Szabad Földműves, 1967. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)
1967-06-17 / 24. szám
A címben adott kifejezést röviden tenyészkiválasztásnak nevezzük. E szó azt jelenti, hogy tenyésztési szempontból kiválasztjuk a megfelelő példányokat és selejtezzük a továbbtenyésztésre alkalmatlanokat. A kiválasztás és selejtezés tehát egységes fogalmak, szervesen összetartoznak. A kiválasztást követő művelet tudományos elnevezése a szelekció azt jelenti, hogy széthelyezés, szétválasztás. Az állattenyésztésben ez a fogalom magában viseli tehát mind a kiválasztást, mind a tenyésztésre alkalmatlan példányok selejtezését. A kiválasztást mindig két fő szempont szerint kell végezni. El kell bírálni a törzskönyvben feljegyzett tenyésztulajdonságokat, idegen szóval: a genotípust és el kell bírálni a látható külemi jelleget, idegen szóval: a fenotípust. (Ageonotípus szó görög eredetű: gennaio = nemz. Átvitt értelemben a belső — tehát nem látható — tulajdonságok összessége. A fenotípus szó is görög eredetű. Fainos = kép, vagyis azt a „képet“ bíráljuk, amelyet az állat megvizsgálásakor látunk.) Ahhoz tehát, hogy korszerű színvonalon bírálhassuk el a kiválasztandó példányokat, elsősorban törzskönyv szükséges. Vagyis az a hitelt érdemlő okmány, amelyben valamilyen felelős szerv (állam, tanács, egyesület, szakcsoport stb.) hitelesen tanúsítja az állatok belső értékmérő tulajdonságait. Ilyenek például az ellések száma, az egy-egy elléskor világrahozott fiókák száma, az alom összsúlya, a fiókák egyedi választási súlya 6 vagy 8 hetes korban, ugyanakkor ivaruk is, s akkor már fülszámuk szerint feljegyezve. Ilyen az időközben elhullottak száma is, lehetőleg az elhullás okával együtt. Nagyon fontos adat az is, hogy hányadik fedezésre fogamzott az anya. A következő testsúlymérést az ivadékok 4 hónapos, tehát még az a fontos adat, hogy hányadik fedeztetésre produkáltak vemhesült anyákat. Ha egyesületileg vagy bármely más hitelt érdemlő szerv által történt törzskönyvi adatok állnak rendelkezésre, akkor a törzskönyvező szerveknek meg kell adnia azokat az átlagos szelekciós értékeket, amelyeket az általa nyilvántartott állatokról kiszámítottak. Ha azonban a tenyésztő csak házi törzskönyvet vezet, akkor a saját állományára vonatkozó A tenyészállatok kiválasztása a nyúltenyésztésben ivarérett korában kell végrehajtani. Nem árt azonban 3 hónapos korban is mérni, mert a mai pecsenyenyúl-előállítási kívánalmaknak gazdaságossági szempontból már a 3 hónapos ivadéknak is meg kellene felelnie, s vannak is egyedek, amelyek szakszerű táplálás ellenében erre az időre a 2,5—3 kg-ot is elérik . A tenyészbakok szempontjából az összes ivadékaikra vonatkozóan kell az adatokat figyelembe venni. Ezekhez jön A nyíllak elhelyezése HÁZINYÜLTENYÉSZTÉSÜNK csak akkor lesz gazdaságos, ha szakszerű az elhelyezés, a gondozás és a takarmányozás. Nyulainkat úgy kell tartani, hogy azok egészségesek és hosszú ideig termelőképesek legyenek. Azok, akik nyúlistállóban, nyúlházban tartják állataikat, ne feledkezzenek el a levegőcseréről. Az istállóban akkor megfelelő a levegő, ha abban 21 % oxigén és csak 0,3 °/o széndioxid van. Az istálló relatív páratartalma 60—70 % alatt legyen. Az istállóban 12—16 C fokos, a fészekben pedig a 18—20 C fokos hőmérséklet még télen is biztosított legyen. A ketreceket ajánlatos keleti fekvésű fészerekben elhelyezni. Itt a por és az amóniagőzök nem károsítják az állat egészségét, és még kellő napfényhez is hozzájutnak a nyulak. Sokan helyesen alkalmazzák a kombinált elhelyezési módszereket, és az anyákat a téli hónapokban istállókban tartják, mert csak így tudják megoldani a téli Hálásokat. A növendékeket pedig a fészerek alatti ketrecekben nevelik fel. A nyulakra veszélyes az esős, párás idő, ezért úgy építsük meg a ketreceket, hogy az állatok ne ázzanak meg. Nyári nagy melegben védjük a nyulakat a hőségtől, a tűző naptól könnyen hőgutát kapnak. A szabadban elhelyezett ketrecek tetejét ezért fehérre meszeljük, vagy fedjük be hullámpalával. Kerüljük a zsúfolt elhelyezést is. A nyulainkat elhelyezhetjük emeletes ketrecblokkokban és egyes ketrecekben. KETRECBLOKK Nagyobb telepeken a hely jobb kihasználása érdekében gazdaságosabb ketrecblokkokban elhelyezni a nyulakat. A ketrecek fontos tartozéka a rácspadozat. Nagyon jó a lécespadozat megoldás. Akác- vagy tölgyfából fűrészeljünk ki 70 X 2X1 cm méretű léceket és ezeket szegezzük be a ketrecbe. A lécek között a távolság 1,5 cm legyen. Egy ketrec mérete 70X100X 50 cm legyen. A rácspadozat alá készítsünk Iecsurgós részt, amelyen a vizelet és az ürülék hátrafelé lehullhat. Készítsünk az ajtóra szénazsebet is, ebből a szénát tisztán fogyaszthatják el az állatok. EGYES KETRECEK mérete 70X80X50 cm legyen, de nagytestű nyúlnál a 80 X 100X50 cm-es méretű a legmegfelelőbb. Itt is a legfontosabb a rácspadozat kialakítása, amelyet a fent közölt módon kell elkészíteni. Egyes ketrecek építését a nyulászok jobban kedvelik, mert olcsó és hulladékanyagból is készíthető. K. NAGY ISTVÁN, mg. mérnök-tanár adatokból kell az átlagértékeket kiszámítani. Mindkét esetben csakis azokat a tenyészállatokat és ivadékaikat szabad tenyésztésben hagyni, amelyek az összátlagon felüli termelési értékkel rendelkeznek. Ezt a műveletet nevezzük differenciál szelekciónak. Azt a műveletet pedig, amelynek alapján az ivadékok értékmérői alapján választjuk ki a tenyészállatokat, általában ivadék- vagy utódvizsgálatnak nevezzük, de a leghelyesebb, ha azt mondjuk, hogy az ivadékok alapján történő tenyészkiválasztás. Ezért utódos tenyészkiválasztásnak is mondják. Természetesen a termelési értékek belső értékmérőinek elbírálását a külemi bírálatnak kell követnie. Ezúttal csak a legfontosabb értékmérőkre mutatok rá. Az átlag termelési, vagyis genotípusos értékekkel rendelkező példányoktól külemi szempontból elsősorban a termelésre alkalmas hús-konstitúciót követeljük meg. E tekintetben a gyors fejlődés és evvel kapcsolatban a minél hamarabb elérhető átvételi testsúly (ma 2,5 kg) az irányadó. Az állatnak azonban mindenekelőtt egészségesnek kell lennie. E tekintetben a szőrzettel fedett testrészeken ne legyenek szőrzetbeli hiányosságok, kopaszfoltok; a szőrzet legyen sima, rugalmas, normálisan fényes. Az összes természetes testnyílások (fül, orr-, szem-, száj-, végbél-, ivarnyílás) tiszták, varas, pörkös felrakodásoktól, véraláfutásoktól, váladékoktól mentesek legyenek. Az állat ne köhögjön, bélsara a fajra jellemző legyen, próbaetetéskor (ez különösen vásárláskor fontos), a kevésbé ízletes takarmányokat is jóétvággyal elfogyassza. A testméretekre vonatkozóan tudni kell, hogy a legfontosabb a mellkasmélység és dongásság megmérése, amelyet átlalóval könnyen elvégezhetünk. Jobb, ha van ezt a célt szolgáló ivarközőnk. E két alapvető méret felvétele után kiszámítjuk, hogy a dongásság (vagyis a bordafalnak a lapocka mögött harántirányban mért legnagyobb távolsága, tehát a gerincoszlop felső vonalának és a szegycsont alsó vonalának a lapocka mögött mért távolsága) a mellkasmélység hány százaléka. Ez a százalék gyorsfejlődésű, jó húsnyúl esetében 80 %, vagy még nagyobb érték. Ennél alacsonyabb értéket mutató állatot még akkor se tartsuk meg, ha genotípusos tulajdonságai átlagon feletti értékűek. Végül marad a fajta kiválasztása. Gyakorlott tenyésztőnek nem kell magyarázni, hogy a „Belgáknak“ nevezett fajták csak álhúsnyulak. Pecsenyenyúlnak nem a nagy, hanem a gyorsan fejlődő, igazi húsformákat mutató állatok felelnek meg, függetlenül a fajtától. Húsformát pedig a zömök, széles és mélytörzsű példányok mutatnak. Vannak, akik féltik a nyúl prém-termelését a napjainkban gazdasági típusként megkívánt pecsenyenyúl-jellegtől. Ettől azonban nem kell tartani, mert a kifogástalan hústermelés, a jó vágósúly kapcsolatos a jő prémminőséggel is — és viszont. A külemi jellegek további vizsgálatánál figyelembe kell venni a bőrkettőzeteket és a fülhosszúságot is. A külemi jellegek bizonyos mértékben a szervezeti szilárdságról is tájékoztatást nyújtanak. A laza, bőrkettőzetes (tehát fiatalon is dupla-tokás, vállredős) bakok semmiképpen nem szilárd szervezetűek. Az idősebb anyaállatoknál egy kis egyszerű tokát még elnézünk, de fiatal anyáknál sem szabad ezt eltűrni. Csakis a feszes bőr nyújt bizonyos zálogot a szilárd szervezetre. A régi sportnyúlászok hoszszúfülű nyulait a múlt kedvtelésének tekintjük. A fül tehát lehetőleg olyan hosszú legyen, mint a fej, ellenben jól szőrözött és széles. Tapasztalat szerint minél szélesebb a fül, annál jobb a fejlődés gyorsasága is, tehát annál kedvezőbb pecsenyenyúlra lehet reményünk. ANGHI CSABA DÄNIA C3IRKEKIVITELE A dán csirke export-kontingens évi 7500 tonnában nyert megállapítást. A megállapodás 1966. március 1-én lépett hatályba. A dán exportőrök a szállításokat kiviteli engedélyek alapján bonyolíthatják le. Az Angliába irányuló dán fagyasztott csirkeszállítmány mennyisége az 1964-ik évi 8600 tonnáról 1965-ben 12 500 tonnára emelkedett. A brit termelő érdekeltségek élénken tiltakoztak a behozatal emelkedése ellen és azt állították, hogy Dánia dömpingeli a brit baromfipiacot.
