Szabad Földműves, 1967. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)

1967-06-17 / 24. szám

KÉT EV UTÄN Két esztendő telt el azóta, hogy Csallóközt az évszázad legnagyobb katasztrófája súlytotta. A békés csa­ládi fészkek romokban hevertek, a mezőgazdasági termelésben egy időre megbénult az élet. Az ország össze­fogása, népünk segíteni akarása talp­raállította, szebbé varázsolta hazánk e termékeny vidékét. Szebbé, virág­zóbbá tettük Csallóközt, mint volt. De nemcsak a békés otthonok meg­semmisítése, a vízben fuldokló gabo­natengerek Jelentették akkor a pusz­tulást. Hosszú időre elnémultak a sportpályák. A Játékvezetők sípszava nem szólftotta küzdelemre a sporto­lókat. Sok helyütt — főleg a komá­romi Járásban — még ma is érzik a két esztendővel ezelőtti kiesést a sportszervezetek. Különösen azok, akiknek labdarúgói magasabb osz­tályban kergetik a labdát. A legtöbb együttes — sajnos ennek köszönheti — hogy búcsút kellett vagy kell ven­nie a felsőbb osztályú bajnokságtól. Sok volt a gond az újjáépítés problé­mái körül, és valljuk be őszintén nem is igen Jutott idő az edzésekre, vagy pedig a sportfelszerelés, a játékterek annyira tönkre mentek, hogy nem volt miben és hol játszani. Ez főleg a kisebb falusi egyesületeknél mutat­kozott meg a legjobban. Felbomlottak a csapatok, s az emberek, lelkes sportbarátok ideje olyannyira az új­jáépítésre korlátozódott, hogy nem is volt idő nagyon a sporttal foglal­kozni. A katasztrófa második évfordulójá­hoz érkeztünk. Az eltelt időszak nagy változásokat hozott a komáromi Járás életében is. Újjáépültek a falvak, és a testnevelés irányításában is komoly részt vállaltak a sportszervezetek ve­zetői. Ez meg is mutatkozott, különö­sen ebben az esztendőben, amikor egymás után neveztek a különböző bajnokságokba azok a csapatok is, amelyek két évi szünet után újjászer­veződtek. Különösen a Duna menti falvakban indultak nagy kedvvel egy­más után a sportszervezet csapatai a labdarúgó versenyeken. Karva, Duna­­mocs, Pat, Nagykeszi, Ekel, Füss lab­darúgó csapatai külön kis bajnoksá­got rendeztek maguknak a tavaszi idény folytán. Ősszel már mint „jo­gos“ résztvevők kapcsolódhatnak majd be a Járás labdarúgó bajnoksá­gának küzdelmeibe. Igaz, akadnak most is nehézségek, problémák, ame­lyek gátolják e községekben a sport további fejlődését. Egy-egy helyen a meg nem értés ma is odavezet, hogy a még meg sem alakult együttes elé akadályok tornyosulnak. Igaz, egy­­egy sportszervezet hathatós támoga­tást kapott a CSTSZ Járási bizottságá­tól. De ez a pénz hamar eífogy, ha minden kiadást a sportegyesületnek kell fedeznie. Nehézségekbe ütközik a Játékosok szállítása, és a szövetke­zetek túlnyomó többsége sajnos ma is passzív magatartást tanúsít a sport­szervezetek iránt ezekben a közsé­gekben. örvendetes tényként kell el­könyvelnünk, hogy a komáromi járás­ban — főleg az árvíz sújtotta terüle­ten — immár csak három községben nincs sporttevékenység. Ezek közé sorolhatjuk a kolozsnémaiakat, bo­­gyaiakat és a most szervezkedő gel­­lérieket. Egy évvel ezelőtt lapunk hasábjain foglalkoztunk a Járás sportéletének helyzetével az árvíz után. Akkor el­beszélgettünk Lengyel Sándorral, a CSTSZ járási titkárával, az újjászer­vezésről, s a vele Járó gondokról. Megemlítettük azt is, hogy: „Egyes községekben a helyi szervek meg nem értése következtében merültek fel nehézségek. Például Bogyán a HNB kisajátította a labdarúgó-pályát és odaépltették ideiglenesen a faháza­kat. Ennek következtében fennáll az a helyzet, hogy nincs hol játszani. Habár azokban a nehéz napokban mindenkinek megvolt a maga felada­ta, azért a sportról sem lett volna szabad megfeledkezni.“ Nos, az azóta eltelt egy év sem ho­zott változást a bogyai sportélet ren­dezésében. A közelmúltban ellátogat­tam a községbe, és a sportszervezet titkárával elbeszélgettem a nehézsé­gekről, problémákról, amelyek két esztendő óta akadályozzák a falu sportfejlődését. — Kicsi a mi falunk. Alig négyszáz lelket számlál. Amikor kisajátították a sportpályánkat, nem volt hol Ját­szanunk. A környező falvakból hoz­zánk igazolt Játékosok elmentek, más egyesületeknél Játszanak. Nélkülük képtelenek vagyunk kiállítani egy ütőképes csapatot. Igaz, próbálkoz­tunk már az alig egy kilométerre levő gellériekkel szövetkezni egy közös csapat alakításán. Tervünk nem sike­rült. A HNB, a szövetkezet, s a párt­­szervezet is foglalkozott már azzal a gondolattal, hogy valamit tenni kéne a sport fejlesztésének, még inkább az újrakezdésének érdekében. De a terv mindmáig csak terv maradt. A másik dolog az, hogy mi semmiféle támoga­tást nem kaptunk sehonnan — kivéve a szövetkezet segítségét. A sportszer­vezetnek csupán háromszáz korona áll rendelkezésére. Ennyi pénzzel pe­dig nem indulhatunk a versenyeken, ígéretet azt kaptunk szép számban a Járásiak részéről — de a teljesítés valaminek a folytán elmaradt. Autó­buszra, míg Játszottunk nem futotta a pénzünk, de a gelléri szövetkezet ki­segített bennünket teherkocsijával. Most már ők sem tudnak bennünket segíteni, mivel eladták az autót. A titkár, Antal Lajos, a helybeli is­kola igazgatója. Ott volt akkor is, amikor a faluban a sportélet alapjait rakták le. Jól emlékszik az akkori nehézségekre, és szívvel lélekkel segít ma is, ahol csak tud. Ősszel szeretnének újra indulni a bajnokságban. De ez csak úgy sike­rülhet, ha „vendégjátékosokat“ is szerepeltetnek. Nem tudok és nem is akarok tanácsot adni, de megtudtam, hogy Bogyán 15—20 fiatal azért ta­lálható. Ezek közül még akkor is lehetne összeállítani egy csapatot, ha mind hazaiak lennének. No és termé­szetes elsősorban is a szervezési problémákat kell megoldani. Olyan alapvető dolgot, mint a sportpálya létesítése. Nem tudom elhinni, hogy két évig kelljen arra várni, hol le­gyen kimérve a sporttelep a szóra­kozni vágyó fiatalok részére. Termé­szetesen nagyobb megértésre lenne szükség, főleg a falu irányítását vég­ző vezetők részéről, és nem utolsó­sorban azoknak is belátóbbaknak kellene lenniök, akik némiképp anya­gi segítséget tudnának nyújtani a község sportjának fejlesztéséhez. CZITA BÉLA Komáromi kemény legény Komáromban az ökölvívás a leg­népszerűbb sportágak egyike. Ez első­sorban a versenyzők jó eredményei­nek köszönhető, akik már a múltban is számottevő sikereket értek el nem­csak országos, de nemzetközi viszony­latban is. Noha jelenleg csak a má­sodik ligában küzdenek, ismét akad közöttük néhány keményöklű fiatal, akik országunk legjobbjai közé tar­toznak. Sárközi és Kovács Sanyi a válogatott biztos pontjai, sőt, az utób­bi a nemrég lezajlott római EB-on is részt vett. Jelenleg ugyan mindketten más-más egyesületben versenyeznek, de a katonaévek eltöltése után