Szabad Földműves, 1967. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)
1967-06-17 / 24. szám
Bogynrél kicsi, de erős A FEJLŐDÉS ELŐFELTÉTELE, AZ ÉSSZERŰ KOOPERÁCIÓ •voiöi maua a itJrKtjpen. Egyszerűen nincs. A beláthatatlan szántóföldek közepén mégis néhány városba illő, vadonatúj emeletes szép lakóházak emelkednek. Az árvíz tönkretette a rég! házakat, s a régiek helyébe más helyen újakat, korszerűbbeket, szebbeket emeltek. Ennek ellenére, ki tudja, túl Jutna-e a szövetkezet híre a település határán, ha a termelés szakosítása és a vele kapcsolatos kooperáció nem rántotta volna ki a kátyúból a közös gazdálkodás szekerét. — 1963-lg ráfizetéssel gazdálkodtunk, és minden évben állami segélyre szorultunk — vallja be Méhes Istváp, a szövetkezet elnöke. — Ma már második éve munkaegységenként 20 koronát fizetünk a természetbenieken kívül, 1963-tól nincsen szükségünk állami segélyre és a szövetkezet üzemi tartalékalapjára 330 ezer koronát helyeztünk letétbe. Ez bizony nagy fordulat. Csakis azzal magyarázható, hogy a szövetkezet szakosította termelését. Főként a marhahizlalás emelte ki a rossz gazdasági helyzetből. A hízőanyagot is saját maguk nevelik fel, a tanyi, a fűsi, a gelléri és más szövetkezetekkel kooperálva, amelyektől a szerződésben meghatározott mennyiségben és árban egyhetes szopósborjakat vásárolnak. A szopósborjak kilóját 8 koronáért veszik, a választott borjak kilójáért pedig 14 koronát fizetnek. A borjakat tejporon nevelik 50 kg-os élősúlyig. Jelenleg 540 marhát hizlalnak, de számukat 1970-ig 700-ra akarják növelni. A két százas istállóban elszállásolt 200 hízómarha darabonként átlagban 110 dkg-os napi súlygyarapodást ér el, és 1 kg hús termelési ára 8 korona. A harmadik Istállóban, ahol további 100 hlzómarhát szállásoltak el, a napi állatonként! súlygyarapodás csupán ,85—95 dkg körül mozog, és 1 kg hús termelési költsége eléri a 12,67 koronát. Ez bizony nagy különbség. Klosztermann Kálmán zootechnikus fedte fel az eltérő termelési eredmények okát. A két százas istállóban ugyanis mér négy hónapja szintetikus takarmánnyal etetik az állatokat, vagyis abrak nélkül, melasszal, karbamiddal, foszforsavval és szesszel megfelelő mennyiségben dúsított takarmányadaggal. A rosszabb termelési eredményeket felmutató istállóban a marhákat még — egyelőre — hagyományos takarmányokkal hizlalják. Amint látjuk, ez a kis szövetkezet a szarvasmarha-hizlalás terén túlzás nélkül a legkorszerűbb módszerekkel dolgozó nagyüzemmé vált. Ez bizony kooperáció, vagyis a többi mezőgaz-dasági üzemmel kiépített együttműködés nélkül nem válna lehetségessé. Ha elegendő szintetikus takarmányt kapnak, akkor természetesen minden istállóban áttérnek a szintetikus takarmányozásra. Egyelőre még nehézségek vannak a melasz-ellátással. A munkaszervezés is korszerű. A két százas istállóban elszállásolt 200 hízómarhát négy állatgondozó kezeli. A takarmánykeverést, az etetést és a trágyakitakarítást teljesen gépesítették. így nem csoda, hogy tavaly az állattenyésztés a tervezett 2 millió 300 ezer Kös pénzbevétel helyett 2 millió 600 ezer koronával gazdagította a szövetkezet pénztárát. A valamikor a termelés minden ágazatával kicsiben foglalkozó mezőgazdasági üzem, amely elaprózta pénzét és erejét, most szarvasmarhahizlalásra, juhtartásra és baromfi-tartásra vetette magát és nyitott állományforgóval, más mezőgazdasági üzemmel kooperálva, az adott termelési ágazatokban korszerű módszerekkel gazdálkodó nagytermelővé vált. MÁSODNÖVÉNYEK IS BŐVÍTIK A TAKARMÁNYALAPOT A Bogyaréti EFSZ-ben Habenicht János agronómus felügyeletével az elmúlt év őszén huszonhét hektáron