Szabad Földműves, 1967. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)
1967-05-27 / 21. szám
Jó méhlegelő az őszi repce A repce a legfontosabb korai méhlegelők egyike. Virágzása 2—3 hétig is eltart. A gyümölcsfák és az akác virágzása közti hézagot tölti ki. Bőséges virágpora van, ami nálunk tgy tavasszal nagyon fontos. Ha azt akarjuk, hogy a repcebeporzás tökéletes, legyen, akkor arra kell gondolnunk, hogy a méhek a repcetábla közelében legyenek, mert a repce aránylag korán virágzik és a méhek ebben az időben még gyengék. Hogy ezt ellensúlyozzuk, méhészetünkben a kővetkező eljárást alkalmaztam: Még az előző évben, amikor a fűzfa virágzott, minden családtól elvettem egy keretet, szépen feltöltve virágporral. Ezeket a kereteket porcukorral behintettem és száraz, hűvös helyen tároltam. Ezt az elraktározott virágport tavaszszal, amikor még nincs a természetben virágpor, visszaraktam a kaptárakba. Ez családonként 1—2 kg virágport jelent, amelyre tavasszal a Hasításnál nagy szükség van. A virágporos kereteket az első tavaszi átvizsgálásra előkészítettem, ezenkívül minden keret mellé készítek egy kg-os adagban cukrosmézes pépet. A virágporos keretet az első fiasításos keret mellé teszem fedőkeretnek, fölé még az említett pépet helyezem és Jól elsimítom a fészket a hőmérséklet megőrzése szempontiából. Amikor megkezdik a méhek a hordást, akkor kezdem a serkentő etetést. A repcetáblát virágzás előtt egykét héttel megvizsgálom, hogy mennyire van megtámadva repcebolhával. Erről értesítem az agronómust, hogy a bolhák elleni védőporzást idejében elvégezzék. A virágzás előtt közvetlenül újra megvizsgálom, hogy az első beporzás milyen eredménnyel járt, és ha szükségessé válik, a porzást újra elvégezzük. Ezt azért ajánlom, mert nálunk az elmúlt évben akkor poroztuk, amikor a repce körülbelül 5 %-os virágzásban volt, a méhek már szállták és nagy károkat szenvedtek ezáltal. Két nappal virágzás előtt a méheket a repcetábla mellé szállítom, mert így intenzívebb a hordás, ami természetesen a kaptárban tükröződik vissza. A repce virágzásakor általában hűvös, szeles idők vannak, ami azt jelenti, hogy ha a méhek a repcetáblától körülbelül két kilométernél messzebb vannak, ki se repülnek. De ha a repcetábla mellé állítjuk a kaptárakat, akkor hűvös idő ellenére is gazdagon lepik a virágot, amely által mind a méhészetben, mind pedig a repce beporzásánál igen szép eredményeket érünk el. —P— Az anya kifogása Az anya megfogása rendszerint nem sikerül első kísérletre. A megriasztott anya menekül, igyekszik elbújni, vagy izgatottan futkosni kezd a lépen. A mozgékony, fiatal anya fel ia röpülhet. A dolgozók is felzúdulnak, a menekülő anyát csomóba foghatják, alig lehet hozzáférni. Ha mégis sikerül megfogni, könnyen megsérülhet, mert a kézben vergődik, összegörbül, igyekszik megszabadulni. Különösen nehéz ilyen módon az anyásítú kalitka nyílásába helyezni. Az áthelyezéssel járó izgalom is árthat az anyának. Az idegen családhoz helyezve, új helyén is izgatott marad, ami vesztét okozhatja, mert a dolgozók leszúrhatják. A kézzel kifogott anyán a kéz szaga is megmarad, ami szintén kiválthatja a dolgozók támadását. Evek óta kerestem megfelelő eszközt az anya veszélytelen és könnyű kifogására, míg végre találtam egy ilyet. Ez pedig nem más, mini a Hyperol toroköblítő gyógyszer csomagolására szolgáló üvegfiola. Ennek a nyílása 24 milliméter átmérőjű, tehát éppen akkora, hogy az anya hosszábban belefér, de már első mozdulatával kénytelen az üvegfalra szaladni, amikor a fiolát ráborítom. A keretről leemelt fiola nyílását hüvelykujjammal fogom be, vagy lyukacsos dugóval zárom. Ebben az üvegzárkában azután oda viszem az anyát, ahová akarom. A kifogás közben nem izgul, nem menekül, aránylag nyugodt marad, nem hívja fel magára túlságosan, a dolgozók figyelmét. Az emberi kéz szagát sem veszi fel. Az üvegfiolából könnyen átereszthető az anyakalitkába. Méhcsimbéktől könnyen megszabadítható, ha az üvegfiolába dohányfüstöt fújunk. Az anya viselkedését mindvégig megfigyelhetjük, nagyító üveggel is vizsgálhatjuk, akár le is mérlegelhetjük. A fiolába jutott dolgozóktól könnyen megszabadíthatjuk, ha a nyílására anyarács darabkát helyezünk. Talán mondanom sem kell, hogy az anya kifogására használt fiolát állandóan tisztán kell tartani. Vesztróczl Ferenc A méhészek, s mindannyiunk örömére idén a fagyosszentek lói viselkedtek, nem tettek kárt az akácban. Az Ipoly völgyében s a fölötte vonuló dombokon ugyan még nem borult virágba az akác, de a már ktbomlófélben levő fürtök gazdag mézszüret lehetőségét sejtetik. Többen évente más és más vándortanyát, méhlegelőt keresnek, gondolván, hogy éppen a legújabb ajándékozza nekik az ideális mézhozamot, aztán akácnyílás után üres vagy csak félig telt edényekkel térnek haza. Mások viszont ki tudja hányadszor, a régebben gondosan megválasztott, akácossal övezett legelőt keresik fel. Nem találomra mennek, hanem jóelőre előkészítik a Élet a vándortanyán családokat és a lerakodási helyet, eltávolítják a kiröpülés útjába eső bozótot, elegyengetik a terepet, táblákkal jelölik tanyájuk helyét, hogy valamelyik ismereU len méhész el ne foglalja. A megjelölt helyre lerakodni fegyelemsértés lenne. A peresi akácrengeteg a kis-, és nagyüzemi méhészek körében messze vidéken híres. Ezen a területen majdnem mindig jól. fizetett az akác. Azok, akik hordáshoz alaposan fölkészítették a családokat, mézzel teli kannákkal térnek haza. Különben a vérbeli, képzett méhész tudja, hogy ilyen helyre csakis a kiváló termelőerőben levő családokkal érdemes vándorolni. Két héttel ezelőtt csak a táblácskák jelezték, hogy a peresi legelő lerakodó helyén minden talpalatnyi terület foglalt. Csakis azok rakodhatnak le, akiknek jelölt helyük van. A múlt hét végén megérkezett az első „fecske“. Az emberek az akácos peremén katonás sorba, egymás mellé, röpnyílásokkal a tisztás felé fordítva lerakták a kaptárokat. Mindig így szokták. Aztán megérkeztek a többiek is. Szoktatásnak fölpattant néhány virágszirom. A szorgalmas méhek sebtiben megrohanták. Zümmögésüktől hangos az erdő. —hat— »VWS^WWWWWWWWWWWWWV« Méhészeti népi egyetem Jóllehet méhészeink művelődést és szakképesítési készsége régi hagyományokon alapszik, aránylag kevesen ismerik a továbbképzés új lehetőségét a méhészeti népi egyetemeken. Szlovákiában erre vonatkozó tapasztalatainkat csupán a nagyobb városokban: Kassán, Nyitrán és Bratislavában létesített intézményekből merítettük. Amióta azonban Liptovsky Hrádokon megalakult egy további méhészeti népi egyetem, már az első, 1964—1965-ös iskolaévben meggyőződhettünk arról a jelentős érdeklődésről, amelyet a köztársaságunk északi, hegyes vidékén lakó polgártársaink tanúsítanak a méhészet elsajátítása iránt. A Liptovsky Hrádok-i népi egyetem létesítésénél abból a felismerésből indultunk ki, hogy tehermentesítsük a már meglevő intézmények túlzsúfoltságát, és kiterjesszük oktató tevékenységünket a szepességi, liptói, túród, árvái és kysucai körzetekre. Előzőleg kidolgoztuk az újonnan létesítendő népi egyetem távlati, munka- és tantervét, amelyet a szlovákiai méhészet szükségleteihez idomítottunk. A tanfolyam igényes feladatokat támasztott mind a hallgatókkal, mind az oktatókkal szemben, összesen kilenc szakelőadás hangzott el. Az előadók közül meg kell említenünk V. Cajovsky mérnököt, a Liptovsky Hrádok-i mezőgazdasági méhészeti iskola igazgatóját, valamint a méhészeti kutatóintézet dolgozóit: dr. J. Hejtmánek mérnök-tanárt, M. Kresák mérnököt, a tudományok kandidátusát, L. Kepefta mérnököt, a tudományok kandidátusát és a Nyitrai Mezőgazdasági Főiskola mezőgazdaságiépítészeti tanszékének főnökét, Dr. A. Knapo mérnök-tanárt és méhészeti szakoktatót, valamint V. KriZant és M. MaCiőka mérnököket, a mezőgazdasági mesteriskola méhészeti szakágazatának tagjait Liptovsky Hrádokről. A tanfolyamra főleg a Spi§ská Nová Ves-i, poprádi, Líptovskj Mikulá§-1 és őadcai járásból származó hallgatók iratkoztak be. Voltak olyan hallgatók, akiknek 135 km-nél is hosszabb utat kellett megtenniük vonaton Liptovsky Hrádokba, nem egyszer a Tátra-aljai tél zord viszonyai között. Extern hallgatóként az inézet hat technikai dolgozója, valamint a Liptovsky Hrádok-i mezőgazdasági-méhészeti iskola néhány tanítója vett részt a tanfolyamon. A végzős hallgatókra hárul az a feladat, hogy mind a járási, mind az alapszervezetek tagjait megismertessék azokkal a korszerű méhészkedési fogásokkal, amit az előadások keretében elsajátítottak. Dr. J. Hejtmánek mérnök-tanár