mind­két fiú visszatér Komáromba. Az em­lített két válogatotton kívül még sok tehetséges boxolót találhatunk Jády edző fiai között. Egyikük Galisz And­rás, a napokban vívta 200-ik bajnoki mérkőzését a Sp. Nová Ves-iek ellen, öt szeretnénk bemutatni olvasóink­nak. Galisz 29 évével már nem tartozik a fiatal ökölvívók közé, illetve csak koránál fogva nem, mert fiatalos lel­kesedésével és persze tapasztaltságá­­val még mindig ott a helye a legjob­bak közt. Már 13 éve űzi ezt a spor­tot. Hajógyári inas korában, 1954-ben húzott először boxkeztyűt a szorltó­­ban, és azóta sem tudja abbahagyni. Az elmúlt évek során sok siker, győ­zelem övezte. A legemlékezetesebbek? — 1959-ben — emlékezik vissza Galisz — a Szlovákia bajnokságán ki­vívott első hely, továbbá az országos bajnokságon szerzett bronzérem ed­dig legnagyobb sikerem. Kisváltósúly­­tól félnehézig minden súlycsoportban versenyeztem már, és több klubnak voltam már tagja. Katonaéveim alatt a II. ligás Louny-ban öklöztem, majd az első ligában a Bánik Sokolovo csapatában is versenyeztem. Galisz gazdag pályafutása történe­tében sok felejthetetlen csata közül egy vereségre emlékszik vissza a leg­szívesebben. Vajon miért? — Berlinben az NDK bajnokától, Klaustól szenvedtem vereséget; de noha kikaptam, talán életem legjobb teljesítményét nyújtottam. A közön­ségnek is nagyon tetszett párharcunk. \ Qszabap földműves 1967. június 17. Az ökölvívás azonban nem az egye­düli sportág, amelynek András hódol. A Duna-menti városban lakik, hajó­gyárban dolgozik, s így természetesen a vízhez is „köze van“. Kajakozik és nem is akárhogyan. Második teljesít­ményi osztályú versenyző. Legkedve­sebb szórakozása pedig a pecázás — nagyon szeret halászni. A komáro­miak szerint ő ott a legnépszerűbb horgász. — Igen, nagyon kedvelem a „csen­des bolondok" sportját. Ez a legjobb idegnyugtató. Nagyrészt annak kö­szönhetem, hogy a mérkőzések előtt nem vagyok ideges. De hogy nyugodt vagyok, ahhoz hozzájárul jó erőnlé­tem is, a heti hét edzés, no meg az, hogy nem dohányzom és nem iszom. — Huszonkilenc vagyok és már las­san a visszavonulás gondolatával is foglalkoznom kell. Persze, még nem az idén, sem Jövőre. Célom, illetve a célunk az, hogy a komáromi ökölví­vók újra felkerüljenek az első ligába. Az előfeltételek adva vannak, mert edzéseinket most az új ipariskola Jól Mint ismeretes a görög labdarúgó-■ válogatott egy selejtező csoportban játszik az osztrákokkal az Európa­­bajnokságért folyó küzdelemben. Az osztrák válogatott azonban hiába ér­kezett meg Athénba, első mérkőzése a görögországi államcsíny miatt el­maradt, ehelyett érdekes és meglepő, éles szócsatára került sor a görög játékosok részéről. Íme a nyilatkozatok: Sideris, középcsatár: — Ezzel a lá­bammal lőttem volna a győztes gólt. Ezzel meg egy másikat, nehogy vita legyen. Zanderoglu, hátvéd: — Az osztrá­kok nem is sejtik, milyen kegyetlen végzettől menekültek meg. Papaioannu, szélső: — A csütör­töki edzőmérkőzésen csak félgőzzel játszottam. így is nehezemre esett, hogy ne rúgjak többet két gólnál. Az osztrákok ellen nem fékeztem volna ennyire. berendezett tornatermében folytatjuk, azonkívül idén néhányan a katona­ságtól is visszajönnek. A komáromi ökölvívás Jövőjét sem kell féltenünk, mert Kovács Tibi vezetésével már most több olyan fiatalunk van, akik a közeljövőben az élvonalba