őszi takarmánykeveréket vetettek. Ebből hét hektárt juhlegelőnek szántak és a keveréket 80 %-ban rozs, 20 %ban pedig bükköny alkotta. Húsz hektáron búzás-bükkönyt vetettek 60:40 százalékos arányban. A másodvetés alá felszabadult területen középmély szántást végeztek. Ezt követően hektáronként 400 kg műtrágyát dolgoztak földbe, 20 % nitrogén-, 30 % kálium- és 50 % fősz-* fortartalmú műtrágya arányában. Ez símítót és fogast kapott, hogy elvethessék a silókukoricát. A vetést 60 cm-es sortávolságban végzik, mert a silókukorica így jobban fejlődik és ami a leglényegesebb csövet fejleszt, amelynek tejes-viaszos érése idején hajtják végre a silózást. A vetést rönktörő követte, majd magtakarófogas, vagy ahogy náluk mondják lepkefogas és csigahenger következett . Kelés után egyízben sarabolnak és ha arra szükség mutatkozik, Dikotex 40-nel permetezik a húsz cm-nél nem magasabb silókukoricát. Ezt a kétszikű gyomok növekedésserkentésével élettani zavarokat okozó herbicidet —' melynek hatása következtében a gyomnövény nem képes pótolni a tápanyagtartalék túlzott csökkenését és éhenpusztul — hektáronként 2—2,5 kg erejéig, 800—900 liter vízben oldva adagolják. A további húsz hektáron termesztett búzás-bükköny etetése folyik. Mihelyt innen elfogy a zöldeleség, művelés alá veszik ezt a területet. A talajerőfokozás kivételével ezt a már elmondott módon végzik majd, azzal a különbséggel, hogy a rossz időjárás okozta sár miatt ősszel el nem végzett istállótrágyázást most hajtják végre. Hektáronként 300 q szervesanyagot dolgoznak középmély szántással a talajba, amelybe ezután ugyancsak silókukoricát vetnek. A szálastakarmány pótlására harminc hektárnyi tavaszi takarmánykeveréket vetnek, amely 50 %-ban zabból, 10 %-ban árpából, 30 %-ban bükkönyből és 10 %-ban borsóból áll. Ezen kívül húsz hektáron mohart, tíz hektáron pedig csalamádékukoricát vetnek zöldetetésre. A növényápoláshoz tartozó egyszeri saraboláson kívül fejtrágyázásra hektáronként 100 kg mészsalétromot használnak, ami jól kiegészíti a már említet talajbadolgozott 400 kg műtrágyát. Eredményként a másodvetésű silótakarmányból hektáronként hozzávetőleg 350 q, a keveréktakarmányokból meg 250 q zöldanyagot takarítanak be. A kilenc hektárnyi zabos keverékből szénára szárított állapotban kb. 50 q-t takarítottak be hektáronként. Feltűnően emelték a búzatermesztést, hiszen 1966-ban mindössze 130 hektáron foglalkoztak őszi búza termesztéssel. 1967-ben viszont ezt már 200 hektáron végzik. A búzát takarmányozási célokra is felhasználják, mert legalább egyharmadával ad nagyobb termést mint az árpa. Egyébként az őszi búza egész vetésterületére Bezosztája, Szán Pásztoré és Diana fajta került. A szántóterület 40 %-án takarmányféléket, többek között lucernát és takarmányrépát termesztenek. Tudják, hogy tarlóvetésre alkalmas a köles, a cukorcirok, a szudáni cirokfű, a csumíz, a pohánka, továbbá a szegletes lendek, a szójabab, a napraforgó, a fehérmustár, azonkívül a takarmány-káposzta, a tarlórépa, valamint a takarmánytök is. De ezeket nem alkalmazzák, mert vagy nem kapnak vetőmagot, főleg azonban azért, mert ezekkel a takarmánynövényekkel még nincsen elég tapasztalatuk. Az ikersoros vetésmódot náluk szintén nem alkalmazzák. Előttük is ismeretes, hogy a kettőstermesztés sikere leginkább a talajmunkák és a vetés haladéktalan, gyors és gondos elvégzésétől függ, s ennek megfelelően irányítják az elővetemény betakarítását, is. Ha csak a felső talajréteg száraz — előhántós ekét alkalmaznak. — Tapasztalataikat a jövőben továbbra is bővíteni kívánják, ami szövetkezetük jelenlegi szép fejlődésének ütemét méginkább