Szabad Földműves, 1967. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)
1967-06-17 / 24. szám
A hatékonyság fokozása a nagyüzemi tehéntenyésztésben X A fejőstehén-tenyésztésben a nagyüzemi technológia bevezetése a hagyományos tenyésztéssel szemben jelentős változásokat követel. Vonatkozik ez a gazdasági épületek létesítésének, a tenyésztés technológiájának és technikájának módosítására. Mivel a tejképzés nagyon összetett folyamat, e változások rendszerint csökkent tejhozamot eredményeznek. A termelés hatékonysága és az összegezett gazdasági értékelés szemszögéből ugyan ezek a tények kedvezőtlenek is, gátolják a progresszív technológiai folyamatok bevezetését, mivel — s ezt külön is hangsúlyozni kell — a tehéntenyésztési formák gazdasági értékelésekor döntő tényezőt jelent a tejhozam szintje. A nagyüzemi technológiai eljárás bevezetésekor a tehenészetben nemcsak a tenyésztés helyes technológiájának és technikájának megválasztása szükséges (ami jelentős mértékben függ a dolgozók képzettségétől és az új módszerek alkalmazása iránti érdeklődésüktől), hanem tekintetbe kell venni a fejőstehenek fiziológiai tulajdonságait is. A tehéntenyésztés új formáinak alkalmazásakor ugyanis a tejtermelésben más hatóerők érvényesülnek, amelyeket a hagyományos tenyésztés során figyelembe sem kellett venni. A nagyüzemi technológiai eljárások helyes megoldása esetében, amint ezt számos példa igazolja, igen jó tejhozamot lehet elérni. Ennek érdekében azonban rendkívüli figyelmet kell fordítani: 1. a takarmányozás, etetés és 2. a fejés helyes technikájára. Ezen kívül helyesen kell megválasztani az istállózás legcélszerűbb módszerét. Az istállőzás leghelyesebb módszerének megválasztása, tekintettel a termelési feltételekre, igen fontos tényező, amely minden mezőgazdasági üzemben befolyásolja a tehéntenyésztés eredményeit. Ugyanakkor hangsúlyozni kell azt is, hogy az istállózás módszere csupán másodrendű, lényegesen több függ a? egyes épületek megoldásától (tervezése és építkezési megoldása), felszerelése, valamint felhasználásának módja, azaz nemcsak az üzemelés megszervezése, hanem az üzemelés előfeltételeinek kellő biztosítása (elegendő takarmány és alom, megfelelő állatállomány, valamint képzett és rátermett dolgozók). A takarmányozás technikája a nagyüzemi tehenészetekben A tehenészetek nagyüzemi technológiája terén a takarmányozási technika jelentős fontossággal bír, mivel a tejhozam fokozását célzó jelentős igény kielégítése kizárólag helyes takarmányozásuk útján érhető el. A tömegtakarmányok, tehát a zöldtakarmány, széna, szilázs és abraktakarmányok, erőtakarmányok termelésének célszerű megszervezése biztosíthatja a tehenek nyári és téli kielégítő takarmányozását és a takarmányadagra eső költségek csökkentését. A folyamatos, biológiailag értékes és kiegyensúlyozott egész évi takarmányozás képezi előfeltételét a tejhozam fokozásának, lehetővé teszi, hogy az állatok jól értékesítsék a takarmányt és így a gazdaság csökkentse a termelékenységet befolyásoló veszteségeket. A takarmányozás csakúgy mint a fejés is komolyan befolyásolja a tejmirigy tevékenységét. Az egészséges és jól táplált tehenek — ha egész év alatt helyesen összeállított takarmányadagokkal látják el — igen gyorsan elérik és ezután aránylag sokáig fenntartják a nagyobb fejési átlagot. Az a követelmény, hogy tehenenként nagyobb évi tejhozamot érjünk el, elsősorban abból a tényből ered, hogy minél több tejet fejünk ki a laktáció időszaka alatt, annál nagyobb mértékben csökken az egy termékegységre (a jelen esetben egy liter tejre) eső tápanyagfogyasztás. Ez pedig gazdasági szempontból előnyös. Nagy és egyenletes napi tejhozam azonban csak kiegyensúlyozott és biológiailag értékes nyári és téli takarmányadagokkal lehetséges. Ezért szükséges az, hogy a takarmányadag az év folyamán, amennyire lehetséges, egyenletes, kiegyensúlyozott legyen. A téli időszakban ezen felül a tehenek számára olyan takarmányadagot kell biztosítani, amely összetételét, ízletességét és táplálóerejét tekintve legjobban hasonlít a nyári takarmányadaghoz. A nagyobb befogadóképességű istállókban, amelyek a nagyüzemi technológia alkalmazása során használatosak, a teheneket (tejhozamuk nagysága és tejelékenységí stádiumuk alapján) megfelelő csoportokba osztják, ami nagy mértékben elősegíti a takarmányozási technika leegyszerűsítését. A tehéntenyésztés nagyüzemi technológiájának alkalmazásakor általában számolnak az adagolt csoportos takarmányozással (még a szabadtartásos nevelés során sem alkalmazzák az önetetést). A fejőházak használatakor célszerűbb az abraktakarmányt az egyedi hozamok szerint adagolni és a fejőállásban adni az állatoknak. A nagyüzemekben a fejőstehenek takarmányozásában nagyobb mértékben kell számolni a legeltetés adta lehetőségek kihasználásával. A rendszeres szakaszos vagy adagolt legeltetés a tehenek esetében a nyári takarmányozás költségeinek csökkentésén kívül az állatok egészségi állapotának feljavítását is elősegíti, lehetővé! teszi a zöldtakarmány jobb kihasználását és a tehenek hozamának fokozását. A fejés technikája a nagyüzemi tehenészetekben jelenleg, amikor a tejtermelés lényeges növelését célzó igyekezet a belterjesebb mezőgazdasági termelés kialakítása során az érdeklődés előterében áll, a fejés helyes technikáját még mindig lebecsüljük, nem értékeljük kellőképpen, habár ez a tejhozam fokozásának és a tejtermelés gazdaságosságának egyik legfontosabb tényezője. Minden fejlett tejgazdasággal rendelkező országban megállapíthatjuk, hogy a fejési technika rtiagas színvonalú — annak ellenére, hogy az ottani tejtermelő tehénfajták általában mind könnyen fejhetők. Ugyanezt a nálunk tenyésztett vöröstarka fajtánál még nem értük el. Tekintettel arra, hogy a fejés helyes technikáját minden mezőgazdasági üzemben aránylag egyszerű szervezési-műszaki intézkedések megtételével elérhetjük, mégis szükséges lesz a helyes fejési technikát minden nagyüzemi tehenészetben az alábbi elvek figyelembevételével bevezetni: 1. minden tehenet a borjazást követő 7—10 naptól kezdődően géppel fejni; 2. géppel csupán a tényleges fejési idő alatt — amíg a tejáramlás tart fejni; 3. az előkészítő tőgymasszást alapos (fél — egy percig tartó) 50 °C körüli hőmérsékletű meleg vízzel,végzett lemosással helyettesíteni;7 4. a befejező tőgymasszást gépi utánfejéssel helyettesíteni. A géppel végzett fejés sikere nemcsak a fejőgéptől hanem az alkalmazott fejési módszerétől is függ. Még a legjobb fejőgép sem elegendő a jó eredmény elérésére, ha a gépet helytelenül használják, s ezzel szemben még a gépi fejés legjobb módszerét sem alkalmazhatjuk ha e gépek állapota nem kielégítő. Éppen a tehenészetekben a nagyüzemi technológia alkalmazása során olyan hibák mutatkoznak, amelyek hátrányosan befolyásolják a tejtermelést és az elégtelen munkatermelékenységben ütköznek ki a fejés során. A helyes fejési módszer alkalmazásával azonban igen jó eredményeket érhetünk el a nagyüzemi tehenészetekben a géppel végzett fejési módszerrel. Jár. Hauptman mérnök, CSc. A gabonák megdőlésének csökkentése Kedvezőtlen időjárási viszonyok között megdőlés következtében 50 százalékos veszteségek is bekövetkezhetnek a gabonaneműek termésében. Szilárd szalmájú gabonák nemesítésével és részletekben végzett nitrogéntrágyázással lehet e károk ellen küzdeni, Bevált azonban a vegyszeres kezelés is. Az