Szabad Földműves, 1967. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)

1967-01-21 / 3. szám

Mint apa a fiával A régi világban a legények réme volt a verbuválás, amikor bizony a falu legszebb legényeit kötéllel fog­ták zászló alá, katonasorba. Egy kis túlzással azt mondhatjuk, hogy szá­mos szövetkezeti vezetőség majdnem ezt a módszert követi. Minden admi­nisztratív intézkedést meghoznak, hogy a fiatalok ne menjenek el a faluból és maradjanak a szövetkezet-* ben. Csak néhány dologról feledkez­nek el, pedig ezek beváltabb, jobb módszerek a fiatalok megtartására. No de ne vágjunk a dolgok elébe. Az alábbiakban úgyis kiderül, miért van elég fiatal a zsélyi szövetkezet­ben. SZERETEK A ZSÉLYI SZÖVETKE­ZETBE JÁRNI, mert munkaszerető, értelmes emberekkel szoktam talál­kozni, és mert sok a fiatal. De mind­járt hozzá kell tenni, hogy nemcsak a számuk nagy, hanem a munkájuk is eredményes, jelentős. Elég megem­líteni, hogy komplex brigádjuk a kö­zép-szlovákiai kerületben első helyre került. A fiatalok gépeikkel olyan ügyesen dolgoznak, hogy a növény­­termesztésben minden munkát időben és Jő minőségűén végeznek el. Idén a gabonafélék vetését már október 12-én befejezték, a mélyszántást pe­dig november 14-én. A fiatalok jó munkájának köszönhető nagyrészt, hogy a növénytermesztés 120—130 százalékra túlteljesítette a termelési tervét és két vagon gabonával többet adtak el az államnak. Mivel a nö­vénytermesztés remekel, van elég ta­karmány, az állattenyésztés is kitesz magáért. Marhahúsból például 30 mázsát adtak terven felül, tojásból pedig 50 ezer darabot. A jó termelési eredmények biztosítják, hogy az egy munkaegységre tervezett 20 koronán nem esik csorba. A fiatalok munkája tehát kitűnő ebben a szövetkezetben, otthonra ta­láltak, de vajon mi ennek a titka? A „TITKOT“ MLINÄRIK JÓZSEFTŐL, a szövetkezet jóhumorú agronőmusá­­tól lestük el. Tényleg valamilyen kü­lönös módszerekről van szó? Az ag­­ronómus megnyugtat, hogy csak azt teszi, amit a józan ész diktál. A szövetkezet vezetősége elsősor­ban is arra törekszik, hogy teljesül­jön a fiatalok vágya, igénye. Mi lehet az ifjúság kívánsága egy szövetke­zetben? Erre az agrónőmus tömören adja meg a választ. „A fiatalokat el­sősorban a gépi munka érdekli, ezért minden munkaszakaszon a lehető legmagasabb fokon gépesítjük a mun­kákat és a gépek mellé elsősorban fiatalokat osztunk be.“ Ilymódon el­érik, hogy a fiatalok a nekik meg­felelő munkakultúrával kedvvel dol­goznak. A másik igen fontos tényező, hogy a fiatalok a Jól végzett munkáért megfelelő fizetésben részesülnek. Jo­gos az a kívánságuk, hogy konkrétan tudni akarják, a napi munka után mennyit keresnek. Ezt a komplex bri­gádon minden különösebb nehézség nélkül megtudhatják. Jól bevált a fi­zetéseket kiegészítő prémiumrendszer is. Erre a célra a szövetkezet a múlt évben 70 ezer koronát fordított. A fiatalok átlagbére 1000—1100—1300 korona. Csúcsmunkák idején termé­szetesen megkeresik az 1600—1800 koronát is. Főleg azok, akik lánctal­pas traktorral dolgoznak. A fiatalok keresetét Jól kiegészíti a nekik járó 35 ár háztáji föld is. Amint a szám­adatokból láfszik, a zsélyi szövetke­zetben a fiatalok nem panaszkodhat­nak az anyagiakra. PERSZE AZ ANYAGI ÉRDEKELTSÉG sem minden. A fiatalok a napi munka után művelődni, szórakozni is akar­nak. A szövetkezet vezetősége erről is gondoskodott. Szövetkezeti klubot nyitottak. A kulturális programból Petrezsély Ferenc mérnök, a szövet­kezet fiatal zootechnikusa és Varga János tanító gondoskodik. A szövet­kezeti klubban van televízió, sakk és más társasjáték. De ez még nem minden. A szövetkezet vezetőségének egy-egy tagja hetenként előadásokat tart különböző szakkérdésekről és más fontos problémákról. A klubot hetenként négy napon tartják nyitva és a fiatalok itt olvasgathatnak po-< litikai vagy szaklapokat is. Számos fiatallal találkozhatunk te­hát a zsélyi szövetkezetben. A leg-’ jobbak közül említhetjük Rék Pált, Dénes Jánost, a tizenhatéves Sztolárt, Parist, hogy csak néhány nevet em­lítsünk. Szeretik szövetkezetüket, mert munkájukat becsüli a vezetőség és emberien bánnak velük. Mert amint az agronómus mondotta, a fiatalok­kal olyan megértéssel kell foglalkoz­ni minden vezetőnek, mint apának a fiával. Fiatalság bohóság és ha oly­kor némelyik kisebb csínytevést kö­vet el, nem kell abból nagy dolgot csinálni. Ha viszont komolyabb a do­log, alaposan kell megvizsgálni az okát és türelmesen kell beszélgetni a fiatalokkal. NÉHÁNY GONDOLATOT VETET­TÜNK FEL azzal kapcsolatban, hogy miért van elég fiatal a zsélyi szö­vetkezetben. Ügy gondoljuk, jő mód­szerrel nyerik meg a fiatalokat, és a különböző adminisztratív intézkedé­sek helyett más szövetkezeti vezetők is ily módon tarthatnák meg a fiata­lokat. BÁLLÁ JÓZSEF Két szakember véleménye A KASSAI JÁRÁSBAN is sokat vi­­tatkoznak a funkcionáriusok az irányítás tökéletesítéséről. E cik­kemben két véleményt közlök. Szopcsák Lajos, a sacai EFSZ me­zőgazdásza elmondotta, hogy nézete szerint sok megoldatlan probléma van még. A mezőgazdasági üzemeket nem minden eset­ben osztották be helyesen a terme­lési körzetekbe. Baj van az adás­vételi kapcsolatok­kal is. A felvásárló üzemek nem elég­szenek meg azzal, hogy az eladó a szállítóeszköztől csak öt méter tá­volságra hordja az áruját, de már a szerződés megkötésekor igyekszenek kényszeríteni a másik felet, hogy messzebbre is hordja az árut, esetleg pincébe, vagy emeletre minden térí­tés nélkül. Nézete szerint a zöldség­felvásárló üzem még mindig nem ké­szült fel kellően átlagos vagy átlagon felüli termésre. Talán a jövőben is előfordul, hogy a zöldséggel megra­kott járművek visszatérnek majd a szövetkezetbe és a vitamindús zöld­ségből komposztot készítenek. Álta­lában a felvásárló üzemeknek jobban fel kellene készülniük a gyümölcs, zöldség, gabona, burgonya és cukor­répa felvásárlására. Megemlítette, hogy sok esetben mostohán bánnak a termőterülettel. Előfordul, hogy valamilyen üzem ré­­részre kisajátítják a földterületet, de az építkezés csak három év múlva kezdődik meg és addig a föld parla­gon hever. A mezőgazdasági gépek­kel kapcsolatban megjegyezte, hogy az itthon gyártott lánctalpak alig egy évig tartanak, viszont amit a Szovjet­unióból küldenek, két évig is hasz­nálhatók. Rásky Bertalant az abaújnádasdi szövetkezet ökonómusát főleg a for­galmi adó alakulása érdekli. Márcsak azért is, mert szívesen szállítanának zöldséget és tojást védnökség! üze­mükbe, a katonai kórházba. De még nem tudják, hogy a forgalom után mennyi adót kell majd fizetni. A hús­­felvásárló üzemmel már pontosan megkötötték a szerződést az eladásra, de a szárnyasállatok felvásárlása körül még nincs rend. Még mindig nem tudja, hogy bír-e elegendő csir­két biztosítani a szerződésben elő­irányzott baromfihús termeléséhez. Hiányolja, hogy a járási mezőgazda­­sági termelési igazgatóság kevés se­gítséget nyújt a szerződések megkö­téséhez. Iván Sándor, Kassa I JT Az ídőkülönbség csekély * í L. három óra. Ez annyit jelent, hogy amikor Szaratovban éjfél van, | nálunk még gyerek az idő. Este | kilenckor csak akkor szoktam le­feküdni, ha beteg vagyok [esetleg J ha előző éjjel egy szemet sem alud- I tamil). Így hát az esték aránylag I hosszúra nyúlnák, tulajdonképpen összeolvadnak a hajnallal. Éppen I eleget panaszkodom emiatt. Ven- I déglátóim, ha csak tehetik, gon­doskodnak valami műsorról. Nagy­­f szerű megoldásnak bizonyul a szín- I ház. Már csak azért ts, mert e i Volga parit metropolisban éppen a moszkvai Puskin Színház tart ez I Időben vendégelöadásokat. * Ma este Kolja áldozza fel magát. Egy Shaw darab megy — meg kell i nézni. Kolja különben költő, négy | kötete jelent meg eddig és egy egész sor dalszöveget írt. A leg­­! büszkébb arra, amelyet a híres 1 Piatnyickij kórus ts műsorára tű-2 zött. A színház büféje még üres. A 1 második koktélt szivogatjuk. 2 — Mit láttál tegnapelőtt? — ér­- 'deklődik Kolja. * — Andrejevet. • ■ | — Tetszett? — Hát... mit is mondjak. Maga a darab természetesen tetszett. Tu-1 lajdonképpen az egész tetszett... 2 csak mintha .. s * — Mintha? * — A rendezés tűnt felettébb kon* | zervatívnak, beleértve a díszlete- i két, fénytechnikát, zenei aláfestést f ... nálunk más a felfogás .., I — Modernebb? , — Nem. Egyszerűen modern. Szeretném tudni vajon mire gon-1 dől most Kolja. Szórakozottan szl-2 vogatja a koktélt, tekintete el-el réved.. Különben megszokta, hogy | véleményemet nem rejtem konven­­| cionális dicséretek mögé. Most 2 meg már ha akarnám se tehetném, * én lettem az „intyeresznij tavárts", Szaratovi esték zkínek mindig különvéleménye van. Néha jókat derülnek ezeken a „kü­lönvéleményeken", — megesik vt­­szont, hogy elszótlanodnak, gon­dolataikba burkolóznak. Így csinál most Kolja. — Nálatok sok nyugati is fut... — tört meg a csendet. — Arthur Miller, Tennessee Wil­liams, Dürenmatt, Sartre is. 0job­ban az „abszurdok ... Pinter ... — A neveket ismerem, kritikák­ból néhány mű tartalmát is. Ha jól emlékszem a Fizikusok-at nálunk is adták, Moszkvában vagy Lenin­­grádban ... nem tudom. Talán Ar­thur Millert is ... Azt hiszem a nyugatiakkal kapcsolatosan kicsit eltér a felfogásunk. Mi nem va­gyunk annyira oda értük... — Mi sem vagyunk oda ... Sőt, azt hiszem általában senkiért sem vagyunk oda. Egyszerűen érdekel­nek bennünket ezek a müvek. Es érdekesek, sok szempontból tanul­ságosak is... A harmadikat csengetik. Telt ház előtt megy a darab. Fi­gyelemre méltó tény, hisz a tévé is közvetíti az előadást. A közön­ség nagyszerűen szórakozik, a han­gulat rendkívülien ünnepélyes, ma van a búcsúelőadás. A harmadik felvonás után virágokkal árasztják el a színpadot, nem akar szűnni a taps, az ünneplés. Jó összeolvadni ezzel az ünneplő tömeggel, Oda­­súgom Koljának: — Látod, nálunk ez hiányzik. Ez a forró hangulat. Pedig egészen jól megférne a mi „modernségünk­kel“ is. Ügy tesz, mintha észre sem ven­né megjegyzésemet. De később, a kiadós vacsora közben visszatér ehhez a gondolathoz. — Tudod az ilyesmi a mentali­tás kérdése is. Mi oroszok, ha lel­kesedünk, hát nagyon lelkesedünk, az örömünk határtalan öröm, bá­natunk végtelenül mély bánat. — Ebben igazad van. Ezt külön­ben érezni a zenéteken is. Mindig nagyon közel álltak hozzám a da­laitok, megfoghatatlan mély férfi­bú érződik belőlük... Ejfél körül jár az idő. Mulató, bár, borozó ilyenkor már nincs nyitva. A város utcáin azonban pezseg az élet. Sétálnak az embe­rek, kisebb nagyobb csoportokba verődve. Kedélyesen és kicsit ta­lán hangosan beszélgetnek. Kolja a város múltjáról tart terjedelmes előadást, meg-meg állunk az egyes épületek előtt. Csak félfüllel hall­gatom, semmi kedvem most az ilyesmihez. — Fáradt vagy? — kérdi Kolja. — Nem, nem vagyok fáradt. Haza gondoltam. A kisfiámat most teszik le aludni... — Csak nincs honvágyad? — Kinevethetsz, van. Most elő­ször az életemben. Ilyen nagyon messze még sohasem voltam el ha­zulról ... Csodálkozva néz rám. Mosolyog­va csóválgatja a fejét. — Látod, mégis jó nevet adtunk neked, te „intyeresznij tavárts"! (Folytatjuk.'}' Karol Smidke születésének 70. évfordulójára Ha Karol Smidke életrajzával foglalkozunk, ha papírra vetjük gazdag munkásmozgalmi tevékeny­ségét, önkéntelenül Is pártunk történetét elevenítjük fel. Karol Smidke forradalmi múltja egybe­esik Csehszlovákia Kommunista Pártjának a felszabadulásért ví­vott küzdelmével. Karol Smidke 70 évvel ezelőtt, 1897 január 21-én született Vítko­­vicén. Már asztalostanonc korában tevékenyen kivette részét az ak­kori szociáldemokrata párt moz­galmából. Az első világháború idején, 1914-től 1918-ig Pólában teljesített katonai szolgálatot egy tengerészegységnél. A háború után Közép-Szlovákiában folytatott te­vékenységet a marxista baloldal szellemében. 1921-ben a Banská Bystrica-i kerület küldöttjeként vett részt a CSKP alakuló gyűlé­sén. 1930-ban már Moszkvában találjuk, ahol az ottani pártfőisko­lán végezte tanulmányait. 1935- ben beválasztották a CSKP Köz­ponti Bizottságába, majd ország­­gyűlési képviselőnek választották meg a Banská Bystrica-i kerület­ben. A gyászos emlékű müncheni események után pártunk utasítá­sára a Szovjetunióba emigrált. Be­került a moszkvai rádió szerkesz­tőségébe, ahol annak „Za Sloven­­skú Slobodu“ című adásában dol­gozott Csehszlovákia Ieigázott né­peinek felszabadításáért. 1943-ban a párt a szlovákiai fegyveres fel­kelés megszervezését bízta rá, mint ejtőernyős Varsó térségében ért földet. Onnan felette körülmé­nyes utakon verekedte át magát a klerofasiszta szlovák állam terüle­tére. Megérkezése után hozzálá­tott az — immár ötödik — illegá­lis központi bizottság megszerve­zéséhez. Az egymást követő, előző négy központi bizottságot ugyanis a szlovák állambiztonsági szervek leleplezték s tagjaikat börtönbe vetették. Az ötödik központi bi­zottságnak, Karol Smidkéval az élén, az a történelmi jelentőségű feladat jutott osztályrészül, hogy a felszabadító harcok utolsó sza­kaszában megszervezze az egész országra kiterjedő Szlovák Nem­zeti Felkelést. Az ötödik központi bizottság érdemének tudható be, hagy ismét kiépült a párthálózat, amelyet immár központilag irányítottak. 1943-ban az illegális pártvezetőság egyes haladó szellemű polgári pártok képviselőivel értekezletet tartva megalakította az illegális Szlovák Nemzeti Tanácsot. A fegy­veres felkelés sikere érdekében szükségessé vált a személyes kap­csolatok felvétele a Szovjetunió illetékes katonai szerveivel. E cél­ból Karol Smidke 1944. augusztus 4-én az arcvonalak fölött a Szov­jetunióba repült. A Szlovák Nem­zeti Felkelés idején Smidke fontos állami és politikai tisztséget töl­tött be. Egyik elnöke lett a Szlo­vák Nemzeti Tanácsnak, tagja az új államvédelmi tanácsnak, majd a Partizán Vezérkar főnökévé ne­vezték ki. Végül pedig a kommu­nista és szociáldemokrata pártok Banská Bystrica-i egyesítő kong­resszusán a kommunista párt el­nökévé választották. A felkelés részbeni leveretése után Smidke élete kockáztatásával Nyugat-Szlovákiába utazott és ott folytatta forradalmi tevékenységét. Megszervezte a hatalom átvételé­nek előfeltételeit, a helyi nemzeti tanácsokat és a felszabadulásért vívott harc végső szakaszát. Csehszlovákiának a szoviet had­erők által történt felszabadítása után is különböző időközikben ugyancsak fontos állami és párt­tisztséget viselt. 1945-ben tagia lett a párt Központi Bizottsága El­nökségének és ugyanazon év ápri­lisában a CSKP alelnökévé válasz­tották. 1945 augusztusában Szlová­kia Kommunista Pártjának elnöki tisztségét ruházták rá. A további években elnöke lett a Megbízottak Testületének, valamint a Szlovák Partizán Szövetségnek. Ugyanak­kor országgyűlési kénviselő Is volt, 1952. december 14-én bekö­vetkezett elhalálozásáig. A személyi kultnsz időszakában, 1950-ben, Szlovákia Kommunista Pártjának IX. kongresszusán Smid­­ket „bnrzsoá-nacionalista“ elhajlás vádjával kritizálták, 1953-ban azon­ban teljes mértékben rehabilitál­ták. Karol Smidke élete utolsó nap­jáig hű maradt pártunkhoz, a kom­munista eszmékhez és a munkás­­osztályhoz, amelynek soraiból származott. Születésének 70. év­fordulóján Szlovákia dolgozó népe szeretettel emlékezik meg Karol Sntidkéről, az önfeláldozó kom­munistáról, s kegyelettel ö-zi em­lékét. RÓJÁK DEZSŐ Eredményeket hoz a focisán téli iskoláztatása A peredi EFSZ-ben javában tart a tagság téli iskoláztatása, amely még 1966. december 2-án kezdődött. Minden évben a szövetkezet vezetősége gondoskodik arról, hogy a tagság azt az idejét, amelyet már a gazdaságban nem tud kihasználni, úgy töltsék el, hogy abból a tagság s legfőképp a szövetkezet lássa hasznát az elkövetkező gazdasági évben. Ez az idő tart az őszi munkák befejezésétől egészen a tavaszi talajelökészítésig. A téli iskoláztatást minden héten két ízben tartják meg. Az első előadást mindig kedden a gépesített és a mezei csoportban dolgozó munkások, a második előadást pedig csütörtökön az állattenyésztésben és az építkezési csoport­ban dolgozó tagok számára rendezik. Minden egyes előadást külön hozzá­értő előadó tartja. Az előadást nagyban elősegítik a mezőgazdasági szakfilmek. A szövet­kezet erre a óéira vásárolt filmfelvevőgépet. A filmeket a pozsonyi és a nyitrai filmkölcsönzőből megrendelésre kapjuk, így a tagok nemcsak elmé­letben hallgatják végig az új technológiát és sajátítják el az előadó által előadott témát, hanem szemléltetésképpen a filmen is láthatják például az állatok hizlalási, gondozási és takarmányozási módszereit. A gépesített csoport részére pedig a gépek kezelését, javítását, karbantartását és a köz­lekedési szabályokat mutatják be a szakfilmeken. Ezeken kívül még több ízben mutatnak be olyan filmeket, ahol a munkabiztonságról van szó, mi az eredménye az elővigyázatlanságnak, különösen a gépek kezelésénél, milyenek a feltételek, hogyan kerülhetjük el a szerencsétlenséget, bal­esetet. T. J. Gépkocsivezetők, figyelem! SZABAD FÖLDMŰVES ^ Csúszós áz Úttest! 1967. január 21.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents