Szabad Földműves, 1967. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)
1967-01-21 / 3. szám
A MEZŐGAZDASÁG tökéletesített irányítási rendszerében jelentős változásoknak vagyunk tanúi. Mostanában főleg a vezetőség körében legtöbb helyütt sok sző esik az új-adta gondokról, lehetőségekről. Ogy a ború, mint a derűlátók táborában egy dolgot örömmel üdvözölnek, a nagyobb önállóságot. Amíg azonban a nagyobb önállóságot nagy előszeretettel hangoztatják, keveset beszélnek a szó ikertestvéréről, a nagyobb felelősségről. Erről már most, a kezdet kezdetén meggyőződhettünk. A mezőgazdasági üzemeket járva, itt is, ott is érdeklőd-Felelősségteljesebben tünk, mit szólnak az irányelvekhez, milyen elgondolásaik vannak az újadta lehetőség alapján és így tovább. A feltett kérdésekre sokhelyütt alig kapunk választ és kitűnik, hogy az üzem irányítói nem is foglalkoztak vele alaposabban, csak innen-onnan hallottak a tökéletesített irányítási rendszerről. De több helyen főleg a járást okolták, hogy nem magyarázták meg, mi is tulajdonképpen az új intézkedések lényege, hogyan kezdjenek hozzá a megvalósításához. Az újság, rádió, televízió már hónapok óta rendszeresen foglalkozik a tökéletesített irányítási rendszerrel, magyarázza az eltérést az eddigitől, taglalja a lehetőségeket. A mezőgazdasági lapok hozzák az irányelveket, új árakat, s minden feltételezett és jóváhagyott intézkedést. Aki gyűjtögette az eddig megjelent rendelkezéseket, magyarázatot, már egy egész halom információval rendelkezik, amely anyag alapján nemcsak az elképzelések alakulnak ki, hanem a tagságnak is meg tudják magyarázni, mit jelent az adott mezőgazdasági üzemben a tökéletesített irányítási rendszer. A gondos vezetők felelősségük, kötelességük teljes tudatában tervezgetnek és érzik, hogy ezentúl az ő irányításuktól sok függ, elsősorban ők a felelősek a tagság és valamenynyiük boldogulásáért. Sajnos, sokan vannak még a vezető funkcióban olyanok, akik várják, hogy a sültgalamb a szájukba repüljön. Egyesek nem tudják elképzelni, hogy ne üljön ott napról napra a termelési igazgatóság instruktora, aki minden kérdésben tanácsot ad, avagy inkább irányít, ellenőriz, jelentéseket kér, felelősségre von. De azt is természetesnek tartják, hogy hetente különböző értekezletekre hívják őket, ahol megadják a direktívákat, amely szerint dolgozhatnak. Félreértés ne essék, foqtos, ha a kezdet kezdetén a hozzáértők tanácsokat adnak. De az már nem helyes, ha mindenben csak arra várnak, hogy megmondják a járásiak mit csináljanak. Ahol ez így van, ott nem sok változást hoznak az új intézkedések és a felelősségérzet nem a termelés és a tagság felé nő, hanem a felettes hivatalok iránt. Szövetkezeteink az elkövetkező hetekben tartják az évzáró közgyűléseket. Addig nemcsak a vezetők, de a tagság jó része is megismeri a tökéletesített irányítási rendszer lényegét. Az évzáró gyűléseken a beszámolók az újadta gondokkal, lehetőségekkel is foglalkoznak majd, és a nagy család véleményt mond, helyes e a vezetők elgondolása. Ahol az irányítóknak megvan a képességük, hogy felismerjék az új lehetőségeket a jobb gazdálkodás érdekében, tökéletesebb eszközöket és módszereket dolgozzanak ki, ott a tagok bátran felemelhetik a karjukat szavazáskor. Ahol azonban ragaszkodnak a régi, megszokott módszerekhez, nincs elképzelésük