egyik alkalmas vegyület a klórkolinklorid (CCC), amely a szárak hosszirányú növelését mérsékli. Ausztriában 1960 óta már szántóföldi kísérleteket is végeznek vele. A tavaszi első nitrogénfe)trágyázással egyidejűleg célszerű kiszórni 4—16 kg/ha mennyiségben. Az eddigi kísérleti eredmények szerint az őszi búza, kisebb mértékben a tavaszi búza hálália meg leginkább. Hatása a rozsra kisebb, árpán és zabon pedig eddig még nem sikerült eredményt elérni vele. Hatására a búzaszár hossza mintegy 20 százalékkal csökkent, a bokrosodás erősödött, az egyes fejlődési szakaszok és az érés pedig 4—6 napot késett. A zömök állomány még szélsőségesen csapadékos időjárásban is egyenesen állt. Megfigyelték, hogy a CCC-vel kezelt gabonák kalásza többnyire egygyel több szemet tartalmazott. Az ezerszemsúlyt és a heVtnlitersúlyt nem befolyásolta a CCC alkalmazása. A megfigyelések szerint a vegyszer a pannon-fajtáknak inkább az állománysűrűségét, a szemihumfd klímaövből származó fajtáknak pedig inkább a kalászonként szemszámát növelte. A vegyszer hatására nem változott a növények gyökértömege, foszfor- és káliumtartalma. Szántóföldi kísérletben 40 százalékos terméstöbbletet is elértek a CCC alkalmazásával. Ennek elsődleges oka a megdőlés elmaradása volt, kisebb mértékben pedig az erősebb bokrosodás, ill. a nagyobb számú szem kifejlődése a kalászokban. A vegyszer alkalmazásának néhány részlete még nem tisztázott. Nem ismerjük még a szemek nitrogéntartalmára gyakorolt hatását,, bár az előkísérletek e tekintetben kedvező képet mutatnak. Egészségügyi szempontból fontos, hogy eddig még nem sikerült kimutatni CCC-t az őrlésre kerülő búzaszemekben. E téren azonban még további kutatások szükségesek. Nem tudjuk még azt sem, hogy milyen hatással van a paraziták által előidézett megdőlési hajlamra. Vizsgálni kell, hogy milyen a viselkedése a talajban, és hogy nem káros-e a vetésforgóban sorra kerülő következő növényre. ■^■ezőgazdaságunk újszerű lrányításának bevezetése óta országszerte sokrétű tapasztalatra tettek szert. Az új rendszer egyik nagy előnye, hogy nem sablonszerű. Mondhatnánk úgy is, ahány járás, annyiféle elgondolásban jut érvényre, azonban a vezérfonal mindenütt azonos. A leleményes vezetőkkel rendelkező járásokban több irányban ható, nagyon konkrét intézkedéseket tesznek a szocialista kereskedelmi szellem kibontakoztatására. A „harc“ politikai és ökonómiai síkon folyik, s az az elv érvényesül, hogy aki többet tud, ügyesebb, az természetszerűleg na-gyobb jövedelmre tehet szert. A napokban a Nyitrai Járási Termelési Igazgatóság vezetőjével, Jozef Kristofiőin mérnökkel beszélgettünk, aki elmondta, milyen tapasztalatokra tettek szert az elmúlt hónapokban, miként juttatnák érvényre az új irányítási formákat, s tulajdonképpen milyen módszerekkel dolgoznak, hogyan készülnek a járási társulásra való átmenetre. A Mezőgazdaságunk irányítása tervszerű rendszerének bevezetése s vele együtt a régi leépítése megkövetelte, hogy mindjárt kezdetben korszerű, konkrét módszereket vigyünk be a termelésszervezésbe. Ez persze azt eredményezte, hogy ki-kinek önállóan saját eszével is gondolkodnia és keresnie kell a hatékony termelés, azaz pénzszerzés lehetőségeit. Vitán kívüli, hogy az új gazdasági rendszerben sok múlik azon, hogy egyes vezetőknek milyen érzékük*van a kapcsolatok megszervezésére, milyen üzleti szellemmel rendelkeznek, gyümölcsöztetik-e a rendelkezésre álló tőkét, s hogyan reagálnak az üzemközi vállalatok kibontakozására. Természetes, hogy a kezdeti időszakon már régen túl vagyunk. Most gyakorlati síkon formálgatjuk elképzeléseinket, nemcsak elméletben, hanem nagyon konkrétan. Az a cél vezérel bennünket, hogy minden egyes mezőgazdasági üzem adottságainak figyelembevételével önállóan válassza meg termelésének irányát, s amire vállalkozik, becsülettel teljesítse. Nem akarunk kényszeríteni senkit. Mindenekelőtt az emberek alkotó kezdeményezésére építünk, s mondhatom, hogy az utóbbi hónapokban ebben a tekintetben számos jó tapasztalatot szereztünk. Pozitívan kell értékelnem, hogy a mezőgazdasági üzemek és a termelési igazgatóság közti kapcsolat — úgy is mondhatnám jó viszony — tagjai. Miért volt ez szükséges? Azért, mert idén éppen a tojástermelés terén vannak nagyobb problémáink. Év végén körülbelül 4 millió darabbal maradunk adósak. Mondhatjuk, hogy járásunkban jelenleg a Verebélyi Állami Gazdaság bodoki farmja rendelkezik megfelelő tojástermelési tapasztalattal. Ezt a tapasztalatot természetesen felhasználjuk. Az új vállalkozás, amellett, hogy a baromfitenyésztés központosítása szempontjából is ki-Formálódnak az üzemközi vállalkozások szorosabb és konkrétabb formát öltött, ami többek közt abban is megnyilvánult, hogy szakembereink közreműködésével 43 szövetkezetben kidolgoztuk a konszolidálódás tervezetét, amelyek a termelés célszerűségét, irányát és távlatait taglalják. A Milyen üzemközi vállalatokat szerveznek? A Előszöris az állattenyésztés üzemközi vállalatait kell kiépítenünk. Mindjárt elöljáróban el kell mondanom, hogy lényegbevágónak s fontosnak tartjuk a szarvasmarhatenyésztés szakosítását, s vele párhuzamosan a központosítását. Itt főképpen a növendékállatok nevelésének üzemközi vállalatára gondolok. Távlati tervünkben 13 központosított borjúnevelő fölépítését irányoztuk elő. Ebből már négy készen van. Ez a vállalkozás főképpen azt szolgálja, hogy a társgazdaságok jó minőségű törzsanyagot kapjanak, s tejtermelésüket belátható időn belül a kívánt színvonalra emelhessék. Nagyon komoly elképzeléseink vannak továbbá a baromfitenyésztés fejlesztésére. Már meg is szerveztünk egy üzemközi vállalkozást (vállalati síkon), melynek hat szövetkezet, két állami gazdaság s a terményforgalmi és ellátó vállalat a vánatos, egyben a termelékenység növelése, s az önköltség csökkentése tekintetében is nélkülözhetetlen. S még valami. A közös létesítmény anyagi természetű költségei a társak közt megoszlanak, továbbá a vállalkozáson belül messzemenőkig szakosítani, gépesíteni lehet egyes munkafolyamatokat, s ez kevés élőmunkaráfordítással elérhető, ami járásunkban nagyon' lényeges ökonómiai kérdés. Szerveztünk továbbá egy speciális haltenyésztő üzemközi vállalkozást is, melynek 17 mezőgazdasági üzem tagja. Ez a vállalat saját vezetőséggel rendelkezik, s a haltenyésztés területén a legkorszerűbb módszereket alkalmazza. Szükségesnek tartom még megemlíteni, hogy egyes mezőgazdasági üzemek javítóműhelyeinek jobb kihasználása érdekében alekéicei központtal létrehoztuk öt gazdaság üzemközi vállalkozását. A műhelyekben szolgáltatásképpen szerződésre javítják a saját és a környező gazdaságok gépeit, emellett különféle szerszámokat, kellékeket (bognár, szíjgyártó stb.) készítenek. A Előkészületeik a járási mezőgazdasági társulás beindítására? A Elárulhatom, hogy azok közé a járások közé tartozunk, amelyek hamarosan, vagyis az elsők közt térnek majd át a társulási formára. Talán mondanom sem kell, hogy ez nagy körültekintést, igényességet és rengeteg tanácskozást von maga után. Formálgatjuk elképzeléseinket, hogyan is néz majd ki járásunk mezőgazdasága a jövőben. Különben ezt részben föntebb is érzékeltettem. Elképzeléseinket, amelyeket pártunk irányelveiből merítettünk, megtárgyaljuk a párts a szövetkezeti tagokkal, s mindenki szabadon nyilváníthatja véleményét. Végeredményben a mezőgazdasági üzemek maguk döntenek arról, hogy csatlakoznak-e. Természetesen az említett üzemközi vállalkozásokkal, mint a jövőbeni járási mezőgazdasági társulás kezdő és már bizonyos előzetes tapasztalatokkal rendelkező tagjaival számolunk. Gondolom, hogy az előkészületi munkákkal a harmadik vagy a negyedik negyedévig annyira jutunk, hogy végülis áttérhetünk a termelésszervezés tökéletesebb járási vállalati formájára. A Milyen rendellenességet tapasztaltak eddig? A Előzőleg a tojásproblémát már említettem, hanem olyan esetek is előadódtak, hogy a felvásárlók a kitermelt húst, konkrétan a vágómarhát piac híján képtelenek voltak átvenni. Tudom, hogy ez nemcsak a nyitrai járásban, hanem országszerte problémát okozott. Ez arra figyelmeztet, hogy a felvásárló szerveknek a jövőben rugalmasabban kell majd dolgozniuk, de ugyanakkor a mezőgazdasági üzemeknek is össze kell hangolniuk a negyedéves, s a havi hústermelési és értékesítési tervüket, konkrét egyességet kell kötniük az átvevőkkel, hogy többé ne fordulhasson elő hasonló eset. Lényegbevágó problémák egyébként az elmúlt időszakban már azért sem mutatkoztak, mert rendszeresen tárgyaltunk a partnerekkel, s a dolgokat közös nevezőre hoztuk. —hai— : A KOMBÁJNSZALMA ! TALAJBAKEVERÉSE ji i1 Az aratvacséplés utáni szál- i' i1 mafelszedés, Hl. hasznosítás at- i (1 tói is függ, milyen alakban i J hagyja el a szalma a gépet. Ha ’ i ( i a szalmát bálázzák, kedvező a I, 1, durva szecskázás, amelynek ', 1, energiaszükséglete kisebb. VI- 1 > 1, szont a későbbi talajbamunká- 1 ( * > lás szempontjából jobb a rövi- 11 S debb 2—3 cm-es szecskázás; l 11 sőt a betakarítógépen elhelye- (» ( zett terelőlemezek a szalma (> 11 egyenletes szétterítését elő is (1 (i segítik. Alkalmazható az ún. (* ,1 pickup-szecskázó is, amely a <( i1 szalmát felszedi, egyúttal apró- i* i1 ra vágja és a talajon egyenlete- <’ I * sen szétteríti. A szalma nedves- ( i1 ségtartalmának a módszerre, (' 111. annak energiaigényére <, ugyancsak kihatással van. I, A szalmának, mint talajjavító 11 * | szerves anyagnak, akkor van 1 > II Jelentősége, ha a talajon meg- ' * * i felelő rétegű takarást biztosít, j > 'i a talajszemcsékkel megfelelően (| i keveredik, s a talajbamunkálás , I » előtt benne már bizonyos mér- < * > vű korhadási folyamat is meg- (• (> indult. ' {1 i1 Amennyiben a talajbamunká- (’ i * láshoz különleges gépeket al- i1 |i * kalmaznak, azok necsak a ta- i lajjal keverjék össze a szalmát, <, hanem megfelelő területteljesít- i, ményük is legyen, és üzemzava- ' ( rok (főként eldugulás) lehető- (( leg ne forduljanak elő. A je- < ( lenleg használt gépek többié- (\ lék. A gépeket általában 50 {) LE-s traktorokkal üzemeltetik. 1» A normál ágyeke, valamint a > tarlóhántó eke megfelelő tel- (I jesítményű, noha főként az elő- (> ző könnyen eltömődik. A füg- , > gőleges tengelyű forgóeke jól , > bemunkálja a szalmát, és ked- i* vező azért is, mivel 90 cm mun- i * kaszélességgel dolgozhat, tehát i[ nagy a területteljesítménye. i A tárcsás tarlóhántó eke se- < kélyen jár. A csipkézett szélű < > tárcsák kedvezőbbek a talajbahatolás erőszükséglete szem- * ( pontjából, főként nehéz és ke- \ mény talajokon jól használha- (i tók. A keverési és morzsolásl * i hatás a sebesség fokozásával J l növelhető. Egyik legalkalma- ] I sabb gép a talajmaró, amely a (> szalmát igen intenzíven keveri (* be a talajba, üzemzavara alig (1 van, noha területteljesítménye (1 kisebb. (1 A gép megválasztását az em- (* lített szempontokon kívül befő- < lyásolja még a gyomosodás i mértéke, valamint a talajforga- 11 tás szükségessége, az esetleges 11 másodvetemény céljából. 1, SZABAD FÖLDMŰVES 5 19B7. június 17. Ebben az évben jó termést várnak a csopaki szőlőhegyen