törhet­nek. Ha befejezem az aktív verseny­zést, már csak szurkolni fogok tár­saimnak, nem leszek edző. S végül néhány szót még a fejvédő használatáról, mely részemre, s a töb­bi ökölvívó számára sem kellemes. Különösen akkor nem, ha az ellenfél nem használja, mint pl. nemrég Szlo­vákia bajnokságán Bratislavában a magyarok. A fejvédős boxoló ilyen esetben hátrányba kerül, izzad, a fej­védő a homlokára csúszik, s mindezt az ellenfél a maga javára használja ki. Az edzéseken a fejvédő használata azonban bevált. Ezzel szemben viszont fokozni kellene a mérkőzések előtt az orvosi ellenőrzés gondosságát., Galisz Andrásnak és a többi ke­ményöklű komáromi fiúnak még sok sikert kívánunk. (0. V.) A legmereszebben a kapus nyilat­kozott: — Féltem ettől a mérkőzéstől. Fázékony ember vagyok, még felszed­hettem volna egy komisz náthát oda­kint a pályán. Ha a kapus 90 percig a kapufát támasztja, az ilyesmi köny­­nyen megtörténhet... Vajon mit szólnak mindehhez az osztrákok? F. I. A SPANYOL LABDARÚGÓ SZÖVETSÉG elnöke ismét asztalra csapott: a kö­vetkező idényben sem engedélyezik külföldi játékosok vásárlását a klu­bok növekvő nyomása ellenére. A Real azonban be akarja magát biztosítani a jövőre: már tárgyal a Dél-Amerika legjobbjának kikiáltott Spencerrel, a Penarol csatárával. Villáminterjú a Béke-maratonról A „Vágmenti maratonon" amolyan megfigyelőkként Jel^n voltak a Béke­­maraton szervező bizottságának kép­viselői, hogy felhasználják a kínál­kozó alkalmat és megbeszéléseket folytassanak az egybegyült verseny­zőkkel és szakvezetőkkel. A nagy ver­seny XXXVII. évfolyama ismét nagy-A Béke-maratonra meghívták Róm.a és Tokió hősét■ — Abebe Bikilát szabásúnak ígérkezik. H 1 a t k y Lász­ló, a Béke-maraton „pénzügyminisz­tere“ az előkészületekről a követke­zőket válaszolta kérdéseinkre: A hagyomány szerint az olimpia előtti években mindig nagyón erős mezőny vesz részt a kassai marato­non? Igen, s reméljük az idén is úgy lesz. Az eddigi érdeklődés arra enged következtetni, hogy a tavalyi EB-nél Jóval erősebb mezőny indul majd ná­lunk. Kiket hívtak meg? A szervező bizottság nemrégiben hivatalos meghívást intézett Etiópiá­ba Abebe Bikila, kétszeres olimpiai' bajnok címére, továbbá Belgiumba Vandendrisshe számára, Angliába Ho­gan, Taylor és Kilby részére, no meg természetesen Magyarországra a ta­valyi győztes Tóth Gyula címére. Biz­tosra vehető a kitűnő szovjet, japán és amerikai maratoni futók rajtja, valamint az 1967. év legsikeresebb európai versenyzőké — az NDK-beli Jürgen Busch-é, Herbert Fink-é és Claus Böttger-é is. Milyen meglepetést tartogat a szer­vező bizottság? Elárulhatom, rendkívülit! Október első szombatján és vasárnapján — a Békemaratonnal egyidejűleg — Kas­sán rendezzük meg a Csehszlovákia és Magyarország közötti hivatalos férfi- és női atlétikai viadalt. Chmel­­ková, Danék, Baudis, Zsivótszky, Var­jú, Kalocsai' és társaik szereplését már most nem kis érdeklődés előzi meg.., (ta), Megszületett az ítélet Három hét után — május 26-án megszületett végre a TSZ Lufienec B— Iskra Málinec botrányba fulladt II. oszt. bajnoki mérkőzés ügyében az első ítélet. Azért első, mivel az ítélet ellen bizonyos, hogy az egyesületek fellebbezéssel fognak élni. A járási fegyelmi bizottság az ügy­ben az alábbi döntést hozta: 1. Mindkét csapat játékjogát 14—14 napra felfüggesztette. 