a jövőre nézve és csak siránkoznak a tagság előtt, ott baj van, hiányzik az önállóság, felelősségérzet. Azokon a helyeken a tagság jól gondolja meg, hogy az eddigi direktívákból élő elnököt, ökonómust és máso kát, megbízhatnak-e funkciókkal. Ha valaha sok múlott a vezetésen, az új irányítási rendszerben ők lesznek a döntő láncszemek a gazdaság fellendítésében. Ezért a tagság kétszeresen fontolja meg és olyan hozzáértő embereket állítson az élre, akik tudnak önállóan irányítani és tudatában vannak felelősségük megnövekedésének is. Negyvenhárom évvel ezelőtt halt meg Vlagyimir Iljics Lenin, a nemzetközi munkásmozgalom lángelméjű vezére Az újvári járásban évről évre emelkedik a mezőgazdasági termelés, amely egyben a mezőgazdasági üzemek megszilárdulását és gazdagodását is jelenti. Hasonlóan a tavalyelőttihez az eladási feladatokat több mutatóban túllépték a mezőgazdasági üzemek. A húseladást 1966-ban 103,6 százalékra teljesítették és 5506 mázsával adtak többet a közellátásnak, mint az 1965- ös évben. Különösen a marhahús eladása emelkedett jelentősen és a felvásárlási tervet 110,2 százalékra teljesítették. A tejeladás tervét 104,6 százalékra teljesítették és 5 millió 542 ezer 192 literrel adtak el többet a közellátásnak, mint az előző évben. Az elért jó eredményekhez a legtöbb mezőgazdasági üzem hozzájárult. Különösen nagy érdemük van a sikerekben, a társult specializált szövetkezeteknek, amelyek a kezdeti nehézségek leküzdése után élenjárókká váltak a termelésben. A szálkái társult szövetkezet például 1965-ös évhez viszonyítva 194 243 liter tejjel és 511 mázsa hússal adott többet a közellátásnak. A húli EFSZ 237 487 liter tejjel adott el többet, mint az előző évben. De hasonló jó eredményeket értek el a surányi, muzslai, és a libádí társult szövetkezetekben is. A termelési eredmények emelésében és a terv túlteljesítésében más mezőgazdasági üzemek is kitűntek. 285 755 literrel adott el többet, mint 1965-ben, 177 381 literrel adott el többet, mint 1965-ben, 177 228 literrel adott el többet, mint 1965-ben, 182 327 literrel adott el többet, mint 1965-ben, 222 949 darabbal adott el többet a tervezettnél, 162 416 darabbal adott el többet a tervezettnél, 155 592 darabbal adott el többet a tervezettnél, 77 566 darabbal adott el többet a tervezettnél, A húseladás tervét a lipovai szövetkezet 118 százalékra, a podhorskái 117 százalékra, az ulanyi 107 százalékra, a Surányi Mezőgazdasági Technikum pedig 128 százalékra teljesítette. Az elért eredmények elsősorban annak köszönhetők, hogy a mezőgazdasági üzemek legtöbbjében helyesen oldották meg a növénytermesztés és az állattenyésztés arányát, sokat javult a munkaszervezés és hozzáértő szakember Is egyre több van. örvendetesen javult a tehenek takarmányozása és az üszők kiválasztására is nagy gondot fordítottak. Igaz, vannak még olyan mezőgazdasági üzemek is, ahol nem kielégítő a gondoskodás a szarvasmarhaállományról és alacsony a tejhozam, valamint a súlygyarapodás. Ezek közé tartozik Bény, ahol 113 523 literrel, Kőhídgyarmat 18 093 literrel, Michal nad Zitavou 54 612 literrel, Bajta 17 951 literrel adtak el kevesebbet a közellátásnak a tervezettnél. Ahol nem teljesítették a tejeladást, ott részletes elemzést végeznek a szakemberek és hathatós intézkedéseket tesznek a helyzet