Szabad Földműves, 1967. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)
1967-06-24 / 25. szám
A jó gazdálkodáshoz szaktudás szükséges Az ország gazdasági színvonalának alkulásáárt „mindenki felelős a maga posztján". Hányszor hallottuk már ezt a kijelentést — vagy figyelmeztetést — amikor az életszínvonal emelkedésének megtorpanásáról beszéltünk! Ez tagadhatatlan igazság, amit megcáfolni nehéz lenne, viszont azt senki sem tagadhatja, hogy a termelés jövedelmezőségének nagysága, például a szövetkezet keretén belül, sokkal nagyobb mértékben függ az elnök, üzemgazdász, agronómus és zootechnikus szakmai és szervezői felkészültségétől, mint egy egyszerű növénytermesztési vagy állattenyésztési dolgozó lelkiismeretes vagy szakszerűtlen munkájától. Ugyanis, amíg egy állatgondozó helytelenül végzett munkája mondjuk tíz tehén termelékenységét befolyásolja, addig a zootechnikus által meghatározott, helytelen összetételű takarmányadag, vagy az elnök által érvényesített igazságtalan munkadíjazás az egész állattenyésztés vagy szövetkezet gazdasági eredményeit rontja. Arról nem is beszélve, hogy például az építőcsoport hiába végzi el a lehető legalaposabban a rábízott munkát, ha az épület tervezője helytelen beosztású és rossz szigetelésű épületet tervezett, akkor a lelkiismeretes munka eredménye gazdasági kár, azaz selejt. A jól szervezett mezőgazdasági üzemekben nincs trágyadomb, rendetlenség a gazdasági udvaron. A mezőgazdaság új irányítási rendszerében rejlő lehetőségek A tudomány ás technika nem mindenütt talált kellő megértésre és sok vitára adott okot. Ez részben azért volt, mert egyesek nem voltak tisztában a rájuk váró feladatokkal, másrészt' azért, mert minden újdonság bizalmatlansággal párosul. Hiába rendezett a járási mezőgazdasági termelési' igazgatóság tájékoztató jellegű megbeszéléseket, a bonyolult kérdések tisztázása nem sikerült kellőképpen. Eltelt néhány hónap. Füri Antal mérnök és Bruder Dezső agronómus, valamint Fekete András mérnök zootechnikus a következőképpen látják a helyzetet: A termelés irányításának rugalmassága érdekében a szövetkezet vezetősége állandósította az egyes termelési ágakat. Ónálló irányítói tevékenységgel ruházta fel a növénytermesztés és az állattenyésztés felelős vezetőit. Szabad intézkedési joggal, de teljes felelősséggel végezhetik munkájukat. Hasonló jogkört kaptak a csoportvezetők is. Bátorkeszin abból indultak ki, hogy a központi irányítás sok esetben fékezte a termelési feladatok teljesítését. A szilárd jutalmazásra való áttérés volt az első komoly lépés, amely hivatva volt a kedvező előfeltételeket megteremteni. Megtehették, mert a biztosítási alapon 1 millió 500 ezer koronájuk volt. Az intézkedés helyességét a tavaszi munkák végzése teljes mértékben igazolta. A munkaegységekre kifizetett 21 korona és a kilátásba helyezett további két korona prémium nem maradt hatás nélkül. A dolgozók nagyobb munkakedvvel végezték munkájukat, mert tudatában voltak annak, hogy a ledolgozott munkaegység után teljes mértékben megkapják a járandóságot. Nem kell várni az évvégi elszámolásig. A bátorkeszi szövetkezetnek több mint félszáz erőgépe van. Gyakran előfordult, hogy egy-egy erőgép a délutáni vagy esti órákban vált üzemképtelenné. Behúzatták a gépjavítóműhely telepére, javítására azonban csak másnap reggel került sor. Ez annyit jelentett, hogy ezzel a géppel másnap már nem számolhattak a termelésben. Mit tettek ennek kiküszöbölésére? — Az új intézkedés kizárja az ilyen eseteket — mondta az agronómus. — Szót értettünk a gépjavítókkal, akik most már két műszakban dolgoznak. Ha egy gép a délutáni órákban romlik el, azt az éjszaka folyamán megjavítják és üzemképes állapotban hagyja el reggel a javítóműhely telepét. Hosszú időn át nem tudtuk értékelni a nagymértékű üzemanyagfogyasztást. A gépjárművezetők nem sokat törődtek az üresjárattal. így hát az anyagi érdekeltség elvét alkalmaztuk. Az üzemanyagtakarékosságban anyagilag érdekelve vannak a gépjárművezetők. Az eredmény máris mutatkozik. Az eddigi eredmények alapján munkaegységenként ez kétkoronás megtakarítást jelent. Mindjobban előtérbe kerül a növénytermesztésben a vegyszeres gyomirtása, valamint a kártékony rovarok elleni védekezés is. Ez évben 288 hektáron használnak vegyszert. Mivel nem rendelkeznek e munkafolyamatokhoz szükséges gépekkel — egyelőre nem is szándékoznak beszerezni —, a munkálatokat az ógyallai GTÁ dolgozóival végeztetik. Az ezáltal felszabadult munkaerőket más munkaszakaszokon alkalmazhatják. Üj munkamódszerrel is kísérleteznek. Főleg új búzafajták meghonosításával. Főleg a nagyhozamú fajtákkal. Első helyen a Mironovszkaja és Bezosztája szerepel. Az utóbbiból 45—57 mázsás hektárhozamra számítanak. A növény fejlődése ígéretes, amit annak köszönhetnek, hogy hektáronként 214 kg tápanyagot adtak a talajba. Mivel a szántóterületük csak 24 százalékát képesek szervestrágyával ellátni, a terület többi részét Vitahum komposzt-trágyával látják el. Ebben az évben 50 vagon Vitahum kompnsztot vásároltak. Szerződésen felül pedig 12 vagon műtrágyát vásárolnak. A dolgozók anyagi érdekeltségének további fokozására 740 ezer koronát irányoztunk elő. Az elmúlt évi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a prémiumokra kifizetett összeg serkentő hatása nem marad el. Főleg a csúcsmunkák idején alkalmazzuk. De jól bevált serkentőszer a cukorrépa egyelése, kapálása, betakarítása és szállítása során is. Az új irányítás kedvező hatása az állattenyésztésben is érezhető aktivizálódáshoz vezet. A dolgozók igyekezete nem ismer határokat. Ennek egyik serkentője, hogy az ő számukra „az összfeladatok“ teljesítése jelenti a különjutalmat. Az első negyedév tervének 106 százalékos teljesítése arra utal, hogy jól végzik munkájukat. A juhtenyésztés is mindjobban előtérbe kerül. Eddig csupán a gyapjútermesztés céljából nevelték a juhokat. A jövőben azonban már a juhok fejésével és juhtermékek készítésével is számolnak. E célra egyelőre 60—70 darab juhot állítanak be. Az elmondottakból világosan kitűnik, hogy Bátorkeszin megfontoltan láttak munkához. A mezőgazdaság új irányításában rejlő tartalékok feltárásával is gyakorlati alkalmazásával kívánják növelni a termelést, fis ennek már kézzelfogható eredményei mutatkoznak. Andriskái József A járási mezőgazdasági termelési Igazgatóság dolgozóinak irányító munkája és döntései az egész járás mezőgazdaságának fejlődését befolyásolják. Ezt a tényt tudatosították a prievldzai járás termelési igazgatóságán Is, 6 ezért a vezető állást betöltő emberek tudását és rátermettségét képesítővizsga keretében ellenőrizték. Az elégtelen eredménnyel vizsgázó dolgozókat — tekintet nélkül a termeléstől független eddigi érdemeikre és szociális helyzetükre — választás elé állították: vagy elsajátítják a megállapított határidőig a szükséges és hiányzó szaktudást, vagy pedig valamelyik mezőgazdasági üzembe a tudásuknak megfelelő munkahelyre helyezik át őket. Hogy ebben a járásban milyen komolyan veszik a szakképzettséget, azt abból is láthatjuk, hogy a termelési igazgatóságon szakkönyvtárat és Tájékoztató Központot létesítettek. A Tájékoztató Központ élén egy mérnöknő áll, aki rendszeresen tájékoztató közlönyt (bulletint) ad ki, és ebben téma szerint felsorolja a legutóbbi időszakban érkezett szakirodalmat. Járatják a legjelentősebb hazai és külföldi szaklapokat és szakkönyveket. Ezeket a mezőgazdasági üzemek vezető dolgozói is kikölcsönözhetik. Az agronómusok éppen úgy, mint a zootechnikusok és üzemgazdászok így lépést tarthatnak a világ mezőgazdaságának szakmai színvonalával és ezt a lehetőséget alaposan ki is használják. A munkával kapcsolatos kérdések megoldásában gyakran a hazai és és külföldi tapasztalatokat hívják segítségül. Tantervet állítottak össze, amelynek alapján a termelési Igazgatóság minden dolgozója a hónap meghatározott napján egy nap tanulási szabadságot kap. A tájékoztató központ vezetője név szerint tartja nyilván, ki milyen szakanyagot kölcsönzött ki. A termelési igazgatóság vezetője e jegyzék alapján, barátságos beszélgetés keretében győződik meg arról, hogyan tanulmányozta át az illetékes dolgozó a tantervben szereplő kérdést és milyen módon érvényesítette a tanultakat gyakorlati munkájában. Ezt a gyakorlatot nemcsak a dolgozók de a gazdasági eredmények is dicsérik. Ugyanis a prlevldzai Járás a mezőgazdasági termelés legtöbb mutatójában a közép-szlovákiai kerület legjobb járása. Például az egy hektár mezőgazdasági területre eső brutto mezőgazdasági termelés 3737 koronás kerületi átlagával szemben 5348 koronás átlagot, a teljes termelés 4325 koronás kerületi átlagával szemben 7985 koronás átlagot, az árubevétel 2362 koronás kerületi átlagával szemben 3483 koronás, az 1802 literes kerületi tejelékenységi átlaggal szemben pedig 2421 literes átlagot stb. értek el. Ennek megfelelően alakult a tej eladási mennyisége, és az egy hektár mezőgazdasági területre eső bruttó jövedelem is: Tavaly a közép-szlovákiai kerületben 1815 korona bruttó átlagos jövedelmet mutattak ki, ezzel szemben a prievidzal járás minden hektár mezőgazdasági területre 3404 korona bruttó jövedelmet könyvelt el és a munkaegység értékének járási átlaga 22,45 koronára emelkedett. Tehát nemcsak a társadalom, de minden dolgozó érdeke, hogy a termelést szakképzett, rátermett emberek irányítsák. Nevetséges lenne azt állítani, hogy ezek az eredmények csupán a termelési Igazgatóság dolgozóinak szakmai fejlődéséből erednek. Am a szövetkezetek vezető dolgozóinak 40 %-a is főiskolai végzettségű, 30—35 %-a középiskolát végzett és csak a maradék 15—20 %-nak nincsen megfelelő képzettsége. Ezeknek zöme azonban beiratkozott a kerületi termelési igazgatóság által létesített mezőgazdasági institútra, ahonnan mint okleveles műszaki technikusok kerülnek ki. A járás néhány kisebb szövetkezetében a vezetők szakképzettsége még nincs a kellő színvonalon. Ám ezeket a szövetkezeteket egyesíteni akarják, s úgy tervezik, hogy ha a vezetők az új, nagyobb feladatok teherpróbáját nem bírják ki, akkor szakképzett embereket állítanak az egyesített szövetkezetek élére. Erre a célra már előre szakembereket képeznek ki. Az ökonómiai kérdéseket csakis szakképzettséggel lehet okosan megoldani. Ezért a káderkérdés megoldásában látják az ökonómiai feladatok teljesítésének előfeltételeit, s ezen a téren nem a vezetők szociális helyzetét, hanem csakis a szakmai képzettséget tekintik döntő jelentőségűnek. Tudják, hogy ellenkező esetben egyhelyben topognának, és hiába várnák a termelés, s ezzel kapcsolatban az életszínvonal növekedését. Említettem, hogy az egy tehénre eső átlagos tejelékenység ebben a járásban 2421 liter. A nagy tejelékenységet azzal magyarázzák, hogy jó takarmányalapot teremtettek, megfelelő arányban adagolták a szénhidrátos és fehérjés takarmányokat, tehát a takarmány értékesítési százaléka is előnyös volt. A rétek és legelők növényzetét szintén lesilózták, s'Igy 2000 vagon fehérjedús és fehérjés silótakarmányt készítettek. Ez évben versenyre hívták a közép-szlovákiai kerület járásait. A cél 2546 literes átlagos tejelékenység elérése. Eddig még egyetlen járás sem válaszolt a felhívásra, ami érthető is, hiszen még a kerületben a tejelékenység szempontjából második helyen álló járás is csupán 1600 literes, tehát 800 literrel kisebb átlagos tejelékenységgel dicsekedhet, mint ők eddig. A prievidzal járásban viszont reálisnak tartják még a 2600—2650 literes átlagos tejelékenység elérését is. Hiszen például a lazányi szövetkezetben a 350 tehén átlagos napi tejhozama állatonként 14 liter. Hogyan akarják ezt elérni? Először talán tudatosítanunk kell, hogy a prievidzai járás legnagyobb része a burgonyatermesztési körzetbe tartozik. Eddig a téli takarmányozás 200—210 napig, a nyári takarmányozás pedig 160 napig tartottt. Ezt az arányt ebben az évben meg akarják fordítani, tehát a nyári takarmányozás tart majd 200—210 napig és a téli takarmányozás csökken 160 napra. Tavasszal láttak hozzá a kísérlethez; 50 ha-on svéd eredetű repcét, ún. Sílonát termesztenek, amelyet az ő feltételetek között már április 15—20- tól takarmányozni lehet. Ennek folytatásaképpen trebíői takarmányrepcét és tarlórépát etetnek az állatokkal. A nyári takarmányzást ősszel a takarmánykel és takarmánykaralábé keresztezett jével, a TV-60 (bohatyf) néven ismert takarmánynövénnyel hoszszabbítják meg egészen januárig (sőt, ez évben még februárban is ezzel takarmányoztak). Ez évben minden számosállatra 75 mázsa silótakarmányt készítenek, ebből 30—35 mázsa lesz a fehérjés silótakarmány és 3—3,5 mázsa a szenázs. A szenázsból (silógödrökben tartósítva) ez évben 350 vagont készítenek a tavalyi 30 vagonnal szemben. Ez is bizonyítja, hogy jó tapasztalatokat szereztek vele. A legelők növényzetének jobb kihasználását is tervezik. Eddig szabadon legeltettek és egy tehén legeltetésére 2 ha legelő kellett. Ez évben 12 mezőgazdasági üzem 300 ha-on karámos legeltetést vezetett be. Például a legelőt annyi részre osztották fel, hogy egy elkerített rész elegendő fűmennyiséget nyújtson az adott tehéncsorda három napi legeltetésére. Így például az egész legelőt tíz tartósan elkerített részre osztották. Az egyes részeken belül villanypásztorral elválasztottak egy 1 napra eső részt, hogy az állatok ne tiporhassák az egész területet. Tehát a karámos legeltetés keretében adagolt, sávos legeltetést érvényesítettek. Három nap múlva az állatokat a másik elkerített részlegre hajtották. A lelegelt terület megmaradt füvét lekaszálták, a szarvasmarha-ürüléket szétteregették, műtrágyáztak és fogasoltak. Mire az állatok ismét visszatértek az első karámba, itt már 15—20 cm magas dús növényzet várta őket. ősszel további 10 mezőgazdasági üzem tér át a karámos legeltetésre. Tehát a jó gazdasági eredmények nem a szerencse, hanem a szaktudás és a korszerű gazdálkodás következményei. E mérföldes lépésekkel haladó világgal csak az tud lépést tartani, aki elsajátítja a tudományos kutatásokkal alátámasztott legújabb termelési és szervezési módszereket. Ciderné G. Irén Az EAK 100 millió hektáros területéből mindössze 3,5 millió ha áll mezőgazdasági művelés alatt és ebből is csak 2,6 millió hektárt hasznosítanak rendszeresen. A földterület nagy részét évente kétszer vagy háromszor lehet bevetni, így a tényleges vetésterület 4,5 millió ha. A vetésterület 1950 óta 11 %-kal, a népesség azonban ugyanezen idő alatt 24 %-kal növekedett. Az asszuáni gát az öntözött területet kb. egyharmaddal növeli, és a mezőgazdaság jövedelmét megduplázza. A mezőgazdasági évnek három idénye van: a nyári idény áprilisaugusztus, ez a kukorica, rizs, köles betakarításának és a gyapot, valamint a cukornád vetésének az ideje. Az őszi idény szeptembertől novemberig tart, ekkor árad ki a Nílus és vetik a kölest, a kukoricát és a rizst. A téli időszak decembertől márciusig tart, és ebben az időszakban vetik a búzát, árpát, lóherét, lent és a hüvelyeseket. A vetésterület kb. 45 %-án gabonát, 23 %-án lóherét, 17 %-án gyapotot, 5 %-án hüvelyeseket termesztenek. A búza- és kukoricatermés kielégíti a belső szükségletet. Az állattenyésztés viszonylag gyengén fejlett, mert kevés a rét és a legelő. A globális mezőgazdasági termelés értékében alig 19 %-kal részesedik az állattenyésztés, beleértve a háziszárnyasokat is. Az ország hússzükségletét a mezőgazdaság nem tudja kitermelni. Az EAK munkaképes lakosságának kb. 50 %-a a mezőgazdaságban dolgozik. A forradalom után az állam felvásárolt kb. 210 000 ha földet és azt 180 000 földnélküU vagy törpebirtokos paraszt között felosztotta. A földbirtok felső határát 80 hektárban maximálták, de a második földreform 40 ha-ra szállította le a maximális földbirtokot. A két földreform után az ország társadalmi struktúrája nagyon megváltozott. A gazdaságok átlagos területe kb. 3 ha lett. (ZGWJ Aratás előtt gondoljunk a gabona raktározására is, hogy később ne legyenek problémáink a tárolás miatt. A hagyományos raktárakon kívül más megoldást ts találhatunk. A Leszenyet Állami Gazdaság például a Mtjava típusú szálastakarmány tárolására készített színbe ts raktározott gabonát. Amint a képen látható sok gabona fért el benne és még traktorral is a helyszínre szállíthatták. Bállá felv. AFRIKA Az Egyesült Arab Köztársaság gazdasági fejlődése A rw TP A V 1 OO mílliA Vi rtUfAiirto trtKitlri OO 0/, X -V-. Áx. -t r-r A/_ t-
