Szabad Földműves, 1967. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)

1967-06-17 / 24. szám

Egy-két franciaországi tapasztalat Nemrég módom volt két fran­ciaországi baromfitelepen: az Arbor Acres világhírneves cég­nél, valamint a Quest Poussin elnevezésűnél rövid látogatást tenni. Eddig is tudtam, hogy jól­­szervezetten, gazdaságosságra törekvőén, kiváló takarmány­nyal, állatanyaggal kell dolgoz­­niok a nyugati cégeknek, ha a piacokat különbözőképpen fel­hát azokat a módszereket, ame­lyekkel a folyamatos munkát többé-kevésbé biztosítani tud­ják. A pulyka és gyöngytyúk esetében is arra törekszenek, hogy egész évben legyen kel­­tetnivaló tojás. Ezt fűtési, vilá­gítási és takarmányozási pro­gramokkal érik el. Láttam ja­nuár első napjaiban kelő kis­puskákat, vedlő és tojó anya­pulykákat. Az olyan gazda egyébként, aki naposállat-vá­­sárlásra egész évre köt szerző­dést, olcsóbban kapja az álla­tokat, mint aki csak szezonális időben nevel. A tenyésztő cégek állandó, jó vevőiknek segítenek abban, hogy értékesíteni tudják a pecsenyeállatokat. A baromfinak a többi hús­féléhez viszonyított alacsony árát a termelési költségek egy­re lejjebbszorításával tudják csak biztosítani. Az Arbor Acres cég telepén például már a so­kadik csibeólban jártam, ami­kor megkérdeztem, hol vannak a csirkék gondozói. Azt a vá­laszt kaptam, hogy talán a kö­vetkező istállóban. A gondozó foglalkozik. Három típusú puly­ka-hibridet állít elő. A legna­gyobb típusú 12—13 hetes kor­ban 5 kiló átlagos élősúlyú, 20 hetes korban 6—7,5 kg. Ez nem kelendő, mert a pulykahúst rolniformában árusítják, s a nagy súlyú pulyka bőre nem elegendő a hús betakarásához. A középtípus a legkelendőbb, 12 hetes korban 4,5 kg súlyú. A legkisebb típusú ez idő alatt nácsadóikat gyakran kiküldik hozzájuk: segítsenek a napos­állatok helyének elkészítésében, adjanak tanácsot a gondozásra, takarmányozásra, a~ nevelőépü­let berendezésére. A Quest Poussin cég is — akárcsak a többiek — nem bír­ná el azt, hogy csak a neve­lésre legkedvezőbb időszakban üzemeltessék keltetőiket, te­­nvésztelenüket. Megkeresték ugyanis istállóról istállóra men­ve a teljes munkaidőt végigdol­gozza. Ez ismeretlen dolog a mi baromfitelepeink dolgozói számára. Ugyancsak ismeretle­nek nálunk azok az egyszerű — általában könnyű — szerkezetű istállók, amelyeket gyorsan fel­állíthatnak, ha szükség van rá­juk. Villany, megfelelő alom, ete­tők és itatok találhatók ezek­ben, de hogy olyan abszolút gépesített valamik lennének, melyek nélkül például a ma­gyar baromfitartók korszerűt­lennek vélik az épületeket, azt egyáltalán nem lehet mondani. Az egyszerűség, olcsóság a cél a meglátogatott két telepen, nem pedig a külcsín. Mások a viszonyok Francia­­országban, mások Magyaror­szágon és Csehszlovákiában is. A termelés megszervezése, a munkaerővel, pénzzel, anya­giakkal való takarékoskodás terén azonban úgy vélem igen sokat lehet ott tanulni. Dr. Gonda Irén, agrármérnök, Bp. dolgozott, ízlésesen csomagolt, minden más húsfajtánál ol­csóbb baromfihús oly széles választékával tudják ellátni, de hogy akkora konkurrencia, ér­tékesítési nehézség sarkall er­re, mint amilyen, azt nehéz el­képzelni. Szó szerint igaz, hogy amely tenyésztőcég jobb állatot ad, az boldogul a piacon. Az Árboc Acres cég például — amelynek kiváló tulajdonságú állatai vi­lágszerte ismertek — azt ta­pasztalta, hogy fokozódnak az igények a barna tojást tojó tyú­kok iránt. Rövid időn belül megkereste hát azokat a fajtá­kat, amelyek ugyanúgy jól toj­nak, mint a fehérhéjú tojást tojó hibridek, de a tojásuk hé­jának színe barna. Amikorra bekövetkezett az, hogy a fehér­­héjú tojást már csak a tészta­gyárak vásárolták, a cég álla­tainak 90 százaléka barnahéjú tojást tojt. Sok töprengésre, szervezésre való idő ilyen eset­ben nincs, gyorsan kell csele­kedni, hogy mire mások feléb­rednek, már célt érjen, külön­ben baj lesz az üzlettel. Ugyan­csak ez a cég, ha azt tapasztal­ja, hogy valamely területen erős a konkurrencia, ingyen is ad csirkét e nevelő gazdasá­goknak, hogy bebizonyítsa: az övé igenis jobb, kevesebb ta­karmányból, rövidebb idő alatt, gazdaságosabban lehet húst előállítani. A Quest Poussin nevű cég tojóhibridek, pulykák és gyöngytyúkok tenyésztésével csak 2—2,5 kg súlyú, s ez szin­tén nem elég piacos. Az itt előállított hibridek ki­válóak, de ez nem nyugtatja meg a céget; állandóan figyeli más tenyésztők állatait, a piac igényét. Mindkét cégnek — és a töb­bieknek is — érdekük, hogy azok a parasztgazdák, akik a naposállataikat vásárolják, ta­lálják meg számításukat, kü­lönben nem foglalkoznak ba­romfineveléssel. Ezért szakta-4 húshibrid szülőpárokat növendékkorban_ vándorólakban, füves kifutón tartják Napos csibe fogadására szakszerűen előkészített műanya

Next

/
Thumbnails
Contents