meggyorsítja majd. ClDERNÉ G. IRÉN és KUCSERA SZILÁRD M em, nem egyedüli eset a * ' nyíri és az ágói szövetkezetek egyesülése. Hasonló „házasságkötéssel“ többel is találkoztam Dél-Szlovákiában. Olyan ez, mint az emberek házasságkötése. Egyik sikeres, a másik kevésbé az. Tény, hogy ez az egyesülés a szerencsések közé tartozik, mert a kisebb bökkenők mellett egyre jobban nyilvánvalóvá válik, hogy a nagyobb családban való életmód nemcsak kellemesebb, hanem hasznosabb, eredményezőbb. Keresztmetszet nyújtására nem törekszem, csupán egyetlen ágazatot — a tejtermelést és annak hogyanját mutatom be, amellyel járási viszonylatban tavaly olyan kiváló gazdaságok mellett nyerték el a harmadik helyezést, mint a kissallót és a málasi szövetkezetek. A két szövetkezet 1963 június közepe táján kelt egybe. Amikor az év végén meghányták-vetették a dolgokat, összeállították a mérleget, többek közt az is bebizonyosodott, hogy az egyesült nyírágói szövetkezet tehénállománya egyedenként csupán 1490 liter tejet adott. Nagyjából annyit, mint egy jobbfajta kecske. Mi ennek az oka? Meg kell mondani az igazat. Főleg az volt az alacsony tejelékenység oka, hogy az egyesített szövetkezet szántóterületének csupán 3,96 százalékán termeltek évelőtakarmányokat. De fölismerték a helyzetet, több évelőt vetettek, mire az egyesülés utáni év tejátlaga érezhetően javult, s ekkor már a szántó 13 százalékán termelték az évelőket, s a tehenenkénti tejátlag elérte az 1835 litert. Az adatok azt mutatják, hogy a kezdet nem volt rózsás, de a folytatás már bíztató volt. Tavaly a szántó 18 százalékán termelték a fehérjedús lucernát és herét. A széna hektárátlaga 60,4 mázsa volt. Évelőtakarmányt csakis a teheneknek és a növendékmarháknak, a hízóknak pedig csumíz és szudánifű keverékből készített szénát adtak'. Gondoskodni kellett továbbá megfelelő mennyiségű és minőségű fehérjedús tavaszi és nyári zöldtakarmányokról is. Elsősorban is arra törekedtek, hogy minden esztendőben a lehető legkorábban legyen zöldtakarmány. A zöld futószalagot mindig a keszthelyi keverékkel kezdik. A szántó hektárjára őszön 179 kg rozs és 10 kg őszirepce (ez a keszthelyi keverék) magját vetik, ami koratavasszal kiváló tejtermelő zöldtakarmánynak bizonyult. Ezt követi az őszi árpának az utak menti körülkaszálása, és a zöldtömeg etetése. Nagyon jó takarmány továbbá az őszi búzával keverve vetett bükköny is. Búzából 130, bükkönyből pedig 70 kg-ot adnak hektáronként. Később is szükség van a tehenek folyamatos zöldeleséggel való ellátására. Ezért vetik korán a napraforgót, amelyet zsenge állapotban adnak a teheneknek. Ugyanakkor a tavaszi bükkönyt és a többi keveréket többnapos eltéréssel szakaszosan helyezik a talajba, hogy állandóan friss zöldtakarmány álljon rendelkezésre. Arra nagyon ügyelnek, hogy a zöldtakarmányok meg ne vénüljenek, mert ez káros lenne a tejtermelésre. A hamar lekerülő növények helyére nyáríkeverékeket vetnek. Pólya János zootechnikus a tejtermelésnek számos fortélyát megtanulta. Többek közt azt is, hogy télen-nyáron rögzíteni kell az állatok tejátlagát, amit úgy biztosít, hogy a téliről a nyári, a nyáriról pedig a téli takarmányozásra való áttérésnél nagyon óvatosan jár el. Természetesen ma már szakszerűen — amint azt az állattenyésztők nagy könyve előírja — úgy takarmányoznak. Az eredmény persze nem váratott sokáig magára. Tavaly egy-egy tehéntől átlagosan 3049 liter tejet fejtek. Ha a hasznosságot az 1965-ös esztendeihez arányítjuk, akkor azt láthatjuk, hogy az állományban lévő 170 tehén mindegyike kerek 654 literrel termelt többet, ami nagyon kiváló teljesítmény. Rátértek a másodfokú hasznosság ellenőrzésére is. A megfigyelések alapján bizonyossá vált, hogy az ellenőrzés alatt álló tehéncsoport egyedenkénti évi tejhasznossága 3621, laktációs átlaga pedig 4405 liter volt. Említést érdemel továbbá az is, hogy ma már a 3000 liter alatt termelő tehenek utódait nem hagyják meg továbbtenyésztésre, hanem meghizlalják, s így értékesítik. A jövőre nézve még annyit, hogy az eddig jól bevált módszereket továbbra is alkalmazni fogják, a tehénállományt pedig egyre jobban tökéletesítik, hogy belátható időn belül megkezdhessék az elsőfokú törzskönyvezést, s jóhasznú utódokat nevelhessenek. Lám, milyen sokat ígérő, gyümölcsöző lett ez a „házasság“. A jelek arra vallanak, hogy a nyírágói szövetkezetről a jövőben a tenyészállatvásárokon még hallani fogunk. HOKSZA ISTVÁN Lám, milyen gyümölcsöző lett e „házasság“ A nemrégiben üzembe helyezett felső-csallóközi öntözőberendezés betont i lapokkal kirakott főcsatornája, Javíthatatlan derülátók Benkoviö mérnök, a 6000 hektáros Galántai Állami Gazdaság igazgatója nem mai gyerek. Sötét haját már ezüstös szálak szövik át, ami nem is csoda, hiszen már közel harminc éve dolgozik a mezőgazdaságban. Ez nem kis dolog, mivel nyugodtan állíthatjuk, hogy — főként az utolsó húsz év alatt — éppen ebben a termelési ágazatban került sor a legtöbb változásra, átszervezésre, szervezési és termelési experimentálásra. A Galántai Állami Gazdaság is a járások átszervezése előtt 6200 hektáros, aránylag konszolidált mezőgazdasági üzem volt. Vetőmag- és ültetőanyag szaporítással foglalkozott és az állattenyésztésben éppen a fajtanemesítésre készült áttérni, amikor „beütött“ a járások átszervezése. Ezzel kapcsolatban négy állami gazdaságra osztották fel. Az új körülmények között ismét úgy-ahogy konszolidálódott, amikor jött az új átszervezés. A gazdaságot a Prágában székelő Nagyhizlaldák Társulásához csatolták. Ennek természetesen saját termelési feladatai voltak, s ezért a Galántai Állami Gazdaság is kénytelen volt felszámolni a sikeres és jövedelmező vetőmag- és ültetőanyag szaporítást és rátérni a kereskedelmi termények és takarmányfélék termesztésére. Ráadásul még a gazdaság területén levő Terezov farmot, amelyen jelenleg 6000 sertést hizlalnak, a Nagyiúsgyeri Nagyhizlaldához csatolták. Alig szoktak hozzá az új feladatokhoz, ismét gazdát cseréltek — ugyanis az állami gazdaságokat a járási termelési igazgatóságok közvetlen irányítása alá helyezték. Tehát ez az új irányítási rendszerrel kapcsolatos változás — sorrendben már a negyedik — már legalább gyakorlott „átszervezőket“ talált, akiket talán már semmi sem tud meglepni. Sőt, a nehézségek ellenére még nagy terveket is rejtegetnek a tarsolyukban. Benkoviö mérnök-igazgató most olyan helyzetben van, mint hadvezér vesztes csata után. Igyekszik maga körül összegyűjteni a különböző termelési szakaszokon szétszórtan foglalkoztatott, a vetőmag és ültetőanyag termesztésében gazdag tapasztalatokkal rendelkező dolgozókat és ismét hozzá akar látni a vetőmagszaporításhoz. Terve mellett szól az a tény, hogy a vetőmag és ültetőanyag termesztéséhez szükséges és jelenleg elégtelenül kihasznált raktárak, magtárak, gépek és emberi tapasztalatok ebben a gazdaságban szinte kínálkoznak. A gazdaság nagy területe lehetővé teszi az egyes növényfajták szaporítóterülete közötti védősávok betartását, ami fajtatisztaság szempontjából igen fontos körülmény. Erre viszont a jelenleg vetőmagszaporításra szakosított kosúti és Veiké Urany-i gazdaságoknak a rendelkezésükre álló kis terület miatt nincsen lehetőségük. Már fölkínálták a felvásárló üzemnek, hogy magrépát termesztenek, hogy így a nőket már február elejétől bekapcsolhassák a munkába. Az új irányítási rendszerrel kapcsolatos átszervezéssel még más terveik is vannak. Amikor a Nagyhizladák Társulásához csatolták őket, akkor a gazdaság földjeivel körülvett Terezov farmot át kellett adniuk a Nagymegyeri Nagyhizlaldának és ezt a mai napig sem kapták vissza. Ennek fából készült épületeiben sertéseket hizlalnak. Erre a célra nem nagyon felelnek meg, ám baromfitenyésztésre kiválóan alkalmasak. A Galántai Állami Gazdaság pedig éppen baromfitenyésztésre szakosította magát. A szakosítás keretében felszámolták a tehén- és sertéstartást, a baromfit pedig a felszabadult gazdasági épületekben helyezték el. Ez szükségmegoldás, mivel a baromfitartást ilyen épületekben gépesíteni nem lehet, s a nagy munkaerőszükséglet drágítja a termelést. A Terezov major faépületeiben a gépesítést is meg tudnák oldani. Jelenleg 50 ezer baromfit tartanak, és májusban megérkezett a törzsállomány létesítésére vásárolt 2000 db napos gyöngytyúk. Ebben is a vállalkozószellem vezette őket, mivel külföldön a gyöngytyúk húsa igen keresett cikk, kilogrammjáért 8 koronával többet fizetnek, mint a baromfihúsért. Ugyanakkor az így szerzett valutáért Ausztriában baromfi tenyészanyagot.akarnak vásárolni. Olyan baromfi fajtát, amely szavatoltan tyúkonként évente legalább 240 tojást termel. Ezzel kapcsolatban sokrétű üzemek közötti együttműködésre látnak lehetőséget. A bratislavai Baromfitenyésztők Társulásával a külföldi kapcsolatok kimélyítése terén már kooperálnak, de a gyöngytyúk-brojlerek tenyésztésében a környező szövetkezetek is részt vehetnének. Számolnak a Diószegi Cukorgyár kihasználatlan, jelenleg bérbe adott hűtőjével, amelyet a megtisztított, szállításra kész brojlerek szállítására lehetne felhasználni. Más kitűnő ötletük is van. A gazdaság 100X30 méteres alapterületű dohányszárítója az év 9 hónapjában kihasználatlanul áll. Ugyanakkor a gazdaság területén kiváló kövecset lehet bányászni. Két legyet egy csapásra —> vagyis a két rejtett tartalékot egy vállalkozással akarják értékesíteni. A szárítóhoz 80 m hosszú keskenyvágányú vasutat építenek, és a szárítóban szalagszerűen másfél méter széles, és akár 45 méter hossszú betonlapokat is gyárthatnak. Betonkeverő gépük és emelődarujuk van; semmi akadálya, hogy hozzálássanak a munkához és a gazdaság dolgozóinak egy részét ezen a munkahelyen télen is foglalkoztassák. Kinek és milyen célokra gyártják majd a betonlapokat? Elsősorban a galántai járás szövetkezetei számára. Benkoviö mérnök igazgató jól tudja, bogy a mezőgazdaságban a legnagyobb veszteségek a trágya gondatlan kezelése folytán keletkeznek. Az 1,5 X 2,5 méter nagyságú betonlapokból, amit forgalomba hoznak, akár a mezőn is készíthetnek jó trágyatelepet, és megőrizhetik a trágya értékét. Természetesen, a paneleket más célokra, így többek között gazdasági utak, silúgödrök építésére is fel lehet használni. Darabját 250 koronáért akarják értékesíteni, ugyanakkor az ipari üzem ugyanolyan méretű betonlapért 600 koronát kér. A Galántai Állami Gazdaság éppen olyan nehézségekkel küzd, mint a többi mezőgazdasági üzem. A még rendezetlen, születőfélben levő jogi és igazgatási viszonyok között nem tudták kitölteni és lezárni a termelési-pénzügyi tervet. Az itt felsorolt terveik megvalósításához is a helyzet kialakulására van szükség. Ám Benkoviö mérnök-igazgató nem helyezkedett várakozó álláspontra. Látja és kutatja az érvényesülési lehetőségeket és igyekszik azokat idejekorán kihasználni. Mert őt az átszervezési maraton dacára alkotószellem és javíthatatlan derűlátás jellemzi. C. G. I,