2. Két-két játékost 1—1 évre felté­tel nélkül eltiltottak a játéktól. Ezek juhász János és Knoska János, illetve Kancko György és Urda György (Má­linec). A fegyelmi bizottság azonkívül meg­dorgálta Kacsányi Mihály edzőt tiszt­sége nem kielégítő betöltéséért és a verekedésben való részvételéért. Kissé különös döntés egy edző ellen, aki a verekedés meggátlása érdekében sietett a pályára?! A bizottság egy­szersmind szigorúan figyelmeztette mindkét csapatot a játékosok sport­szerű nevelésére és hangsúlyozta, hogy hasonló eset megismétlődése folytán a csapatokat kizárják a baj­nokságból. Végül a bizottság leszö­gezte, hogy bizonyos részletkérdések­ben még nem hoz döntést, mivel meg­várja az államügyészség ítéletét is. A TSZ és Kacsányi edző ugyanis több málineci személy ellen vádat emelt. A járási fegyelmi bizottságnak ezt az elsőfokú ítéletét őszintén szólva, enyhének tartjuk, s nem is hisszük, hogy a tények alapján született, hi­szen az ellenőri jelentés és a nézők állításai mást bizonyítanak. Az ítélet­tel főként a losonciak elégedetlenek és bizonyosan fellebbeznek. S. L. A FIATALSÄG TITKA VÍZSZINTES: 1. Rejtvényünk első része, folytatva a függőleges 10. és 15. sorban, vala­mint a vízszintes 41. sorban. 10. Lan­tos betűi felcserél­ve. 12. Időmérő. 13. Király — olaszul. 14. Rizses ürühús (kedvelt keleti étel). 16. A latin „homo“ magyarul. 18. Kétes! 20. Fedd. 21. Helyrag. 23. OLSC. 24. Edény. 26. Filme betűi fel­cserélve. 29. Nem valóság. 31. Szin­tén. 33. Hangtalan sas. 34. S. Ä. Á. 36. Állati lak. 37. Rab betűi felcserélve. 39. Gyömöszöl. 40. Tibor Károly. 41. A függőleges 15. folytatása. 42. i/issza: hallószerv. 45. Nem valódi. 47. Látna betűi. 49. Régi hangszer. 51. Javanykás gyü­mölcs. 53. Kelet-Szlovákla metropo­lisa. 55. L. A. É. 56. Vezérkar — né­metül. 58. Betű kiejtve. 59. Görög be­tű. 61. Nagy Sándor biogramja. 62. Tiltószó. 65. Francia névelő. 67. Min­denféle ócskaság. 69. Száz több szláv nyelvben. 71. Tova. 73. Fontos ásvány. FÜGGŐLEGES: 1. Buzdító szócska. 2. Kevert nap. 3. Főúr, Franciaország­ban 1848 előtt. 4. Párolgó-e? 5. T. S. A. 6. Fél zóna. 7. Véredénye. 8. Csehszlo­vák mosópor-márka. 9. Három — la­tinul. 10. A vízszintes 1. folyattása. 15. A függőleges 10. folytatása. 17. Ablak közepe. 19. Nyakvédő. 22. Távozik. 25. Sorsjegy idegen szóval. 27. Ró­mai ezeregy. 28. Hajat ápol. 30. Gya­kori női név. 32............fordul iker­szava. 33. A pék'igéié. 35. Pénzinté­zet névelővel. 38. Támadás. 44. Épü­letrész. 46. A Lengyel Légiforgalmi Társaság röv. 48. Földet túr. 50. Vá­ros Franciaországban. 52. Hasonló. 54. Barna közepén. 57. Elkényeztetett háziállat, (ford.). 60. Indítékok. 63. Jókai személyneve. 64. Úszás kezdete. 66. Ady Endre biogramja. 68. Szemé­lyes névmás. 70. Varrunk vele. 72. Igavonó állat. (Segítség: vízsz.: 14. — piláf — 56. Stab, függ.: 3. pair — 38. attak — 8. namo — 9. trés.) Beküldendő a vízszintes 1., függő­leges 10., 15. és a vízszintes 41. szá­mú sorok megfejtése. A SZABAD FÖLDMŰVES 22. számá­ban közölt keresztrejtvény helyes megfejtése: „Fák, csillagok, állatok és kövek, szeressétek a gyermekeimet.“ Könyvjutalomban részesülnek: Gál Jenő, Fülek, Dr. Juhász Istvánná, Csernő, Horváth Imréné,, Csúz, Mládenec Sándor, Naszvad, Varga Teréz, Alsószeli. Hogy mik vannak!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents