit a Bratislavában megrendezett II. nemzetközi táncdal­fesztivál. A televízió hallgatói minden este kíváncsian ültek a képernyő elé, hogy így távolból is szimbolikusan résztvegyenek ezen a nagy kulturális rendezvényen. Az első három estén a közel 280 befutott táncdalból leg­jobbnak minősített 13 cseh és 7 szlo­vák táncdal versengett a legnagyobb elismerésért, az Arany-, Ezüst- és Bronz Lírá ért. Befutott, népszerű énekesek és fia­tal, kevésbé ismert, de sokatígérő te­hetségek váltakoztak a Kultúra és Pi­henés Parkjának színpadán. A nagy vetélkedésből Ondráöek és Schneider szerzőpár került ki győztesen és vitte el a két legértéksebb díjat. Az Arany Lírát a „Rekviem“ című lenyűgöző dalért kapták, amely Éva Pilarová előadómüvésznő nagyszerű előadásá­ban átütő sikert aratott. Az Ezüst Lírát szintén az említett szerzőpár nyerte a „Don diri dón“ című vidám dallal, amelynek átütő sikeréhez két­ségkívül Vat^mer MatuSlia nagv népszerűsége, temperamentumos és elragadó előadásmódja is nagyban hozzájárult. A harmadik helyre ke­rülő „Hagyd aludni a szerelmet" cí­mű dal (szerzők J. Brabec és J. Aplt, énekelte Marta KubiSová és Valdemar Matuäka) pontozásban messze lema­radt az első két helyezett mögött. B. Ondráőek és J. Schneider szerző­det a közönség már jól ismeri a ta­valyi bratislavai I. nemzetközi tánc­dalfesztiválról, ahol szerzeményük, az „Ej bébi, bébi“ elnyerte az Ezüst Lí­rát és az Intervízió „Aranykulcsáért“ folyó nemzetközi versenyben az Ezüst­kulcsot. Rövid időn belül ez a dal ismertté vált az Intervízió tagállamai­ban. Ez évi sikerük még ennél is át­­ütőbb; a versenyben Arany Lírát nyert „Rekviem“ I. díjat nyert a II. Nemzetközi Táncdalfesztivál záróesté­lyén az Intervízió „Aranykulcsáért“ fo­lyó versenyén is, ahol 9 ország 9 éne­kese versengett az Aranykulcs-ért. Az Ezüstkulcsot H. Hegeduslcs és M. Pefiljeva jugoszláv szerzők „Boka éji dala“ című szerzeménye nyerte el Vice Vukov előadásában, a Bronz­kulcsot pedig V. Litinen és T. T. Valkama „Nem tudlak elfelejteni“ című dala nyerte el, előadta Vaila Kinnunen (Finnor­szág). A II. nemzetközi táncdalfesztivál tu­lajdonképpen a ze­neszerzők és szö­vegírók versenye, de a közönséget, sőt kétségtelenül bizonyos mérték­ben a pontozó bi­zottságokat is az énekesek népsze­rűsége, közked­veltsége is befo­lyásolta. Éva Pila­rová, a kétszeresen győztes „Rekviem“ kiváló tolmúcsoló­­ja vitathatatlanul lenyűgöző előadói teliesítményt nyúj­tott, amelyért az említett díjakon kívül elnyerte az újságírók által ado­mányozott „Leg­jobb előadói“ cí­met is —gir— Eim Ptlarovä, a győztes „Rekviem“ kiváló előadója

Next

/
Thumbnails
Contents