megjavítására. Gondoljuk, hogy a tervezett intézkedések (amelyeket ezekben a mezőgazdasági üzemekben végrehajtunk) elősegítik a hibák feltárását és azok orvoslása után a lemaradt üzemek is felzárkóznak a legjobbak mellé. Pavel Hudec mérnök, az érsekújvári járási pártbizottság titkára A forradalom vezérénél Es máris megjelentek a dolgozószobában a putyilovi munkásküldöttek. Nem időztek sokáig. Mindössze egy ügyet akartak elintézni. A munkások kezdeményezésére a gyár páncélvonatot kezdett építeni és hamarosan el is készülnek vele. Most viszont már minden műhely csak arról beszél, hogy nem is egyet, hanem többet kellene gyártani. Es a munkások ráadásul, tömegesen jelentkeznek a Vörös Gárdába, és kérik, hogy a készülő páncélvonatokra osszák be őket. Saját bajaikról egy szót sem szóltak, bár Lenin tudta, hogy roszszul állnak élelmezés dolgában. — Van valami panaszuk, esetleg? — kérdezte. A munkások összenéztek. — Kire panaszkodjunk? Saját magunkra? Hiszen mi vagyunk hatalmon! — Ez mind igaz, elvtársak. — Lenin várt egy darabig. — De tudjuk, hogy az ellátásuk döcög. Mondják el csak, ne szégyelljék. — Nem, szinte semmi panaszunk sincs, Vlagyimir Iljics. Egyelőre, persze rosszul élünk. De nemcsak ml... Lenin jeljegyezte, amit a küldöttek mondtak. — Hát a páncélvonatokkal, hogy legyen? Legyártsuk őket? — Nagy szükségünk van rájuk. Puszta kézzel nem védhetjük meg a forr adóimat. — Ogy is van. Vlagyimir Iljics. Lenin közölte velük, hogy a napokban ellátogat hozzájuk a Putyilovgyárba, s ott maid kitér minden kér désre. — Természetesen a páncélvonatra is. Ezzel elbúcsúztak. Már kifelé mentek a dolgozószobából, amikor az egyik negyven év körüli jól megtermett munkás, előhúzva pipáját a zse béből, halkan megkérdezte: —- Es mi lesz az alkotmányozó gyű léssel, Vlagyimir liftes? Sok szó esik a gyárban. Az valahogy a szovjetek ellen van! Nekünk viszont semmi szükségünk Csernovra. Ez itt a lényeg. — Ma lesz a napja, hogy ennek ts a végére járunk — jelelte Lenin. — Az alkotmányozó gyűlésben ott vannak a maguk képviselői is. ök majd beszámolnak maguknak. — Nehogy engedjen, Vlagyimir II- jicsl Már mint Csernovnak meg a bandájának... — Igyekszünk — mosolygott Lenin, bár a szívében nyugtalanságot érzett. Asztalhoz ült és még fel sem tudta jegyezni, hogy a közeli napokban meg kell látogatnia a Putytlov gyárat, máris Gorbunov lépett be a szobába, s megkérdezte, bejöhetnek-e a vasutasok. — Természetesen. Hadd jöjjenek. Tízen voltak. Az első és a legfontosabb, amiről be akartak számolni, az volt, hogy a tengerészosztagot reggel elindították Ukrajnába. — Elindították? Ez aztán örvendetes. Lenin szemmel láthatóan megörült a hírnek. — Csak azt nem értjük, miért kellett a komisszároknak a vasutasszakszervezet áruló vezetőihez fordulni? — szólalt meg az egyik jó megjelenésű vasutas méltóságteljesen. — Már megmondtuk, Lenin elvtárs, hogy azonnal hozzánk kell jönniük, és kész. Lenin figyelmesen nézte és hallgatott. — Ki lapátolja a kazánba a szenet? A fűtő. Ki kapcsolja be az indítót? A mozdonyvezető. Ki engedi át a szerelvényt a váltón? A váltókezelő. Egyszóval a munkás ... — folytatta a vasutas, igyekezvén bebizonyítani. mennyire igaza van. Lenin még mindig hallgatott, rövid pillantásokat vetett a küldöttekre, és rejtélyesen mosolygott. A munkáskomisszár felhívta a Nyikolajev pályaudvarról Dzerzstnszkijt, s elmondta, hogy rakták vonatra a matrózokat. Dzerzsinszkif ezt közölte Leninnel, úgyhogy már tudott a dologról. Egy fiatalember, bizonyára fűtő — irca kormos volt, szeme körül lerakódott a szénpor —, összevont szemöldökkel hol Lenint hol meg a társait figyelte. — Er úgy értem, Lenin elvtárs — mondta észrevehető izgalommal a hangjában —, hogy már a munkásság az ország gazdája, vagyis a vezető erő, akkor nekünk, munkásoknak kell minden kérdést megoldani. Vagyis fütyülhetünk az ilyen főnökökre. Helyesen beszélek? Lenin nem felelt azonnal. — Helyesen ts, helytelenül is, elvtársak ... Az adott konkrét esetben, forradalmi ösztönüktől vezéreltetve, helyesen jártak el. A fengerészosztagot el kellett bocsátantuk Ukrajnába, a forradalom érdekében. Es ezt meg is tették a vasutastisztek szabotázsa ellenére ts. De elvileg... — néhány lépést tett, aztán megállt a küldöttség előtt. — Mi a véleményük, ha, mint ahogy önök mondják, és ez valóban így is van, a munkásosztály a társadalom vezető ereje, és övé a hatalom a forradalomban, akkor talán minden munkás azt teheti, ami eszébe jut? Nézzük például a közlekedést. El kell indítani a vonatot? Hál a vasutas elindítja, anélkül, hogy megkérdezné a főnököt. Ha akarja, ad mozdonyt, ha nem akarja, nem engedi ki a fűtőházból. így elvtársak, csak anarchia lesz, zűrzavar. A munkásosztály ereje a fegyelmében, a szervezettségében rejlik. Ha vasutainkon már nem lesznek szabotőrök és egyéb ellenforradalmárok, mindenki csak azt teheti, ami a munkaköréhez tartozik. Egyik a forgalmi szolgálatot látja el, a másik a pályafenntartást, a harmadik a fűtőházban dolgozik. A mozdonyvezető is tudja a dolgát, a fűtő is a magáét. Es mindnyájan egy szervezet részei, s közős ügyet szolgálnak. A küldöttek, Lenint hallgatva, eU csendesedtek. Ilyen érvekkel lehetet* len volt vitatkozni. — így van, elvtársak? — kérdezte Lenin. — Ogy látszik, így — felelt vala* mennyiük helyett a legtdősebbik. — így igaz! Zavaruk láttán Lenin másra terelte a szót, mégpedig az élelmiszerszállíU mányok őrzésének megszervezésére, a petográdi pályaudvarok pontos munkarendjére, majd a vasutaskong* resszuson bekövetkezett szakadásra. Megemlítette, hogy a bolsevikok és a szimpatizánsok helyesen cselekedtek, amikor kivonultak a kongresszusról, s elhatározták, hogy külön kongreszszust tartanak. — Nincs közös ütünk a burzsoá megalkuvókkal — mondta Lenin. — Amíg a vasutasok országos végrehajtó bizotttsága a Krusinszkijek és a Planszonok kezén van, addig a reakciósokat szolgálja. Megalakítjuk tehát a közlekedés új szakszervezetét. Ezért is üdvözlöm kongresszusukat. — Az összes vasutasok nevében, nagyon kérjük, Vlagyimir Iljics, tartson nálunk beszédet. Az időszerű kérdésekről ... de hát ezt ön jobban tudja. Ezért is kerestük fel. — Megígérem, hogy elmegyek magukhoz, de nem ma, hanem a közeit napokban... — Értjük. Hiszen ma van az alkotmányozó gyűlés... Várjuk, Vlagyimir Iljics. A képen látható korszerű lakásokban egy Volga-menti vegyi üzem dolgozói laknak. Bratislava, 19B7. január 21. Ara 1,— Kés XVIII. évfolyam, 3. szám. Szakmelléklet: Közöljük a mezőgazdasági üzemek adás-vételi kapcsolatait szabályozó irányelveket A számok beszélnek iejeiaaasDan: a koltai EFSZ a tardoskeddi EFSZ az újvári EFSZ a mikulási ÁG Nagykér Muzsla Besenyő Csúz
