Szabad Földműves, 1967. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)

1967-06-24 / 25. szám

SZÖVETKEZETI SZOLGÁLTATÁS A MAGYAR FALVAKBAN A magyar földművesszövetkezetek (a nemrégiben megtartott kongresz­­szus öta az Általános Fogyasztási és Értékesítési Szövetkezet elnevezést használják), a falusi lakosság áru­ellátása és vendéglátói kiszolgálás mellett sokirányú és széleskörű szol­gáltatást végeznek a lakosság igényei­nek kielégítésére. A földművesszövet­kezetek boltjai minden kisközségben, tanyaközpontban ott vannak, és szol­gálják a település lakosságét. Nálunk sok olyan község van, amelyből hiányzik a szakember, nemcsak a rá­dió, televízió, vagy a háztartási gé­pek, hanem még a lábbeli javításához is. Hatszáz községben nincs például fodrász. A falusi embernek eddig gyakran kilométereket kellett utaz­niuk a járási vagy a megyei szék­helyre, ha valamit meg akartak javí­­tatni, vagy tisztítóba akarták adni a ruhát. Ma már egészen más a helyzet, mint öt-hat esztendővel ezelőtt volt. A falusi kereskedelmet, vendéglátó­ipar! tevékenységet és az ehhez kap­csolódó szolgáltatásokat a földműves­szövetkezetek széles körben megszer­vezték és egyre eredményesebben bo­nyolítják le. A SZOLGÁLTATÄSOK MEGSZERVEZÉSE A szolgáltatásoknak az egyik leg­jobban kifejlődött formája az egész országot behálózó kölcsönzés. A nagyobb községekben önálló köl­csönzőboltok, a kisebbekben valami­lyen boltegység mellett működő köl­csönzőhely áll a lakosság rendelke­zésére, országosan mintegy 50 millió forintos készlettel. A háztartási gé­pektől kezdve a babakocsin át a cse­csemőmérlegig, a magnón, a ‘lemez­játszón, táskarádión, fényképezőgé­pen át a camping- és sportfelszerelé­sekig, vagy a disznóöléshez szükséges eszközökön, disznóperzselőn át a la­kodalmas és nagyobb összejövetelek­hez szükséges edényekig, evőeszközö­kig, úgyszólván mindent kölcsönve­hetnek a lakosok. A használati díj csekély. A helyi földművesszövetke­zetek a kölcsönzési cikkek beszerzé­sében messzemenően igyekeznek al­kalmazkodni a lakosság igényeihez. A háztáji gazdaságokat segítő me­zőgazdasági jellegű szolgáltatást is megszervezték a földművesszövetke­zetek a növényvédelemhez, állatte­nyésztéshez és az egyéb munkákhoz szükséges gépek, mint kukoricamor­zsoló, daráló, permetező-, porozógé­pek, permetlékeverő-üstök, vagy ép­pen a Csehszlovákiától vásárolt és nagyon jól bevált kerti traktorok, stb. szintén kölcsönvehetők szerény térí­tési díj ellenében. A házi kertek szak­szerű növényvédelme érdekében na­gyon sok helyen megszervezték a földművesszövetkezetek kész permet­­lé, vagy törzsoldat árusítását, amely­ből tavaly 16 ezer hektolitert adtak el. Több megyében eredményesen mű­ködnek a földművesszövetkezetek nö­vényvédő brigádjai, amelyek egész éven át folyamatosan és szakszerűen permetezik a gyümölcsfákat. A föld­művesszövetkezetek agronómusai több helyen szervezték meg az előrejelző szolgálatot. Például a cseresznyelégy, vagy a barackmoly rajzásának jelzé­sét, amelyet hangos híradón és dobo­lással tesznek közzé a községekben, hogy a gazdák időben védekezhesse­nek a kártevők ellen. Az elmúlt évben új szolgáltatásként vezették be több megyében a családi házak építéséhez szükséges állványok, betonsablonok kölcsönzését. A falusi lakosság rendelkezésére álló kölcsön­ző- és szolgáltatóhelyek száma Ma­gyarországon a múlt évben 4718 volt. Ez a szám már egymagában is sokat mond, ha tudjuk, hogy csaknem más­félezerrel több, mint az ország köz­ségeinek a száma. A földművesszövet­kezeteknek egyébként jelenleg 7 olyan nagy, korszerű szolgáltató háza van a a nagyobb községekben, mint Balmaz­újváros, Tiszavasvéri, stb. (3 pedig most van építés alatt), ahol a köl­csönzéstől kezdve a legkülönfélébb szolgáltatásokig, javításokig, vagy a javításra váró cikkek összegyűjtéséig, a mosodától a különböző háztartási tanfolyamok rendezéséig, mindent egy helyen végeznek a lakosság részére. HAZTÖL-HAZIG A földművesszövetkezeteknek két­száz helyen van vámdarálója, 400 he­lyen bérszeszfőzdéje. A fa- és szén­telepeiken foglalkoznak szerfa és tüzifafelvágással, mozgófűrészgépeket üzemeltetnek. A földművesszövetkeze­tek 20 ezer boltjából több mint 5000, tehát több mint 25 százalék a szak­üzlet. Ezek mellett elvégeznek olyan ipari tevékenységet is, mint üvegezés, méretre-vágás, képkeretezés, töltőtoll­javítás, műstoppolás, szemfelszedés, ruha alakra igazítás stb. Több üzle­tükben vezették be az előrerendelés árusítását. Így a korareggel mezőre igyekvő asszonyok a rendeléseiket le­adva, este biztosan és tolongás, sor­baállás nélkül, soronkívül kapják meg a napközben összecsomagolt és le­számlázott árut. A községeknek ugyan még csak a 10 százalékában, 320 köz­ségben vezették be a nagyobb értékű áruk (bútor, kályha, háztartási gépek stb.) házhoz szállítását, de a törekvés az, hogy egyre több helyen megszer­vezzék. Az ipari szolgáltatások tekinteté­ben általában a 2000 lakoson aluli kisközségek az ellátatlanok. Mind­össze 350 községben van fővárosi jel­legű vegytisztítás, mosoda (négyet ebből már a földmű vessző vetkezetek létesítettek). Miután a földművesszö­vetkezetek boltjai minden kis telepü­lésen ott vannak, a földmflvesszövet­­kezetek vállalták azt a közvetítő tevé­kenységet, hogy a javításra, tisztítás­ra váró holmikat összegyűjtik. A já­rási, megyei helyi ipari szövetkezetek­kel kötött megállapodás alapján, ame­lyek szabályos túrajáratokat közle­kedtetnek az oda-visszaszállltás érde­kében, közvetítő tevékenységükkel igen eredményesen oldották meg az ipari szolgáltatások problémáit a leg­kisebb községekben is, kezdve a szemüveg-, vagy a televízió-javításon át, a cipőtalpalásig. Miután nyomdák szintén csak a nagy városokban van­nak, a földművesszövetkezetek a bolt­jaikban levő mintakollekció alapján felveszik és lebonyolítják a megren­delést esküvői meghívókra, névjegy­­kártyákra és nyomdapapíri termékek­re. A földművesszövetkezetek azonban ipari szolgáltatásokat is végeznek. Például már 30 saját fodrászüzletük is van a kisebb községekben, néhány helyen szobafestő és villanyszerelő részleget szerveztek. Ezek gyakran a szomszédos községeket is ellátják. E tevékenységük további, szélesebb­­körő kiterjesztését azonban a szak­­emberhiány gátolja. A VENDÉGLÁTÁS FEJLŐDÉSE A földművesszövetkezetek egyik legfontosabb munkaköre falun a ven­déglátóipari szolgáltatás. Hiszen nem kevesebb, mint 6700 vendéglátó üzlete van szerte az országban. Nagyobb há­nyaduk ugyan jelenleg még csupán Italbolt, de az elmúlt években sok melegkonyhás éttermet, eszpresszós kisvendéglőt, cukrászda-presszót, kor­szerű büfét és falatozót nyitottak fa­lun. Csak az elmúlt három év alatt több mint 600 üzletet korszerűsítet­tek. A legeldugottabb kisközségekben is van már rá példa, hogy szép kis étterem lett a rosszkülsejű ital­bolt helyén. Az eszpresszós kisven­déglők, cukrászdák egyébként nagyon kedveltek és na­gyon jól beváltak a falvakban. A hálózat mérsé­keltebb bővítése mellett az idén in­kább a meglevő üzletek, üzemek korszerűsítése a cél, s ezekre mint­egy 200—250 millió forintot fordítanak, nagyobbrészt helyi beruházásokból. A törekvés ugyanis az, hogy a vendég­látóipari üzletek a működési területü­kön mindenütt kul­túrált körülmények között biztosítsák a lakosság válasz­tékos étel-, italellá­tását, előzékeny és gyors kiszolgálását s a szórakozást. A földművesszövetkezeti vendéglők vállalják az előfizetéses menü kiszol­gálását. A ‘termelőszövetkezetekkel kötött szerződés alapján a nagy me­zei munkák időszakában lebonyolítják a termelőszövetkezeti tagok étkezte­tését. Mozgóbüféí pedig már hagyo­mányosan, amint a munka a határba szólítja az embereket, a földeken ke­resik fel az ott dolgozókat, harapní­­valóval, édességgel, üdítő és hűsítő Italokkal. A cukrászüzemek, amellett, hogy állandóan bővítik a cukrász­­sütemények választékát, egyre inkább ellátják a falusi lakosság körében is keresett és már kedveltté vált fél­készáruk, tortalapok készítését. A hi­degkonyhai készítmények megkedvel­­tetését, amelyekre megrendeléseket vesznek fel, bemutatókkal is szorgal­mazzák. A Vendéglátóipari Országos Szövet­kezeti Központ Magyarországon egye­dülállóan oldotta meg a gesztenye tartósítását, illetve saját üzemében a gesztenyeliszt készítését. A földmű­vesszövetkezett cukrászdák így most már nyáron át is — ami eddig el­képzelhetetlen volt — felszolgálhat­nak finom gesztenyepürét és geszte­nyés tortákat. A külföldről behozott különleges borok, italok mellett a szövetkezeti vendéglátóipar, az eddigi saját palackozású közkedvelt és ki­tűnő — soltszentimrei ezerjó, bada­csonyi olaszrizling, verpeléti musko­tály és rizling, abasári és ostoros! rizling — borokon túlmenően ebben az évben palackozott verpeléti hárs­levelű és leányka borokkal bővíti a földművesszövetkezeti vendéglők ital­­választékát. A tájjellegű, egyedi és magyaros ételspecialitások elterjesz­tésére szervezett tapasztalatcserék, a szakmai találkozók, a területi sza­kácsversenyek közvetve szintén a vendégek jobb kiszolgálását, az étel­­választék bővítését szolgálják. A SZÓRAKOZÁS ELŐKÉSZÍTÉSE A tartalmas és kultúrált szórako­zást szolgálják elsősorban a fiatalok részére a cukrászdákban, eszpresszók­ban, kisvendéglőkben a helyi ifjúsági szervezettel közösen rendezett klub­estek, táncdélutánok, irodalmi műso­rok, ismeretterjesztő előadások, vetél­kedők. Mindenfelé szaporodnak a libresszők is. Így nevezik a községi könyvtárból állandóan cserélt, vagy a földművesszövetkezet saját köny­veivel felszerelt cukrászdákat, esz­presszókat, amelyet az idősebbek és a fiatalok is egyaránt kedvelnek. Fo­gyasztás közben hasznos időtöltés az olvasás, de kedveltek a tévés esz­presszók is. A szórakoztatáshoz, a falusi klub­élet kialakításához nagyban hozzá­járul a többszáz földművesszövetke­zeti műkedvelő együttes — színjátszó és népi együttes, énekkar, zenekar, bábcsoport, irodalmi körök. Mindeze­ken túl a földművesszövetkezeti ven­déglátóipar 150 népi- és 90 tánc­­zenekart foglalkoztat, míg lemezját­szó vagy gépi zene több mint 1200 cukrászdában, eszpresszóban szolgáltat szórakozást. Ezenkívül évente mint­egy 3,5 ezer azoknak a műsoros ren­dezvényeknek — magyar nóta, ope­rett, táncdalest stb. — száma, amikor fővárosi művészekkel keresik fel a kisközségeket, hogy jó étel-ital mel­lett szórakoztassák a lakosságot. A hazai lakosságnak nyújtott ven­déglátóipari szolgáltatások mellett a földmflvesszövetkezeti vendéglátóipar is nagy részt vállal abból, hogy a kül­földi vendégek, köztük a Csehszlo­vákiából érkező turistákat az eddi­gieknél kultúráltabb körülmnéyek kö­zött fogadhassák. Szerte az ország­ban mindenfelé máris számos jelleg­zetesen egyedi szövetkezeti vendéglő várja a külföldi vendégeket. Ebben az évben még tovább bővítik a föld­művesszövetkezetek is a kultúrált szálláshelyek, mikromotelek létesíté­sét. Mint a múlt évben, az idén is több földművesszövetkezeti vendég­lőben megszervezik a valutabeváltást. S a speciális földművesszövetkezeti vendéglátóhelyekre már a határon 54 oldalas, öt nyelvű tájékoztatóval hív­ják fel vendégeink figyelmét. Ha összegezni akarnánk azt a sok­rétű szolgáltatást, amelyet Magyar­­országon a falusi lakosság ellátása érdekében végeznek a földművesszö­vetkezetek, akkor így értékelhetnénk: lépést tartani a várossal. S ez a lépés mind eredményesebb és ma már mind könnyebbé válik. Hajdú Júlia, a Szabad Föld munkatársa £ Csallóközből virágot szállítanak Prágába. A dunaszerdahelyi járásban lévő Oj Élet szövetkezet szerződést kötött a SEMPRA elnevezésű prágai üzemmel virágeladásra. Az EFSZ-ben már tavaly is foglalkoztak virágter­mesztéssel. Egy 25 áras területről 15 ezer koronás önköltség mellett 65 ezer korona volt a bevételük. Eb­ben az évben egy hektáros területen termesztenek virágot fővárosunk la­kossága részére. Vlado Blazifi A közeli napokban bezárulnak az Iskolák kapui. Az utolsó órákat sokhelyütt a szabadban tölti a tanulóijjúság. Jegenyefák, jegenyefák nem nőnek az égig... — Ebben a községben a szövetkezet megalakulásakor több hőna­pon át egy fillért sem fizettek a tagoknak — mondta a sofőr, amint Biskupová község házai között ügyesen bevette a kanyart. — Igaz, hogy csak hatan voltak, de senkinek sem panaszkodtak. Nem jártak állami segély után, mint másutt. Elosztották egymás között, amit kitermeltek és kész. A helyi nemzeti bizottság elnöke, a falusi párt­­szervezet elnöke és a szövetkezet elnöke egy és ugyanazon személy volt, a fia pedig a párttitkári és a HNB titkári tisztséget töltötte be. Mulat az elmondottak felett. Komikusnak tűnik neki a dolog, pedig a végén tragikumba fulladt. A később annyi gondot és zavart okozó sógorságnak-komaságnak itt, a szövetkezet megalakításának körülményeiben kell keresni a gyökerét. Hogyan kerülhetett sor olyan helyzetre, hogy a falut ,és annak földműves lakosságát egy-két család és annak rokonsága tartotta a kezében? Nehéz erről beszélni. Jozef Vlcena, a szövetkezet mostani elnöke és az agronómus sokatmondóén összemosolyogtak, ám csak hossza­dalmas beszélgetés és a szövetkezeti problémák megtárgyalása után vált a hangulat annyira meghitté és közlékennyé, hogy megpróbálták elemezni a helyzetet. Tulajdonképpen semmi rendkívüli sem történt. A községben lakó volt béresek a felszabadulás után szinte természet­szerűen a pártba léptek és ők voltak a szövetkezet megalapítói Is. A hiba ott történt, amikor egy személy kezében összpontosult minden tisztség. A tisztségékkel járó felelősség és jog — szerintük hatalom — viselésére azonban az illető gyengének bizonyult. Fejébe szállt a dicsőség, hiszen mindenütt és mindenki az ő véleménye alapján és az ő szemével ítélte meg az embereket. Sokakat különféle meg­­okolással börtönbe is juttatott. A szövetkezetei a saját birodalmának tekintette. Az került vezető helyre, akit ő és rokonsága akart. A só­gorok és komák annyit vittek a közösből, amennyit akartak és a többi tagnak „pofa szerint“ írták a ledolgozott munkaegységek számát. Nem csoda, ha mindenki lopott, ahol tudott. Munkaerkölcsről nem is lehetett beszélni. A párt járási titkársága megelégelte a dolgot és 1963-ban más községből — Horné Obdokovce-ból — új elnököt ho­zott. — Amikor megérkeztem — mondja az elnök — az udvaron egyet­len traktort sem találtam. A traktorosok este traktoron jártak haza, és munka után annyit fuvaroztak feketén, amennyit akartak. Ezt a „jő“ szokást természetesen fel kellett számolnom, ami nem járt nagy népszerűséggel. A traktorosok nem egyeztek bele minden ellenállás nélkül. Akadt olyan is, aki kijelentette, hogy így nem megy dolgozni. „Hát akkor ülj le“ — válaszoltam neki, és igyekeztem meglenni nél­küle. Amikor látta, hogy nem nélkülözhetetlen, mégis dolgozni kez­dett, de a volt vezetők biztatására másképp próbálta megoldani a dolgot. Kétszer is meg akartak verni. Amikor bíróságra adtam a dol­got, volt mit csinálnom, hogy ne zárják le őket. Azóta nyugalom van. A tagság zöme kezdettől fogva támogatott. — Mit csinál most a volt elnök és a zootechnikus? — Az elnök Nyitrán dolgozik, a volt zootechnikus pedig most a szövetkezetben éjjeliőr. A helyi nemzeti bizottság elnöke is a ro­konsághoz tartozott. Megpróbálta nehezíteni a munkámat, de jöttek a választások és leváltották. Azóta nálunk nyugalom és egyetértés van. Az első aratásról beszélnek. A gyenge termésről, amikor a beadás teljesítése, valamint a kölcsönvett gabona visszatérítése és a tagok természetbeni járadékának szétosztása után egy szem gabona sem maradt a magtárban. Vásárolni kellett a takarmányt. — A gyönyörű herét nézve csak fájó szívvel legyintettem: Ogy is ellopjákl Ez a gondolat elűzte az álmot is a szememről. Egyszer haj­nali három órakor felkeltem, és útnak indultam a földeken keresztül. A herében valőbon folyt a „betakarítás". Egv szövetkezeten kívül álló polgárt kaptam rajta a lopáson, akinek csupán 40 ár földje volt, de három szarvasmarhát tartott. „Ott veszek takarmányt, ahol van!“ mondta szemtelenül, amikor tettenértem. A lopásért elrettentő példa­ként megbüntették. Ennek meg is lett az eredménye. A lopások meg­­gyérültek. Azelőtt mennyit kellett mérgelődnöm, amikor beérett a gabona, kukorica vagy dió. Hány terménnyel megrakott zsákot, táskát és más alkalmatosságot kellett elkoboznom! A terménnyel megrakott zsákokat egyszerűen ledobták a szekérről a szeszfőzde elé. Az istál­lókban is nagy volt a rendetlenség. Egy nap jött az ellenőrzés, és az egyik fejő által leadott tejben 50 százalék, a másikban pedig 40 százalék vizet talált. A fejőket leváltottam és asszonyokat állítottam a helyükbe. A tejhozam, súlygyarapodás, valamint a leválasztott malacok és borjak után prémiumot fizettünk és a növénytermesztés­ben is premizáltunk. A munkaegységek értéke 9 koronáról 16 koro­nára emelkedett, gabonából ugyanazon a területen csaknem kétszer annyit termelünk, mint azelőtt, és az akkori négy vagon hús helyett 10 vagon húst adunk el. Szóval nem panaszkodhatunk. Megszólalt a telefon. Valaki a vonal másik végén a mezőgazdasági munkák menete iránt érdeklődött. — Már csak néhányan dolgoznak a hereszéna körül. Nincs mun­kánk. A fogatok és a traktorok fuvart vállaltak és csak arra várunk, hogy beérjen a gabona! Kint megeredt az eső. Az agronómus elégedetten nézett ki a ha­tárba. — Még az árpának sokat segíthet — mondta, mintha hangosan gondolkozna. Kihajolt az ablakon és nagyot szippantott az esőtől illatos, tiszta levegőből. Cíderné G. Irén Közelebb a városhoz Megérett a meggy, te meg kislány szeddI

Next

/
Thumbnails
Contents